2013. 12. 08.

Éva gyengeségére kaptuk



Minden kegyelem Krisztus érdeméből származik (Ef 1, 3-6. 11-12.). Szent Pál apostol magasztalja Isten irgalmát, aki Krisztusban megáldott minket mennyei áldásával, s öröktől fogva arra rendelt, hogy gyermekei legyünk. A kegyelmi adományokban bele vannak foglalva a Szentlélek ajándékai is és a Krisztussal való életközösség. Ezért tud a keresztény is „szent és szeplőtelen” áldozattá lenni.
Minden kegyelem Krisztus érdeméből származik, s így Mária szeplőtelensége is, a mentesség az áteredő bűntől. Ahogyan lelki-vérségi rokonainkat szükségükben megelőlegezzük, úgy adta meg a mennyei Atya Fiáért az előre megváltását Máriának. A Szűzanyát is kezdettől kiválasztotta, hogy szent és szeplőtelen legyen. Mind ez Isten műve, de benne van Mária szabad akarata is.
Az istengyermekség érlelődési folyamat, melyhez szükséges a kegyelem: „téged szomjaz lelkem Uram, hozzád vágyódik szívem” (Zsolt 62). Ilyenkor felismerjük, hogy minden a javunkra válik, a siker és a kudarc is. A kegyelem segít az emberérlelő, istengyermeki növekedés helyes feldolgozásában. A sikerekben a dolgoknak objektív oldalát nézzük: sikerült valamit tenni az emberekért. Sikerült rá vennem magamat az emberi és istengyermeki magatartásra. A kudarcokat szubjektív szempontból értékeljük. Isten a mi Atyánk a belső szándékot tekinti. Ő a szívek vizsgálója. Jézus kereszthalála emberileg kudarc, de nekünk a szeretet diadala: ennyire szeretett engem az Úr!
Testvéreim! Semmilyen kudarc láttán se essünk kétségbe, mert Istennél minden lehetséges. Mindazt, amit napjainkban kudarcként élünk meg, holnap a javunkra válhat. Ez teljesen tőlünk függ.
Emlékezzetek arra, hogy a csíkszeredai Millenniumi templom engedélyezését 2001 tavaszán elutasították. 
2001. július 3-án a kulturális- és kultuszminiszter úr helyszíni szemlét tartott és engedélyt adott az építésre.
A várakozásból sok jó származott:

-  a deszkatemplomot nem kellett lebontani nyomban, hanem az új elkészültéig használhattuk,
-     e helyen jobban érvényesül a Millenniumi templom,
-     tágas templomudvarunk van,
-     és a költségvetés 1/3-át fizette az állam.

Íme, így tapasztaltuk meg, hogy az Isten szeretőknek minden a javukra válik.

Ahogy az eredeti bűnre kaptuk az Isten Fiát,

Éva gyengeségére a Szeplőtelen Szüzet,

a bűnfája helyett Jézus keresztfáját,

a földi haza néhány évtizede helyett a mennyek országát,

a csalódás helyett az örök szeretetet,
úgy a ma nehézségére is megkapjuk Isten kegyelmét, csak kérjük.

Uram, köszönjük a Szeplőtelen Szűz főünnepén, hogy segítségünkre sietsz.
Köszönjük, hogy segítesz észre venni az istengyermeki élet színes gazdagságát.

Legyünk éberek!



Az advent az Úr  érkezését jelenti. Az Úr érkezéséről hármas felosztásban szoktunk beszélni. Jézus első érkezése Betlehemben megtörtént. Második érkezése a szentliturgiában folytatódik, folyamatos. Míg a harmadik érkezése eszkatalogikus, vagyis a világvégén kinyilvánítja isteni hatalmát és ítéletet tart mindenek fölött (Iz 2,1-5). A karácsony előtti négy hét a Jézus születése előtti századokat idézi. Azokra az emberekre, ősökre gondolunk, akik csak sóvárogtak a Megváltó után, várták eljövetelét. De túl az emlékezésen, felélesztjük lelkünkben az ő érzéseiket, sóvárgásukat és készülődésüket. Az advent tehát nem egy üres megemlékezés csupán, hanem azonosulás az Ószövetség Krisztust váró népével. Azokkal, akiknek szívében ott élt a bűnbeesés után Isten ígérete, az ősevangélium, a Megváltó utáni vágy, akik a homályban botorkáltak és sóvárogva várták a hajnalt, a fényt. Ma mégse a történelmi advent felidézése a legfontosabb. A lényeg a mi adventvárásunk, a mi krisztusvárásunk. A mi adventünk azon múlik, hogy életünk eleme-e, egzisztenciális szükségünk-e Jézus Krisztus? Sorsproblémáinkat Vele oldjuk-e meg? Központja és célja életünknek? – Ma az egyház liturgiájában szentségi módon találkozhatunk Krisztussal. Színek, képek és szimbólumok mögé rejtve isteni erejét, közénk jön minden szentmisében. A hitben, a neki tetsző életben találkozhatunk Vele (Róm 13,11-14). Iránymutató szavát halljuk a szentírásból és az igehirdetésből. Az eucharisztiában Vele egyesülünk. A szentségekben az Ő ereje áramlik belénk. Így hát a liturgia, a templom nekünk Betlehem, Kafarnaum és a Golgota. – Minden várakozásunkat mégsem elégíti ki Krisztusnak a szent liturgiában történő érkezése. Az igazi, a nagy mégiscsak az eszkatologikus, a világ végén történő megjelenése. Ma a már eljött és még dicsőségben vissza nem tért, csak a szentségi jelek alatt önmagát adó Úrral találkozhatunk. Ma meg kell elégednünk a jelképekkel és színekkel, amik jelzik Jézus jelenlétét, rejtettségét. Ez is valóságos jelenlét. Akkor isteni hatalmának, szépségének, jóságának teljes ragyogásában jön közénk, megszűnik a jelkép, véget ér a rejtőzés. Látni fogjuk, amilyen valójában. Jövetelére éberen kell készülni (Mt 24,37-44). A mai kor embere a valóságra kíváncsi, és ez az érdeklődés nagyon is helyénvaló. Azt viszont nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy világunkban bizonyos mértékig természetesek az Isten jelei. Meg is lehet mondani, hogy miért, vagy legalábbis milyen analógiában. Korunk űrkutatása magyarázza meg ezt. Abban a pillanatban, amikor a világűrbe kilőtt rakétáink kiszabadulnak a Föld gravitációs teréből, már nem a földünkön érvényes térbeli és időbeli törvényekhez illeszkednek. Így világunkban Jézus Krisztus megtestesülésével a megváltás törvényei különös módon érvényesülnek.
 „Jöjjetek és járjunk az Úr világosságában.” (Iz 2,5)

Átvilágítás



Az advent prófétája, Keresztelő János e szavakkal prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 3, 1-12). A mennyek országa Jézus Krisztusban érkezett el. Isten szeretetét, a kegyelmet örök adományként kaptuk a keresztségben. Azóta, ha naponta megéljük a szerető viszonyt Vele, az „az Úr útjának készítése”. A tevékeny keresztény élet készülés a végső találkozásra. Ezért mindig időszerű Keresztelő János felhívása: Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! János kortársait Jézus rejtett jelenlétében készítette fel. Az Egyház ma is hasonlóképpen tesz. Jézus rejtett jelenlétében, a szentségház közelében szólít fel: Tartsatok bűnbánatot! Kit az első megtérésre, kit a másodikra. Az első megtérés így fogalmazható meg: inkább meghalok, de halálos bűnnel nem bántom meg az Istent. A második megtérésnek ez a programja: Istent semmiféle bűnnel, még bocsánatossal sem akarom megbántani. Vagyis: Istennek semmiesetre sem akarok nemet mondani, bármit kíván tőlem. A keresztény élet mivel állandó folyamat, ezért ennek része a megtérés, az Istenhez fordulás. Az elsőtől a második megtérésig el kell jutnia mindenkinek, aki üdvözülni akar. Ha nem jut el a földön, eljut a tisztítótűzben. Üdvözülni enélkül nem lehet. Az első állapotot különböző képekkel fejezték ki a szentek. Szent Pál Krisztus rabszolgájának nevezte magát; Keresztes Szent János úgy jellemzi ezt a változást, hogy a szolgából barát lesz. Loyolai Szent Ignác szerint a katonából hűséges társ, bizalmas. A második megtérés is elsősorban Isten műve az emberben. A külső és belső keresztek súlya alatt kínosan vergődik rendetlen önszeretetünk. Isten szeretete, kegyelme arra ösztönzi szívünket, hogy adja át magát egészen az Ő szent akaratának. Sokszor kell igazi komoly elszánással kimondani: legyen meg a te akaratod, amíg valóban egész szívünket át tudjuk adni Istennek, minden fenntartás nélkül. Kezdem az új egyházi évet azzal a komoly elhatározással, hogy megtérek. Ha kell, először, ha azon már túl vagyok, másodszor. – Az elsőrendű feladatom az önvizsgálat. „Az ember még nem ember,/ csak hadonászó veszélyes kamasz./ Az ember akkor lesz ember,/ ha átvilágítja mélyéig önmagát,/ s a belső világosságból/ környezetére sugarat bocsát.” (Weöres Sándor, Protohomo) Ha Isten jelenlétében megismerem magam, akkor bűnbánatom által átalakít: az ő gondolatait gondolom, és az ő lelkületével dolgozom. Erről mondja a próféta: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és virág nő ki gyökeréből. És rajta lesz majd az Úr lelke.” (Iz 11,1-10) A bűnbánat nem érzelem, hanem tett. Szakítás a bűnös állapottal és közeledés az Istenhez, aki az Egyház feloldozásán keresztül megtisztít. A feloldozásban a Szentlélek „kitakarítja szérűjét”, de megtartja mindazt a jót, amit éltünk folyamán tettünk. Ő segít minket, hogy Jézus akarata szerint egyetértsünk, hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljuk az Istent (Róm 15, 4-9). Így Jézus békéjében és boldogságában részesít.
„Szórólapátja kezében, hogy megtisztítsa szérűjét...” Mt 3,12.

2013. 11. 25.

A Hit évét lezáró szentmise



November 24-én, vasárnap délelőtt a pápa 1200 pap – közöttük bíborosok, pátriárkák, a keleti katolikus egyházak nagyérsekei, érsekek, püspökök – koncelebrálásával tartotta meg a Szent Péter téren a Hit évét lezáró szentmisét.

A szertartásra a hívek megtöltötték a teret és az odavezető széles utcát, több mint 60 ezren gyűltek össze. Ferenc pápa meghajolt a Szent Péter relikviáit őrző bronz ereklyetartó előtt, amely Péter apostol csontjait tartalmazza és, amelyet első alkalommal helyeztek ki közszemlére.

A következő felirat áll az ereklyetartón: "Ex ossibus quae in Arcibasilicae Vaticanae hypogeo inventa Beati Petri Apostoli esse putantur” ("A csontok a Vatikáni Bazilika alatti sírboltból kerültek elő, amelyeket Boldog Péter apostolénak tartanak.”) A nyitott ereklyetartót az oltár mellett helyezték el a szertartás idejére.

XII. Piusz pápa 1950-ben jelentette be egy általános kihallgatás során (június 26-án), hogy megtalálták az apostol sírját a bazilika alatti nekropoliszban. Margherita Guarducci archeológus azonosította a sírt egy Kr. u. 160-ból származó graffiti alapján, amely görögül írja: „Petros eni” (Péter itt van benne). A csontokat a felirat közeléből gyűjtötték össze. Elemzésük után megállapították, hogy egy embertől származnak, aki erős testalkatú volt és idős korában halt meg. bíborszínű és arannyal átszőtt lenvászonba volt becsavarva, amely különösen értékes sír benyomását keltette. A csontok a test minden részéből származnak, kivéve a lábfejeket. Egy részük jelenleg a Vatikáni Grottákban található, a többit 1971-ben ajánlották fel VI. Pál pápának és azóta az Apostoli Palotában, a pápai lakosztály kápolnájában őrzik.

A szentmise kezdete előtt a pápa kérésére gyűjtést rendeztek a Haiyan tájfun által sújtott fülöp-szigeteki lakosság megsegítésére.

A szertartás végén az Úrangyala imádság előtt Ferenc pápa átadta az „Evangelii gaudium” k. apostoli buzdítását Isten népe 36 képviselőjének, akik 18 országból érkeztek.

Közöttük volt egy püspök, egy pap, egy diakónus, egy szerzetes és szerzetesnő, valamint a Hit éve rendezvényeinek egy-egy képviselője: bérmálkozók, egy szeminarista és apácajelölt, egy család, katekéták, egy vak személy, akinek a Szentatya CD-rom formájában nyújtotta át a dokumentumot.

Fiatalok, konfraternitások és egyházi mozgalmak, művészek és a média képviselői is átvehették az apostoli buzdítás egy-egy példányát.

(sv) VR




2013. 11. 24.

Hirdetés: 2013. nov. 24.



1. Ma az egyházi-év utolsó vasárnapja, Krisztus király ünnepe, egy órás szentségimádást tartunk a ¼ 1-es szentmise után.
2. Ugyancsak Krisztus király napján XII. alkalommal tartjuk a csíkszeredai Csángó Napot. A moldvai magyarokért szól a harang előadás a Megye Házában 10 órakor kezdődik és a Millenniumi-templomban zárul a ¼ 1 órás ünnepi misével. A szentmisén énekelni fognak a Forrófalváról jött hívek (Faraoani, Bákó megye) és a Csíkszeredában tanuló moldvai magyar ifjak. A szentmise persely adományát megsegítésükre adjuk.
3. A plébániai hittanórákra várjuk a gyerekeket. A bérmálkozóknak péntek este 7 órától felkészítő.
4. Szombaton de. 10 órától Ministránsképző.
5. Jövő vasárnap új egyházi évet kezdünk. Advent első vasárnapja jelzi, hogy elkezdődik a karácsonyi lelki előkészület ideje.  
6. Katolikus falinaptárak, kalendáriumok, újságok és Krisztus világa kapható.
7. Jó előre hirdetjük, hogy december 8-án, azaz két hét múlva az Erdélyi Mária Rádió és a Segítő Kéz gyűjtést rendez a rászorulók megsegítésére. Az élelmiszer adományokat majd a Millenniumi templom előtt 12 órakor lehet átadni.