Jézus Szent Szívének ünnepén Isten emberszeretetét ünnepeljük, ami
abban érte el csúcspontját, hogy Egyszülöttét adta nekünk, aki a végtelen
szeretet eszközévé tett „emberi szívvel” szerette a világot. A régiek tudták,
hogy Jézus Krisztusnak kívül ábrázolt szíve őt magát jelenti – ”belülről”.
Szent II. János Pál pápa 2004-től Jézus Szívének ünnepét a Papok
Megszentelődésének Világnapjává tette. E nap megszentelődésünket is ünnepeljük.
A megszentelődés vagy életszentség a keresztény ember életfeladata. Azt a
folyamatot jelenti, amikor Krisztust életét követjük és lelkülete szerint
élünk.
A Jézus Szíve-tisztelet sürgeti, hogy éljünk összhangban „a Pap és Jó
Pásztor Krisztus szeretetével és érzületével; azzal a szeretettel, mellyel Ő
szereti az Atyát a Szentlélekben, és szereti az embereket egészen addig, hogy
életét adja értük” (PDV).
Ma mindnyájan életszentségünk megújító forrásához jöttünk, hogy a
szelíd és alázatos Szívű Jézus alakítsa szívünket, Szent Szíve szerint. Bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen fogadhassuk szívünkbe Jézust.
Elmélkedés
A Papok Megszentelődésének Világnapja elsősorban papokat szólít meg, hogy tegyék Jézus
Szíve-tiszteletét életszentségük megújító forrásává. Ha közösen törekszünk, hogy Jézus Szent Szívéhez alakítsuk szívünket, akkor megszentelődünk.
Most a szentmise olvasmányai alapján
elmélkedjünk Isten értünk lángoló szeretetéről.
1. Isten szeretete
szüntelenül kíséri az embert. (Oz 11,1. 3-4. 8c-9)
Ozeás próféta által maga Isten emlékezteti választott népét arra, hogy
szövetsége egyedül a szereteten alapul. Isten gondoskodásában benne van az apa
felelőssége és nagylelkűsége éppúgy, mint az anya aggódása és gyengédsége. Gyöngédségét szülői vallomás formájában
halljuk: gyermek voltál, amikor megszerettelek, és Egyiptomból kivezettelek.
Isten
nemcsak megrendítő csodákkal és parancsokkal akarta választottaiban
felébreszteni a vallásos érzést (szeretetet), hanem a szív gyöngéd
kötelékeivel: jósággal és irgalommal is vonzotta magamhoz. A nép mégis könnyen
elhagyta Istenét. Az Úr emberi módon panaszkodik választottai ellen, de
indulatát fékezi. Ha némelykor meg is bünteti, csak azért teszi, hogy népe
belássa bűnét és visszatérjen szerető Istenéhez. Megbocsátó irgalma örök
szeretetéből fakad, ahogy kezdőénekünkben valljuk: „Szívének minden gondolata
nemzedékről nemzedékre, hogy kimentse lelküket a halálból.”
2.
Isten
magához akar emelni, ezért elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül. (Jn 19,31-37) Ettől kezdve Isten
szíve nem szókép, hanem valóság, ahogy a Jézus Szíve litánia 3. invokációjában
mondjuk: Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített szív! A
megtestesült Ige szíve egyszerre igazi ember-szív és igazi Isten-szív. Jézus
élete, szenvedése, halála és feltámadása tömören kinyilatkoztatja megváltói
szeretetét, vagyis az Atya és az emberek iránti szeretetét. Szent János
evangélista Jézus halálától a keresztről való levételéig történt rövid
eseményben az üdvtörténetet mutatja be. Azzal, hogy csontot nem törnek
Jézusban, a húsvéti bárány feláldozására utal, amely szabadulást hozott. A szív
átszúrása a Messiásra utal, akire bizalommal feltekintenek. A kiömlő vér és víz
jelképezi, hogy onnan forrásozik az Egyház élete, főleg a szentségek által. Az
Egyház mindig úgy értelmezte Krisztus kereszthalálát, hogy abban meg van az
Atya, a Fiú és a Szentlélek örök és végtelen szeretete. Jézus szent embersége
által ezt kinyilatkoztatja és kiosztja az embereknek.
