25.C. Az élet akkor teljesedik be…

Az élet akkor teljesedik be, amikor megtanulunk szeretni. A szeretet széles skálájú. Az emberi kapcsolatoknál maradva, legyen az a hitvesi, a szülői, a gyermeki, a baráti és az Isten szeretet érzése, vagy a szerelem az embert a magányosság mélységeiből a szív világába röpíti. Ez nem valami érzelmi lebegés, hanem együtt-szárnyalás Istennel, aki a Szeretet. Isten a Szeretet, aki a maga képére és hasonlatosságára teremtett és boldogságában akar részesíteni, ezért mindennap szeretetében fürdet bennünket. A szeretet, a három isteni személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek benső élete, világa, amit a szívünk mindig megérez. Ezt ihletett személyek gyönyörűen fogalmazták meg. 

Nazianzi Szent Gergely (330-390) egyházatya írta: „Isten szomjazza, hogy szomjazzuk őt.” - Pilinszky János így vall Isten szeretetéről: „A világ rideg ok-okozati zónáját reálisan egyedül a szeretet haladja meg. Egyedül a szeretet számára indokolt maga a lét, egy konkrét ember élete. Semmiféle filozófia nem tudja megindokolni egy konkrét ember konkrét jelenlétének az értelmét. Ez egyedül a szeretet számára indokolt.” A szenvedő emberek is alázattal kérik azt, ami után annyira vágynak, amit semmiképpen nem tudnak maguknak megadni: a szeretetet, a kapcsolatot, a közösséget. - Ady Endre őszintén megvallja: „Ezért minden: önkínzás, ének:/ Szeretném, hogyha szeretnének,/ S lennék valakié,/ Lennék valakié.” 

Jézus is kinyilvánította az ő emberségét és a miénket is a kereszten, amikor így szólt: „Szomjazom!” Senki sem üdvözülhet saját magától. Az élet nem akkor „teljesedik be”, amikor erősek vagyunk, hanem akkor, amikor megtanulunk szeretettel befogadni – mondja XIV. Leó pápa. És pontosan ebben a pillanatban, miután Jézus idegen kézből kapott egy ecettel átitatott szivacsot, kijelenti: „Beteljesedett!” A szeretet rászorulóvá vált, de éppen ez tette teljessé a művét. Ez a keresztény paradoxon: Jézus nem cselekvéssel üdvözít, hanem azzal, hogy hagyja, hogy megtörténjen. Nem azzal, hogy erőszakkal legyőzi a gonoszt, hanem azzal, hogy teljesen elfogadja a szeretet gyengeségét. Erre tanít minket a kereszten, hogy az emberi beteljesülés, üdvösség nem a hatalommal szerezhető meg, hanem a mások iránti bizalommal teli nyitottság révén, még akkor is, ha azok szembenállók és ellenségek. - Ámosz próféta a Törvényre hivatkozva védte a szegények jogait, elítélte a csalókat és kizsákmányolókat. (Ám 8,4-7) Az üdvösség nem a gazdagságban,  függetlenségben rejlik, hanem abban, hogy alázatosan felismerjük saját szükségletünket és azt ki is fejezzük. Erről szól Jézus példázata a sáfárról, aki a földi javakat okosan használta. (Lk 16,1-13) Ha az ember jelenléte a szeretet számára indokolt, így a közösség is csak szeretetben létezik. (1Tim 2,1-8) Ezért imádkozzunk minden emberért Istenhez, hogy békés életet élhessünk és mindenki üdvözüljön.

„Jézus Krisztus szegénnyé lett értetek, hogy szegénysége által gazdaggá legyetek.” (2Kor 8,9)