A bekövetkezett valóság

Szerdán délután megjelent a Hivatalos Közlönyben a Klaus Johannis államfő által aláírt rendelet, amely kinevezi a Sorin Grindeanu által vezetett kabinetet. „Ettől a pillanattól kezdve önök alkotják Románia kormányát. Nehéz küldetésük van, hiszen bonyolult ígéreteket kell hogy teljesítsenek. Be kell váltaniuk a választási kampányban tett minden ígéretet” – fogalmazott az elnök a beiktatási ceremónián, miután gratulált az új kabinet tagjainak. A mai világban a népi akarat érvényesülését, a demokráciát tartják megfelelő államformának, melynek már kialakultak jó és kevésbé jó formái. A választási versengésben – a megnyerés szándékával – sokféle ígéret hangzik el, ami alapján a társadalomtudomány emberei elkezdik a pro és kontra elemzéseiket. Végül is a szavazatok száma lesz a döntő és találgatják, hogy mit is fog tenni a nyertes párt.

Ha pályázatot hirdettek volna annak idején: tessék eltalálni, mit tesz először Isten emberré lett Fia, amikor nyilvánosan az emberek elé lép – sokféle válasz érkezett volna.

-    A pogányok ellen szervezi Isten népé?

-    Nem: Péter apostol a pogányoknak hirdette az evangéliumot. (ApCsel 10,34-38)

-    Propagandát indít a vallás mellett?

-    Nem: Hangos szót nem hallani tőle az utcán. (Iz 42,1-4, 6-7)

-    Eltiporja a gonoszokat?

-    Nem: A megroppant nádat nem töri le.

-    Kiválasztja a számára kedveseket?

-    Nem: Személyválogatást nem ismer.

-    Harcra hív Isten mellett?

-    Nem: Az Úr békét hirdetett Jézus által.

Csak nem biztos, hogy senki sem talált volna rá a bekövetkezett valóságra. Jézus első tette: egyszerűen és szerényen sorba állt a bűnösök keresztelkedésre váró tömegében. Maga a Keresztelő is meghökkent. Igaz, hogy amikor ellenkezett, akkor egyszerre jutott kifejezésre alázata és üdvösségigénye. 

Jézus feleletében jelzi, hogy mennyei Atyja akaratát teljesíti, és nem emberi szempontok vezetik: „Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, amit Isten kíván tőlünk.” (Mt 3,13-17) Az Atya egyet kívánt Fiától, vállaljon teljes szolidaritást az emberiséggel. Jézus ezért vállalta megváltásunk útját. Egyben példát mutatott, hogy a megváltás azé az emberré lehet, aki életteret biztosíthat az Atyának és a Szentléleknek, ugyanakkor szolidaritásban él az emberiséggel. 

A szolidaritás arra kötelez, hogy nem tarthatjuk távol magunkat a bajbajutott családtagjainktól, sem az üldözöttektől. Ez nem jelenti az együtt-sodródást  a helytelen életúton vagy a beletörődést. Urunk nem a bűnnel, hanem az elesett emberekkel vállalt közösséget, hogy győzelemre vigye az igazságot. A keresztény is szolidaritásával tudja szolgálni az embereket és minden jó ügyet. Csak ez a lelkület érdemli ki az Atya elismerését.

„Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Mt 3,17.