Gyászoló
Család! Gyászoló Testvéreim!
Ma nem csupán egy családtagtól, egy
rokontól, közeli jó ismerőstől vagy munkatárstól búcsúzunk, akit szerettünk,
nagyra értékeltük és jól ismertünk. Ma egy édesanyától is búcsúzunk, és ez
összehasonlíthatatlanul több. Az anya fogalmával az élet legnagyobb értékeit
szoktuk összekapcsolni: az anyanyelvet, az anyaországot, az anyai szeretetet.
Mindannyian ismerjük az anya-fogalmának értelmét, mégsem könnyű ezt a fogalmat
mélységénél fogva meghatározni és tartalmilag kimeríteni. Mivé is válna ez a
világ édesanyák nélkül? Semmire és senkire nincs nagyobb szükségünk, mint az
édesanyákra.
„Adjatok egy
szilárd pontot a világmindenségben, és én kifordítom sarkából a földgolyót” – kérte a görög
tudós, Arkhimédész. Erre a kijelentésre támaszkodva szólította fel Boldog IX.
Pius pápa az 1848-as forrradalmak után a világot: „Adjatok nekem
keresztény édesanyákat, és én megújítom a föld színét.”
Édesanyánk ébreszti bennünk az élet mély
érzelmeit: a bizalmat, a ragaszkodást, a szeretetet és a hitet. Édesanyánktól
tanuljuk meg, mit jelent aggódni és szeretni, segítséget nyújtani és szolgálni,
felelősséget vállalni és megbocsátani, panaszszó nélkül szenvedni és
önfeláldozóan élni.
Istentől kapott legértékesebb ajándékunk
az élet. Ezt az ajándékot szüleink közvetítésével kaptuk gyöngédséggel,
vigasztalással, érzelmekkel és a beszéd ajándékával együtt. Nincs ember, aki
életünkre olyan hatással lenne, mint az édesanyánk. Ő az, aki tudatosan átéli felelősségét,
és végig kíséri életünket a földön és a másvilágról.
Hitünk alapján valljuk, hogy életünket
négy szakaszban éljük meg: Az 1. szakasz a fogamzástól a születésig tartó
magzati élet, a 2. szakasz a születéstől a halálunkig tartó földi élet, a 3.
szakasz a testi haláltól szellemi lelkünk örök élete, és a 4. szakasz a
föltámadt testbeni örök élet Istennel és szentjeivel.
Minden személy élete az anyaméhben a
fogamzással kezdődik, azzal a pillanattal, amikor Isten lelket is ad. Az új
élet fejlődésének nélkülözhetetlen bölcsője az édesanya. A házastársak, akik Isten
parancsának ajándékával élnek: „legyetek termékenyek, szaporodjatok” (Ter
1,28), a teremtő Isten munkatársaivá válnak. A foganástól számított 9
hónap, amit édesanyánk szíve alatt töltöttünk, olyan fontosak voltak, hogy születésünket
részben elszakadásnak érezték.
Anna
testvérünk 1943. február 2-án született Csíkszeredában a Kedves családban.
Életének gyermekkori szakaszát édesanyja vallásos lelkülete határozta meg, aki
7 gyermeknek adott életet és nevelte Isten szeretetére és az imádságos életre. Anci
testvérünk minden évben születésnapján kettős ünnepet ült: Gyertyaszentelő
Boldogasszonyt és születésnapot. Anna testvérünk mindig családcentrikus volt, szeretettel
emlegette édesanyját. Szombaton, amikor megáldoztattam, akkor is megemlítette,
hogy nagy betegségében egyszer, megboldogul édesanyját kérte álmában, hogy
segítsen és megígért, hogy segít, és meggyógyult. Most hosszas gyengélkedése és
betegsége végén, újra látta édesanyját és kérte segítségét, aki azt mondta
neki, most nem tudok segíteni. Ezért tudatosan készült az elválásra és szent útravalóval
megerősítve, a 7 testvér közül ő a 3.-nak fejezte be nemes, szép, földi életét.
Örökségként ránk hagyta, Pázmány Péter gondolatát: “Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán szív és sok,
sok szeretet.” – amit a gyászjelentőn is olvasunk.
Életútját meghatározta a katolikus nagycsalád,
a testvérek bátorítása és az Isten szeretete. Csíkban érettségizett, majd
Marosvásárhelyt gyógyszerésznek tanult. 1966-ban házaságot kötött Hegedüs Imre
mérnökkel, az életet Aradon kezdték, de az akkori rendszer a zártvárosban nem
adott munkalehetőséget, ezért 4 évet Temesvárra ingázott. 1970-ben
Csíkszeredába költöztek, és ekkor született, Enikő lányuk.
Családi életüket, akár a gyermeknevelést
is a vallásos lelkület, a hit szerinti élet határozta meg. Az 1980/81-es
tanévben a plébániai hittanórára rendszeresen járó iskolások között mindig jelen
volt Enikő lányuk. Anci néni az egyházközség imádkozó és segítő csoportjaiban
tevékenykedett. Az 1989-es változással lehetőség nyílt a rendszeresített
szeretetszolgálatra. Ekkor a csíksomlyói plébánián kialakított ingyen patikában
dolgozott szabadidejében, és ezt a munkát 2017-ig folytatta. Amikor nyugdíjba vonult 1995-ben,
még odaadóbban tudott szolgálni az egyházban.