Jézus
Szíve ennek az isteni szeretetnek a szentsége, aki által új teremtménnyé,
egyetemes családdá, szerető közösséggé lesznek az emberek. Szentatyánk a
hívatás vállalását ebben látja: „Az
Egyház misztériumában - amely Krisztus misztikus teste – a szeretet isteni
ereje megváltoztatja az ember szívét, és képessé teszi arra, hogy Isten
szeretetét testvéreinek továbbadja. Az évszázadok folyamán férfiak és nők
sokasága, akiket átalakított az isteni szeretet, saját létformájukat szentelték
oda az Isten Országának ügyéért.”
Az Egyházban, amelynek Krisztus a Feje,
a keresztények így lesznek „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul
kiválasztott nép, hogy annak dicsőségét hirdesse” (1Pt 2,9). Krisztus - a Főpap
- az Egyház iránti gondoskodásában minden korban hív személyeket, akik népének
gondját viselik; különösképpen a papság szentségére hív olyan férfiakat, akik
az atyai szolgálatot gyakorolják, azt, amelynek forrása maga az Isten. A papi
küldetés az Egyházban pótolhatatlan. A papságban a szent titkok megünneplésére,
valamint az evangélium hirdetésére és a pasztorális küldetésre szentelik
magukat. Erre csak az olyan ember képes, akinek Krisztus kinyilatkoztatta magát
és meghívta szolgálatába. Az Egyházban Krisztuson keresztül mindig is jelenlévő
szolgálatok sokféleséget mutatnak, de mindenik Isten egyháza épülésére szolgál
(1Kor 14,4).
3.
Jézus Szíve
Istennek minden értelmet meghaladó szeretete. (Ef 3,8-12. 14-19) Szent Pál írja: megismeritek Krisztusnak minden
értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével. A Szentlélek megerősít, hogy a
hittel Krisztus lakjék a szívünkben. Ezt már minden keresztényről mondhatjuk, akik szívében Krisztus
lakik, akiket Krisztus szeretete sürget. A papság szentségében
Krisztus felfoghatatlan gazdagságának lettünk a szolgái, ami gyarló életünknek
tartalmat, támaszt, szellemi távlatot és boldogító ígéretet ad. A Szent Szív ünnepén tudatosítsuk magunkban, hogy Jézusba vagyunk
oltva, és úgy van életünk, ha Jézussal egyre teljesebben azonosulunk, az ő szív
ritmusát és irányulását fokról fokra magunkévá tesszük.
A Szent Szív tiszteletének csúcsa az
Eucharisztia ünneplése - a nagy kilenced -, amelyben egészen azonosulunk Jézus
életével, bele asszimilálódunk, amennyiben alkalmassá tesszük magunkat erre.
Jézussal az tud azonosulni, aki Vele szereti az Atyát, átölelve a világot, az
embereket és azok gondjait. Amikor azonosulunk Vele, akkor kérjük az aratás
urát, és Ő apostolokat küld aratásához (Mt 9,37). Mindazoknak, akik Krisztust
szeretik, azoknak Jézus szíve szerinti papokat ad.
Kérjük bizalommal az Apostolok
királynőjét - Jézus édesanyját, aki
példaképe mindazoknak, akik meghívást kaptak arra, hogy Isten szeretetéről
különleges módon tanúskodjanak
-, hogy papjaink híven megőrizzék Jézussal a belső kapcsolatot; és komoly
előhaladásra legyen képes a Boldogasszony által is megjárt életszentség útján.
Isten adja, hogy egyre több szent pap által szebbé legyen a világ és biztosabb
mindenek üdvössége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése