2013. 11. 01.

Ma is üdvösséget hoz



Miért él az emberben az Isten utáni vágy? – így szól a KEK Kompendiumának 2. kérdése. A válasz egyértelmű: „Mert Isten azzal, hogy a maga képmására teremtette az embert, a szívébe írta a vágyat, hogy az ember látni akarja Istent. Jóllehet e vágyat sokszor nem ismeri föl az ember, Isten mégis szüntelenül magához vonzza őt, hogy Őbenne éljen és találja meg az igazságnak és a boldogságnak azt a teljességét, amit állandóan keres. Éppen ezért az ember természete és hivatása szerint vallásos lény, aki képes közösségbe kerülni Istennel. Ez az Istenhez kapcsoló, bensőséges és eleven kötelék ajándékozza az embernek alapvető méltóságát.” Isten magához akar emelni, ezért bűnbánatra vezet (Bölcs 11,22–12,2). Isten életre hív, nem pusztulásra, és semmit sem gyűlöl abból, amit alkotott. Ha tehát létünk olyan mulandónak látszik is, mint a harmat, Isten akkor is magához akar emelni, s ezért adja meg a bűnbánat kegyelmét. Ez a szakasz emeli ki legjobban Isten egyetemes szeretetét az Ószövetségben. Isten mindig szeret bennünket, és szüntelenül követ, hogy elvezessen az üdvösségre. Ezt váltotta valóra Jézus, aki „azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Ezért szólította meg a fügefára felkapaszkodott, kíváncsi Zakeust (Lk 19,1–10). Jézus Jerikóba érkezésekor találkozott egy vak koldussal, Bartimeussal, aki kiáltozott, és a látás ajándékáért könyörgött. „Jézus így szólt hozzá: Láss! Hited megmentett. Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta Istent”. A következő esemény a város másik peremén játszódik le. Hát nem történt semmi sem azalatt, amíg Jézus a városon áthaladt? De igen! Az emberek lelkét megérintette a jóság. A kegyelem belsőleg hat, a változás elkezdődött. Zakeusban, a vámosok főnökében is felébred az érdeklődés Isten hatalma és irgalma iránt. Ő nem kíván többet, csak Jézust látni. Felmászik a vadfügefára, nem törődik azzal, hogy nevetségessé lesz. Amikor az Úr odaért, felnézett a fügefára és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Jézus tudja, hogy kicsoda Zakeus, mégsem veti meg, még szemrehányást sem tesz, sőt barátságával tünteti ki. Jézus visszatér a városba, s úgy megy Zakeushoz, mint barátjához. Ez vezetett Zakeus megtéréséhez. 

Aki a becsapottaknak a törvény (Szám 5,7) előírta 20% jóvátétel helyett annak 15-szörösét ígéri, és vagyonának felét a szegényeknek. Zakeus felismerte, hogy mit kell legyőznie önmagában, mit kell megtennie a világban, mit kell elkerülnie, milyenné kell válnia. Ezt a változást benne Jézus vitte végbe. Békesség költözött a házába. Jézus meghívását komolyan vesszük-e? (2Tessz 1,11–2,2). Eljövetelére készülünk-e? Nem kell fügefára mászni, de tegyük láthatóvá  magunkat a vasárnapi szentmisén. És engedjük, hogy  Jézus  életünkbe üdvösséget hozzon.

„Megkeresse és üdvözítse, ami elveszett” Lk 19,10

Darvas-Kozma József

Mit mondanak ma számunkra a szentek? - Ferenc pp

„Mit mondanak ma számunkra a szentek? Bízzatok az Úrban, mert Ő nem okoz csalódást” - Ferenc pápa Úrangyala imádsága Mindenszentek ünnepén 

Mindenszentek ünnepe arra emlékeztet bennünket, hogy létünk végcélja nem a halál, hanem a Mennyország! – kezdte beszédét Ferenc pápa, amelyet a Szent Péter teret megtöltő százezer hívőhöz intézett. János apostol írja: „Hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van” (1Jn 3,2).

A szentek, Isten barátai, arról biztosítanak bennünket, hogy nem csalatkozunk ebben az ígéretben. Földi létük során ugyanis mély szeretetközösségben éltek Istennel, olyannyira, hogy Hozzá hasonlóvá lettek. A legkisebb és legmegvetettebb arcában meglátták Isten arcát és most szemtől szembe szemlélik dicsőséges szépségében.

A szentek nem szuperhősök, nem születtek tökéletes embernek. Olyanok, mint mi. Olyan személyek, akik, mielőtt eljutottak volna a mennyek dicsőségére, normális életet éltek, teli örömmel és fájdalommal, fáradozással és reménnyel.

De mi változtatta meg az életüket? Amikor megismerték Isten szeretetét, követték őt teljes szívükkel, feltételek és képmutatás nélkül; életüket mások szolgálatának szentelték, eltűrték a szenvedést és az ellenségeskedést gyűlölet nélkül. A rosszra jóval válaszoltak, örömöt és békességet terjesztettek maguk körül.

A szentek olyan férfiak és nők, akiknek öröm van szívében és azt tovább adják másoknak. A szentek soha nem gyűlöltek, mert a szeretet Istentől van. A gyűlölet azonban kitől jön? Istentől származik a gyűlölet? Nem, az ördögtől jön! És a szentek eltávolodtak az ördögtől. Soha nem gyűlölni, másokat szolgálni, a leginkább rászorulókat, imádkozni és örömet árasztani: ez az életszentség útja.

Szentnek lenni nem kevesek kiváltsága, mintha valaki nagy örökséget kapott volna. Mindnyájan megkaptuk az örökséget a keresztségben ahhoz, hogy szentek legyünk. Ez mindenki hivatása. Mindnyájan tehát arra kaptunk meghívást, hogy az életszentség útján haladjunk, és ennek az útnak van egy neve, egy arca: Jézus Krisztus. Ő megmutatja nekünk az utat az evangéliumban: ez a nyolc boldogság útja (vö. Mt 5,1-12).

A mennyek országa ugyanis azoké, akik biztonságukat nem a dolgokba, hanem Isten szeretetébe helyezik; akiknek egyszerű és alázatos a szívük, akik nem tételezik fel azt, hogy ők az igazak és nem ítélkeznek másokról, akik együtt tudnak szenvedni a szenvedőkkel és örülni az örvendezőkkel, akik nem erőszakosak, hanem irgalmasok és arra törekednek, hogy a kiengesztelődésen és a békén munkálkodjanak. A szentek a kiengesztelődés és a béke munkásai. Olyan szép út az életszentség útja.

Mit mondanak ma számunkra a szentek? Azt mondják: bízzatok az Úrban, mert Ő nem okoz csalódást! Az Úr soha nem okoz csalódást! Egy jó barát, aki mindig mellettünk áll. Soha nem ábrándít ki! A szentek tanúságtételükkel arra buzdítanak, hogy ne féljünk az árral szemben haladni, ne féljünk attól, hogy mások nem értenek meg bennünket és kinevetnek, amikor Istenről és az evangéliumról beszélünk; életükkel azt mutatják meg, hogy aki hűséges marad Istenhez és Szavához, már ezen a földön megtapasztalja szeretetét és „százszorosát” kapja az örökkévalóságban. Ez az, amit remélünk, és ezt kérjük az Úrtól elhunyt testvéreink számára.

Az egyház bölcsen szorosan egymáshoz kapcsolta Mindenszentek ünnepét és Halottak napját. Istent dicsőítő és a boldogokat tisztelő imánkhoz kapcsolódnak engesztelő fohászaink azokért, akik megelőztek bennünket az ebből a világból az örök életbe való átmenetben.

Bízzuk imánkat Mária, Mindenszentek Királynője oltalmába – mondta végül beszédében Ferenc pápa.

Az Úrangyala elimádkozása után a pápa köszöntötte a Szent Péter teret megtöltő családokat, plébániai csoportokat, társulatokat.

Üdvözölte mindazokat, akik részt vettek a délelőtti „szentek futása” kezdeményezésen. A futást a Don Bosco Alapítvány szervezte. Szent Pál azt mondaná, hogy az egész keresztény élet „futóverseny”, hogy elnyerjük az életszentség díját: a „szentek futása” résztvevői erről mutattak példát.

Ferenc pápa emlékeztette a híveket, hogy délután a római Verano temetőben mutat be szentmisét. Lélekben egyesül mindazokkal, akik ezekben a napokban a temetőket látogatják, ahol azok alszanak, akik megelőztek bennünket a hit jelében és várják a feltámadás napját.

A pápa külön imádkozik az erőszak áldozataiért, elsősorban azokért a keresztényekért, akik üldöztetés miatt vesztették el életüket. Különösen imádkozik majd mindazokért a testvéreinkért, férfiakért, nőkért és gyermekekért, akik az éhség, szomjúság, vagy végső kimerültség következtében haltak meg a sivatagban, és akik azért keltek útra, mert jobb életkörülményekben reménykedtek.

Ezekben a napokban láttuk az újságokban a kegyetlen sivatagi képeket – tette hozzá beszédében a Szentatya, majd egy perc csöndet kért a hívektől: imádkozzunk mindannyian ezekért a testvéreinkért.

Végül Ferenc pápa mindenkinek szép Mindenszentek ünnepét kívánt, majd így búcsúzott: Viszontlátásra és jó ebédet!


(vm)  VR



Angela Tocila autonómiát adna a Székelyeknek

Egy román közíró, Angela Tocila, aki maga is Erdély szülöttje, kíméletlenül fogalmaz a „Kárpátokon túli Romániával” kapcsolatosan. Szavai szerint nem kívánja az országrész felsőbbrendűségét hirdetni, sem gyűlölködni. Viszont arra a kérdésre, hogy sok erdélyi román polgártársával egyetemben adna-e területi függetlenséget Székelyföldnek, „habozás, egy másodpercnyi gondolkodás nélkül” igennel válaszol.
A neves blogger honlapján megjelent írásában úgy véli, a Ceausescu-rendszerhez képest nincs változás a tekintetben, hogy Bukarest számára Erdély továbbra is csupán jövedelemforrás, sőt, a terület „nettó befizető”, ami azt jelenti, hogy többet fizet be a költségvetésbe, mint amennyit onnan visszakap. Tocila szerint a kormányzat maximum a túléléshez elegendő pénzt osztja vissza a térségbe.
Ezenfelül a román médiumok csak akkor említik Erdélyt, „amikor Károly herceg ellátogat a szász házába, egy-egy fesztivál kapcsán, és november 1-jén, amikor az egész ország elcsodálkozik a világítás (halottak napja) alkalmából kivilágított temetőinken” – panaszolja. Hozzáteszi: Kolozsvár Emil Boc, Temesvár a városközpontot elfoglaló cigányok, Nagyszeben pedig maximum a kulturális fővárosi cím miatt létezik a románok számára. „Tetszik a hangsúlyunk, a pálinkánk, a füstölt áruink és a gulyásunk, ami nem éppen a mienk, hanem a magyaroké” – folytatja a blogger.
Néhány hónapja románok tüntettek Kolozsvárott Erdély autonómiájáért
Néhány hónapja románok tüntettek Kolozsvárott Erdély autonómiájáért – Forrás :itthon.ma

Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély?

A közíró a gazdasági elszigetelés részeként tekint az erdélyi autópálya félbehagyására, mely bekapcsolta volna a nyugati vérkeringésbe Romániát és Erdélyt, és kárhoztatja az erdélyi szenátorokat, képviselőket, akik Bukarestbe érve már alig hallhatóan képviselik a terület érdekeit.
„Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély, egy tejben gazdag tőgyön kívül? Miért van az, hogy amikor úgy jó neked, mi magyarok vagyunk, és akkor emlékezel arra, hogy mi mégiscsak románok vagyunk, amikor a magyarok azt kiabálják, hogy minket akarnak? Miért nincs benned erő és főleg akarat elismerni azt, hogy Erdély a téged életben tartó motor, mint egy létfontosságú cső, mely táplál, hogy tovább élhess?” – teszi fel a kérdést Tocila.
Szerinte nem egyértelmű, hogy az erdélyi románok teljes jogú állampolgárnak tekinthetik magukat, hiszen ahogy fogalmaz: „Románia, egy anyja által magára hagyott gyermekként érzem magam és szintén egy magára hagyott gyermekhez hasonlóan nem feledlek, de nem is tudok neked megbocsátani, hogy magamra hagytál a bajban, és csak akkor jutok az eszedbe, amikor szükséged van valamire.”
Forrás : mno.hu