Férje, Imre bácsi, aki a Szent György
Lovagrend tagja is volt, mint a Főegyházmegyei Caritas igazgatója, kivette
részét az irgalmasság intézményeinek létrehozásában, irányításában, és az
emberek iránti testi-lelki jó cselekedetekben. A Hegedüs család harmonikus
életének alapját képezte, hogy tegyünk valami szépet az embereknek Istenért.
Ma reggel, amikor a szentmise evangéliumát
olvastam, hogy Jézus így beszélt a zsidókhoz: “Bizony,
bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált
örökre.” A zsidók közbevágtak, de Jézus így válaszolt: „Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem
ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását.” (Jn 8,51-57)
Ismerni
Jézust, ismerni az Atyát az nem ízleli meg a halált.
Egy kis történetettel
világítom meg, hogy mit jelent ismerni. Egy társadalmi rendezvényen Anglia
egyik híres színészét megkérték, hogy szavaljon valamit a jelen lévő vendégek
kedvéért. A
színész bele is egyezett, és megkérdezte, van-e valamilyen különleges
kívánságuk, amit hallani szeretnének. Egy kis szünet után egy idős pap
felállt, és ezt kérdezte: Uram, el tudná nekünk szavalni a 23. zsoltárt?
Az ünnepelt színész arcán egy
különös kifejezés suhant át. Egy pillanatig hallgatott, majd így felelt: „Igen,
de csak egy feltétellel – hogy miután elszavaltam, kedves barátom, ön is
ugyanezt fogja tenni.” Én? – kérdezte meglepetten a pap. De hiszen én nem
vagyok előadóművész. Mindazonáltal, ha ön így kívánja, megteszem. Ezután a
színész hatásosan, nagy pátosszal elkezdte szavalni a zsoltárt. A hangja és a
hanglejtése tökéletes volt. Teljesen elbűvölte hallgatóságát, és ahogy befejezte,
a vendégek óriási tapsviharban törtek ki. Majd, ahogyan a taps elhalkult,
az idős pap is kiállt, és ő is elkezdte mondani a zsoltárt. A hangja, mint az
idős emberek hangja; a hanglejtésében pedig valami gyermeki volt. Amikor
befejezte, a csendet ugyan nem törte meg semmilyen tetszésnyilvánítás, de szem
nem maradt szárazon a helyiségben, és a hallgatók közül sokan tiszteletteljes
áhítattal hajtották meg fejüket és szívüket Isten előtt!
A nagy színész felállt. Kezét az idős
pap vállára tette, és érzelemtől remegő hangon ezt mondta a közönségnek: „Barátaim,
én el tudtam érni a szemeteket és a fületeket. Ez a férfi azonban elérte a
szíveteket! A különbség csupán ennyi: én ismerem a 23. Zsoltárt –, de ő ismeri
a Pásztort!”
Gyászoló Testvéreim! Anci néni azok közé tartozott, aki nemcsak a 23. Zsoltárt ismerte, hanem
Jézust, a jó pásztort. Megváltónk édesanyát, Szűz Máriát és nagyanyját Szent Annát
védőszentjét. és szíve mélyén ismerte az Atyát és a szeretetnek Szentlelkét.
Ezért tudott Isten gyermekeként élni, ahogy a megemlített zsoltárban olvassuk: „Kegyelmed és jóságod vezet/ életemnek
minden napján,/ s az Úr házában lakhatom örök időkön át.”
Most, amikor Anci néni életének
79., özvegységének 9. évében, április 4-én a déli Úrangyalakor az örökkévalóság
ajtajához ért, azzal a bizalommal készült teremtő és megváltó Istenünk elé: Uram,
szólítottál és én itt vagyok. Könnyítsd meg lelkemet a Te szereteteddel! S
fogadj be szentjeid társaságába.
Gyászoló Testvéreim! Most búcsút vesz tőle
lánya, Enikő, akinek köszönjük az ápolás szép példáját. A 4 testvérnek és családjaiknak
a rokoni szeretetet. A barátoknak, szomszédoknak, ismerősöknek és minden
jelenévőknek, távoliaknak és közelieknek a végtisztességet és az imádságot…
Anci
néni, kérjük a jó Istent, hogy részesítsen örök boldogságában, és adja meg
nekünk is az állhatatosság kegyelmét, hogy nemes és szép példádat hittel, szívvel
és sok-sok szeretettel követhessük. Ámen.
23. Zsoltár - A jó pásztor
Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,
zöldellő réteken legeltet.
A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.
Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Ha sötét völgyben járok is,
nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.
Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Számomra asztalt terítettél,
ellenségeimnek szeme láttára.
Fejemet megkented olajjal,
s a poharam színültig töltötted.
Kegyelmed és jóságod vezet
életemnek minden napján,
s az Úr házában lakhatom örök időkön át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése