Hamarosan a boldogok sorába iktatják Anton Durcovici vértanú püspököt, a romániai kommunista rezsim áldozatát
Október
31-én Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a
Szentté avatási Kongregáció prefektusát és engedélyezte négy dekrétum
kihirdetését:
Az első elismeri Isten Szolgája, Anton Durcovici
jászvásári/iaş-i püspök vértanúságát. A főpásztor 1888. május 17-én született
Ausztriában. XII. Piusz pápa 1947. október 30-án nevezte ki iaş-i
püspöknek. 1949-ben, a kommunista üldözés idején letartóztatták és
fogsága során a hit iránti gyűlöletből halálra éheztették. 1951.
december 10-én a máramarosszigeti „halálcellában” hunyt el.
Egy-egy
dekrétum továbbá elismeri, hogy egy ír, egy amerikai és egy olasz
szerzetesnő hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. (vm) VR
Életútja:
Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én
született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, Bécsi
főegyházmegye, közel a pozsonyi határhoz) osztrák munkás családban.
Apja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében 36
évesen meghalt (1893. február 5-én). Az özvegy édesanya két fiával a
nyomor elől 1896-ban a romániai Iaşiba, Moldva fővárosába megy, ahol
megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul.
Később a család Bukarestbe költözött. Anton az iskolatestvérek Szent
András iskolájába járt. Az angolkisasszonyok Pitar Mos-i kápolnájában
ministrált. 1901. szeptember 1-jén felvették a kisszemináriumba, ahol
1906. október 6-án jeles érettségit tett. Rajmund Netzhammer bukaresti
érsek Rómába küldi, a Collegio S. Tomasoban 1907-ben filozófiai doktor,
majd a Collegio Propaganda Fide-n 1910-ben teológiai doktor lett. A két
doktorátus mellett egyházjogi licenciatust is szerez. Húsz hónap múlva
Rómában, a Lateráni-bazilikában szentelik pappá 1910. szeptember 24-én. A
római öt esztendő alatt a Collegio Urbano növendéke. 1911. július 29-én
indul haza Rómából.
Hazatérte után bukaresti oktatói tevékenysége
(hittanár a Szent József Líceumban) mellett a tulcea-i, târgovişte-i és
a giurgiu-i plébániákat vezette. 1916-1917-ben egy moldvai internáló
táborban fogva tartják, mint osztrák állampolgárt. Betegen tért haza.
Legfontosabb beosztása sokoldalú elfoglaltsága mellett a papképzés:
1924. januártól 1948. áprilisig, püspöki kinevezéséig a bukaresti
hittudományi főiskola rektora. Az intézmény ma a vértanú püspök nevét
viseli. 1923-ban kanonok, ezüstmiséjével egyidőben pedig általános
helynök lett (1935). Megalapítja az "Unio Apostolica Cleri" papi
életszentséget előmozdító egyesületet. Irányítja a Mária-kongregációt, a
Szent Vince Konferenciát és a ferences harmadrendet. Hittudományi
folyóiratot ad ki.
 |
| Püspökké szentelését követően: Alexandru Cisar bukaresti érsek (bal
oldalt), Gerald Patric O'Hara (középen), Anton Durcovici (jobb oldalt) |
XII. Pius pápa 1947. október 30-án iaşi-i püspöknek nevezi ki. A
bukaresti Szent József székesegyházban szenteli püspökké Gerald Patric
O'Hara érsek, apostoli nuncius 1948. április 5-én. Április 14-től
bukaresti apostoli kormányzó is lett. Április 18-án a iaşi-i
székesegyházban ünnepli székfoglaló szentmiséjét. Látogatja és erősíti
egyházmegyéjét a kommunista üldözés idején. Márton Áron gyulafehérvári
püspökkel dolgozzák ki azt a statútum-tervezetet, amelyet az állam
elutasít. Popesti-Leordeni-be indul bérmálni (Bukarest mellett), amikor a
Securitate (titkosrendőrség) letartóztatja 1949. június 26-án.
(Márton Áront 5 nappal korábban tartóztatták le) Kínozzák, a jilavai börtönbe viszik, majd Máramarosszigetre, ahová a
politikusokat és püspököket gyűjtik. Itt halt meg, éheztetés
következtében a "halálcellában" 1951. december 10-én. Földi maradványai a
máramorszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak.
ercis.ro/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése