Augusztus 20. - Szent István király - A nagy francia író és diplomata Paul Claudel (1868-1955) írta a 2. világháború után: „Az imént kezembe került Szent István király könyve, az ő Intelmei fiához. A nagyszerű gondolatok olvasása közben éreztem, minő nagy nemzet ez a magyar nép, amelynek már kilencszáz évvel ezelőtt, a mai európai emberiség hajnalán ilyen hallatlan eszű királya volt. Én Szent Istvánt a messzi középkor legnagyobb diplomatájának tartom... S én, a francia diplomata, a hívő katolikus erőm fogytáig hirdetem, hogy a Duna-medencében csak a Szent István-i úton lehet keresni a gyógyulást.”
Szent Istvánt
életében és halála után nagy tisztelet övezte az ország határain belül és
határain kívül. Az ország határain kívül is tisztelték, mert a menekülteknek és
más sorsüldözötteknek menedéket nyújtott. A Szentföldre, Konstantinápolyba,
Ravennába és Rómába zarándokló embereknek vendéglátást és kedvező átvonulást és
hoszpiciumokat biztosított.
Szent István halálakor egy rendezett, fejlett országot hagyott, Szűz Mária oltalma alatt. Az ország népe, nemesek és nem nemesek, gazdagok és szegények évszázadokon át a balsors idején a Szentkirályt szólította: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, te előtted sírván.” A békés időkben pedig emberi nagyságát méltatták: Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott Szent István király! Szent hitben tarts meg, Jézusnál áldj meg, Légy áldott Szent István király!
Légy te is vezető!
Az első keresztény ezredforduló a magyarság történelmének legmozgalmasabb kora. Itt találjuk azt a kiemelkedő vezetőt, aki a történelmi változások tevékeny részese és irányítója: Szent István király. Az ünnepi olvasmányok alapján tekintsünk Szent Istvánra, aki ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet vezetője lett krisztusi hitével, világos látásával és határozott tenni akarásával.
A Szentírás
bölcsességi irodalma az egyenes útról, az igazság útjáról szól, amely az
élethez vezet. Aki ezen az úton jár, megtalálja Isten gondviselését és nem
botlik meg. „Az igaz ember útja olyan,
mint a hajnal pirkadása, amely egyre világosabb, míg fényes nappal nem lesz.”
1. Szent István megismerte az életre vezető igaz utat. (Péld 4,10-15. 18-27). Géza nagyfejedelemnek és feleségének több lánygyermeke született. A fejedelem és családja aggódott a nemzet jövője miatt. Ekkor a Szűzanya Gézával közölte a titkot, hogy fia születik, aki királyként fog uralkodni a magyar nép felett, Krisztus apostola lesz, ezért Szűz Mária vállalja, hogy az ország patrónája legyen. Vajk-István az első passaui térítési hullám idején született 970-es évek elején. A keresztség szentségében Szent István vértanú nevét kapta, akár apja, Géza nagyfejedelem. A családi házban megismerte a Szűzanya ígéretét és az ország állapotát. Szent Adalbert Prága püspöke bérmálta meg és mélyítette el az ifjú herceg hitét. Dinasztikus házasságot kötött 996-ban Regensburgban a bajor fejedelem lányával, Gizellával. István ifjú aráját Nyitra várába, hercegsége központjába vitte. István és Gizella egymást erősítették a keresztény hitben. Házasságuk első éve életük megalapozása volt. Ekkor felkészült az ország vezetésére. Géza nagyfejedelem 997-ben meghalt Esztergomban, István lett a nagyfejedelem. Jogait és a latin kereszténységet háromszori (997, 1003, 1008) hadjárattal kellett megvédenie. István nagyfejedelem és 1000-től király, jó uralkodó lett, mert kialakította a nemzet vízióját, felkészült és megvalósította az ország- és egyházmegyék megszervezését és felvirágoztatását. Ezért a francia író, akadémikus Paul Claudel méltán így írta: Szent István a messzi középkor legnagyobb diplomatája és hallatlan eszű királya, vezetője volt.
Ki a jó vezető? Az, aki felkészült jövendő feladatára. A jó vezető úgy dolgozik, mintha minden rajta múlna. Ha égünk a szeretettől, hogy másokat is Krisztushoz vezessünk, akkor nem csak rátalálunk az igaz útra, hanem azon járva otthont és örök hazát építünk. A prefációban imádkozzuk: „Istenünk, te Szent István királyt adtad vezetőnknek az igazság útján, hogy meglássuk az éji homályban a krisztusi hajnal fényét, és egyenes ösvényen járva, örök hazát és otthont leljünk.” Isten a szülőföldünket, ahol élünk, napjainkban is általunk akarja megváltani.
2. Szent István házat és hazát Krisztusra
építette. (Mt 7,24-29) Minek van maradandó értéke, mihez vagy kihez
köthetjük sorsunkat? Aki Krisztushoz köti életét, az megtalálja jövőjét, az
örök életet. Sőt, már itt a földi élet viharai közt is helyt tud állni, s az
ítéleten sem fog meginogni. István király életét és országát „okos ember” módjára
Krisztusra építette. A nemzetközi kapcsolatait bővítette, új segítőtársakra
talált. Bencés monostorok, apátságok építésével a nép lelkét erősítette. Új
királyi központot Székesfehérvárt, és a Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilikával
országlásának központját hozta létre. Imre herceg lelki-szellemi nevelését szerzetesekre,
majd Szent Gellértre bízta. Az ország vezetésére és az egyház dolgainak
intézésére saját maga készítette fel. „Ő megtanított, hogy levessük magunkról a régi
embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy minden vihart
rendületlenül álljunk.”
3. Szent István Jézus Krisztus útját járta. (Ef 4,17-24). Imre herceg halála után az imádság, az ország és az egyház dolgaival törődött. Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkor Szűz Mária gyámsága alá helyezte – olvassuk a nagy legendában. Utolsó tette is olyan, mint Jézusé a kereszten. Kire bízhatná jobbra fiatal keresztény országát, koronáját, népét, lelkét, mint akire a mennyei Atya egyszülött Fiát bízta, Szűz Máriára. És ezzel a tettével fejezte be földi pályafutását és költözött az örök életbe. Íme, egy igazi vezető: Szent István király.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése