Ma is üdvösséget hoz

Miért él az emberben az Isten utáni vágy? – így szól a KEK Kompendiumának 2. kérdése. A válasz egyértelmű: „Mert Isten azzal, hogy a maga képmására teremtette az embert, a szívébe írta a vágyat, hogy az ember látni akarja Istent. Jóllehet e vágyat sokszor nem ismeri föl az ember, Isten mégis szüntelenül magához vonzza őt, hogy Őbenne éljen és találja meg az igazságnak és a boldogságnak azt a teljességét, amit állandóan keres. Éppen ezért az ember természete és hivatása szerint vallásos lény, aki képes közösségbe kerülni Istennel. Ez az Istenhez kapcsoló, bensőséges és eleven kötelék ajándékozza az embernek alapvető méltóságát.” Isten magához akar emelni, ezért bűnbánatra vezet (Bölcs 11,22–12,2). Isten életre hív, nem pusztulásra, és semmit sem gyűlöl abból, amit alkotott. Ha tehát létünk olyan mulandónak látszik is, mint a harmat, Isten akkor is magához akar emelni, s ezért adja meg a bűnbánat kegyelmét. Ez a szakasz emeli ki legjobban Isten egyetemes szeretetét az Ószövetségben. Isten mindig szeret bennünket, és szüntelenül követ, hogy elvezessen az üdvösségre. Ezt váltotta valóra Jézus, aki „azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Ezért szólította meg a fügefára felkapaszkodott, kíváncsi Zakeust (Lk 19,1–10). Jézus Jerikóba érkezésekor találkozott egy vak koldussal, Bartimeussal, aki kiáltozott, és a látás ajándékáért könyörgött. „Jézus így szólt hozzá: Láss! Hited megmentett. Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta Istent”. A következő esemény a város másik peremén játszódik le. Hát nem történt semmi sem azalatt, amíg Jézus a városon áthaladt? De igen! Az emberek lelkét megérintette a jóság. A kegyelem belsőleg hat, a változás elkezdődött. Zakeusban, a vámosok főnökében is felébred az érdeklődés Isten hatalma és irgalma iránt. Ő nem kíván többet, csak Jézust látni. Felmászik a vadfügefára, nem törődik azzal, hogy nevetségessé lesz. Amikor az Úr odaért, felnézett a fügefára és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Jézus tudja, hogy kicsoda Zakeus, mégsem veti meg, még szemrehányást sem tesz, sőt barátságával tünteti ki. Jézus visszatér a városba, s úgy megy Zakeushoz, mint barátjához. Ez vezetett Zakeus megtéréséhez. 

Aki a becsapottaknak a törvény (Szám 5,7) előírta 20% jóvátétel helyett annak 15-szörösét ígéri, és vagyonának felét a szegényeknek. Zakeus felismerte, hogy mit kell legyőznie önmagában, mit kell megtennie a világban, mit kell elkerülnie, milyenné kell válnia. Ezt a változást benne Jézus vitte végbe. Békesség költözött a házába. Jézus meghívását komolyan vesszük-e? (2Tessz 1,11–2,2). Eljövetelére készülünk-e? Nem kell fügefára mászni, de tegyük láthatóvá  magunkat a vasárnapi szentmisén. És engedjük, hogy  Jézus  életünkbe üdvösséget hozzon.

„Megkeresse és üdvözítse, ami elveszett” Lk 19,10

Darvas-Kozma József