Viszonzatlan szerelem/szeretet

Ha valaki bánatos, őt vigasztalni kell. Családlátogatás alkalmával egy okos, jókedélyű diáklányt szomorúnak találtam. Kérdésemre – hogy miért vagy olyan búvalbélelt? –, elmondta bánatát. Az előző évben találkozott egy sráccal a táborban, akivel sokat beszélgetett. Több programon is együtt voltak és szép lassan beleszeretett.

Kezdetben elhessegette magától a gondolatot. Végül megmondta a fiúnak, aki tiszteletteljesen, megértően közölte, hogy bár az első napokban benne is volt ilyen ismerkedési szándék, de ő nem érez úgy, és nem tud úgy szeretni. Ekkor csalódott és kesereg. Így folytatta: „Bárkivel beszélgetek, csak ő jut eszembe. Imádságom is perlekedés a jó Istennel, hogy miért adta a szerelmet, és miért engedte meg, hogy összetörjön a szívem. Elhatároztam, hogy azokat fogom szeretni, akik szomjazzák a szeretetet. Megpróbáltam, de a visszautasítástól nem tudok szabadulni.” Ekkor elhallgatott. 

Én pedig a falon levő feszületre mutattam: Nézz a keresztre. Jézus feltétel nélkül szeret mindenkit, mégis sokan visszautasítják. A csalódásodat add Jézusnak. Gondolj az irántunk való szeretetére, és fogadd el a srác döntését. Lásd – a barátkozások kezdetén –, Isten megengedte, hogy csalódjál és megismerd milyen a viszonzatlan és feltétel nélküli szeretet. Jézus szeret téged és bevezet a szeretet misztériumába, hogy majd tudjál meg- és elbocsátó lenni.

Az olvasmányban Izajás próféta hasonlóan szól: „Hadd zengjem el barátomnak (kedvesemnek) az ő szőlője iránt érzett szerelmes énekét.” (Iz 5,1-7) Az “ének” egy ügyesen kigondolt példázat a viszonzatlan szeretetről, amely szembeállítja Isten nagylelkű gondoskodását népe bűneivel, szeretetlenségével, és az eljövendő ítélettel fejezi be. A “barátom vagy kedvesem” az Istent jelenti, akit Izajás képvisel. A szőlő a szeretett személy, Izrael. Isten, a gazda szeretetében a legjobb életteret biztosítja szőlőjének, de az csak vad, rohadó szőlőt terem. A próféta példázatában arra késztet, hogy ítéletet fogalmazzunk meg. Vagyis az Isten szeretetét nem viszonzó nemzet elenyészik.

E példázathoz kötődik az evangéliumi rész is. (Mt 21,33-43) A szőlőmunkások gonosz viselkedése az üdvtörténet allegóriája. 

A szőlő tulajdonosa Isten. Máté evangélista a szüret idejét Isten országa elérkezéséhez hasonlítja. Isten szőlőmunkásai a vallási vezetők. A termés átvételéért küldött szolgák a próféták Keresztelő Jánosig, akiket megvertek, megöltek.

Végül a szeretett fiú, Jézus érkezik, akit azért ölnek meg, hogy övék legyen az örökség. A főpap mondta Jézus elítélésekor: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért…” Jézus mond ítéletet:  „Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” Mi pedig váltsuk tettekre az evangélumot. (Fil 4,6-9) Viszonozzuk Jézus szeretetét, és velünk lesz a béke Istene.

 

„Terjesszétek kéréseiteket hálaadással együtt az Úr elé.” Fil 4,6.