Él nemzet e hazán

A „népek hazája, nagy világ” a 20. század vége óta globalizálódik. A társadalmi ágazatok polipkarjai könyörtelenül szipolyoznak, megbolydították a kizsákmányolt és félrevezetett embereket. Az érdekcsoportok kegyetlensége dúl, miközben emberek millióit teszi hontalanná. A migráció öreg kontinensünk jóérzésű lakóinak égető problémája lett. Ehhez hasonló gondok foglalkoztatták a nyugati kereszténységet több mint 1100 évvel ezelőtt, amiért a Mindenszentek litániájába foglalták: „A magyarok nyilaitól – ments meg, Uram, minket!”

Akkor Géza nagyfejedelem tisztán látta, hogy az addigi életforma nem folytatható. A törzsek önálló kezdeményezései csak a felmorzsolódáshoz vezetnek. A kalandozások pedig sok bajt okoznak Európa népei között. Épp ezért változtatni szeretne a viszonyokon. De hogyan is tegye?

Ekkor Isten egy álmot küldött vigaszul Géza fejedelemnek – írja Ranzani Péter humanista, egy magyar krónikát idézve: „Egy éjjel álmában, csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodjál meg Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked … Mennyei fény világosít meg, ez elűzi lelked minden homályát. Megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz … Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges patrónája leszek.

Géza álmából felocsúdva, hihetetlen örömre és vidámságra hangolódik, és lelkében elhatározza, hogy minden részletében el akarja nyerni, amit a Boldogságos Szűz álmában előadott.”

Az álom pedig valóra vált. István szüleitől hallotta az álmot, és élete folyamán, Szűz Mária kegyelméből állított királynak tartotta magát. Egész uralkodói életműve volt a „Mária országa” eszme, amelyet a haldokló király országfelajánlásában is kifejezett azzal, hogy a királyságot és az alattvalókat Mária gyámsága alá helyezte.

Hálaadó imájában „Égi királynő, én királynőm” megszólítással – elsőként a világon –, koronáját, népét, országát és lelkét a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta. Őrá bízta, akinek szívébe és karjára a mennyei Atya az ő egyszülött Fiát, Jézust adta. István király végrendeletével Szűz Mária gyermekei és országa lettünk. Ezzel népünk a történelemben új küldetést és feladatot kapott, s teremtett keresztény kultúrát és civilizációt. „És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán” - Szűz Mária palástja alatt, ahová első Szentkirályunk ajánlott. 

Tudomásukra: 2018. augusztus 12.

1. A Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, a CSIT augusztus 14-én kezdődik és 18-ig tart.

2. Aug. 15. szerda – Nagyboldogasszony főünnep. Szentmisét végzünk reggel 6,30; 7 órakor, de. 11 órakor és este 19 órakor.

3. Pénteken keresztelői felkészítő du. 6 órakor a plébánia hittantermében.

4. Szombaton ministránsképző 10 órakor.

5. Figyelmükbe ajánljuk a Verbum kiadó színes nyomású könyveit: Virt László: Márton Áron püspök magyar, és külön román nyelvű könyvét: Episcopul Márton Áron. Továbbá Barth Ottó József: Nincsenek hősök csak küzdő emberek, Páll József-emlékkönyvet.

6. Jövő vasárnap, aug. 19-én Hargitafürdőn Szent István király búcsú déli fél 1 órakor.

 

Morzsák - Nem fog meghalni

Nem fog meghalni - A betegség és a halál olyan valóság, amelyre egészséges és életerős fiatalok nem szívesen gondolnak. A halál olyan számukra, mint egy távoli sziget, amelyen életük hajója csak késő öregségben köt ki. Ám, amikor hirtelen beteg lesz valaki, azonnal orvoshoz fordul, de ezzel együtt megjelenik a halálfélelem, sok-sok kétely és az Isten előtti számadás gondolata.

Ha az orvos azt mondja a betegnek: „Nem fog meghalni” – természetesen csak azt érti, hogy „nem ebben a bajban”, nem most hal meg. A beteg ezért is hálás, és gyógyulása reményében kész feláldozni mindenét, amit eddig megtakarított.

A beteg azt is átérzi, hogy az orvosi segítség mellett Istenre szorul.

Jézus mindig megszánta a betegeket, sokat meg is gyógyított. Halottakat keltett életre, de ezzel a testi halált nem szüntette meg, még csak nem is csökkentette a betegséggel járó fájdalmakat. Biológiailag nézve az embert – így ahogy van –, nem számíthat örök jövőre. Mégis Jézus kafarnaumi beszédének második részében kijelenti, hogy ő a mennyből alászállott élő kenyér, aki önmagát, mint eledelt adja a benne hívőknek: „hogy aki ebből eszik, meg ne haljon.”

