Jobb velünk a világ!

A dévai Szent Ferenc Alapítvány közel félezer gyermeke utazott Budapestre, hogy részt vegyen szeptember 13-án a szervezet jubileumi programsorozatán a Papp László Sportarénában. A gyermekek együtt énekeltek neves előadókkal, együtt mutatva meg, hogy jobb velük a világ. „Jobb velünk a világ!” elnevezésű rendezvényen így próbálta megköszönni, Böjte Csaba testvér alapítványa negyedszázadát mindazoknak, akik segítették: „Létszükségleteinket emberek jósága adta össze. Hálánknak így adtunk hangot feléjük és munkatársaim felé is… Az egyik nevelőnő, a kezdetektől nálunk dolgozik és eddig háromszáz gyermeket nevelt fel… Köszönetünk a jótevőinknek szólt, de mindazoknak is, akik mások gyermekét befogadják.” 

Valóban, jobb velünk a világ? A szülőotthonok orvosai és ápolói a megmondhatói azoknak az emberi tragédiáknak, amikor nem fogadnak szívesen egy gyermeket, vagy egyáltalán nem fogadják el. Otthagyják a kórházban, otthonban. Apja, anyja van, a legtöbbnek otthona is lenne, „de övéi nem fogadták be.”  Amit érez egy öntudatra ébredt gyermek, hogy én nem kellettem a szüleimnek; amit érez egy szülő, hogy nem kellettem a gyermekeimnek; amit érez egy elhagyott házastárs; amit érzünk amikor irgalmatlansággal találkozunk; végső soron ez a sokféle szenvedés és a halál, amelytől minden ember visszariad, mind megtalálható Jézus Szívében. Jézus, aki küldetést kap Istentől, egyúttal a nép bűneit is hordozza. Mivel testvéreinek fogadott el, esendőségünket – azt a sok kikerülhetetlen nyomorúságot, amelyben az ősbűn miatt él ártatlan és bűnös ember – mind magára vette; vállalta az áldozatot mint „Isten szolgája, a fájdalmak férfia”, mert tudja, hogy a végső győzelem az övé. (Iz 50,5-9a) A szenvedést így a megváltás eszközévé teszi. Ő a bizonyíték, hogy a szeretetből vállalt áldozatnak mindig megvan az értéke.

Jézus tevékenységét a jeruzsálemi írástudók és farizeusok figyelik, hol kérdőre vonják, hol vitatkoznak vele. Amikor Fülöp Cezáreájának falvait járta, Jézus tisztázni akarta tanítványai hitét. A tisztázáshoz a bevezetést a Jézusról elterjedt szóbeszéd adja, amelyben közös az a meggyőződés, hogy ő prófétai szerepet tölt be, tehát isteni küldött. A tanítványok Jézus szűk köréhez tartóztak, ezért tanítása és tettei alapján jobban megismerhették. Meggyőződésüket Péter fogalmazta meg: „Te vagy a Messiás.” (Mk 8,27-35) Jézus tisztázza messiási küldetését, ezért kezd nyíltan beszélni szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Követése az élet problémáinak a megoldását hozza. Az újszövetségi iratok az Egyház hitét tükrözik és ez a hit mutatja, hogy az igaz hit Jézus személyének az elfogadása. (Jak 2,14-18) Mert Isten maga tükröződik és nyilatkoztatja ki magát benne a legtökéletesebb formában. A hit pedig halott, ha nem fakadnak belőle a szeretet tettei.

„Nincs másban dicsekvésem, mint az Úr keresztjében.” Gal 6,14.