Mibennünk Krisztus van - Hv. 3. C év

Pünkösdtől az apostolok a feltámadt és mennybement Krisztusról tanúskodtak. A jeruzsálemi templomba jártak imádkozni, és a Salamon-csarnoknál tanították a népet. Az apostolok által sok jel és csoda történt, a hívek száma gyarapodott. A sok hívő egy szív és egy lélek volt. A főtanács nem nézte jó szemmel őket, ezért letartoztatta és megtiltotta nekik a tanítást. Ők így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” A mai olvasmány a második júdeai egyházüldözésről szól. (ApCsel 5,27-32. 40-41) Ekkor a főtanács ismét elfogatta őket, és megtiltották nekik a tanítást. De Jézus tanítványai bátran így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbja fejedelemmé és Megváltóvá emelte…” Ennek hallatán meg akarták ölni őket, azonban Gamaliel védelmükre kelt. Így csak 39 bot ütést kaptak és szabadon engedték. Ők boldogan távoztak a főtanácsból, hogy Jézusért szenvedhettek.  A Jelenések könyve a mennyei istentiszteletet írja le, melynek középpontjában a feltámadt Jézus áll, akit megöltek, feltámadt és él (Jel 5,11-14). A világmindenség Isten szeretetét, dicséretét zengi, mert Jézus megvalósította az Atya megváltó tervét. Az evangéliumi szakasz, a feltámadt Jézus Tibériás tavánál történt megjelenéséről szól. (Jn 21,1-19) A csodálatos halfogáskor, az Úr megvendégeli apostolait, és evés közben alkalmat ad Péter apostolnak, hogy háromszori tagadását háromszori szeretet vallomásával tegye jóvá. A hitvallás után, Jézus megerősítette Pétert az Egyház főpásztori szolgálatában. Péter apostol példája is igazolja, hogy nincsen olyan bűn, amelyet ha megbánunk, Jézus nem bocsátana meg. Péter pedig hűségesen hírdette Jézus örömhírét, és kereszthalálával pecsételte meg tanítását. 

Jézusnak ma 58 kis tanítványát avatjuk, ők az elsőáldozó fiúk és leányok. A közvetlen előkészületet már az ősszel elkezdtük. A hittanórákon törekedtünk jobban megismerni Jézust. Az imádságban Vele beszélgetünk, a szentmisében Vele ünnepelünk, mert szeretjük Jézust. Ma, az Isten Bárányának meghívott gyermekei vagyunk. Felkészültünk erre az ünnepre lelkileg és testileg. A tegnap szentgyónást végeztünk, ma ünneplőbe öltözve jöttünk a misére. Az oltár, Jézus asztala, már meg van terítve. Boldogok vagyunk, hogy az Oltáriszentségben magunkhoz vehetjük Jézust. A szentáldozás Vele egyesít, ez kommunió. Őáltala, ővele és őbenne vagyunk Krisztus tanítványai, a mennyei Atya gyermekei és a Szentlélek temploma. Ő növeli a szeretetet bennünk a menyei Atya, a családunk és közösségünk iránt. Erősíti Egyházhoz tartozásunkat, erőt ad a jóra és oltalmaz a bűnök ellen. A gyakori szentáldozás által, Jézus megőriz minket az örök életre, és feltámaszt az utolsó napon.

 

„Ő velünk fog lakni, és az ő népe leszünk, és maga Isten lesz velünk.” (Jel 21,3)