Ma
templomunk felszentelésének búcsúja, és Missziós vasárnap van. Ferenc pápa január
25-én, Szent Pál apostol megtérésének ünnepén üzenetet írt, melynek mottója: „A remény misszionáriusai a népek között.” A Szentatya ezzel
emlékeztet bennünket és az egész Egyházat – mint a megkereszteltek közösségét –
alapvető hivatásunkra: arra, hogy Krisztus nyomdokain haladva a remény hírnökei
és építői legyünk. A bevezetőben írja: „Kívánom,
hogy ez a kegyelmi időszak mindenki számára a hűséges Istennel való találkozás
ideje legyen, aki a feltámadt Krisztusban „élő reményre” szült újjá bennünket (vö.
1Pt 1,3–4). A keresztény missziós
identitás néhány fontos aspektusára szeretnék emlékeztetni, hogy engedjük
magunkat Isten Lelke által vezetni, és szent buzgóság lángoljon bennünk az
Egyház evangelizációjának új korszakáért. Az Egyház arra kapott küldetést,
felébressze a reményt egy olyan világban, amelyre sötét árnyak vetülnek.” A háborúk zajában, a betegséggel küzdő
Szentatya szeretettel fordult a világhoz, hogy Krisztusnak, a mi reményünknek a
nyomdokain járjunk: „most a harmadik
évezred első rendes szentévét ünnepeljük, és tekintetünket Krisztusra emeljük,
aki a történelem középpontja, „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid
13,8). Ő a názáreti zsinagógában
kijelentette, hogy az Írás „ma”, az ő történelmi jelenléte által beteljesedett.
Így az Atya küldötteként tárta fel magát, akit a Szentlélek felkent, hogy
hirdesse Isten országának örömhírét, és elhozza az „Úr kegyelmének esztendejét”
az egész emberiség számára (vö. Lk
4,16–21). 
A Szentatyával imádkoztunk és imádkozunk a békéért, mert ismerjük az
ima erejét, mint Mózes. (Kiv 17,8-13) Szentatyánk a megbékélés reményében hunyt
el április 21-én, húsvéthétfőn. Az imádságra maga az Úr Jézus a példaképünk,
aki tettei előtt gyakran imádságban töltötte az éjszakát. Hogy Isten
szeretetében megerősítsen példabeszéddel tanít, mint ma is, az özvegyasszony és
az istentelen bíró esetéről. (Lk 18,1-8) Ha a szegény özvegy könyörgése győz az
igaztalan bíró felett, mennyivel többet fogunk elérni mi Istenünknél a kitartó
imádságunkkal. És e héten ezt tapasztaljuk. Missziós vasárnap előtt hat nappal,
október 13-án fontos történelmi esemény történt, az egyiptomi Sarm es-Sejk-i
békekonferencián, ahol hivatalosan is aláírták a gázai háborút lezáró békefolyamat
szerződését. A harminc ország képviselőjén, a békepártiakon keresztül az Úr
Jézus folytatja a reményt adó szolgálatát, s felragyogtatja az ő reményét a
föld minden szegletében! 
És jött az új hír, hogy a Trump és Putyin találkozó
Budapesten lesz. Mi imádkozzunk, mert az imádság az első missziós cselekedet, a
remény első forrása. (2Tim 3,14-4,2) Pio atya mondta: „Magyarország egy olyan kalitka,
amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni...” És biztosak lehetünk, lesz béke ha mi „igaz életű,
tökéletes és minden jócslekedetre kész Isten emberei” leszünk.
„Segítségünk
az Úr nevében van.” Zsolt 120,1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése