2012. 09. 01.

Az életet élni kell!


Az embereket, ha meg akarjuk érteni, ha boldogan segíteni és szolgálni akarjuk, akkor számolnunk kell Isten belénk oltott szeretetével, a kegyelemmel. A szeretetre teremtett ember nem tud a Teremtő szeretete nélkül igazi életet élni. Kegyelem nélkül a világ és benne az ember eltorzul, beteg lesz. Olyan mint az üzemanyag nélküli gépkocsi, hiába működik a műszerfal minden mutatója, mert azok az autót nem mozgatják. Krisztus tanítása nemcsak jelzi életünk célját, hanem ennek elérésére erőt is ad. Kant filozófus mondogatta: „Olyan görbe fából, amilyenből az ember készült, semmi egyeneset sem lehet kifaragni.” Igaz, emberi erővel nem. A „görbe fából faragott” ember, az aki  önmagával foglalatoskodik, önmagát akarja igazzá tenni, ezért nem nyitott Isten felé sem. Az egyenes járás Isten gyermekeinek szabadságát jelenti. 
Mégis az egyenes járás hogyan következhet be? Úgy, hogy Jézussal elérkezett az igazság végső formája, az isteni törvény beteljesedése. Jézus úgy fogad el, ahogy vagyunk. Az önmagába görnyedt embertől bizalmat, hitet kér, mert ez az ember alakító ereje. A hittel létrejön az ember megnyílása és növekedése Isten felé. Jézus pedig árasztja szeretetét, megtisztít, fölegyenesít, hogy szabadon járhassunk. 
Aki megismerte ezt a szabadítást, az elsőbbséget ad Jézus szavainak még a legnagyobb emberi bölcsességgel szemben is. A nagy népek és a nagy kultúrák az utóbbira építették az életüket szabályozó törvényeket, amelyeket mindegyre módosítani kell. Isten népének törvénye azonban változatlan: „Ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle…” (MTörv 4,1-2. 6-8). Isten parancsainak megtartása nem fojtogatás, nem szolgai sors, mert akitől életet kaptunk, a törvénnyel is ő ajándékozott meg. A törvény megtartása a hűség jele, Isten barátságába gyökerező egyenes élet. Isten törvénye csak akkor válik teherré, amikor az ember hite gyengül és felejti célját; amikor előírásokkal elbarikádozza az alaptörvényt (sikeres akar lenni, de ki előtt?); amikor kényelemből kaput nyit a szenvedélyeknek, s ha valamire ad, az is csak a látszat. Mihelyt Isten törvényéhez igazítjuk szívünket, akkor a törvényhozó Isten bölcsességében részesülünk. (Jak 1,17-18. 21b.-22. 27). 
Szívünkben bensőséges életnormaként az igazság szava van beírva. Hallgassunk rá és teljesítsük. Így leszünk „teremtményeinek mintegy az első termése”, akiket üdvösségre vezet. Jézus a törvény igazi szellemét tárta fel (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23). 
Tisztátalanná bennünket a bűn tesz, ami értelemi és szabad akarati elfordulás Istentől. A szív megtisztítása az Isten Fiában való hittel kezdődik, aki alkalmassá tesz az Isten és ember szeretetre. Így leszünk szentek.

„Atyánk életre hívott bennünket az igazság igéje által.” Jak 1,18
           

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése