Mementó 2009-ből I.

Mementó: 2009. szept. 28. 13:26

Kedves Listatagok!

Sem az este, sem a reggel nem volt erőm, hogy nektek írjak.

Mihály Zoli állapota válságos.

A reggel olyan jelt adott, mintha öntudatra ébredt volna. Lélegeztetőgépen van. A legsúlyosabb, hogy középagyi vérzést, kisagyi vérömlenyt mutatott a CT, amit műteni nem lehet.

A tegnap 18 órakor történt a baleset. Fél hétkor a szentkenet szentségét a liftben feladtam. Azóta sokan imádkozunk ért. Az este 10-kor jöttünk el.

Ma reggel László doktor még biztatóan szólt állapotáról. 10,30-kor a szüleit elkísértem a kórházba. Beszéltünk az intenzív osztály orvosával. Bementünk Zolihoz és imádkoztunk. Én a fülébe mondtam, hogy itt vagyunk és imádkozunk, de mások is imádkoznak érted. Ekkor egy nagyobb lélegzetet vett.

Az orvosok szerint is, csak az Isten rendes vagy rendkívüli megnyilvánulásától függ élete szála.

Hiszem, hogy az erő (Isten ereje) a mi erőtlenségeinkben nyilvánul meg. Megmaradása jel lesz mindannyiunk számára.

Elgondolkoztam a baleset óta, hogy mit is akar az Úr.

Talán nekünk szól, de nekem igen, hogy holnap Gyulafehérvári zarándoklatra se menet, se jövet ne hajtsak gyorsan. Egy életem van, és a főegyházmegyének rám is, de mindenegyes papra szüksége van.

A jövőt csak Istenre és egymásra figyelve tudjuk biztosítani. Oly kevesen kezdtünk lenni, hogy mindenkinek meg kell bocsátanunk, mindenkit szeretettel és imával kell átölelnünk. Mi nem vagyunk a magunké, hanem Krisztusé, Krisztus pedig az Istené (az Atyáé). Segítsen bennünket a vigasztaló Lélek, és gyógyítsa testi-lelki sebeinket.

Zoli szüleit nagyon megviselte ez az eset. Próbálom vigasztalni. Még nekem is nagyon nehéz türtőztetni magamat, hogy ne sírjak. Igaz, néha meg-megpiszkáltam jóindulattal. Benne van egyféle gyermeki bizalom. Bár visszaadná az Úr nekünk. Ha pedig szentfölsége másképp rendelkezik, megnyugszunk fájó szívvel abban, hogy akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.

Most Mária és Márta üzenetét tudom mondani: Uram, akit szeretsz beteg, jöjj, gyógyítsd meg.

Imádsággal,

Darvas-Kozma József, Zoli munkatársa

 ***

Ima népünkért:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának, a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le. Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát. Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet. Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és a mi boldogulásunkra váljék. Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király - könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.

(Főegyházmegyei engedélyszám: 18-2012.)

Az élet nagy tétje

A Szentírás Isten szerelmes levele, amit hozzánk intézett. Aki így veszi kezébe a Szentírást, az bizonyára életének titkát találja benne. 1938-ban Reinhold Schneider német író, költő írta: „Karácsonyestéjén felnyitottam a szentírást, és pár fejezet elolvasása után kirohantam a hideg, sötét utcára. Világos volt előttem: az igazság igénye és követelménye téríti meg az életet. Ezt a könyvet nem lehet olvasni. Ezt tenni kell. Ez nem is könyv. Ez az élet hatalma. Lehetetlen csak egy sort is megérteni belőle a nélkül az elhatározás nélkül, hogy megvalósítjuk.” Schneider felismerte, hogy az igazság szerint kell cselekednie: „A kereszténység sajátos titka abban áll, hogy csak az jut el a világosságra, aki az igazságot teszi is. Nincs más lehetőség Krisztus megértésére, mint hogy megtegyük szavát, éljük életét, beléje változzunk át.” Az üldözött Belon Gellért püspök mondta: „Az igaz, hogy Isten a kinyilatkoztatásban elindított egy földi téreken emberileg is megszervezett és rendezett üdvösség-folyamatot: az Ószövetségben a választott néphez, az Újszövetségben az egyházhoz való tartozást. De nem hagyott kétséget aziránt, hogy a kezét ezzel nem kívánta megkötni az üdvösség adásában.”  

Isten nemcsak bizonyos csoportokra, hanem minden emberre ki akarja árasztani Lelkét (Szám 11,25-29). Amikor Mózesnek már nem volt elég ideje és ereje a nép terhét hordani, az Úr parancsára hetven férfiút választott ki és állított a szent sátor elé, akiket Isten lelke eltöltött és prófétai elragadtatásba estek. Ezzel mutatta  meg Isten, hogy kegyelmét bőven adja, és akik megkapják, azok a közösség szolgálatára kapják. A két választott is megkapta, akik nem mentek el a közösségbe. Mózes örült, elismerte a prófétálás adományát a közösségen kívül is. Mintha Jézust hallanánk: más juhaim is vannak, akik nincsenek ebben az akolban. Isten Lelke működik abban, aki Jézus nevében teszi a jót. Ezt megtapasztalták az apostolok is (Mk 9,38-48). Az ifjú János mondta Jézusnak: „láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Az Úr „ne tiltsátok meg” válaszából kitűnik, hogy olyan Egyházat akar, amely nyitva áll minden jóakaratú ember előtt. Tudta, hogy az igazi hithez nem könnyű eljutni, de azért sok ember keresi az igazságot a kegyelem hatása alatt. A legtöbben útban vannak feléje, ezekre várni kell. Rájuk vonatkozik a megállapítás: „aki nincs ellenünk, az velünk van.”  

Jézus az egész embert akarja szeretetének vonzásában tartani, hogy az isteni élet növekedjék benne. Éppen ezért a keresztény Isten kegyelmébe kapaszkodik, nem jár bűnös úton, és nem ragaszkodik bűnös dolgokhoz. Saját történetünk az akaratunktól függ. Közreműködésünkkel Jézus kérő imája válik életté: „Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság” (Jn 17,17). A keresztény élete Jézusból táplálkozik, s mindenütt teszi a jót (Jak 5,1-6). Lisieux-i Szent Teréz (1873. jan. 2. - 1897. szept. 30) így határozta meg az Egyházon belüli helyzetét: ,,az Egyház, az én Anyám szívében én akarok lenni a szeretet!” És ezt megvalósította. Szent lett. 

Az élet nagy tétje: szentté leszek-e? Boldog XXIII. János pápa erre buzdított: „Legyünk vidámak, bizakodók, keressük a jobbat, s hagyjuk a verebeket csiripelni!”

Olvassuk a Szentírást

Az imádság mellett a másik lehetőség, amelyben könnyen találkozhatunk Istennel: a Szentírás olvasás. A Szentírás Isten szavát, üzenetét tartalmazza, amelyet hozzánk intéz, kinyilatkoztatja önmagát. A Szentírásban még biztonságosabban találkozhattunk Istennel, mint az imádságban, mert az imádságban, ha szabadjára engedjük fantáziánkat, belevisszük a magunk kívánságait és igényeit is, és így ferde képet alkothatunk magunknak Istenről. A Bibliában azonban ez a veszély nem áll fenn, mert Isten beszél magáról, Ő mutatja meg magát az embereknek. Isten látva az emberek eltévelyedését, útvesztését, nem hagyta magára az embert, szólt hozzá. Szólt Ábrahámhoz, Mózeshez, a prófétákhoz. Azok, akikhez beszélt vagy ezeknek a kortársai, Isten megnyilatkozásait leírták könyv formában. Ezeket a könyveket később összegyűjtötték és ez az ószövetségi Szentírás. Messiási ígértekről szól és az ember megváltásáról. 

A végső időben Isten egyszülött Fia által szólt hozzánk. Tanítását apostolai hirdették és le is írták, hogy Istennek tetsző életet éljünk. A két szövetség könyvei együtt alkottják a Szentírást, görög szóval a Bibliát (Biblia=könyv), amely 72 könyvből áll.

A Szentírás segít, hogy helyes Istenképünk legyen. Mindaz, amit már Istenről tanultunk, amiről beszélünk, mind a Szentírásból való (Róm 11,33-36; Kiv 3,14; Kiv 20,5-6). - A Szentírásból megtudhatjuk, hogy Isten szeret minket. Isten törődik az emberrel, keresi Őt. (Jn 3,16) - A Szentírásból választ kaphatunk a szenvedés, az élet, a halál és a túlvilág nagy kérdéseire. (Bölcs 1,13-14) - A Szentírásból megtudhatjuk, hogy hogyan kell Isten szándéka szerint élni. (Róm 13,13-14). A Szentírást csak úgy tudjuk értékelni, ha magunk is olvassuk. A Biblia megértésében segítségünkre van az Egyház, ha azt közösségben olvassuk. 

Olvashatjuk Biblia-órákon vagy pap által irányított kisebb közösségben. A bibliaolvasás sok módszere közül most „a hét lépcsős” módszert ajánlom. 
A kiválasztott szentírási rész elolvasása előtt hívjuk segítségül a Szentlelket. 
Egy valaki olvassa fel a kiválasztott szöveget. 
Ekkor 3-5 percet elmélkedve keressük meg, hogy melyik az a gondolat vagy mondat a szövegben, ami megérintett. 
Utána röviden, minden magyarázkodás nélkül osszuk meg a gondolatot vagy mondatot. 
Újra olvassuk el a választott szövegrészt, és most 5 perces csendben vizsgáljuk meg, hogy milyen viszony van az előbb megragadott üzenet és az életem között.
Ezután személyesen beszámolunk, így mindenki gazdagodik és gyarapodik Isten igéjének ismeretében. Végül újra felolvassuk a választott szakaszt. Most már egészen személyesen fog hangzani. 
Befejezésül vállaljunk valamilyen apostoli munkát, és zárjuk imádsággal a találkozót.

Szent Gellért püspök, vértanú

Budapesten, az Erzsébet-híddal szemben a régi Kelenhegy sziklái között áll Jankovics Gyula gyönyörú alkotása, az első magyar vértanúnak, Szent Gellértnek hatalmas bronzszobra. A szobor magasra emelt jobbjában a szent keresztet tartja a magyarok városa fölé, hirdetvén ezzel, hogy a nemzet a kereszt jegyében született, és annak védelme alatt áll. Gellért származását tekintve viszont nem magyar: az Itáliában született főpapot a Gondviselés hozta hazánkba.

Velencében született 980 körül Szent György napján, ezért kapta a keresztségben a György nevet. Öt éves volt, amikor szülei fogadalmat tettek, hogyha beteg gyerekük meggyógyul a Szent György kolostor szerzetesei imádságára, akkor Istennek szentelik. A gyermek fölgyógyult, ott maradt a monostorban. Fokozatosan képezték és bevezették a bencés rend lelki életébe, fegyelmébe. 15 éves lehetett, amikor édesapja, Sagredo Gellért a Szentföldre zarándokolt, ahol rablótámadásban meghalt. Édesapja emlékére az ifjú György ekkor vette fel a Gellért nevet. Nem sokkal később az édesanyját is elvesztette, a San Giorgio monostor sírboltjába temették el. Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjelévé. Majd tudásának elmélyítése végett, másodmagával Bolognába küldték. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, de nem sokáig tanított, mert Vilmos perjel halála után szerzetestársai őt választották meg elöljárónak. Talán édesapja emléke vagy a hithirdetés vágya késztette arra, hogy 3 év múltán lemondjon a perjelségről és a Szentföldre induljon. 1015. február vége felé szállt hajóra két társával, hogy Zárába (ma: Zadar) jusson, s onnan továbbhajózzék Palesztina felé. A tengeri vihar miatt azonban Isztria partvidékén kötöttek ki. A kényszerű várakozás során a Szent András kolostorban találkozott Razina, más nevén Gaudentius pannonhalmi apáttal, aki Rómából hazafelé tartva rábeszélte, hogy kísérje el őt, és látogassa meg a magyarok istenfélő királyát, Istvánt.

Gellért azzal a nem titkolt szándékkal engedett az apátnak, hogy Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre. 1015. május 3-án érkeznek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István meghívja őt Imre fiának nevelőjéül. Nyolc éves volt ekkor Imre, és szentünk 7 évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Tanítványának életszentsége tanúsítja, hogy nevelő, oktató munkája nem veszett kárba.

Ezután következtek a 6 évi bakonybéli remeteség, ahol elmélkedett és dolgozott. Ekkor írta többek között a Zsidókhoz írt levélhez és Szent János apostol I. leveléhez szentírásmagyarázó munkáit. Kár, hogy e munkái mind elvesztek.
1028-ban, Ajtony vezér legyőzése után, Szent István rábízta a Marosvári egyházmegye megszervezését. Gellért fölosztotta az egyházmegye területét 7 főesperességre, s ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett Marosvárt, templomokat építtetett, köztük a székesegyházat és a bencés monostort, melyet a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlott.

Szent István halála után sem Péter királlyal, sem Aba Sámuellel nam volt megelégedve. Egyik idegen pártolását, a másik zsarnokságát ostorozta. A fölfordulásnak ezen évei készítik elő vértanúságát is. 1046 szeptemberében a lengyelországi száműzetésből hazatérő Vászoly fiak, Endre és Levente fogadására igyekezett Böd, Beszteréd és Beneta püspöktársaival. Mivel a hercegek nem érkeztek meg Székesfehérvára, zért elébük indultak. Szeptember 24-én a pesti révhez közeledve Vatha pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk. Kiráncigálták Gellértet a szekeréből, hozzákötötték egy kordéhoz, és a később róla elnevezett Kelenhegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban temették el, később átszállították Csanádra. Szentté avatása Szent László király alatt, 1083-ban történt.

            *          *          *          *          *          *          *          *          *          *          *          *

Egy kis részlet Szent Gellértnek Deliberatio c.művéből, melyben a tüzes kemencében éneklő három ifjú himnuszát magyarázza. Az itt következő sorokban Gellért azokról beszél, akik hódoltak a bálvány előtt:

,,Hogyan is beszélhetnénk a király tetszése ellenére? Megharagszik, indulatba jön, s mi mégis beszéljünk? Inkább színlelik a jókedvet, s vele együtt akár kacagnak, mintsem hogy ki mernék mondani Isten hathatós igéjét. Ezt pedig azért teszik, hogy se rokonaik el ne veszítsék a nekik adott hivatalokat, se őtőlük el ne vegyék a polyvát. Mikor pedig valaki emberi tekintetek, avagy földi dolgokhoz való ragaszkodás miatt fél a halandó embertől, és ilynemű dolgok miatt kíván tetszeni annak, aki ma van, másnap reggel pedig már nyoma sincs a földön, akkor, úgy látszik, semmiben sem különbözik azoktól, akik a babiloni király bálványszobrát imádták.''

            Istenünk, ki Szent Gellért püspöknek vértanúságáért megadtad a halhatatlanság koronáját, engedd jóságosan, hogy akinek emlékezetét áhítattal üljük itt a földön, annak szüntelen pártfogása védelmezzen minket a mennyben!

Korea Ázsia reménye

Római katolikus templom Kötegyán

Fájdalmas Szűzanya tiszteletére

Dél-koreai hívek adományából, a dél-koreai és magyar vértanúk emlékére épült 1997 június 14. és november 17. közöt.

+ * + * + * +

Szimpózium Szent Pálról Dél-Koreában

2008. szeptember végén tartották

Hogyan tegyük élővé Szent Pál sajátos karizmáját és missziós lendületét Koreában? Ez volt a témája annak a szimpóziumnak, amelyet a koreai egyház a közelmúltban tartott Szöulban a Szent Pál-év alkalmából.

A szimpóziumon Paul Choi Deok-ki, a püspöki konferencia evangelizációs bizottságának elnöke hangsúlyozta: „Az egyház vitalitásának egyik mércéje az, hogy mennyire tud evangelizálni”, és arra buzdította a helyi egyházat, hogy legyen tevékeny missziós szenvedélyében.

Az előadók között szerepelt Damian Kim Young-nam, a koreai katolikus egyetem tanára, aki az apostol sajátos missziós lelkületéről beszélt, megállapítva, hogy „a koreai egyház lelke a vértanúság lelkülete”. Korea egyházát a koreai vértanúk alapították – fogalmazott –, az Úr kiárasztotta rá kegyelmét, melyet azért kaptunk, hogy megosszuk a mellettünk lévőkkel.”

A szimpóziumon elhangzott, hogy a koreai egyház a Szent Pál-évet az ökumenizmus jegyében tartja meg, bevonva a testvéregyházakat, új lendületet adva a párbeszédnek és az együttműködésnek – olvasható a Radio Vaticana honlapján.
Magyar Kurír

+ * + * + *

Tudás mindenekfelett?
A koreai édesanyák által a „Tudás világosságának” nevezett Talmudot azért olvastatják a gyermekekkel, hogy megtalálják, és ha lehet, megtanulják a zsidó emberek sikerességének, világszerte elismert tudásának a kulcsát. A koreai szülők odaadó törekvése utódaik taníttatásában még az ázsiai népek között is figyelemreméltó jelenség. A tudás és a tudományos műveltség magas szintű elismerése a konfuciánus gyökerekből táplálkozik, ahol az idős, bölcs tanítómester életpéldája követendő és a legnagyobb tiszteletnek örvend.
A koreai gyermekek terhelése egészen korán, néhány éves kortól, már az iskolarendszer előtt megkezdődik. A szülők óvodáskorú gyermekeiket hangszeres és nyelvi képzésekre íratják be, s ezeket a tanulmányokat ők délutáni elfoglaltságként egészen az érettségi vizsgáig folytatják. Az iskola utáni képzéseket azonban nem kötetlen, szakkör jellegű foglalkozásként, hanem sokkal inkább komoly szakmai alappal bíró és mentori célú felkészítésként művelik a koreai társadalomban.
A Talmudhoz való viszonyulás oka a tudás tisztelete mellett egyfajta titkos ismeret feltételezése, ami szerintük többek között a sok zsidó származású Nobel-díjas kutató működését magyarázza. A kiválasztottságtudat pedig a koreai nép körében is erőteljesen érzékelhető. A koreai kereszténység száz éve alatt a második legnagyobb misszionárius kiküldő nép lett az Egyesült Államok után, küldetését főfoglalkozásként tekintő több mint tízezer koreai misszionárius hirdeti az Igét világszerte, még a keresztényeket nyíltan üldöző muszlim államokban is.