Egy Nobel-békedíjas szent járt Csíkszeredában

A gyulafehérvári főegyházmegye első érseke, Bálint Lajos, erdélyi látogatásra hívta meg Kalkuttai Teréz anyát. A szegények apostola először 1990. június 8-án reggel érkezett néhány nővér kíséretében repülőgéppel Bukarestbe, ahol Babota Tibor sepsiszentgyörgyi káplán várta és Sepsiszentgyörgyre szállította. A  sepsiszentgyörgyi Szent József plébánián szeretettel fogadta Bálint Lajos érsek, Csató Béla plébános és az akkori polgármester. Teréz anya rövid beszámolót tartott, ebédeltek és kimentek megnézni az Őrkő-i roma telepet. Hiszen azért jöttek, hogy felkarolják a legszegényebbeket. 

Ott a polgármester felajánlott két, a romák által lelakott és elhagyott tömbházat. Teréz anya ekkor megjegyezte: „Ne feledjék, mi szegények vagyunk, de nem koszosok.” 

Ekkor a városvezető egy új ház gyors megépítését felvállalta. Másnap Babota tisztelendő úr telefonon értesítette a csíkszeredai szent Kereszt plébániát, hogy 4 óra tájban Teréz anya és a kíséretében levő nővérek Csíkszeredába látogatnak. 

Rövid idő alatt összetoboroztak néhány száz gyermeket és felnőttet a Deszka-templomba. 

A látogatásról e szűkszavú beszámoló készült: „Senki sem bánta meg, aki várta a nagy vendéget. Törékeny testben láttunk élő szentet, s hallottuk ajkán a Szentlélektől sugallt szavakat. Arra kért, hogy segítsük a rászorulókat, hogy szeressük és imádjuk az Oltáriszentségben köztünk lakó Krisztust. A karonülő kisded, akit megsimogatott, öregkorában is tekintse kegyelemnek a nagy eseményt. Éneklő hívek között vonult a templom előtt várakozó autóhoz. Ott is körülálltuk imádkozva, szent dalokat énekelve, integetve vettünk búcsút Tőle – tőlük. Bárcsak teljesedne kívánságunk, hogy nálunk is letelepedjenek leányai. Azt mondta, ha a püspök akarja, s ha mi is adunk hivatást, akkor úgy lesz. Itt láttunk ma egy törékeny nőben Béke Nobel-díjas rendalapítót és szentet.” (Kisharang, 1990. 8. szám.)

Teréz anya néhány nap után hazautazott, de négy nővért Sepsiszentgyörgyön hagyott, hogy elkezdjék a munkát az őrkői telepen. Teréz anya e buzdítást hagyta hátra: „Tartsd tisztán a szívedet, hogy Jézus szerethessen a te szíveddel.”

A nővérek másfél évet az állomási plébánián laktak. A városvezetés pedig segített, így 1990–92-ben a Szeretet Misszionáriusai, Teréz anya leányai rendházat és templomot építettek az Őrkő negyedben. A Mária, Világ királynője tiszteletére ajánlott templomot Teréz anya jelenlétében 1992. augusztus 15-én szentelte fel Bálint Lajos érsek. 1993-tól lelkipásztori központ megszervezését kezdték el a cigányok részére. Iskolát építettek, valamint lakásról gondoskodtak, így 1996-ban megnyílt az őrkői plébánia, melynek Ft. Márkus András lett a lelkésze.

A rendhez már két erdélyi lány is csatlakozott, Sepsiszentgyörgy­ről Kinga, aki Eszter nővérként Magyar­országon dolgozik, és Szentegyházáról Margit, aki Elisabet nővérként Albániában tevékenykedik.

A romák érdekében sok kis és nagy település felkarolhatta volna a rend megtelepedését. Talán még nem késő… „Mi azért vagyunk, hogy elhintsük a hit és szeretet magvait. Isten adja a kegyelmet, hogy foglalkozzunk velük” – mondta Ifsita nővér. 

Teréz anya 1979-ben Nobel-békedíjat kapott.

1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg. 2003. október 19-én avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa, majd Ferenc pápa 2016. szeptember 4-én szentté avatta Rómában-

Kedves Olvasó, Teréz anya intését fontoljuk meg: „Tartsd tisztán a szívedet, hogy Jézus szerethessen a te szíveddel!”