A titokzatos jelenlevő

Imádás - A vallásosság erényének fő cselekedete az imádás, mely egyedül Istent illeti. Az imádás az ember legelemibb erkölcsi kötelessége, melyet isteni parancs ír elő: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj! Az imádás a teljes ember tette, mely belső és külső, látható formákban (térdhajtás, leborulás) is kifejezi az imádó lelkületet. 

Az imádás által az értelmes teremtmény elismeri Isten abszolút fensőbbségét, egyedüliségét és az Ő szeretetében megalapozott teljes függését. Megtagadása a hitetlenség és a vallástalanság, a nem Istennek szóló imádás a bálványimádás bűne. Imádás illeti a Szentháromságot s benne az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, továbbá a hüposztatikus egység alapján mindazt, ami a második isteni személyhez tartozik (a Fiú isteni személye az isteni és emberi természetet mint sajátját birtokolja, s azokon keresztül kifejezi magát mint valóságos Isten és valóságos ember): az Oltáriszentséget, a Szent Keresztet, Jézus Krisztus emberségét, Jézus Szívét. 

– Az imádás nem tévesztendő össze a szenteket megillető vallásos tisztelettel. A tisztelet valaki kiválóságának az elismerése. A szentek esetében kiválóságukat elismerjük, őket szeretjük és közbenjárásukat kérjük, de nem imádjuk.  

Szentségimádás - 

Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztust imádás illeti meg. A szentségimádás – latinul adoratio Sanctissimi Sacramenti – az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztus imádása a szentmisén kívül.   
A 13. században az Úrnapja ünnep elrendelése után, főleg a reformációval egy időben bontakozott ki az egész egyházban az örökimádás. Ez a monstranciában kihelyezett Oltáriszentség folyamatos, állandó és ünnepélyes imádása a Jézus iránti hódolat kifejezésére és engesztelésül az Eucharisztiát ért bántásokért, közömbösségért. Az örökimádás mint „az Úr és benne minden ember iránti kizárólagos szeretet” (Szent II. János Pál pápa), minden időben a Krisztus visszajövetelét virrasztva váró hívők alapmagatartása. A szentségimádási nap: egy plébánia híveinek részvétele az egyházmegye örökimádásában. Ez azt jelenti, hogy az egyházmegyében az év minden napján ünnepélyes, nyilvános szentségimádást végeznek reggeltől estig legalább egy templomban. Ünnepi szentmisével, szentbeszéddel kezdik, ájtatosságokat végeznek, és a hívők kiírt rendben, lehetőleg minden korosztályból imádják az Oltáriszentséget. 

Szeptember 14-én örökös szentségimádás és templombúcsú a csakszeredai Szent Kereszt Főplébánia millenniumi-templomában.