+ Hegedűs Imréné Kedves Anci

Gyászoló Család! Gyászoló Testvéreim!

Ma nem csupán egy családtagtól, egy rokontól, közeli jó ismerőstől vagy munkatárstól búcsúzunk, akit szerettünk, nagyra értékeltük és jól ismertünk. Ma egy édesanyától is búcsúzunk, és ez összehasonlíthatatlanul több. Az anya fogalmával az élet legnagyobb értékeit szoktuk összekapcsolni: az anyanyelvet, az anyaországot, az anyai szeretetet. Mindannyian ismerjük az anya-fogalmának értelmét, mégsem könnyű ezt a fogalmat mélységénél fogva meghatározni és tartalmilag kimeríteni. Mivé is válna ez a világ édesanyák nélkül? Semmire és senkire nincs nagyobb szükségünk, mint az édesanyákra.

„Adjatok egy szilárd pontot a világmindenségben, és én kifordítom sarkából a földgolyót” – kérte a görög tudós, Arkhimédész. Erre a kijelentésre támaszkodva szólította fel Boldog IX. Pius pápa az 1848-as forrradalmak után a világot: „Adjatok nekem keresztény édesanyákat, és én megújítom a föld színét.”

Édesanyánk ébreszti bennünk az élet mély érzelmeit: a bizalmat, a ragaszkodást, a szeretetet és a hitet. Édesanyánktól tanuljuk meg, mit jelent aggódni és szeretni, segítséget nyújtani és szolgálni, felelősséget vállalni és megbocsátani, panaszszó nélkül szenvedni és önfeláldozóan élni.

Istentől kapott legértékesebb ajándékunk az élet. Ezt az ajándékot szüleink közvetítésével kaptuk gyöngédséggel, vigasztalással, érzelmekkel és a beszéd ajándékával együtt. Nincs ember, aki életünkre olyan hatással lenne, mint az édesanyánk. Ő az, aki tudatosan átéli felelősségét, és végig kíséri életünket a földön és a másvilágról.

Hitünk alapján valljuk, hogy életünket négy szakaszban éljük meg: Az 1. szakasz a fogamzástól a születésig tartó magzati élet, a 2. szakasz a születéstől a halálunkig tartó földi élet, a 3. szakasz a testi haláltól szellemi lelkünk örök élete, és a 4. szakasz a föltámadt testbeni örök élet Istennel és szentjeivel.

Minden személy élete az anyaméhben a fogamzással kezdődik, azzal a pillanattal, amikor Isten lelket is ad. Az új élet fejlődésének nélkülözhetetlen bölcsője az édesanya. A házastársak, akik Isten parancsának ajándékával élnek: „legyetek termékenyek, szaporodjatok” (Ter 1,28), a teremtő Isten munkatársaivá válnak. A foganástól számított 9 hónap, amit édesanyánk szíve alatt töltöttünk, olyan fontosak voltak, hogy születésünket részben elszakadásnak érezték.

Anna testvérünk 1943. február 2-án született Csíkszeredában a Kedves családban. Életének gyermekkori szakaszát édesanyja vallásos lelkülete határozta meg, aki 7 gyermeknek adott életet és nevelte Isten szeretetére és az imádságos életre. Anci testvérünk minden évben születésnapján kettős ünnepet ült: Gyertyaszentelő Boldogasszonyt és születésnapot. Anna testvérünk mindig családcentrikus volt, szeretettel emlegette édesanyját. Szombaton, amikor megáldoztattam, akkor is megemlítette, hogy nagy betegségében egyszer, megboldogul édesanyját kérte álmában, hogy segítsen és megígért, hogy segít, és meggyógyult. Most hosszas gyengélkedése és betegsége végén, újra látta édesanyját és kérte segítségét, aki azt mondta neki, most nem tudok segíteni. Ezért tudatosan készült az elválásra és szent útravalóval megerősítve, a 7 testvér közül ő a 3.-nak fejezte be nemes, szép, földi életét. Örökségként ránk hagyta, Pázmány Péter gondolatát: “Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán szív és sok, sok szeretet.” – amit a gyászjelentőn is olvasunk.

