Hivatás életáldozat

Isten, gazdag napokkal áldott meg a héten is. Mária neve, Szent Kereszt felmagasztalása, Fájdalmas Anya emléknapját, ünnepét tartottuk. Mindhárom alkalommal a középpontban Jézus Krisztus volt. Mária által Jézusnál kötöttünk ki, ahogy a fohászban imádkozzuk: Mária által Jézushoz. Mária hivatása az volt, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Jézus Krisztus hivatása, hogy Megváltónk legyen. A mi hivatásunk, hogy Krisztusé legyünk. A hívatásról szóló tudósítások a Biblia legszebb részei. Izajás meghívását a jeruzsálemi templomban kapta látomás formájában. Ekkor ébred tudatára, hogy a szent Isten szolgálatába álló embernek tisztának kell lennie minden bűntől. Isten meg is tisztította. Az Úr kérdésére: „Kit küldjek el?” - nagylelkűen válaszol: „Itt vagyok, engem küldj el!” A próféta - akit az Úr igéje miatt honfitársai és a megszálló hatalom egyaránt üldöznek, sorsa kudarc - bizalmát az Úrba veti, s tőle várja segítségét. Izajás különös éneket zeng az Úr tökéletes szolgájáról, aki az igaz hitet prédikálja, szenved, hogy kiengesztelje népének a vétkeit és így dicsőíti meg az Istent. (Iz 50, 5-9a). 
Izajás vállalja az áldozatot, akár az Úr Szenvedő Szolgája, mert tudja, hogy a végső győzelem az övé lesz. A keresztény ráismer Izajás jövendölésében Jézus életének és megváltó halálának titokszerű meghirdetésére, mert ő Isten igaz szolgája. Szeretetből viseli el az igazságtalan ütlegeket, s az erőszaknélküliséget indítja el a kereszttel, hogy a haláligmenő szeretetével az ember szíveket megtisztítsa a bűntől. Minden életfelajánlás Jézus személyéből forrásozik (Mk 8, 27-35). Márk evangélista lezárja a Messiás-titokról szóló részt Péter apostol vallomásával, és bevezet az Emberfia titkáról szóló második részbe. Jézus a személye körül keletkezett sejtéseket tisztázza. Azt kérdezi apostolaitól: „Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok válaszából kiderült. Ekkor hozzájuk intézi kérdését: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter meglátja mesterében a beteljesítőt, a Messiást. Jézus jóváhagyja, s rögtön szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról kezd beszélni, amit Péter nem ért. Jézus elutasítja az evilági szemléletet, és rámutat arra, hogy útja szenvedéssel teli, s aki hisz személyében, annak követnie kell őt. Követése kereszthordozást, sőt életáldozatot is kíván. Mégis vigasztaló az örökélet szempontjából, hogy aki elveszíti életét Jézusért és az evangéliumért, megmenti azt. 
Az igaz hit, Istennek az elfogadása, az előtte való hódolat és engedelmesség kifejezése (Jak 2, 14-18). A Jézusba vetett hitet csak a tettek tükrözik a hétköznapok hűséges megélésében. Az Isten szolgáinak útját választotta Salkaházi Sára szociális testvér is, akit 2006. szept. 17-én avattak boldoggá. Lelkében ott élt a szándék, hogy egész életét és halálát felajánlja Istennek. Ezt az önfelajánlást 1943. őszén meg is tette: „…én ma … hálából és szeretetből felajánlom magam áldozatát!... Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek, különösen az öregek, betegek és gyengék életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket, és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől...” Az üldözött zsidókat mentette, ezért 1944. december 27-én a nyilasok hat társával együtt mezítelenre vetkőztetve a Dunába lőtték.

„Lelkemet a haláltól megmentette, lábamat az elbukástól...” Zsolt 114,9

Mária neve ünnep története

Szűz Mária neve ünnepét Bécs felszabadításának emlékére rendelte el XI. Ince pápa. Történt, hogy az 1670-es évek végén az oszmán haderők élére a nagyravágyó, Kara Musztafa nagyvezír került, kinek terveiről szörnyűségeket regéltek. Meg akarta hódítani Pozsonyt, Bécset, Prágát, majd Németországon keresztül el akarta érni a Rajnát, hogy leszámoljon XIV. Lajossal, hogy Itáliába vonulva legyőzze Rómát és lovát megetesse Szent Péter sírján.  A Török Porta 1682-ben megkezdte felkészülését az 1683-as hadjáratra, melynek célpontja Bécs elfoglalása volt.

