27.C. - A belülről motivált ember

A krisztushívők legszebb bizonyítványa a virágzó hitélet, a tanúságtétel, amely kihat a környezetre. Ezért mondta Urunk: „Ti vagytok a világ világossága. ... Úgy világítson a ti világosságtok az embereknek, hogy látva jótetteiteket, dicsőítsék mennyei Atyátokat” (Mt 5,14k).

A hitélet fontosságát megértjük egy kínai pap kérdéséből és válaszából: Hogyan lehetséges az, hogy Csou En-laj (1898-1967) jószándékú ember volt, amikor 1920 végén Franciaországba jöttünk, itt mégis hitetlenné lett? – Én viszont istentelen voltam; és keresztény, sőt Krisztus papja lettem? Én a Pireneusi hegyekben példás keresztényekre akadtam, akik a hitből éltek, s akikben Krisztus szeretete élt. – Csou En-laj viszont Párizsban züllött, közömbös, álkeresztények között élt és hitetlenné lett. Íme a hitnek, a tanúságtevő keresztény életnek milyen mélyreható és átalakító ereje van. – Az apostolok a színeváltozást követően, a beteg fiú meggyógyításakor így szóltak Jézushoz: „Növeld a hitünket! Az Úr ezt válaszolta: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek.” (Lk 17,6-10) Nem azt akarja mondani Urunk, hogy a hitet bűvészmutatványokra vagy a természeti környezet átrendezésére kell használnunk, nem is álmaink minden fáradságot nélkülöző megvalósítására, hanem arra tanít, hogy a belé vetett hit eleve, a legkisebb formájában is felülmúlja az egész teremtett világot, mert ő, akire e hit irányul, nem ebből a világból való, hanem felülről, az Atyától. 

Bennünk már megtörtént, hogy a szederfa tövestül kiszakadt, és gyökeret vert a tengerben: a hit és a keresztség által a régi, kiaszott földben tengődő életünk a létezés végtelen és kimeríthetetlen forrásával került kapcsolatba. A csoda, a nagy változás megtörtént, s ennek meg is kell hoznia gyümölcsét: a szív tisztaságát, a bűnökkel való szakítást, a kívülről egyszerű, de belülről folytonosan gazdagodó életet. Krisztus erkölcsi követelményei annak, aki nem hisz benne, és a szent keresztségben újjá nem született, teljesíthetetlenek, mert felülmúlják természetét. Mi azonban megtudjuk tenni Jézus parancsait, de nem a magunk erejéből, hanem a hit által kapott természetfeletti életnek köszönhetően. Így értjük meg Jézus intését: „Amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: … csak kötelességünket teljesítettük.” Mert a szőlőtőkén hajtott vessző gyümölcse sem a vessző saját gyümölcse, hanem a szőlőtőkéé. Ezért írja Pál apostol: „éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned.” (2Tim 1,6-8. 13-14) Isten országában a hit és a cselekedetek összetartoznak, s ha bennünk munkál a kegyelem, ez az állandó jellegű kapcsolat, de nem állandó intenzitású élet, akkor nem fogunk csalódni. (Hab 1,2-3. 2,2-4) Ennek tanúi a szentek.

 

„Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük” Lk 17,10.