Szeptember 14. Szent Kereszt Felmagasztalása

Imádunk Krisztus és áldunk téged - Jézust a Golgotán feszítették keresztre (Jn 19,20). A közelben volt Arimateai József kertje, benne egy új, sziklába vágott sír, ide temették Jézust (19,41-42). A Bar Kokhba-felkelés (Kr. u.135) után Hadrianus császár a lerombolt Jeruzsálem helyén római várost alapított. Euszebiosz (265-339) történetíró szerint „az Üdvözítő sírját el akarták tüntetni az emberi szemek elől. Nagy fáradsággal földet hordtak ide, feltöltötték az egész környéket, és ráépítették Aphrodité templomát”. Nagy Konstantin (312. október 28.)  a vetélytárs, Maxentius fölötti döntő győzelmét a híres keresztlátomásnak tulajdonította. A nyugati égen az esti időben egy kereszt tűnt föl ezzel az írással: E jel­ben győzni fogsz! A győzelem után kiadta a Milánói Rendeletet, amelyben a keresztényeknek vallásszabadságot adott. A Szentföldön pedig templomokat építtetett. Elrendelte, hogy tegyék szabaddá a Golgotai szikla-szintet. A nép lebontotta az Aphrodité templomot. A sziklát borító hordalékot eltávolították és  szabaddá vált Krisztus sírkamrája. Három tény került napvilágra: 1. sírpadot láttak benne (Jn 20,12); 2. ez a sír egyetlen halott számára készült (19,41), melyhez hasonlót Jeruzsálem környékén nem lehet találni; 3. a munkások a kamrában jobb felől látták meg a halott helyét (Mk 16,5). – A golgotai ásatást a császár édesanyja Szent Ilona és Szent Makárius jeruzsálemi püspök irányította. Egy gödörben megtalálták a három keresztet, a különvált fölirattal és a szegekkel. Mivel nem lehetett tudni, melyik volt Jézus keresztje, egy súlyosan beteg nőhöz érintették; amelyikre meggyógyult, azt Isten így csodálatosan hitelesítette. Ez 325-ben történt. Ide emelték a Szent Sír templomot, melyet 335. szeptember 14-én szenteltek fel és itt helyezték el a Szent Kereszt egy darabját. 

A drága ereklyét először három részre osztották: egyik darab Jeruzsálemben maradt, a másik Konstantinápolyba került két szeggel együtt, és a harmadikat Szent Ilona magával vitte Rómába, ahol palota kápolnájába helyezett el. Kápolnáját a Golgotáról hozott földdel hintette be és azon térdepelve imádkozott. A keresztereklye mellett volt, az INRI felírat táblájának egy darabja is. Később a palotát és kápolnát átépítették templommá, és ez a mai Santa Croce in Gerusalemme bazilika. 

– Jézus Krisztust a  mennyei Atya a kereszten való végső odaadásban dicsőítette meg, hogy általa üdvözüljön a világ. (Jn 3,13-17) És olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy „Jézus nevére hajoljon meg minden térd…, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”. (Fil 2,6-11) Ahogyan a zsidók hittel feltekintettek a Mózes állította rézkígyóra és életben maradtak (Szám 21,4b-9), úgy tekintsünk fel Jézus keresztjére és akkor képesek leszünk saját keresztünket felvenni és hordozni, mint Isten szeretetének jelét és az üdvösség eszközét.

„… mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.”