Szívleljük meg P.
Henri Boulad S.J., Jézus napjainkban c. könyvének egyik
érdekes beszédét, A találkozó-t. Arról szól, hogy a katolikus iskolák és
egyetemek egykori diákjai jubileumi ünnepséget tartanak, melyre Jézust is
meghívták. Mind sikeres, gazdag értelmiségiek. Férfiak és nők felidézték közös
emlékeiket. Közben folyik az eszem-iszom, és nagy fesztelenséggel adják elő,
hogyan csinálták meg szerencséjüket, hogyan szereztek hírnevet, vagyont,
hatalmat. Jézus is ott volt közöttük, de nem ismerték fel. Az ünnepi beszédek
kezdetén a találkozó elnöke mondta el köszöntő beszédét, majd bejelentette,
hogy a professzorok beszéde után Jézus is fog beszélni. Szavait előlegezett
taps követte. A tanárok beszéde hosszúra sikeredett, mindenki nyugtalankodott.
Jézusra voltak kíváncsiak, hogyan lép föl? Mit fog mondani?
Jézus
kezébe vette a mikrofont: Gratulálok
Önöknek, mint az ország elitjének. Ragyogóan csinálták! Gratulálok életük
vitathatatlan eredményeihez. Majd így folytatta: Mindazonáltal bátorkodom
feltenni Önöknek egy kérdést, ami nekem nagyon nyomja a szívemet: Sikerült-e
ezzel az Önök saját személyes élete is?... Más dolog, hogy az ember
eredményt ér el kifelé, megvalósulva látja álmait; megint más dolog, hogy
valakinek – a legfontosabb vonatkozásban – sikerült-e a saját élete!
Az ember életének igazi eredménye
mégsem mérhető olyan általánosan használt mértékkel, mint egy állás elnyerése,
vagy a nagyobb kereseti lehetőség. Sokkal inkább azzal, mennyire mutatkozik meg a készsége, hogy lassan túlnőjön egyéni
érdekein. Az embernek valamilyen téren bensőleg is, kifelé is el kell
köteleznie magát a közjóra, hogy ezt a világot egy kicsit emberibbé, kicsit
igazibbá és testvériesebbé alakítsa. Ezt a felszólítást általában mindenki
felfogja, akiben érző szív van, de hányat késztet tettekre?
Hallottam az iménti beszédben egy
megjegyzést, amely szöget ütött a fejembe: hogy ennek az egyesületnek
célja és szándéka egymás segítése, egymás támogatása minden erővel. De csak
egymást, és ezzel még tovább mélyítve a rettenetes szakadékot, amely Önöket
embertársaiktól – főleg a „kisemberektől” – elszakítja, akkor én azt mondom: Átkozott legyen ez az egyesület!
Önök tudják, hogy mindig egyenesen
beszéltem. Ismerik bíráló megnyilatkozásaimat. Emlékeznek, hogy
elátkoztam a fügefát, mely termést nem hozott.
Most Önöknek mondom, hogy azzal
a nagyszerű képzéssel, bankbetétállománnyal, összeköttetéssel,
tapasztalatokkal, azzal az ügyességgel és egészséggel, amivel rendelkeznek,
Önök a legértékesebb gyümölcsöket hozhatnák. Törekszenek Önök erre? …
Tekintve az óriási problémákat, mint
amilyen az infláció, a munkanélküliség, a menekültkérdés, a lakásnyomor, az
oktatás siralmassága, a korrupció és mindenfajta feszültség, felteszem Önöknek
a lelkiismereti kérdést: ezek közül melyik területen kötelezték el magukat?
Önök itt együttesen néhány ezer talentumért
felelősek. És nem csupán saját családjukkal szemben, nem; hanem a
névtelenül szenvedő tömegekkel szemben, melyek Önökbe vetették reményüket, és
amelynek mozgató rugója és sorsfordító ereje Önök lehetnének, ha akarnának…
Néhányan a jelenlévők közül, akik
számára Jézus szavai elviselhetetlenek voltak, felkeltek és eltávoztak az
ünnepségről…
Eddig tartott P. Henri Boulad
modern története, ami világos üzenet, segítség is egyben egyének és közösségek
számára fontos döntések, választások meghozatalában.
A sokszor bérmálkozott Gyurcsány:
2006. május 26-án - egy
hónappal a magyarországi választási győzelem után
- az MSZP
frakció balatonöszödi ülésén mondta: „Nyilvánvalóan
végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit
mondunk, az nem igaz.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése