19.B. - Kármel – Hóreb – örök élet

Szerettem iskolába, templomba és hittanórára járni. Az utóbbi nagyon színes volt, mert a pap bácsink nemcsak tanított, hanem játszott is velünk. A tanultakat röviden  memorizáltuk. Például amit Isten gondviseléséről tanultunk, akkor Isten fönségét és mindentudását tömören és skandálva így mondtuk: Isten  mindent lát, mindent hall, Isten mindent számon tart. Ez még az iskolai életünkre is kihatott, mert a vonalzókra felírtuk: Isten szeme mindent lát, ne lopd el a léniát! Szüleink gondoskodó szeretete, a pap bácsi közvetlensége által hamar felismertük Isten gondviselését. 

A választott nép negyven évi pusztai vándorlása alatt szintén felismerte, hogy Isten gondoskodik róluk, kenyérhelyettesítő mannát adott. Illés próféta élete és működése is teljesen Isten gondviselése alatt történt. (1Kir 19,4-8) Illés „Isten ítéletre” hívta ki Baal 450 papját a Kármel hegyen. Az áldozatbemutatás után nem fékezte felindulását és azokat kiirtotta. Ezért Izebel királyné haragja elől menekülnie kellett. A pusztában vette be magát, ahol a testi éhség és szomjúság, a félelem és hőség maga alá gyűrte. Lelki és fizikai nyomorúságában befeküdt egy borókabokor alá és halálát kívánta. Elaludt. Megható Isten gondoskodása, ahogy angyal által táplálta kenyérrel és vízzel. Megerősítette, sőt megmutatta Illésnek, hogy vele van a puszta kietlenségében is. Sőt új feladattal bízta meg. Így testileg-lelkileg megerősödve Illés eljut a Hórebig, Isten-jelenéseinek hegyéig. Ez az eledel a sivatag mannájára, a Gondviselésre emlékeztette Illést, és a menekvés útja ezzel Istenhez vezető úttá változott. Isten gyengéd szeretetre tanította prófétáját s újabb küldetéssel bízta meg. Az idők teljességében az Atya mindenkit magához akar vonni éspedig a szelíd és alázatos szívű Jézus által. Nekünk, akik az örökkévalóság felé zarándokolunk megkapó eucharisztikus előkép Illés kenyere és vize. Harsányi Lajos költő, Üzenet a Napkirálytól c. versében így hirdeti meg a Jézus hozta istengyermekséget és örökséget:

„Könnyek és csüggedt bánatok közt 

csillanjon fel a szemetek, 

szent rejtelmek legszentebb titka: 

egy darab ég van bennetek. 

Ezer arany ablakja néz le

reátok a rejtelmes Arany-várnak. 

Hírt hozok én a Napkirálytól: 

a titokvárban – tudjátok-e – várnak!” 

E költői üzenetnél lényegesen magasztosabb Jézus szava és tette, aki az Eucharisztiában önmagát adta nekünk. 

Ő az Atyától jött, s aki hisz benne (aki ismeri istenségét), annak örök élete van. (Jn 6,41-51) Ő az égből alászállott élő kenyér, és örök életre segítő erőt tud adni, az övéhez hasonló önfeláldozó szerepre, hisz az Atya eleve, a világ teremtése előtt Krisztusban kiválasztott bennünket. Sőt a Szentlélekkel megjelölt bennünket a megváltás napjára. (Ef 4,30-55,2) Éljünk szeretetközösségben, melyet a Szentlélek létesít az Egyház tagjai között.

„Minden forrásom belőled fakad.”  Zsolt 87,7.