Provokáció Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobornál

A Székelyek Nagy Menetelését követően Kézdivásárhely főterén vélhetően provokációs szándékkal román zászlókkal felszerelkezett csoport jelent meg a Gábor Áron szobornál, ahol a székelyföldi autonómiáért összesereglettek is tartózkodtak.
Provokáció Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobránál – VIDEÓ
Juhász Szabolcs, a menetelés egyik résztvevője elmondta: a Székelyek Nagy Menetelését követően körülbelül tíz személy jelent meg Gábor Áron szobránál egy-egy román zászlóval. A menetelők kérdésére nem tudták elmondani, hogy milyen célból érkeztek a helyszínre, így sokakban felmerült a gyanú, hogy csak provokálni kívánták a székelyföldi autonómiáért összeseregletteket. A román zászlósok végül körülbelül 10 perc után elvonultak a kézdivásárhelyi főtérről.

Kató Alpár, az anyaországi jobbikosok utazásának főszervezője hírportálunknak kifejtette: „Először az tűnt fel nekünk, hogy a Fő tér minden pontján csendőrök voltak, és ezt azért is furcsálltuk, mert már komolyabb tömeg nem volt a téren. Valószínűleg tudták a román hatóságok, hogy jönnek a provokátorok, másra nem tudok gondolni. Mi a Gábor Áron szobornál vártuk az utastársainkat, hogy onnan együtt menjünk vissza a buszhoz, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy román zászlóval pár ember egyenesen a szoborhoz megy.

Természetesen mindenkit meglepett a dolog, de le a kalappal a jobbikosok előtt, hiszen a szélsőséges románok provokációjának nem dőlt be senki, tehát konfliktusra nem került sor. Miután a provokátorok látták, hogy itt nem tudnak kikényszeríteni összetűzést, beültek az autójukba és csalódottan elhagyták a teret. A Székelyek Nagy Menetelése történelmi pillanat volt, amelyet szerencsére semmi sem tudott befeketíteni, még az ilyen akció sem."

Az esemény pillanatában Balázs Attila, az EMNT kézdiszéki elnöke is a helyszínen tartózkodott, aki – amint az a mellékelt fenti videón látható – odalép a román csoporthoz és Székelyföld területi autonómiáját, valamint Romániát éltető szavakkal köszönti a soviniszta románokat. Az ittHON.ma érdeklődésére elmondta: békés szándékkal kívánt reagálni a provokációra. A kézfogással azt kívánta üzenni, hogy nem szükséges ellenségesen viselkedni, párbeszédre van szükség, mert a székelység békésen kívánja az autonómiáért való küzdelmet folytatni.

itthon.ma Nézze meg az esetről szóló videót
Forrás: http://www.erdely.ma/

Anton Durkowitsch/Durcovici vértanú püspök

Hamarosan a boldogok sorába iktatják Anton Durcovici vértanú püspököt, a romániai kommunista rezsim áldozatát



Október 31-én Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté avatási Kongregáció prefektusát és engedélyezte négy dekrétum kihirdetését:

Az első elismeri Isten Szolgája, Anton Durcovici jászvásári/iaş-i püspök vértanúságát. A főpásztor 1888. május 17-én született Ausztriában. XII. Piusz pápa 1947. október 30-án nevezte ki iaş-i püspöknek. 1949-ben, a kommunista üldözés idején letartóztatták és fogsága során a hit iránti gyűlöletből halálra éheztették. 1951. december 10-én a máramarosszigeti „halálcellában” hunyt el.

Egy-egy dekrétum továbbá elismeri, hogy egy ír, egy amerikai és egy olasz szerzetesnő hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. (vm) VR
Életútja:
Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, Bécsi főegyházmegye, közel a pozsonyi határhoz) osztrák munkás családban. Apja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében 36 évesen meghalt (1893. február 5-én). Az özvegy édesanya két fiával a nyomor elől 1896-ban a romániai Iaşiba, Moldva fővárosába megy, ahol megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul. Később a család Bukarestbe költözött. Anton az iskolatestvérek Szent András iskolájába járt. Az angolkisasszonyok Pitar Mos-i kápolnájában ministrált. 1901. szeptember 1-jén felvették a kisszemináriumba, ahol 1906. október 6-án jeles érettségit tett. Rajmund Netzhammer bukaresti érsek Rómába küldi, a Collegio S. Tomasoban 1907-ben filozófiai doktor, majd a Collegio Propaganda Fide-n 1910-ben teológiai doktor lett. A két doktorátus mellett egyházjogi licenciatust is szerez. Húsz hónap múlva Rómában, a Lateráni-bazilikában szentelik pappá 1910. szeptember 24-én. A római öt esztendő alatt a Collegio Urbano növendéke. 1911. július 29-én indul haza Rómából.
Hazatérte után bukaresti oktatói tevékenysége (hittanár a Szent József Líceumban) mellett a tulcea-i, târgovişte-i és a giurgiu-i plébániákat vezette. 1916-1917-ben egy moldvai internáló táborban fogva tartják, mint osztrák állampolgárt. Betegen tért haza. Legfontosabb beosztása sokoldalú elfoglaltsága mellett a papképzés: 1924. januártól 1948. áprilisig, püspöki kinevezéséig a bukaresti hittudományi főiskola rektora. Az intézmény ma a vértanú püspök nevét viseli. 1923-ban kanonok, ezüstmiséjével egyidőben pedig általános helynök lett (1935). Megalapítja az "Unio Apostolica Cleri" papi életszentséget előmozdító egyesületet. Irányítja a Mária-kongregációt, a Szent Vince Konferenciát és a ferences harmadrendet. Hittudományi folyóiratot ad ki.
Püspökké szentelését követően: Alexandru Cisar bukaresti érsek (bal oldalt), Gerald Patric O'Hara (középen), Anton Durcovici (jobb oldalt)
XII. Pius pápa 1947. október 30-án iaşi-i püspöknek nevezi ki. A bukaresti Szent József székesegyházban szenteli püspökké Gerald Patric O'Hara érsek, apostoli nuncius 1948. április 5-én. Április 14-től bukaresti apostoli kormányzó is lett. Április 18-án a iaşi-i székesegyházban ünnepli székfoglaló szentmiséjét. Látogatja és erősíti egyházmegyéjét a kommunista üldözés idején. Márton Áron gyulafehérvári püspökkel dolgozzák ki azt a statútum-tervezetet, amelyet az állam elutasít. Popesti-Leordeni-be indul bérmálni (Bukarest mellett), amikor a Securitate (titkosrendőrség) letartóztatja 1949. június 26-án. (Márton Áront 5 nappal korábban tartóztatták le) Kínozzák, a jilavai börtönbe viszik, majd Máramarosszigetre, ahová a politikusokat és püspököket gyűjtik. Itt halt meg, éheztetés következtében a "halálcellában" 1951. december 10-én. Földi maradványai a máramorszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak. 
ercis.ro/Magyar Kurír

Ferenc pápa twitter üzenete

Ferenc pápa csütörtöki apostoli tevékenysége 



Október 31-én, csütörtökön Ferenc pápa fél 11-kor fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté avatási Kongregáció prefektusát, majd fél 12-kor Darío Castrillón Hoyos bíboros, az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság nyugalmazott elnöke járult a Szentatya elé.

Délben Ferenc pápa a Buenos Aires térségében működő Arieh Sztokman rabbit és feleségét fogadta, majd fél egykor az Apostoli Palota Kelemen-termében köszöntötte a Szent Péter kör tagjait, mintegy 200 személyt.

Október 31-én délután Ferenc pápa a következő üzenetet tette közzé Twitter-fiókjában:

„Egy keresztény szembe tud nézni a nehézségekkel, a megpróbáltatásokkal – a vereségekkel is – derűsen és az Úrba vetett reménységgel”.


(vm) VR


Emlékhely elhunyt kisdedeknek

Egy olyan emlékhelyet avatnak és áldanak meg Mindenszentek napján a csíkszeredai Millennium templom udvarán, ahol azokra a kisbabákra emlékeznek, akiket szülés közben, pár napos korukban vagy koraszülés miatt veszítettek el a szüleik.
meghalt csecsemo emlekhely vn 001_b
Az emlékehely ötlete egy csíkszeredai édesanyáé, akit egy németországi temetőkertben készült fénykép ihletett, amelyen elhunyt csecsemők kis síremlékei sorakoztak. „Személyesen is érintett vagyok, de több édesanyát is ismerek, akik átéltek hasonló lelki megrázkódtatást, akik magukban hordozzák ezt a veszteséget. Úgy éreztem, hogy ezeknek a családoknak megnyugvást hozna, ha Csíkszeredában is létezne egy hasonló emlékhely. Figyelembe véve a kulturális különbségeket, helyi szokásoknak megfelelően próbáltam elképzelni: nyitott térben, amelynek központi részét egy egyszerű műalkotás díszítené. Az ötlet megvalósításában a Csíki Anyák Egyesületével való együttműködésem jelentős előrelépést jelentett, mind az igényfelmérésnél, mind a gyakorlati kivitelezésnél: kérdőívek terjesztése, begyűjtése, az érintett személyekkel való kapcsolattartás” – mesélte a neve elhallgatását kérő kezdeményező édesanya. Az alkotás elkészítésére Bara Barnabás szobrászt kérték fel. A kezdeményezést Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia esperese is felkarolta, a templom udvarán biztosítva a megfelelő helyszínt.
„Fontos, hogy legyen egy hely, ahol az érintettek meg tudnak állni, édesanyák, édesapák, akik elvesztették a gyereküket. Különösen azoknak a szülőknek nehéz, akik nem látták a gyereket, vagy nem tudták a hagyományokhoz híven a végtisztességet megadni. Mi ezen változtatni nem tudunk, de enyhíteni próbáljuk a fájdalmukat. Itt van egy hely, ahol gyertyát gyújthatnak, emlékezhetnek rájuk” – mondta el Darvas-Kozma József esperes. „Az egyház tanítása az, hogy Isten üdvözíteni tudja az embert, Jézus Krisztus megváltó halála és feltámadása az eredeti bűnt eltörli, s ha valaki a maga hibáján kívül nem részesülhetett a keresztség szentségében – ez a II. Vatikáni zsinat tanítása –, akkor is üdvözülhet. Az egyház a fogantatás pillanatától személynek, embernek tekinti azt a lényt, aki megfogant. Ezért pártoljuk föl és támogatjuk az érintett családokat, édesanyákat – mert leginkább ez őket viseli meg –, hogy legyen egy ilyen emlékhely, és mi is mindig imádkozunk értük, minden szentmisében benne van az élőkről és a holtakról való megemlékezés is. Ez a hely fölhívja a templom előtt megforduló emberek figyelmét arra, hogy az élet milyen nagy érték, elvesztése pedig egy életre szóló sebet üt, amit csak az Úristen tud gyógyítani” – hangsúlyozta az esperes.
Az emlékhelyet pénteken a 11 órás szentmise után áldják meg, az érintettek itt is gyújthatnak gyertyát elhunyt kisdedük emlékére.

Forrás: Emlékhely elhunyt kisdedeknek, Péter Beáta Csíki Hírlap, 2013. nov. 1.

Petíció a Székelyföld önrendelkezéséért

A székely nép fennkölt menetelése nyomán Dr. Eva Maria Barki Bécsben élő nemzetközi jogász fontos petíciót juttatott el Románia vezetőihez, Traian Basescu államelnökhöz, Victor Ponta miniszterelnökhöz, valamint a román parlament két házához. Tekintettel a petíció jelentőségére sajtószolgálatunk csatoltan továbbítja azt, és alább közli az MVSZ által készített magyar, angol és francia nyelvű fordítását. Kérjük olvasóinkat, hogy juttassák el e dokumentumot minél több magyar és nem magyar címzetthez.



PETÍCIÓ

Őexcellenciája Traian Basescu, Románia elnökének
Őexcellenciája Victor Ponta, Románia miniszterelnökének
Románia parlamentjének: Képviselő házának és Szenátusának
a bécsi Román Nagykövetség útján


Már 2013. március 10-én is világszerte tüntetések és petíciók mutattak rá az erdélyi székelyek/magyarok még mindig szabályozatlan jogi helyzetére.

A konfliktus megoldása helyett még jelenleg is az államigazgatási egységek megváltoztatása van napirenden, amellyel a több, mint 1000 éve ezen a területen őshonos székelyeket kisebbségi státusba kényszerítik, aminek célja egyértelműen az őket népként megillető jogok súlyos csorbítása és az önazonosságuk megőrzése elleni támadás.

Ez sérti az alábbi nemzetközi jogi normákat:

  • A Párizsi Békekonferencia Kisebbségvédelmi Szerződése a Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között (1919. december 9.), amelynek megkötései az erdélyi románok 1918. december 1-i Gyulafehérvári Határozataiból következnek.

  • Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinki Záróokmánya

  • Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, különös tekintettel ennek 16. cikkelyére, amely kifejezetten az etnikai összetétel megváltoztatásától szóló tartózkodást tartalmazza.

  • A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 1. cikkelye, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Egyezségokmány 1. cikkelye (New York 1966. december 16.)

Mindkét ENSZ Emberjogi Egyezmény 1. cikkelye a népek önrendelkezési jogát mint kötelező jogot – ius cogens tartalmazza (Aureliu Cristescu: The right to self-determination és sokan mások)

A magyar eddig Európa legszerényebb népe volt, és nem csatlakozott a dél-tiroliak, katalánok, baszkok, flamandok és skótok önrendelkezési követeléseihez. De most úgy látszik, hogy véget ért a türelmük. A több száz éves hagyomány szerint meggyújtották az őrtüzeket, ami csak a létüket fenyegető végveszélyben szokott előfordulni.

Ezt az egész régiót destabilizáló konfliktust csak a magyar/székely nép státuszáról szóló  konkrét tárgyalások gyors felvételével lehet megelőzni.


Bécs, 2013. 10. 27.                                                            Szolidaritási Bizottság Erdélyért


A tartalomért felel: Dr. Eva Maria Barki, 1010 Wien, Landhausgasse 4
Tel. 0043 1 535 39 80, Fax: 0043 1 533 88 48, E-mail: barki@lawvie.at




PETITION

His Excellency Trajan Basescu, President of Romania
His Excellency  Victor Ponta, Prime Minister of Romania
House of Parliament of Romania: Camera Deputatilor and Senarul
Via The Embassy  of Romania, Vienna.


On March 10, 2013, world-wide demonstrations and petitions pointed out the still unregulated legal status of the Székelys/Hungarians in Transylvania.

Instead of resolving the conflict, the  gerrymandering of administrative units is still currently  on the agenda whereby the Székelys, indigenous in the region for more than a 1000 years are to be forced into a minority status, with the unequivocal objective  of severe curtailment of  their rights, which is in effect an attack on the preservation of their identity as a people.

By dint of this, the following international conventions are violated:  

The  Agreement of  the Paris  Peace Conference, of December 9, 1919 between the Allied Powers and Romania for the Protection of the Rights of the  Minorities, the demands therein having originated in Resolutions of the Gyulafehérvár Assembly on December 1, 1918,  by the Romanian residents of  Transylvania.

The Final Act of the Helsinki Accord for Security and Cooperation in Europe.

The General Agreement for the Protection of National Minorities, in particular Article 16 thereof, which explicitly refers to the prohibition of the alteration of the ethnic composition.

Article I of the International Agreement for Civil and Political Rights and Article I of the Agreement for Economical, Social, And Cultural Rights, New York 1966/12/16.

Both of the two United Nations’ Human Rights Agreements, in their  respective first Articles,  include the right to self determination of peoples, as a mandatory right - ius cogens (Ref. Aureliu Cristescu: The Right to Self-determination).

So far the Hungarians have been the most unassuming people in Europe, and they did not join the South-Tyroleans, Basques, Flemings and Scots in demanding the right for self-determination. However, it is now evident that they have come to their threshold of patience. According to their ancient traditions, hundreds of years old, they have lighted watch-fires, which they used to do only in grave emergencies.

A conflict, destabilizing the whole region can only be prevented by the rapid commencement of concrete negotiations concerning the status of the Hungarian/Székely peoples.


                                                                      Committee for Solidarity with Transylvania

Vienna, October 27, 2013

Responsible for the contents of the petition: Dr. Eva Maria Barki, 1010 Vienna, Landhausgasse 4
Tel. 01-535 39 80, Fax 01-533 88 48, e-mail: barki@lawvie.at




PÉTITION

Son Excellence Trajan Basescu, Président de Roumanie
Son Excellence Victor Ponta, Premier Ministre de Roumanie
Parlement roumain: Camera Deputatilor et Senatul
Par l’Ambassade de Roumanie, Vienne

Déjà le 10 mars 2013 de nombreuses manifestations et des pétitions à travers le monde ont attiré l’attention sur la situation non encore règlementée des székelys/hongrois de Transylvanie.

Au lieu de résoudre le conflit, il est toujours à l’ordre du jour la modification des circonscriptions administratives laquelle restreint en minorité les autochtones székelys habitant cette région depuis plus de 1000 ans, et cela signifie clairement que l’objectif est la réduction importante de leurs droits  en tant que peuple et une atteinte contre la préservation de leurs identités.

Cela viole les normes internationales suivantes :

  • La Convention du Traité de la Minorité de la Conférence de Paix de Paris  entre les Puissances Alliées et Associées, et la Roumanie (le 9 décembre 1919) dans laquelle été comprise par déduction les revendications des roumains de Transylvanie, la résolution Alba Iulia du 1er décembre
  • L'Acte Final d'Helsinki sur la Sécurité et la Coopération de la Conférence Européen

  • Convention-cadre sur la Protection des Minorités Nationales en particulier eu égard à l’article N°16 qui  exclue catégoriquement  la  modification de la composition ethnique.

  • La Convention International Relatif aux Droits Civils et Politiques article 1, et le Pacte Économique, Sociale et Culturelle article 1 New York (le 16 décembre 1966)


Les premiers articles des deux Pactes des Droits de l’Homme ci-dessus des Nations Unies, comprennent l'autodétermination des peuples comme loi contraignante -  ius cogens (Aureliu Cristescu : The right to self- determination)

Jusqu’à présent les Hongrois étaient  le peuple le plus modeste en Europe, et ils ne se sont pas  joint aux revendications concernant l'autodétermination des tyroliens du Sud, des catalans, des basques, des flamands et des écossais. Mais maintenant, il semble qu’ils ont franchi la limite de leurs patiences. Selon la tradition séculaire ils ont allumé le feu de bivouac, ce qu’ils ne font qu’en cas de grave danger. .

Ce conflit déstabilisant toute la région ne peut être évité que par les négociations rapides et spécifique du statut pour la population hongroise/székelys de Transylvanie.

Fait à Vienne, le 27 octobre 2013                       Comité de solidarité pour la Transylvanie


Responsable du contenu : Dr. Eva Maria Barki, 1010 Wien, Landhausgasse 4
Tel. 01-535 39 80, Fax 01-533 88 48, E-mail : barki@lawvie.at

MVSZ Sajtószolgálat
8085/131031