A tisztítótűzről

Mit tanít a katekizmus a tisztítótűzről?

Aki Isten kegyelmében hal meg, de még nem mentes minden bűntől és annak büntetésétől, nem mehet be közvetlenül a mennyekbe. Szent János apostol mondja a mennyei városról: „Nem léphet be oda tisztátalan..(Jel 21,27). Ezért akinek még bűnhődnie kell a vétkeiért, először a megtisztulás helyére kerül, amit tisztítótűznek nevezünk. A tisztítótűzben Szenvedő Lelkek keservesen bánják a bűneiket, és forrón vágyakoznak a szent, jó Isten után. Súlyos szenvedésekkel kell vezekelniük. A legnagyobb fájdalmuk, hogy nem látják Istent; a legnagyobb vigaszuk pedig az, hogy hamarosan megpillantják Öt, és elnyerik az örök boldogságot. A Szenvedő Lelkek maguk semmit sem tehetnek azért, hogy lerövidítsék kínjaikat. Azonban Krisztus, a Megváltó szakadatlanul közbenjár értük az Atyánál, általa pedig Mária és a mennyek többi szentje is. Krisztus által mi is tudunk imádkozni és áldozatot hozni a Szenvedő Lelkekért, hogy mielőbb megszabaduljanak szenvedéseiktől. A tisztítótűz az ítélet Napjáig tart. E nap után már csak a menny és a pokol létezik. (Egységes Katekizmus, Herder Kiadó, Freiburg im Br. 255. o.)

A katolikus egyház dogmája

Az igazak lelkei, akikre a halál pillanatában bocsánatos bűnök terhe vagy időbeli büntetés nehezedik, a tisztítótűzbe kerülnek. (Ludwig Ott, A katolikus dogmatika alapjai, 10. kiadás, 575)

Semmi esetre sem szabad eleve elvetni azt a gondolatot hogy Isten bizonyos körülmények között, a léleknek a testből való kiválásának pillanatában, vagy éppen egy Szenvedő Lélekneklehetővé teszi, hogy valamilyen hatást gyakoroljon az élőkre. Ha Isten egy másvilágon tartózkodó lelket egy evilági lélekhez enged szólni, ez mindig az Ő velünk kapcsolatos üdvösségi terve szerint történik. Akkor Isten valami rendkívüli módszerrel akar megszentelni egy emberi lelket, ám ez semmi esetre sem valamiféle emberi kíváncsiság kielégítését jelenti, de a megijesztésünket, megfelemhtesunket sem. (Dr. Ignaz Klug: A katolikus hit tartalmáról)

Bizonyos, hogy a Szenvedő Lelkek a számukra kijelölt tartózkodási helyet Isten akarata nélkül soha, még ideiglenesen sem hagyhatják el. De az is biztos, hogy Isten jósága és irgalma elég nagy ahhoz, hogy megengedje az időleges eltávolodást, és lehetővé tegye az evilági megjelenést, ha az egy lélek vigasztalaására vagy egy élő lelki épülésére szolgál. (Wetzer és Weltes Egyházi Lexikon)

A tisztítótűz a leghevesebb fájdalom és a legnagyobb fokú boldogság elegye. Pállal együtt (2Kor 7,4) vallja minden Szenvedő Lélek: „Várjuk a boldog reményt: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.” (Tit 2,13)

W. Schneider püspök írja A másik élet című művében: A tisztítótűz „...tökéletes nyugalom a legégetőbb vágyakozás közepette, a leggazdagabb vigasz a legkeservesebb kínok között, fájdalom és gyönyör csodálatos kevereke.” Mi pedig hozzáfűzzük: sokkal inkább a mennyország, mint a pokol előszobája. (Matthias Premm: A világot legyőző hit, Katolikus dogmatika laikusoknak)

A Szenvedő Lelkek patronusa

A Szenvedő Lelkek patrónusa Szent Mihály arkangyal mellett, Szent Odilo (962-1049), aki fiatal korában lemondott nagy földbirtokairól, és szerzetes lett. Cluny apátjaként az akkori szerzetesség nagy reformátora és szervezője lett. Alapelve ez volt: „Inkább a túlzott jóságért, mint a túlzott szigorért ítéljen meg engem Isten.” Az 1016-os nagy éhínség idején a kolostor minden tartalékai szétosztotta, sőt a templom kincseit is eladta, hogy kenyeret tudjon szerezni és továbbadni az éhezőknek. „Miután Krisztus a vérét ontotta értünk, szegényekért - szokta mondani -, mi sem tagadhatunk meg semmit a szegenyektől.” Különösen vonzódott a tisztítótűzben szenvedő egyházhoz. Neki köszönhetjük a Szenvedő Lelkek ünnepének bevezetését.

-         folytatjuk -

Egy leprás jött hozzá... 6.B.

Minden társadalomnak vannak önvédelmi rendelkezései, amelyek arra hívatottak, hogy óvják a család és a nép testi-lelki egészségét. A Biblia tanúsága szerint a ragályos betegségben szenvedőket, a közveszélyes őrülteket, és az erkölcsi fertőzést terjesztőket elkülönítették a közösségből. Az Ószövetség számos helyen hivatkozik poklosságra, leprára, bár az a lepra, amit mi ismerünk, ismeretlen volt az ókorban. A szó nem konkrét betegség volt, hanem egyfajta gyűjtőfogalom, ami alatt a bőrbetegségek különböző fajtáit értették. A víz hiány és a kezdetleges higiénia miatt a bőrbetegségeket fokozottan fertőzőnek tekintették a közösségre nézve, és elrendelték a beteg személy szigorú elszigetelését. Az ószövetségben a földi közösség tisztán maradása volt a főcél. (Lev 13,1-2. 44–46) Abban az időben együtt volt a vallási és a társadalmi törvényhozás. A betegségeket többnyire külső jelek alapján csoportosították. A leprást tisztátalannak mondták, és a vallási közösség életében nem vehetett részt. Mózes törvénye előírta: „A tisztátalan lakjék elkülönülve, tartózkodjék a táboron kívül.” A könnyű lefolyású bőrbetegségből, ha valaki meggyógyult, akkor a vizsgáló pap kedvező döntése után, tisztulási szertartásokat kellett végeznie, és visszatérhetett a közösségbe. Szomorú volt a sorsa annak, akit végképp betegeknek ítéltek. Őt fizikailag és erkölcsileg is kirekesztették. A gyász jeleit viselte: megszaggatott ruhával, hajadon fővel, a száját eltakarva a közösségen kívül élt. Ha valaki közeledett, kiáltania kellett, hogy tisztátalan. Az ilyen kizárt emberről is kellett gondoskodni. A leprás meggyógyulása bekövetkezhet természetes, de csodás módon is, mint Námán gyógyulása, ami az isteni jóakarat és a prófétai hatalom jele volt. 

Amikor Jézus leprásokat gyógyít meg, őket visszaadja a közösségnek. (Mk 1,40-45) Akár a tíz leprás meggyógyításánál is, Jézus kinyújtja kezét, ezzel ledönti a válaszfalakat a tiszták és a tisztátalanok között. A leprás meggyógyítása a többi gyógyításokkal együtt jel, amely bizonyítja, hogy Jézus az, “akinek el kell jönnie” (Mt 11,55).  „Menj, mutasd meg magadat a papnak!” – ez jel a hivatal viselőinek, és mutasd be az áldozatot. Utána térj vissza a közösségedbe és ott tegyél tanúságot gyógyulásodról. Nem hallgatot Jézusra, és ezzel munkáját nehezítette. Jézus azért jött, hogy minden kiközösített embert visszaadjon a közösségnek. Kiközösítetté egy valami tesz, a bűn. A bűn mindenkor szeretethiány, az önzés leprája. Jézus pedig megtisztít, ha kérjük. Az Istenhez kapcsol minket, és a közösséggel mélyebb kapcsolatra vezet. 

Szent Pál megtapasztalta ezt és ezért fáradozik: „Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.” (1Kor 10,31-11,1) A mi feladatunk Jézusként élni a földön, és minden “leprást” segítsünk az emberek közé.

„Akarom tisztulj meg!” Mk 1,41.

Szent Apollónia

Alexandriai Szent Apollónia (200 k.-Alexandria, 249) szűz, vértanú. A vértanúságát leíró Dionüsziosz püspöktől tudjuk, hogy nem volt már fiatal, amikor megölték. Még Decius üldözése előtt, 249-ben a természeti csapások miatt Alexandriában a pogányok föllázadtak a keresztények ellen, őket okolták a bajok miatt és javaikat pusztították, őket magukat kínozták és gyilkolták. Apollónia feddhetetlen, jótékony és térítő hatású élete bőszítette fel ellene a pogányokat, akik arra akarták kényszeríteni, hogy káromló szavaikat ismételje. Ő pedig hűséges maradt Mesteréhez, az Isten Fiához. 

Máglyát raktak és megfenyegették, hogy tűzbe vetik, ha nem gyalázza hitét. Apollónia egy percnyi gondolkodási időt kért, és mikor kínzói kiengedték a kezükből, a máglyára vetette magát, ahol elégett. 

Tettét nem öngyilkosságnak, hanem hősi cselekedetnek minősítette mindenki. Szent Ágoston példát lát benne arra a hősiességre, mely inkább a halált választja, mint hogy bűnt kövessen el (De civitate Dei 1,26). 

Szent Apollónia a fogfájósok és fogorvosok védősztje, mert kínvallatásakor a poroszló úgy arcul ütötte, hogy minden foga kitört.

Ikonográfiai ábrázolása a 14. században kezdődött és széles körben elterjedt egészen a 18. századig. 

Magyarországon tisztelete megnyilvánult a 14. századtól miseköny-vekben és freskóinkon tűnt föl először. A Székelyföldön falképét őrzi a csíkcsatószegi templom (1530).

Miki Szent Pál és társai japán vértanúk

A szeretet indította el a misszionáriusokat, hogy mindenki megismerje Isten szeretetének gazdagságát, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van. Ezelőtt, pontosan 1597. február 5.-én Nagasakiban kivégeztek huszonhat keresztényt. 

Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte meg a hittérítést. Ő maga nem sok eredményt láthatott, de a következő évtizedekben seregestől tértek meg az emberek, és 1587-ben már mintegy 250.000 lelket számláló katolikus közösség élt Japánban Nagasaki központtal. Az ország ura, Toyotomi Hideyosi (1582–1598), a kudarcba fulladt koreai háború miatt a keresztények ellen fordult, a jezsuitákat kiutasította az országból. 

Nagaszaki 1597. február 6.

Majd 1596 decemberében elfogatta a hat külföldi ferencest, s velük együtt három japán jezsuitát és tizenöt hívőt, s miután megkínozták, halálra ítélték őket. Az ítélet úgy szólt, hogy Nagasakiban kereszten fognak meghalni. Nyomban mindegyiküket megcsonkították: levágták a bal fülüket, és hármasával kocsira kötözve körülhurcolták őket Meakóban, hogy a nép csúfolhassa a keresztényeket és elrettentse a keresztényeket a hitüktől. Ezután elindították a huszonnégy halálraítéltet Nagasaki felé. Az út egy hónapig tartott. A vértanúságra kiválasztottak mindenütt erőt öntöttek a hívekbe, azok pedig, különféle módokon, s ahogy csak lehetett, szolgálatukra voltak. E szolgáló keresztények közül ketten csatlakoztak is a rabokhoz, hogy mindig mellettük lehessenek, ezért a parancsnok egyszerűen besorolta őket a kivégzendők közé. Február 5-én Nagasakiban, a kikötő előtti dombon az egész városnak szánt látványosság volt a kivégzés. 

Nagaszaki 1597. február 6.

Az áldozatokat keresztre kötözték, ők pedig a Te Deumot énekelve készültek a halálra, majd a keresztről buzdították a hívőket. Életüket két-két katona lándzsája oltotta ki, keresztben szúrták át mindegyikük szívét. Szemtanúk beszámolói alapján a következőket tudjuk még e vértanúkról: a huszonhatból húsz volt a japán, három jezsuita pap és tizenhét világi hívő. A legfiatalabb 11 éves volt. Most két fiatal vértanúságát idézem fel. A tizennyolc éves Ferenc, amikor a keresztről meglátta édesapját, így szólt hozzá: - ,,Apám, te jól tudod, hogy a lélek üdvössége mindennél előbbre való. Ezért legyen rá gondod, hogy üdvösséged dolgában semmit el nem mulassz!'' 

- Apja így válaszolt neki: ,,Fiam, köszönöm a buzdítást. Ami engem és anyádat illet, szintén készek vagyunk meghalni a hitünkért.'' Ferenc a rózsafüzérét adta atyjának emlékül, anyjának pedig azt a kendőt, ami a fejét fedte. Édesapja akkor sem mozdult a kereszt mellől, amikor a katonák átszúrták fia oldalát, annak vére reá hullott.

A tizenhárom éves Antal szülei, a vértanúságra buzdították gyermeküket. A kisfiú pedig így válaszolt: ,,Bízom abban, hogy Isten megadja a bátorságot, és győztesen kerülök ki ebből a küzdelemből.” A kivégzés előtt kék színű kimonóját szüleinek adta emlékül. Mielőtt a keresztre kötözték, forrón magához ölelte lelkiatyját, és fenn a keresztről intonálta a Laudate pueri zsoltárt, és a mellette megfeszített ifjakkal végigénekelték. Amint a dicsőséget befejezték, megölték. 

 (Forrás: Diós: A szentek élete, I.)

 

Arad 1849. október 6.

Szent Dorottya szűz és vértanú

 

Szent Dorottya - legendája szerint Kappadókiában élt, egy cézáreai család leánya volt. Szépsége, okossága, alázatossága és szűzi tisztasága közismert volt. A Diocletianus-féle üldözésben Cézáreában az elsők között nyerte el a vértanúságot. A császár megbízottja, Sapritius maga elé idézte Dorottyát, és felszólította a bálvány-áldozatra. A lány azt válaszolta, hogy a mennyei császár mást parancsolt, tudniillik, hogy a halandók neki szolgáljanak. ,,Ítéld meg magad - mondta Sapritiusnak -, vajon a földi császárnak kell-e engedelmeskedni vagy a mennyeinek?''

Sapritius többször figyelmeztette, hogyha nem mutat be az áldozatot, el nem kerüli a kínokat. Dorottya  ezt válaszolta: ,,Kínzásaid rövid ideig tartanak, a pokol tüze ellenben, mely osztályrészem lenne, ha hallgatnék szavadra, örökké tart. Balgaság volna a rövid ideig tartó szenvedés elkerülésére örökké tartó kínokba rohanni. Nem félek kínzásaidtól, mert Krisztus megmondta: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, a lelket azonban nem tudják megölni'' (Mt 10,28). ,,És hol van ez a Krisztus?'' -- folytatta Sapritius. Dorottya a hitvallással válaszolt: ,,Istensége szerint mindenhol jelen van. Embersége szerint ott ül az Atya jobbján a mennyországban, abban a boldog hazában, ahol soha sincs tél, hanem mindig tavasz van, ahol a rózsák és a liliomok mindig virágzanak. Neked is részed lehetne ezekben, ha kereszténnyé lennél.''

Sapritius ekkor félbeszakíttatta a kínzást, nehogy a hallgatók is kedvet kapjanak a kereszténységhez. Rábízta Dorottyát két nőre, hogy tántorítsák el hitétől. Ha ez sikerül, jutalmat kapnak. Dorottya erőért fohászkodott és okosan megfelelt minden csábító beszédre. Majd Dorottya így biztatta őket: ,,Jó az Úr és bőséges irgalma mindazok iránt, akik teljes szívből megtérnek hozzá. Ne essetek hát kétségbe, mert tudós és jó orvos Ő, aki meg tudja gyógyítani sebeiteket: Üdvözítő, mert üdvözít, Megváltó, mert megvált, Szabadító, mert szabaddá tesz, csak térjetek meg teljes szívetekből!''

Ekkor ezek arra kérték, hogy imádkozzon értük. Dorottya ekkor fölemelt karral így imádkozott: ,,Isten, ki azt mondtad: Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen, Uram Jézus Krisztus, ki azt mondtad, nagyobb öröm lesz a mennyek országában az angyalok között egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, mutasd meg irgalmasságodat! Vidd vissza nyájadba őket, hogy példájukra megtérjenek hozzád mindazok, akik elhagytak.''

Egy idő múlva Sapritius számon kérte a két nőt, akik megvallották, hogy nem tudták elcsábítani Dorottyát, hanem ők maguk is újra keresztények lettek. Sapritius fölháborodásában azonnal máglyára ítélte, s Dorottya szeme láttára elégettette a két hitvallót.