Viszont az ember, akire Isten rátekint, akihez Ő szólott, az akinek élete eggyé vált az emberré lett Istenfia életével, az bejutott az Életbe, és megmarad örökre. Mindez csak azért lehetséges, mert a halálba Krisztus ment előttünk, föltámadásával elsőként ragyogtatta fel az örök életet.

**           

Istenkeresés - Jézus inti a  megsokasított kenyérből evett népet, hogy ne romlandó eledelért fáradozzanak, hanem olyanért, amely megmarad örökre. Szent Ágoston az evangélium e részének magyarázatánál megjegyzi: „Milyen sokan keresik Jézust ideig tartó előnyökért!... Nehéz Jézust csak Jézusért keresni.”

Isten önzetlen keresése hitet feltételez. Ha hiszünk benne, felfogjuk azt is, hogy mennyire szeret minket, amikor gondot visel reánk. Adományai folyamatosan elvezetnek arra, hogy amikor Isten ad, akkor önmagát akarja adni. A Fiú megtestesülésével és jelenlétével jobban megerősít minket, mint amit mi tőle elvárunk. Egész üzenete, adománya már nem tanítás vagy parancs, hanem egy élő Valaki, Jézus Krisztus. Ő szentségi módon, valóságosan önmagát adja nekünk, hogy elvezessen az örök életre. Ha hittel befogadjuk Őt, akkor isteni módon megerősít.

Aki magát adja nekünk

Cressy Morrison, New York-i akadémikus vallotta: „Ha a természet célszerű berendezkedését nézzük, be kell látnunk, hogy csak végtelen Bölcsesség tudta ezt ilyen tökéletesen megoldani.” Meg is okolta: „Sok évvel ezelőtt egy kaktuszfajtát honosítottak meg Ausztráliában. Kerítés céljára telepítették oda a kaktuszokat. Nem lévén ott ennek a növényfajtának állati ellensége, a kaktuszok hihetetlen mértékben növekedtek és szaporodtak, úgyhogy akkora területet borított be a kaktusz, mint amekkora Anglia. Farmokat tett tönkre, arra kényszerített embereket, hogy falujukat, városukat elhagyják. Rovartannal foglalkozó tudósok kezdték a kérdést tanulmányozni, míg végül találtak egy rovart, amelynek egyetlen tápláléka a kaktusz. Ilyen rovarokat telepítettek Ausztráliába és ezeknek sikerült a kaktuszok szaporodását megfelelő korlátok közé szorítani.”  

A kutatók megosztották eredményüket az emberekkel, s ezek visszahódították elveszített életterüket.

Ehhez hasonlót tesz Jézus, amikor a mennyei Atya jóságáról, Isten országáról beszél a népnek, betegeket gyógyít, kenyeret szaporít. Rajonganak érte és szívesen hallgatják. De mihelyt egy magasabb dimenzióból kezdi megvilágítani küldetését a kafarnaumi beszédben: „Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért” (Jn 6,41-51) – zúgolódni kezdenek ellene. Nem akarják szavainak értelmét felfogni és Isten feléjük nyújtott ingyenes ajándékát, az Eucharisztiát elfogadni. 

Az egyház, amikor az Eucharisztiát ünnepli, az előtt a forrás és csúcs előtt áll, amelyből ő maga jön létre és egész munkás életét egyesíti Krisztus áldozatával, ezzel átalakul és tetszik az Atyának, és jó tanítvánnyá válik embertársai számára. Senkinek sem lehet élő kapcsolata Krisztussal, ha nem megy oda, ahol Krisztus vár rá. Ezért a mise ünneplése az apostoli idők óta a vasárnap szíve, és a hét legfontosabb programja. Éppen ezért időszerű bevezető könyörgésünk: „Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük.”  

Az olvasmányban az Úr igaz prófétája, Illés meneküléséről olvasunk. (1Kir 19,4-8) Az igazságtalanul üldözött próféta elkeseredésében a maga halálát kívánja, de az Úr különös gondjába veszi és igényt tart további szolgálatára. Angyala által gondoskodott kenyeréről és vizéről, aki határozottan felszólította: „Kelj fel és egyél! Mert különben túl hosszú lesz számodra az út.” És ennek az ételnek az erejéből eljut egészen az Isten hegyéig. A történet nekünk szól: hogyha belefáradunk a küzdelmekbe, akkor forduljunk oda a lét és az élet  örök forrásához, az eucharisztikus Krisztushoz. Csak így lehetünk Isten kedves gyermekei. (Ef 4,30-5,2) Ha odaadó szeretetben élünk, akkor mindig örömmel fogunk tekinteni a megváltás napjára.

„Én vagyok a az égből alászállott kenyér.” Jn 6,41.