Életútját meghatározta a katolikus nagycsalád, a testvérek bátorítása és az Isten szeretete. Csíkban érettségizett, majd Marosvásárhelyt gyógyszerésznek tanult. 1966-ban házaságot kötött Hegedüs Imre mérnökkel, az életet Aradon kezdték, de az akkori rendszer a zártvárosban nem adott munkalehetőséget, ezért 4 évet Temesvárra ingázott. 1970-ben Csíkszeredába költöztek, és ekkor született, Enikő lányuk.

Családi életüket, akár a gyermeknevelést is a vallásos lelkület, a hit szerinti élet határozta meg. Az 1980/81-es tanévben a plébániai hittanórára rendszeresen járó iskolások között mindig jelen volt Enikő lányuk. Anci néni az egyházközség imádkozó és segítő csoportjaiban tevékenykedett. Az 1989-es változással lehetőség nyílt a rendszeresített szeretetszolgálatra. Ekkor a csíksomlyói plébánián kialakított ingyen patikában dolgozott szabadidejében, és ezt a munkát 2017-ig folytatta. Amikor nyugdíjba vonult 1995-ben, még odaadóbban tudott szolgálni az egyházban.

Férje, Imre bácsi, aki a Szent György Lovagrend tagja is volt, mint a Főegyházmegyei Caritas igazgatója, kivette részét az irgalmasság intézményeinek létrehozásában, irányításában, és az emberek iránti testi-lelki jó cselekedetekben. A Hegedüs család harmonikus életének alapját képezte, hogy tegyünk valami szépet az embereknek Istenért.

Ma reggel, amikor a szentmise evangéliumát olvastam, hogy Jézus így beszélt a zsidókhoz:  “Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.” A zsidók közbevágtak, de Jézus így válaszolt: „Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását.” (Jn 8,51-57)

Ismerni Jézust, ismerni az Atyát az nem ízleli meg a halált. 

Egy kis történetettel világítom meg, hogy mit jelent ismerni. Egy társadalmi rendezvényen Anglia egyik híres színészét megkérték, hogy szavaljon valamit a jelen lévő vendégek kedvéért. A színész bele is egyezett, és megkérdezte, van-e valamilyen különleges kívánságuk, amit hallani szeretnének. Egy kis szünet után egy idős pap felállt, és ezt kérdezte: Uram, el tudná nekünk szavalni a 23. zsoltárt? 

Az ünnepelt színész arcán egy különös kifejezés suhant át. Egy pillanatig hallgatott, majd így felelt: „Igen, de csak egy feltétellel – hogy miután elszavaltam, kedves barátom, ön is ugyanezt fogja tenni.” Én? – kérdezte meglepetten a pap. De hiszen én nem vagyok előadóművész. Mindazonáltal, ha ön így kívánja, megteszem. Ezután a színész hatásosan, nagy pátosszal elkezdte szavalni a zsoltárt. A hangja és a hanglejtése tökéletes volt. Teljesen elbűvölte hallgatóságát, és ahogy befejezte, a vendégek óriási tapsviharban törtek ki. Majd, ahogyan a taps elhalkult, az idős pap is kiállt, és ő is elkezdte mondani a zsoltárt. A hangja, mint az idős emberek hangja; a hanglejtésében pedig valami gyermeki volt. Amikor befejezte, a csendet ugyan nem törte meg semmilyen tetszésnyilvánítás, de szem nem maradt szárazon a helyiségben, és a hallgatók közül sokan tiszteletteljes áhítattal hajtották meg fejüket és szívüket Isten előtt!

A nagy színész felállt. Kezét az idős pap vállára tette, és érzelemtől remegő hangon ezt mondta a közönségnek: „Barátaim, én el tudtam érni a szemeteket és a fületeket. Ez a férfi azonban elérte a szíveteket! A különbség csupán ennyi: én ismerem a 23. Zsoltárt –, de ő ismeri a Pásztort!”

Gyászoló Testvéreim! Anci néni azok közé tartozott, aki nemcsak a 23. Zsoltárt ismerte, hanem Jézust, a jó pásztort. Megváltónk édesanyát, Szűz Máriát és nagyanyját Szent Annát védőszentjét. és szíve mélyén ismerte az Atyát és a szeretetnek Szentlelkét. Ezért tudott Isten gyermekeként élni, ahogy a megemlített zsoltárban olvassuk: „Kegyelmed és jóságod vezet/ életemnek minden napján,/ s az Úr házában lakhatom örök időkön át.”

Most, amikor Anci néni életének 79., özvegységének 9. évében, április 4-én a déli Úrangyalakor az örökkévalóság ajtajához ért, azzal a bizalommal készült teremtő és megváltó Is­tenünk elé: Uram, szólítottál és én itt vagyok. Könnyítsd meg lelkemet a Te szereteteddel! S fogadj be szentjeid társaságába.

Gyászoló Testvéreim! Most búcsút vesz tőle lánya, Enikő, akinek köszönjük az ápolás szép példáját. A 4 testvérnek és családjaiknak a rokoni szeretetet. A barátoknak, szomszédoknak, ismerősöknek és minden jelenévőknek, távoliaknak és közelieknek a végtisztességet és az imádságot…

Anci néni, kérjük a jó Istent, hogy részesítsen örök boldogságában, és adja meg nekünk is az állhatatosság kegyelmét, hogy nemes és szép példádat hittel, szívvel és sok-sok szeretettel követhessük. Ámen.

 

23. Zsoltár - A jó pásztor

Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,  

zöldellő réteken legeltet. 

A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. 

Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. 

Ha sötét völgyben járok is, 

nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. 

Botod, pásztorbotod biztonságot ad.

Számomra asztalt terítettél, 

ellenségeimnek szeme láttára. 

Fejemet megkented olajjal, 

s a poharam színültig töltötted.

Kegyelmed és jóságod vezet 

életemnek minden napján,  

s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

 

 

Teréz Anyát ő hívta be a Székelyföldre

Tizenkét évvel ezelőtt hunyt el főegyházmegyénk első érseke, Bálint Lajos, aki erdélyi látogatásra hívta Kalkuttai Teréz anyát. A szegények apostola először 1990. június 8-án reggel érkezett néhány nővér kíséretében repülőgéppel Bukarestbe, ahol Babota Tibor sepsiszentgyörgyi káplán várta és Sepsiszentgyörgyre szállította. A  sepsiszentgyörgyi Szent József plébánián szeretettel fogadta Bálint Lajos érsek, Csató Béla plébános és a polgármester. Teréz anya rövid beszámolót tartott, ebédeltek és kimentek megnézni az Őrkő-i roma telepet. Hiszen azért jöttek, hogy felkarolják a legszegényebbeket. Ott a polgármester felajánlott két, a romák által lelakott és elhagyott tömbházat. Teréz anya ekkor megjegyezte: „Ne feledjék, mi szegények vagyunk, de nem koszosok.” 

Ekkor a városvezető egy új ház gyors megépítését felvállalta. Másnap Babota tisztelendő úr telefonon értesítette plébániánkat, hogy 4 óra tájban Teréz anya és a kíséretében levő nővérek Csíkszeredába látogatnak. Rövid idő alatt összetoboroztak néhány száz gyermeket és felnőttet a Deszka-templomba. 

A látogatásról e szűkszavú beszámoló készült: „Senki sem bánta meg, aki várta a nagy vendéget. Törékeny testben láttunk élő szentet, s hallottuk ajkán a Szentlélektől sugallt szavakat. Arra kért, hogy segítsük a rászorulókat, hogy szeressük és imádjuk az Oltáriszentségben köztünk lakó Krisztust. A karonülő kisded, akit megsimogatott, öregkorában is tekintse kegyelemnek a nagy eseményt. Éneklő hívek között vonult a templom előtt várakozó autóhoz. Ott is körülálltuk imádkozva, szent dalokat énekelve, integetve vettünk búcsút Tőle – tőlük. Bárcsak teljesedne kívánságunk, hogy nálunk is letelepedjenek leányai. Azt mondta, ha a püspök akarja, s ha mi is adunk hivatást, akkor úgy lesz. Itt láttunk ma egy törékeny nőben Béke Nobel-díjas rendalapítót és szentet.”

(Kisharang, 1990. 8. szám.)

Teréz anya néhány nap után hazautazott, de négy nővért Sepsiszentgyörgyön hagyott, hogy elkezdjék a munkát az őrkői telepen. Teréz anya e buzdítást hagyta hátra: „Tartsd tisztán a szívedet, hogy Jézus szerethessen a te szíveddel.”

A nővérek másfél évet az állomási plébánián laktak. A városvezetés pedig segített, így 1990–92-ben a Szeretet Misszionáriusai, Teréz anya leányai rendházat és templomot építettek az Őrkő negyedben. A Mária, Világ királynője tiszteletére ajánlott templomot Teréz anya jelenlétében 1992. augusztus 15-én szentelte fel Bálint Lajos érsek. 1993-tól lelkipásztori központ megszervezését kezdték el a cigányok részére. Iskolát építettek, valamint lakásról gondoskodtak, így 1996-ban megnyílt az őrkői plébánia, melynek Ft. Márkus András lett a lelkésze.

A rendhez már két erdélyi lány is csatlakozott, Sepsiszentgyörgy­ről Kinga, aki Eszter nővérként Magyar­országon dolgozik, és Szentegyházáról Margit, aki Elisabet nővérként Albániában tevékenykedik.

A romák érdekében sok kis és nagy település felkarolhatta volna a rend megtelepedését. Talán még nem késő… „Mi azért vagyunk, hogy elhintsük a hit és szeretet magvait. Isten adja a kegyelmet, hogy foglalkozzunk velük” – mondta Ifsita nővér.

Jézus szíve hónapjában azt kívánom a kedves Olvasóknak, hogy Boldog Kalkuttai Teréz anya intését éljük meg: „Tartsd tisztán a szívedet, hogy Jézus szerethessen a te szíveddel!”

Mementó Exc. Bálint Lajos érsekre

2008 nyarán egy késő esti órában telefonon hívott a nyugalmazott érsek. Meglepődtem, mert nem szokott ilyenkor zavarni senkit. Nagyon tapintatos volt. Hirtelen betegségére gondoltam. Amikor megszólalt, határozottan a következőket mondta: “József, végy egy papírt, tollat és írjad, amit mondok: A múlt erős gyökér, a jelen, s a jövő belőle él!” Majd hozzáfűzte: “Nekünk a gyökér Gyulafehérvár!” Akkoriban főegyházmegyénk 1000 éves jubileumának az előkészülete javában folyt. Ő ilyen formán jelezte, hogy Gyulafehérvárra kell összpontosítani.

Első éves kispap voltam, amikor megismertem a csíkszentdomokosi plébánost, Bálint Lajost. Az 1972 januári vizsga szesszió után, Gyulafehérvárról haza felé utaztam, mikor a székelykocsárdi vasútállomáson észre vettem, hogy a szekuritáte két embere engem követ. Az egyik sinfalvi barátomnál házkutatást tartottak az előző nap. Leveleimet is elvitték. Amikor a gyergyószentmiklósi állomás déli részén jártunk le akartak tartóztatni, és akkor a mozgó vonatból kiugrottam. Egy-két jó ember segítségével valahogy eljutottam a csíkkarcfalvi plébániáig. Ahogy odaértem Bodó Péter papbácsihoz, nemsokára Bálint Lajos plébános is odajött. Elmondtam kalandos utazásomat, ő pedig felajánlotta, hogy a “bogárhátúval” elvisz Csíkszeredáig. Ezzel kezdődött ismeretségünk.

Papként hamar rájöttem arra, hogy nagyon tiszteli azokat az embereket, papokat és világiakat, akik a magyarság sorskérdéseivel foglalkoznak. Ismerősei által a magyarság értékeit feltáró könyvekhez jutott, azokat olvasta, ajánlotta és kölcsön adta. Erdélyre vonatkozó kevésbé ismert adatokat gyűjtött, jegyzetelt. Írt az erdélyi szórványokról, Báthori Endre bíborosról és legutóbb Boldog Rupert Mayerről. Segédpüspökként végig látogatta a szórványplébániákat és szolgálatával szívesen segített a lelkipásztoroknak.

1986-ban a mezősámsondi templom javítását irányította. Néhai Bálint Jenő marosszentgyörgyi, Portik-Bakai Sándor kerelőszentpáli, jómagam nyárádtői plébános és néhány ministránsunk, Lajos segédpüspökkel együtt dolgoztunk Mezősámsondon. Ástunk, betonoztunk, falat vertünk, diavetítéses hittanórákat tartottunk, miséztünk, imádkoztunk és esténként sokat beszélgettünk. Nyítottak voltunk és ő is az volt. Az a nyarunk felejthetetlen, mert akkor barátkoztunk meg Lajos püspökkel.

Mindjárt a rendszerváltás után az egyházmegye vezetése rá hárult. Megszervezte a népmissziót. Közben az új, sokrétű és szerteágazó feladatokkal kellett megküzdenie, amelyek gyenge szívét nagyon megterhelték. Három év és nyolc hónapi főpásztorság után, lemondását a Szentatya 1993. nov. 29-én elfogadta. Amíg hivatalban volt, kerültem a személyes levélváltást, de mikor nyugdíjas lett, karácsonyi köszöntőt küldtem. Válaszát így kezdte: József, te nem ismered azt a nótát, hogy Kidőlt keresztfának nem köszön már senki?

Nyugdíjas éveit Marosfőn és Székelyudvarhelyen remete módjára töltötte. Ha ottjártam szívesen fogadott, a látogatást néha viszonozta. Közös témánk mindig akadt, olyankor úgy tűnt, hogy megáll az idő. 2009-ben missziót vezettem Székelyudvarhelyen. Ott laktam és bejelentkeztem hozzá. Csak egy negyedórára mentem, mert gyengélkedett. És végül két és fél órás beszélgetés lett belőle, mert amikor készültem eljönni, érdekes, akkor még egy újabb kérdése akadt.

Népünk sorsa felett sokat töprengett, sok mindenért emésztette magát. Ő ilyen természetű volt. Életének 81. évében, papságának 53., püspökségének 29., nyugalomba vonulásának 17. évében, halálára öntudatosan készülve, húsvéti szentmiséjét bemutatva 2010. április 4-én, Húsvétvasárnap délután az Örökkévalóságba költözött. Végrendeletében köszönettel és bocsánatkéréssel búcsúzik tőlünk. Álljon itt egyik utolsó mondata: “Népemet, mert az enyém, a Szentháromságnak, lelkemet Üdvözítőnk irgalmába, a Szűz Anya és Szent József oltalmába ajánlom.” Élete olyan volt, mint egy szelíd virágé. Megtette kötelességét. Tanított, sebeket gyógyított, bérmaútjain és búcsúkon vigasztalt és bátorított. Jeremiás levele a száműzöttekhez bibliai részt, amelyet sokszor magyarázott, nem felejtjük el. Akik hallottuk, szívünkbe zártuk szavait és őt is.

Féltő szeretete mellé most imacsokrainkat csatoljuk. Érsek atyánk temetése 2010. április 7-én de. 11-től volt a csíksomlyói kegytemplomból a csíkdelnei Szent János temetőkertben. Adja Isten, hogy Lajos érseknek, aki a Feltámadást hirdette, legyen része benne, és sírja körül támadjon fel Szentjánosfalva, melyet a tatárok 1694-ben pusztítottak el.

Érsek atya, Isten veled! Viszontlátásra a mennyországban!

Csíkszereda, 2010. Húsvéthétfő.

17 éve elköszönt tőlünk

A világ mércéjén túl rejlik a teljes igazság - „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia” – szenvedése előtt, Jeruzsálemi bevonulásakor mondta Jézus, ami összecseng a 2005-ben elhunyt Szent II. János Pál pápa búcsúszavaival. 

Akkori tudósítás: A Szent Péter téren, ahol még díszelegnek a húsvéti olajfák, egész éjszaka folytatódott az imádság a Pápáért. Pénteken este hatvanezer ember gyűlt össze a haldokló Pápa ablakai alatt, a fényárban úszó Szent Péter téren, hogy imájával kísérje a Szentatya szenvedéseit. A Szent Péter téren még éjfélkor is sokan voltak, égő fáklyákkal a kezükben, főként fiatalok, és virrasztottak a földi élettől búcsúzó Pápával és Pápáért. 

Joaquín Navarro-Valls bejelentette, hogy a Pápa egészségi állapota továbbra is rendkívül súlyos. Amikor szólnak hozzá, kinyitja szemét, néha olyan, mintha aludna. Amikor tájékoztatták, hogy a tér tele van fiatalokkal, töredezett szavakkal a következőt mondta: „Kerestelek benneteket. Most eljöttetek hozzám. Köszönöm nektek”.

„Mi ezzel a Pápával nőttünk fel, az ő tanításával. Jó most itt lenni és imádkozni a Szentatyáért, de az érzelmeink annyira privát jellegűek, hogy arról inkább most nem szólunk” – mondta egyikük az ANSA olasz hírügynökségnek. A Pápa testét megtépázta a betegség, de lelke érintetlen, egy utolsó üzenete is ezt tanúsítja: „Boldog vagyok, ti is legyetek boldogok. Imádkozzunk együtt boldogságban, mindent örömmel felajánlok a Boldogságos Szűznek.” 

A Pápa ezt a spirituális végrendeletét utolsó erejét összeszedve titkára, Stanislaw Dzsiwisz segítségével rótta papírra. 

2005. április 2-án, szombaton 21,37 perckor mondhatjuk úgy, hogy fogadalmi jelmondatával: „Totus Tuus”- Egészen a Tied, az Atyai házba költözött.

Francesco Rutelli olasz képviselő szerint a Pápa gigantikus öröksége tagadhatatlan, a XX. század legnagyobb alakja, nem hasonlítható hozzá egyetlen államférfi sem. Silvio Berlusconi olasz kormányfő pedig úgy nyilatkozott: „II. János Pál pápa kitörölhetetlen nyomot hagy az emberiség történelmében, fizikai szenvedése, kálváriája egyenrangú erkölcsi nagyságával.” 

A világ mércéjén túl rejlik a teljes igazság, éspedig szent ember volt és őt csak szentségének forrásával, Jézus Krisztussal együtt lehet megérteni.

Hirdetés: 2022. április 3.

1. Ma a 12:15 órakor kezdődő szentmisében teszi le eskűjét az új egyháztanács. A szentmisét Nm. és Ft. Tamás József püspök úr végzi.

Bővebb tájékoztatót az Egyházközségi Apostol 4. oldalán találnak.

    2. A keresztúti ájtatosságot vasárnap, szerdán és pénteken 18:15 órakor végezzük.

    3. Kedden az elsőáldozó gyerekek szüleivel tartunk értekezletet 18 órakor a Millenniumi templomban.

4. A diákokat várjuk plébániai hittanórára kedden, csütörtökün és pénteken. Pénteken du 3 és 4 órától az eslőáldozásra készülőket. Este 7 órától a bérmálkozókat.

5. Kedves híveink adójuk 3,5%-ával segíthetik az Egyházközségi Apostol és a Krisztus Világa lapok kiadását. Űrlap a sekrestyében, a kegytárgyasnál és a plébánián kapható.

6. Szombaton 10 órakor ministránsképző. Az E. Apostol lapunk első oldalán bemutatjuk a kisapostolokat, akik rendszeresen válaszolnak a lap kérdéseire. Nevüket félkövér betűvel jelezzük elsőként a névsorban a Válaszoltak részben.

7. Egy hét múlva Virágvasárnap, barkaszentelési ünnepi misét, körmenetet, passiót 11 órakor kezdődő szentmisében tartjuk, ezért a negyed 1-es szentmise kimarad.

8.   Figyelmükbe ajánljuk a katolikus sajtót.

9. Ma választás és népszavazás van a Kárpát-medencében. Imádkozzunk, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán mindenki felelősséget érezve szavazzon. 

  Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre  és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.