Ezután újra kínoztatni kezdte Dorottyát, végül fővesztésre ítélte. Amikor Dorottyát a vesztőhelyre vitték, a menettel találkozott egy Teofil nevű ifjú, aki rétornak készült. Csúfolódva mondta Dorottyának: "Ha majd megérkezel Jegyesedhez, kinek országában mindig tavasz van, küldj nekem rózsát és almát".

A kivégzés előtt Dorottya kérte a hóhért, adjon egy kis időt, mert valamit el kell még végeznie. Imádságba merült, s egyszerre megjelent egy kisgyermek három kinyílt rózsával és három almával. Dorottya megkérte: ,,Vidd el ezt Teofilnak és mondjad: Dorottya küldi neked Jegyesének kertjéből''. Ezután lefejezték.

Teofil épp diáktársainak hencegett azzal, milyen szellemesen élcelődött a kivégzésre vitt Dorottyával, amikor megjelent a kisfiú, s egy kosárban átadta neki Dorottya ajándékát. Mindnyájan ámultak a rózsákon és az almákon, mert február lévén Kappadókiában ilyet nem lehetett találni. Teofilt ez annyira megrendítette, hogy hamarosan keresztény lett és megvallotta hitét társainak. Ezek előbb gúnyolták, majd följelentették és Sapritius őt is kivégeztette. 

Szent Dorottya ereklyéi később Rómába kerültek, ahol a tiszteletére épült templomban helyezték el. Rómában és Bolognában tiszteletére február 6-án minden évben gyümölcsöt szentelnek.

A kertészek égi pártfogójukként tisztelik Szent Dorottyát.

Szent Veronika

Szent Veronika özvegy, a hagyomány szerint az a nő, aki kendőjét nyújtotta Jézus Krisztusnak a keresztútján, s az Üdvözítő vérző arcának vonalai belerajzolódtak. Görögül Bereniké, Beroniké a keresztőt 6. stációjának asszonya, aki kendőjével megtörli a kereszthordozó Krisztus arcát. – Ott volt az asszonyok között, akik Jézust követték a Golgotára. Amikor látta, hogy a Megváltó arcát teljesen elborítja a vér, amit a kereszt vízszintes szárához kötözött kezeivel nem képes letörölni, Veronika bátran odalépett hozzá és kendőjével megtörölte a Szent Arcot. Az Úr Veronika kendőjén rajta hagyta arcának igaz képét; innen a Veronika szó vera icon (lat.), ‘igaz képmás’ jelentése.

Csodálatosképpen Krisztus arcképe rajtamaradt a vásznon. A római Szent Péter-bazilikában van egy régi, Veronikát ábrázoló kép, amely állítólag 705 körül került oda. 1011-ben oltárt emeltek Veronika tiszteletére, amelyben az ereklye látható. Veronika-ereklyével Milánó és Jaén spanyol városok is dicsekedhetnek. A képen látható férfiarc tökéletesen megegyezik a torinói lepel arcával.

 – A vérfolyásos asszonnyal (Mt 9,20; Mk 5,25; Lk 8,43) való azonosítása az apokrif Pilátus cselekedetei 7. fejezetében bukkan fel: Jézus perében „egy Berniké nevű asszony a távolból kiáltotta: «Én vérfolyásban szenvedtem, s megérintettem a ruhája szegélyét és meggyógyultam!» A zsidók azonban ezt válaszolták: «Nekünk törvényünk van: asszony nem tanúskodhat!»” – Más apokrif elbeszélések szerint Pilátus utóda, Volusianus helytartó elvette Veronikától a kendőjét, elvitte Tiberius császárhoz, akit e kendő meggyógyított a leprától. 

Veronika minden vagyonát Palesztinában hagyta, és Rómába ment a kendője után. Miután visszakapta, Szent Kelemen pápára hagyta.

Hirdetés: 2024. február 4.

1. Elsővasárnapi szentségimádást tartunk a fél 1-es szentmise utántól fél 6 óráig.

2. A plébániai hitoktatásra várjuk diákjainkat.

3. A Főegyházmegyei Kántor Továbbképző keretében, február 6-án, kedden 20 órakor a Csíksomlyói kegytemplomban orgonakoncertet tart Varga László magyarországi művész.

4. Szerdán a Jegyeskurzus kezdete 18 órakor a Millenniumi altemplomban. Várjuk mindazokat a jegyeseket, akik 2024-ben szeretnének házasságot kötni.

5. A Városházán, pénteken délután hat órától Bologh Judit: A székey nemesség kialakulása című előadására kerül sor.

6. Szombaton Szeretetláng lelkinap a Millenniumi templomban 9 – 16 óráig.

7. Jövővasárnap, február 11-én, a főegyházmegyei ifjúságpasztoráció számára egyházmegyei gyűjtés van.

8. Erre vasárnapra Családos szentmise du. 4 órakor. Mivel a Betegek világnapja, az esti szentmisén kiszolgáltatjuk a betegek szentségét mindazoknak, akik erre felkészültek és kérik. Somlyón szintén jövő vasárnap de. 10:30-kor kezdődő szentmisén szolgáltatják ki.

9. A Krisztus világa 2024. januári számában meghirdetett Megújuló közösség programban a szórvány közösségeket, filiákat lehet támogatni Hiterősítő A-, B-, C-év homíliás könyvvel. Előfizetni a plébánián lehet. Segítsük őket, hogy az Úr napja megünneplésével erősödjenek a keresztény kisközösségek.

10. A helyi választásokra készülve a M.Á. Férfiszövetség és plébániánk 4 személyt támogat. Kérjük a kedves híveket is, hogy aláírásukkal támogassák. A Támogatói íven név, település, lakcím kell. Aláírni a sekrestyében és a plébánián lehet. A négy jelölt feladata, hogy plébániánkat képviselje.

11. Február 12-én, hétfőn I.Sz. Márton Áron püspökké szentelésének 85. évfordulója és 14-én Hamvazószerdán az esti misék előtt rózsafüzért és a mise után pedig szentségimádást tartunk a nagykilenced keretében.

 

 

Presentatio Domini 2024.02.02.

Ma Gyertyaszentelő van. Ünnepélyes és örvendező hangnem jellemzi liturgiánkat. Az örvendetes rózsafüzér negyedik titkáról elmélkedünk: Akit te szent Szűz a templomban bemutattál. Ünnepünk alaphangja, Malakiás próféta jövendölése: „hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám már jön is!” (Mal 3,1-4) A megtestesült Fiú minden tekintetben hasonlóvá akart válni hozzánk (Zsid 2, 14-18). Isteni mivoltában igaz ember akar lenni, ezért illeszkedik történelmünkbe, vállalta a törvény megtartását is. Annyira sorstársunk lett, hogy a halált is vállalta. A mai ünnep középpontjában Jézus Krisztus áll, akit születése után a negyvenedik napon a mózesi törvény előírása szerint Szűz Mária és Szent József felvittek a templomba. A Nikánor-kapu mellett a Zsidók Udvaráig mentek, ahol a tisztulásukért áldozatot bemutató vagy gyermekeiket a Templom papságának megmutató anyák állottak. A kegyelemmel teljes Szűz Mária, áldozatot mutat be a többiekkel együtt, egy gerlepárt. Azután pedig, minthogy minden elsőszülöttet meg kellett váltani a papi szolgálatból, annak is eleget tettek (Lk 2,22-40). S ekkor hozzájuk lépett Simeon ben Hilel, időskorú férfi, elkérte tőlük és karjára vette a Gyermeket, és parlandóban elénekelte, mint Messiás fölött egy nem szokásos áldást. 

Lukács nem említi meg e Simeon apjának nevét, mint akinek oka van a tapintatból való hallgatásra. A jövendölés Simeonjának a sírja mai napig megvan Jeruzsálemben, zsidók és keresztények látogatják. Az ő fia, Gamaliel rabbi mondta: „Ha ez a mozgalom Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni” (ApCsel 5,38-39). Anna prófétaasszony a Zsidók Udvarának egyik nevezetessége - aki nem akart megválni a Templomtól, éjjel-nappal böjttel-imádsággal szolgált Istennek -, jött oda hozzájuk Jézusnak a Templomban való bemutatásakor, s magasztalta Istent és szólt róla mindenkinek, akik várták a Messiás eljövetelét. Engedelmeskedünk-e Isten és az Egyház parancsainak, mert keresztény életet akarunk élni? Szülők, meg van-e keresztelve gyermeketek? Őket elhozzátok-e a templomba, mint a Szűzanya tette Jézussal? Ha Isten hívja gyermekedet szolgálatára, el tudod-e bocsátani? Ez már iskola.