A szultán Bécs kikémlelésével Ali pasát bízta meg. A pasa magyar keresztény szülők gyermeke volt, akit elloptak a törökök és janicsárrá nevelték. Több nyelvet beszélt, és Bécsben mint görög kereskedő jött-ment és szemlézte annak gyenge pontjait. 

Amikor visszaindult Konstantinápolyba, útközben meg-megszállt a fogadókba.1682 advent egyik reggelén betért egy Balaton környéki hajnali misére. A roráté mise énekei, benne a hajdani magyar gyerek élményeit keltették életre.  Ekkor különös fordulat, csoda történt életében, mert egyszerre felismerte magyar és keresztény voltát. Még akkor elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy Bécs ne kerüljön Kara Musztafa kezére.

A törökök terveiről XI. Ince pápa kellő időben értesült. A pápa életének nagy célja ugyanis az volt, hogy a Nyugatot megszabadítsa a török veszedelemtől. Ez nemcsak az egykori fiatalember romantikus terve volt, hanem mint pápa, ebben látta az egyetlen ellenszerét annak a veszedelemnek, amely Isztambul felől leselkedett a kereszténységre. Közben  a keresztény erők összefogásán dolgozott, és minden módon próbálta megteremteni a hadviselés anyagi feltételeit. Értékes kincseit pénzzé tette és erre a célra ajánlotta fel. Tárgyalással sikerült I. Lipót és Sobieski János lengyel király között létrehoznia a szövetséget (1683.III.31). Hozzájuk csatlakoztak a német fejedelmek, később Velence és Olaszország is. A pápa Franciaországtól csak titkos aknamunkát kapott. Lajos király fölbujtotta a törököket Ausztria ellen.

1683 tavaszán mintegy 160.000 fős török sereg indult el, hogy Thököly csapatai segítségével megdöntse a Habsburgok birodalmát, s utána diadalmas hadjáratokat folytasson nyugat és dél felé. A török sereg július 12-én elérte és ostrom alá vette Bécset. Ali pasa tájékoztatójában Bécs gyenge pontjait erőseknek tüntette fel, a gyengéket pedig erősnek. Aztán a harc idején rendeleteivel zavart keltett a török táborban. Így sikerült a császár, a lengyel király és a birodalmi rendek, valamint a királyi Magyarország egyesült seregeinek a Bécs melletti Kahlenbergnél két hónap múlva, szeptember 12-én a várost fölszabadítani. A törökök teljesen fölbomlott hadrendben menekültek, több mint 10.000 katona esett el ekkor. 

Ali pasa nem menekült, hanem a Szent István dómba tért, ahol a hívek Te Deum-ot énekeltek. Vajon nekünk vannak-e gyermekkori élményeink?  A ránk bízott gyerekeket Istenhez visszük-e, hogyha a lázongás idején el is távolodnak tőle, legalább egy roráté mise ihletésén Istenhez térjenek?

XI. Ince pápa a győzelem alkalmából veretett éremre a pápa ezt íratta: ,,A te jobbod, Uram, lesújtott az ellenségre''. Örök időkre elrendelte, hogy hálaünnepként szeptember 12-én Mária nevét ünnepeljék a keresztények a Nyugat megszabadulása emlékére.

Néhány ütközet erejéig próbáltak a törökök ellenállni, de a győztes hadjárat folytatódott, s egymás után szabadult föl Esztergom, buzgalmának gyümölcse Buda felszabadítása 1686. szeptember 2-án a török megszállás alól. 

A pápa keresztes hadjárata a törökök ellen így teljes sikert aratott. Személyes odaadása az egész világot fölrázta, s a szüntelen imádság, az 1684-1698-ig tartó, ún. visszafoglaló hadjárat, végül nem maradt eredménytelen. Felszabadították Nándorfehérvárt (Belgrád) és a török által leigázott magyar területeket.  

Boldog XI. Ince pápa 1689. augusztus 12-én halt meg. A 18. század végén indították el boldoggáavatási eljárását, melyet a franciák tiltakozása miatt félbe kellett szakítani, így a boldoggá avatásra csak 1956. október 7-én kerülhetett sor. Ünnepe augusztus 13-án van.

A hálás magyar nemzet „Magyarország megmentője” címmel tüntette ki, és tiszteletére a főváros 1936-ban szobrot állított Budán. (Damkó József alkotása)

Mária neve

Szeptember 8-án, Kisboldogasszonyt ünnepeltük születésnapján. Az erdélyi főegyházmegyében  26 templom viseli Kisasszonyunk nevét, és tartottak búcsús misét. Szeptember 12-én Szűzanyánk névnapját ünnepeljük, 6 templomban tartanak búcsús misét. Szeptember 15-én a Fájdalmas Szűzanya emléknapján ismét 6 templomnak van búcsúja. Egy hét alatt rendkívüli módon ünnepel 38 egyházközség. Ez is mutatja, hogy népünk nagyon tiszteli a Szűzanyát és általa minden édesanyát. Az édesanyákat szerető, becsülő nemzet vagyunk, mert „az anya, az élet szülője.” Bár ma is ezt igazolnák az édesanyák.

Szűz Mária mindannyiunk édesanyja az üdvösségrendjében. S a jó gyermek készül és köszönti édesanyját, hogy szeretetét kifejezze. Máriát a teljes Szentháromság választotta ki, ahogy egyházi énekünkben valljuk: „Oh, Atyaistennek kedves szép leánya, Jézus Krisztus anyja, Szentlélek mátkája.” Az Atyaisten tette az üdvösség eszközévé, akit tisztelettel köszöntött Gábor angyal, akit boldognak mondott Erzsébet, majd az Egyház minden nemzete, melynek sorát éppen Szent István nyitotta meg, Szűz Máriának ajánlva népünket. Így lett ő a Patrona Hungariae vagy Magna nostra Domina, Magyarok Nagyasszonya.

Mária képviselt minket az angyali üdvözletkor, majd a megváltás napján, mint „mulier fortis” állt a Golgota keresztjénél: „Áll a gyötrött Isten-anyja, Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát, Úgy siratja szent Fiát.” Jézus feltámadása után először Édesanyjának jelent meg – így tartja a kegyeletes hagyomány: „mert ez különösen megillette őt, az Anyát, aki kitartott a kereszt áldozatnál. Ez a megjelenés egészen más természetű volt, mint az, amelyik az asszonyok hitét meg kellett erősítenie, Máriánál pedig az erős hitet jutalmazta meg.”

És Pünkösd napján ott látjuk az apostolok társaságában, mint Ecclesia Orans-t. Ezért Szűz Mária az „instrumentum salutis”, az üdvösség eszköze – akár az Anyaszentegyház. Mária a kegyelemben megújult ember, a Szentlélek hárfája, aki az üdvösség melódiáját közvetíti a világ felé.

Mária vertikálisan kapcsolatban volt Istennel, azért tudott horizontálisan kinyílni az emberek felé, hogy karizmájával szolgáljon nekünk. Egy hét alatt három Mária-ünnepet ülünk: Kisboldogasszony, Mária neve, Hétfájdalmú Szűz. Ahol Mária neve elhangzik, ott a Krisztusi szabadságban felragyog az öröm és remény. Hát ragyogjon fel közöttünk is.

1980. szeptember 29-én halt meg istenszolgája Márton Áron püspök atya Gyulafehérvárt. Reggel háromnegyed kilenckor kispapjai a Szent Mihály-napi szentmisére gyülekeztek. A szentéletű főpásztor már hajnal óta haldoklott. A harangok szavára, kinyitotta szemét. A körötte lévők úgy látták, hogy sír. Majd elhaló hangon ennyit mondott: „Édesanyám, megyek hozzád.” Ezek voltak az utolsó szavai. Kilenc óra volt, amikor Püspök atyánk 84 éves életáldozatával a Szűzanya oltalma alatt az örökkévalóságba lépett. Pontosan ekkor kezdődött az Erdélyi egyházmegye szívében a búcsú-szentmise.

Kérjük a Szentlelket, hogy úgy vezessen bennünket, hogy sokszor osztozkodhassunk a Szűzanyával húsvét örömében, és befogadjuk Szentfiát a szentmisében.