Hivatás életáldozat

Isten, gazdag napokkal áldott meg a héten is. Mária neve, Szent Kereszt felmagasztalása, Fájdalmas Anya emléknapját, ünnepét tartottuk. Mindhárom alkalommal a középpontban Jézus Krisztus volt. Mária által Jézusnál kötöttünk ki, ahogy a fohászban imádkozzuk: Mária által Jézushoz. Mária hivatása az volt, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Jézus Krisztus hivatása, hogy Megváltónk legyen. A mi hivatásunk, hogy Krisztusé legyünk. A hívatásról szóló tudósítások a Biblia legszebb részei. Izajás meghívását a jeruzsálemi templomban kapta látomás formájában. Ekkor ébred tudatára, hogy a szent Isten szolgálatába álló embernek tisztának kell lennie minden bűntől. Isten meg is tisztította. Az Úr kérdésére: „Kit küldjek el?” - nagylelkűen válaszol: „Itt vagyok, engem küldj el!” A próféta - akit az Úr igéje miatt honfitársai és a megszálló hatalom egyaránt üldöznek, sorsa kudarc - bizalmát az Úrba veti, s tőle várja segítségét. Izajás különös éneket zeng az Úr tökéletes szolgájáról, aki az igaz hitet prédikálja, szenved, hogy kiengesztelje népének a vétkeit és így dicsőíti meg az Istent. (Iz 50, 5-9a). 
Izajás vállalja az áldozatot, akár az Úr Szenvedő Szolgája, mert tudja, hogy a végső győzelem az övé lesz. A keresztény ráismer Izajás jövendölésében Jézus életének és megváltó halálának titokszerű meghirdetésére, mert ő Isten igaz szolgája. Szeretetből viseli el az igazságtalan ütlegeket, s az erőszaknélküliséget indítja el a kereszttel, hogy a haláligmenő szeretetével az ember szíveket megtisztítsa a bűntől. Minden életfelajánlás Jézus személyéből forrásozik (Mk 8, 27-35). Márk evangélista lezárja a Messiás-titokról szóló részt Péter apostol vallomásával, és bevezet az Emberfia titkáról szóló második részbe. Jézus a személye körül keletkezett sejtéseket tisztázza. Azt kérdezi apostolaitól: „Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok válaszából kiderült. Ekkor hozzájuk intézi kérdését: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter meglátja mesterében a beteljesítőt, a Messiást. Jézus jóváhagyja, s rögtön szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról kezd beszélni, amit Péter nem ért. Jézus elutasítja az evilági szemléletet, és rámutat arra, hogy útja szenvedéssel teli, s aki hisz személyében, annak követnie kell őt. Követése kereszthordozást, sőt életáldozatot is kíván. Mégis vigasztaló az örökélet szempontjából, hogy aki elveszíti életét Jézusért és az evangéliumért, megmenti azt. 
Az igaz hit, Istennek az elfogadása, az előtte való hódolat és engedelmesség kifejezése (Jak 2, 14-18). A Jézusba vetett hitet csak a tettek tükrözik a hétköznapok hűséges megélésében. Az Isten szolgáinak útját választotta Salkaházi Sára szociális testvér is, akit 2006. szept. 17-én avattak boldoggá. Lelkében ott élt a szándék, hogy egész életét és halálát felajánlja Istennek. Ezt az önfelajánlást 1943. őszén meg is tette: „…én ma … hálából és szeretetből felajánlom magam áldozatát!... Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek, különösen az öregek, betegek és gyengék életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket, és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől...” Az üldözött zsidókat mentette, ezért 1944. december 27-én a nyilasok hat társával együtt mezítelenre vetkőztetve a Dunába lőtték.

„Lelkemet a haláltól megmentette, lábamat az elbukástól...” Zsolt 114,9