Kisboldogasszony

Ma annak a születését ünnepeljük, aki Krisztus után elsőként jutott el testestül-lelkestül abba a dicsőségbe, amelyre öröktől fogva rendelve volt. Isten, amikor örök szeretetében elhatározta, hogy megteremt, egyben megdicsőülésünket is eldöntötte. Igaz, hogy szabad akaratot adott, amivel könnyelműen meghiúsíthatjuk Isten ránk vonatkozó örök tervét, de ha közreműködünk vele, akkor egy csodálatos élet kibontakozásának leszünk a részesei. Ma Szűz Mária életében a kegyelem és szabad akarat együttes csodáját szemléljük.

A születésnap nevezetes dátum minden család életében. Köszöntjük szeretteinket, boldogságot, örömteli életet kívánunk nekik.

Hasonló örömben van részünk, amikor fiatal szülők sugárzó arccal jelentik be, hogy újszülött gyereküket akarják keresztvíz alá tartani. Ilyenkor látni lehet a szülők izzó szeretetét. Minden születésnap jó alkalom, hogy ezt a szeretet újra átélje, felszítsa a család.

Egyik nyáron barátaim családi ünnepségen vettem részt. A szülők három éves fiúknak az ünnepi asztalnál elmondták, hogy szép, boldog volt életük mielőtt ő megszületett, de amikor megszületett, azóta több az örömük. A mosolya, a nézése, kitáruló keze, hozzuk simuló feje, első szavai és lépései mind-mind örömet jelentett. Ezek után a kisfiú vidám lélekkel igyekezett elfújni a három szál gyertya lángját.

Szüleink hasonlóképpen fogadtak minket. Örültek nekünk, ámbár szomorúságot is okoztunk. Szüleink nem válogattak, hanem elfogadtak bennünket Istentől. Isten csak egyet kért tőlük, hogy szeressenek minket.

Mi sem válogathattunk abban, hogy mikor, hol, milyen társadalomban, népben és néprétegben akarunk beleszületni. 

Életünk Isten nagy ajándéka, ami kötöttségeket és lehetőségeket hordoz magában. Szent Ágoston mondta: Aki megteremtett megkérdezésed nélkül, nem fog üdvözíteni közreműködésed nélkül. Ezen elgondolkozva ráeszmélhetünk arra, hogy emberi méltóságunkat és hivatásunkat nem a külső keretek, kötöttségek adják, hanem Isten.

A boldogságos Szűz Mária világrajövetelét ünnepeljük a beteljesedés fényében. 

Köszönjük meg Istennek, hogy a földi és az égi haza családtagjai vagyunk. Köszöntsük égi édesanyánkat születése napján, aki részese üdvösségünknek. Virág és minden egyéb ajándék mellett, szerető lélekkel kapcsolódjunk be az Eucharisztikus lakomába, melyet Szűz Mária fia terített nekünk, hogy ilyen módon is kifejezze végtelen szeretetét.

Iskolai évnyító

Nemeskürty István írta: „Mindannyian felelősek vagyunk mindenkiért, nem szabad úgy tennünk, mintha a történelem mellettünk vagy mögöttünk folyna el, és nekünk csak annyi közünk lenne hozzá, hogy megmerítjük benne a lábunkat. Saját történelmünket mi magunk alakítjuk: vezetők és vezetettek.” Historia est magistra vitae, azaz a történelem az élet tanítómestere! Ezt láttatják meg az iskolák, amikor a szünidő végén újra kitárják kapuikat. Minden fejlődni akaró, iskolába induló gyerek, Jézushoz hasonlót mondd az iskola kapuja előtt: nyílj meg!

Tudom, hogy a legtöbb diáknak a „kezdődik az iskola” nem minősül örömhírnek, mivel a tanulás fárasztómunka, értelmi és akarati erőfeszítést igényel. Ez igaz, de ez a legszebb. A növekedés több szintű, és nem egyszerre történik. 

Testi fejlődésünk függ az örökölt természetünktől, mozgásunktól és táplálkozásunktól. Ami szellemi, lelki és érzelmi kibontakozásunkat illeti, ebben családi otthonunk lelkülete meghatározó tényező. Vannak az értelemnek és akaratnak, a léleknek és pszichének régiói, amit csak az igazság és a jóság, a szépség és a szentség világít be. Épp ezért a család hívatása, hogy a gyerekeket az igazság, a jóság, a szépség és a szentség megismerésére segítsék. A család feladata, hogy a gyerekeket az igazság keresésében a tudomány felé vezesse; a jóság légkörében az erkölcsösségre nevelje; a szépség és harmónia szeretetére a művészetek ápolásával segítse; a szentségre, vagyis a tökéletességre nevelést az Isten szeretetében éljék meg. Mindezt nagy zenepedagógusunk, Kodály Zoltán így fejezte ki: „A gyermek zenei nevelése, az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik.”

A nevelésben és oktatásban a család segítségére van az iskola. Nagy megtiszteltetés minden pedagógusnak, hogy a szülők rájuk bízzák legértékesebb kincsüket, a gyermeket. A gyerekek, ha elakadnak az alapértékek megismerésében, akkor a  pedagógusok, a szülők és testvérek készségesen segítenek. Jó és igaz emberekké kell váljunk, hogy gazdagítsuk a világot, hogy színesebb legyen. Ismét Kodályt idézem:  „Európa nem arra kíváncsi, hogy hogyan utánozzuk őket, hanem arra, hogy mit adunk magunkból.” Ha nemzetünk lelki-szellemi-anyagi kincseit megismerjük, akkor nagyon gazdagnak érezzük magunkat. És ezt az értékes kincset, melynek birtokosai vagyunk, becsüljük meg. Ennek ismeretével, felhasználásával, újabb gyümölcsöket tudunk teremni. És ennek birtoklása töltsön el reménnyel, hogy örök életet is kapunk. 

Áron püspök úr int: „Minden nép annyit ér, amennyi értéket magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a saját erejével tudja táplálni.” Most kérjük a Szentléleket, a tudomány és bölcsesség Lelkét, hogy tegye fogékonnyá értelmünket, erősítse meg akaratunkat az új iskolaév sikeres elvégzéséhez. Az Egyház is részese az emberek mindennapi reményeinek, szomorúságának, örömeinek és szorongásának, mert mélyen meg van győződve arról, hogy maga Krisztus vezeti ezeken az ösvényeken (II. János Pál. LCS 1). 

- Jó munkát! 

- A legjobbat!

Egy új világrend közeledik?

Egy 16 oldalas kiadvánnyal tömték tele híveink postaládáját. Címe az, amit én is itt címnek írtam, csak azzal a különbséggel, hogy azon nincs kérdőjel. A kiadvány anyaga újságpapír, stílusa nem ismeri a minőséget és tartalma köszönő viszonyban sincs az újszövetségi kinyilatkoztatással, de a világ- vagy egyháztörténelemmel sem. Különös, hogy a cikkeknek nincs szerzőjük. Kiadó sincs, csak megrendelhető cím, de az is Agyagosszergényen. Ez a brosúra egy szörnyű világ kialakulását vetíti előre – pedig semmi új sincs a nap alatt! –, megfélemlít, és ajánlja a szabadulás lehetőségét. Az tény, hogy a portéka eladásában eléggé járatosak, ingyen van, képes, keretes stb. Már az első oldalon neki esnek a pápának és mindazt a szemétséget, amit az utóbbi két évszázadban az istentelen propaganda megpróbált rákenni a pápaságra, azt mind próbálják felmelegíteni. Az egésznek dohos, ateista szaga van. Nem szalonképes. A sötét középkort emlegetve a kommunista propaganda szövege köszön vissza. A protestánsok ébresztése vallásháborúra ingerel. Az USA és az ENSZ mesterkedései által a sátán átveszi az uralmat. Eddig a veszély. A szabadító pedig a Biblia. És akkor szabadulsz meg, ha te ezt megengeded, hogy kezedbe adják, és ott is bizonyos részeket. Ha bízol, akkor „Jehovában örök kőszálunk van.” A brosúra megállapítása szerint mindez „kijózanító és döbbenetes betekintést nyújt az előttünk álló, az egész világot érintő drámai események sorozatába.” 

Testvéreim! Az Úr Jézus sziklára építette Egyházát. Simon Pétert tette meg látható vezetőnek. Elküldte az Igazság Lelkét, és Ő vezeti az apostolokat és utódaikat. Jézus isteni tekintélyével tanítanak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki engem küldött ” (Lk 10,16). Jézus arra is int, hogy ne féljünk és ne riadozzunk, de legyünk éberek, „mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát (Mt 25,13), Veletek vagyok mindennap a világ végéig.” (Mt 28,20) Mi hiszünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, s nem az ilyen álarc mögé bújt brosúrás tanítókban. Hiszünk az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. 
Ha valaki nagyon kiéhezett, és valamit is ad emberségére, az nem a vályúhoz megy moslékot enni, hanem a terített asztalhoz. Mit tegyünk az ilyen brosúrával? Tegyük oda, ahol a helye, a szemetes kosárba! 
A babiloni fogság idején, a teljes elveszettség pillanatában Izajás arra buzdítja a népet, hogy egyedül Istenben keresse a szabadulását, aki eljön és ítéletet tart (Iz 35, 4-7a). Színes nyelvezettel fejezi ki azt a mély átalakulást, amelyet a hozzánk érkező Isten művel az emberben és a teremtésben: vakok látnak, süketek hallanak, a sánták ugrándoznak, és a némák beszélnek. A száraz pusztaságokban felfakadó vizek az ember kellemes tartózkodási helyévé változnak. Ezzel az Úr meghozza az élet teljességét a kegyelem által és elveszi a földi bajok keserűségét. Ezt igazolják Jézus szavai és tettei. 
Amikor egy süketnémát vittek eléje, hogy gyógyítsa meg, Jézus félrevonta a beteget, megérintette fülét és nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: Effeta! vagyis: Nyílj meg! És az tüstént meggyógyult (Mk 7,31-37). Aki megnyílik Jézus szava előtt, abban megszületik a készség Jézus követésére, és ebben áll Isten igazi dicsőítése, melynek kifelé való bizonysága a testvéri szeretet (Jak 2,1-5). Ez által lesz jó életünk, így készülünk az örök életre. Ez a mi világrendünk.

„Az Úr támogatja az árvát és özvegyet!” Zsolt 145,9.

                

Az életet élni kell!

Az embereket, ha meg akarjuk érteni, ha boldogan segíteni és szolgálni akarjuk, akkor számolnunk kell Isten belénk oltott szeretetével, a kegyelemmel. A szeretetre teremtett ember nem tud a Teremtő szeretete nélkül igazi életet élni. Kegyelem nélkül a világ és benne az ember eltorzul, beteg lesz. Olyan mint az üzemanyag nélküli gépkocsi, hiába működik a műszerfal minden mutatója, mert azok az autót nem mozgatják. Krisztus tanítása nemcsak jelzi életünk célját, hanem ennek elérésére erőt is ad. Kant filozófus mondogatta: „Olyan görbe fából, amilyenből az ember készült, semmi egyeneset sem lehet kifaragni.” Igaz, emberi erővel nem. A „görbe fából faragott” ember, az aki  önmagával foglalatoskodik, önmagát akarja igazzá tenni, ezért nem nyitott Isten felé sem. Az egyenes járás Isten gyermekeinek szabadságát jelenti. 
Mégis az egyenes járás hogyan következhet be? Úgy, hogy Jézussal elérkezett az igazság végső formája, az isteni törvény beteljesedése. Jézus úgy fogad el, ahogy vagyunk. Az önmagába görnyedt embertől bizalmat, hitet kér, mert ez az ember alakító ereje. A hittel létrejön az ember megnyílása és növekedése Isten felé. Jézus pedig árasztja szeretetét, megtisztít, fölegyenesít, hogy szabadon járhassunk. 

Aki megismerte ezt a szabadítást, az elsőbbséget ad Jézus szavainak még a legnagyobb emberi bölcsességgel szemben is. A nagy népek és a nagy kultúrák az utóbbira építették az életüket szabályozó törvényeket, amelyeket mindegyre módosítani kell. Isten népének törvénye azonban változatlan: „Ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle…” (MTörv 4,1-2. 6-8). Isten parancsainak megtartása nem fojtogatás, nem szolgai sors, mert akitől életet kaptunk, a törvénnyel is ő ajándékozott meg. A törvény megtartása a hűség jele, Isten barátságába gyökerező egyenes élet. Isten törvénye csak akkor válik teherré, amikor az ember hite gyengül és felejti célját; amikor előírásokkal elbarikádozza az alaptörvényt (sikeres akar lenni, de ki előtt?); amikor kényelemből kaput nyit a szenvedélyeknek, s ha valamire ad, az is csak a látszat. Mihelyt Isten törvényéhez igazítjuk szívünket, akkor a törvényhozó Isten bölcsességében részesülünk. (Jak 1,17-18. 21b.-22. 27). 

Szívünkben bensőséges életnormaként az igazság szava van beírva. Hallgassunk rá és teljesítsük. Így leszünk „teremtményeinek mintegy az első termése”, akiket üdvösségre vezet. Jézus a törvény igazi szellemét tárta fel (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23). 
Tisztátalanná bennünket a bűn tesz, ami értelemi és szabad akarati elfordulás Istentől. A szív megtisztítása az Isten Fiában való hittel kezdődik, aki alkalmassá tesz az Isten és ember szeretetre. Így leszünk szentek.

„Atyánk életre hívott bennünket az igazság igéje által.” Jak 1,18