Miben hasonlítanak egymásra az emberek? – ezt a kérdést tette fel egy tanító. Többféle választ kapott:
értelmük és szabad akaratuk van; a lelkük halhatatlan. A munka, a művészet, a fejlődés, a technika, a
szenvedés, az öröm, a bánat, mind-mind az emberség jellemzői. De van még egy
másik hasonlóság is, s ez a bűn. Sajnos, csak fokozati különbség van. Kisebb
vagy nagyobb mértékben; láthatóan vagy eltitkolva, de valamiképpen minden ember
bűnös. Minden embernek küzdenie kell a kísértéssel, a rosszal. Önmagában és a
körülötte lévő világban.
Kivétel csak egy volt, a Boldogságos Szűzanya, akit
Isten, Fiának érdemeire való tekintettel, megóvott az eredeti bűntől.
Az ősbűn
óta mint az árnyék, úgy követ bennünket a kísértés és a bűn. De ne szögezzük
magunkat a földhöz, mert Isten a kinyilatkoztatásban
elindított egy földi tereken emberileg is megszervezett és rendezett
üdvösség-folyamatot: az Ószövetségben a választott néphez, az Újszövetségben az egyházhoz
való tartozást. Isten a kezét ezzel nem kívánta megkötni az üdvösség adásában,
mert minden embert fel akar
emelni. Nemcsak bizonyos csoportokra, hanem minden emberre
ki akarja árasztani Lelkét. (Szám 11,25-29) Mózesnek amikor már nem volt elég
ideje és ereje a nép terhét hordani, ezért az Úr parancsára hetven férfiút
választott ki és állított a szent sátor elé, akiket Isten lelke eltöltött és
prófétai elragadtatásba estek, az a kettő is, aki nem ment el a sátor elé. Isten
megmutatta, hogy kegyelmét bőven adja, hogy a közjót tudják szolgálni. Józsuéval
ellentétben, Mózes örült és elismerte a prófétálás adományát a közösségen kívül
is: „Bárcsak az egész népet prófétává
tenné az Úr, és kiárasztaná rájuk lelkét!”
Jézus is védelmébe vette a
nevében ördögöt űzőt tanítványaival szemben: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen
szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” (Mk 9,38-48)
Jézus nem
elkülönülő egyházat szervez, hanem olyat, amely nyitva áll minden ember előtt. Azt
is tudja, hogy az igazi hithez nem könnyű eljutni, de azért sok ember keresi az
igazságot a kegyelem hatása alatt. Ilyenekre vonatkozik a megállapítás: „aki nincs ellenünk, velünk van.”
Jézus
az egész embert akarja szeretetének vonzásában tartani, hogy az isteni élet
növekedjék benne.
Nekünk éppen ezért kell Isten kegyelmébe kapaszkodnunk, hogy
magunkat kiszabadítsuk a bűn külső (embertől jövő) és belső (csábítások)
kötelékeiből.
Jézus szokatlan képekkel elszántságra és komolyságra int. Az
üdvösségünket nem szabad evilági javakért veszélyeztetni. (Jak 5,1-6) A
szociális igazságtalanságot szenvedő szegények és elhagyottak reménye, hogy
Isten a szívünk szerint ítél. Ha Jézus Lelke éltet, akkor üdvözülünk.
„Uram, a te szavad
igazság, tégy szentté minket igazságod által!” Jn 17,17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése