A testet-lelket gyógyító

Lourdes-i Boldogasszony ünnepének alapja a lourdes-i jelenések, éspedig az első jelenés 1858. február 11-én. Először 1890-ben, a Tarbes-i Egyházmegyében ünnepelték, amelynek területén fekszik Lourdes. Az ünneplést Szent X. Piusz pápa 1907-ben kiterjesztette az egész egyházra. Szent II. János Pál pedig 1992-ben erre a napra tette a betegek világnapját.

A Népi jámborság és liturgia direktóriuma különösen ajánlja a betegek kenetének közösségi kiszolgáltatását. A betegek szent kenete az Újszövetség hét szentségének egyike, Krisztus Urunk alapította, Márk evangéliuma előre jelezte (Mk 6,13), Jakab apostol pedig így hirdette: „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-15) A betegek kenetének szentségét olyan betegeknek szolgáltatjuk ki, akik súlyos betegségben szenvednek.

Megkenjük őket a homlokukon és a kezükön a szabályszerűen megáldott olajjal. Közben pedig csak egyetlen egyszer mondjuk a következő szavakat: 

„E szentkenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével! Szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen Téged, és erősítsen meg jóságosan.” 

Ez a szentség újra feladható, ha a beteg a kenet után jobban lett, majd ismét visszaesett betegségébe, vagy ugyanabban a betegségében az állapota súlyosabbra fordult. A Betegek Világnapján szentmise keretében szolgáltatjuk ki, az evangélium és a homília befejeztével. E nappal az Egyház háláját és elismerését kívánja kifejezni mindazoknak, akik életüket szentelték annak, hogy a betegekkel, szenvedőkkel foglalkozzanak, és a betegeknek, akik szenvedéseiket felajánlják az emberiségért.

Egy reggel sürgősen a gyergyószentmiklósi kórházba hívtak agyvérzéses beteget ellátni. Ismerős volt, Tamás Albertné, Juliska néni, akit minden hónap első péntekén rendszeresen meglátogattam és szentségekkel elláttam. Mikor a beteg kórtermébe értem, röviden bemutatkoztam az ott fekvő nyolc betegnek és felajánlottam számukra a betegek kenetét. Meg is kaptam a rövid választ egy fiatal asszonytól: Nem akarunk meghalni! - Én sem akarom, hát Isten éltesse magukat! – válaszoltam, és a kómás állapotban levő Juliska nénit arra kértem, hogyha tudomása van jelenlétemről, akkor valamilyen jellel fejezze ki. De ő mozdulatlan maradt. Hátam mögött megszólalt az asszisztensnő: Hagyja tisztelendő úr, a beteg nincs ezen a világon. Az egész éjszaka mind vele foglalkoztunk, de hiába. Ezek után már csak a betegek kenetének feltételes kiszolgáltatása maradt. Hangosan végeztem az egyház imáját, a megkenést, megáldottam és köszöntem: Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Mindörökké. Ámen – felelte a beteg és kinyitotta szemét. Egy lépést tettem hátrafelé, mert nagyon meglepődtem. Isten segítségemre jött, hirtelen minden megvilágosodott előttem. Közelebb léptem és megkérdeztem: Juliska néni, tudja-e, hogy mit csináltam? – Igen, feladta a szent kenetet. Ekkor az ott lévő betegek kértek, hogy adjam fel nekik is. – Most nem – válaszoltam –, mert amikor bejöttem, nem hittek. Holnap erre jövök, és addig készüljenek fel. Ezután még sokszor átéltem a betegek kenetének testet-lelket gyógyító erejét, benne szentségi módon a gyógyító Krisztussal találkoztunk.

Nekünk, a földi élet vándorainak ezt üzente Ferenc pápa: „Bízzuk magunkat az irgalmas Jézusra, miként Mária: Bármit is mond, tegyétek meg!” Kérjük a Szűzanya segítségét, fordítsa felénk irgalmas szemeit, különösen is a fájdalom pillanataiban. 

D-K. József

Kilenc évvel az uniós csatlakozás után sincs kisebbségi törvény Romániában

Romániában a mai napig nem fogadták el azt a kisebbségi törvényt, amelyet 2005-ben az európai uniós csatlakozás előtt az akkori román kormány jóváhagyott – erre mutatott rá Sógor Csaba szerda délután a strasbourgi plenáris ülésen.

Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő annak kapcsán fogalmazta meg a véleményét, hogy az Európai Parlament plénuma a Szerbiáról szóló 2015. évi eredményjelentésről vitázott. Sógor Csaba szerint az országgal való csatlakozási tárgyalások során egy olyan tartós mechanizmus kialakítása legyen a cél, amely visszavonhatatlan jogköröket és lehetőségeket biztosít Vajdaság tartománynak: megerősíti a nemzeti tanácsok hatásköreit, továbbá minden olyan részterületet szabályoz, amelyet a kisebbségek legitim szervezetei fontosnak tartanak a közösségek jövője szempontjából.

Sógor Csaba az EP plénumában elmondta: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállammá válás után visszafejlődés indulhat el a többség-kisebbség viszonyrendszerben, mint ahogyan az történt Romániában és Szlovákiában is. Emiatt az RMDSZ-es EP-képviselő fontosnak tartaná, hogy a csatlakozás előtt álló tagállamok vállalásai még a csatlakozás előtt megvalósuljanak. Példaként kitért arra, hogy: „Romániában a 2005-ben – két évvel a csatlakozás előtt – a kormány által elfogadott kisebbségi törvényt a mai napig nem fogadta el a törvényhozás, az EU pedig már nem tudja kikényszeríteni ezt”.

Koszovó példája Sógor Csaba szerint azt mutatja meg, hogy milyen szörnyű következménye lehet annak, ha egy állam etnikai többsége nem figyel oda a kisebbség igényeire és szükségleteire. „Éppen ezért egy újabb érv a jól működő területi autonómiák szükségessége mellett, nem pedig veszélyes precedens az elszakadásra” – fogalmazott.

Közlemény

Török szállodák tömegeit árulják az oroszok miatt

Erősen odacsapott a turizmusnak a fagyos orosz-török viszony. Emiatt több mint 1300 török szállodára akasztották ki az eladó táblát.
A tavaly Törökországba látogató külföldi turisták 15 százalékát orosz nemzetiségűek adták, ami legalább három millió embert jelent – írja a The Moscow Times. Nagyot zuhant ez a szám november óta, amikor a török-szír határ közelében lelőttek egy orosz Szu-24-es vadászgépet Ankara erői.
Bár az eset körülményei azóta sem tisztázódtak, Moszkva szankciókkal sújtja a törököket és korlátozza a charter-járatokat. Illetve biztonsági okokra hivatkozva győzködi állampolgárait, hogy ne utazzanak Törökországba. Ehhez alapos érvet adott az a szír öngyilkos merénylő, aki Isztambulban tíz turistát ölt meg januárban.
Mindez ha a csőd szélére nem is sodorta a török szállásadókat, de egy részük mégis csak kénytelen bezárni az üzletet. A Földközi- és az Égei-tenger partjainál összesen 1318 hotelt árulnak – tájékoztatott a Today’s Zaman török hírportál.
A legnagyobb számban (410) Antalya közelében vannak most eladó szállodák. Ezek összértéke 30 milliárd török líra, a maradék 908-e 8,8 milliárd (1 török líra körülbelül 97 forint). Tavaly 8,3 százalékkal csökkent a turizmusból fakadó jövedelme a török államnak, ez mintegy 93 milliárd lírát jelent.
Kép: Antalya (Wikimedia Commons)

asiaport.hu

Szijjártó Péter helyre tette a szoci EP-vezért

Az Európai Parlament (EP) elnökének sértéseit visszautasítjuk – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán az MTI-vel.
A tárcavezető arra reagált, hogy Martin Schulz EP elnök az ARD német közszolgálati televízió reggeli műsorában arra a kérdésre miért nem sikerül végre az EU-külső határainak védelmét biztosítani, Magyarországról említést téve azt nyilatkozta: „mert öncélú európai kormányok a furcsa, részben nagyon nacionalista jellegű érdekeiket az európai közösségi megoldások elé helyezik. Az olyan kormányok, mint a budapesti, aki azt mondja, hogy ez egy német probléma, amelyhez nekünk semmi közünk, nagyon reprezentatívak. 20 olyan tagállam van, aki azt mondja, hogy csak akkor van köze Európához, ha kap pénzt.”
Szijjártó Péter mindezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „sokadszor válik egyértelművé, hogy Martin Schulznak teljesen indokolatlan és megalapozatlan felsőbbrendűség-tudata van a közép- és kelet-európai országokkal szemben. Ezt hívhatjuk egyszerűen pökhendiségnek is.” Magyarország megnyitotta a piacait, teljesítette a vállalásait, így jogosult a kohéziós forrásokra – emlékeztetett, hozzátéve: ez nem könyöradomány, „ez a pénz nekünk jár”.
A miniszter közölte: az illegális bevándorlással kapcsolatos megoldásokat éppen „a sértegetett V4-országok” keresik, hiszen a február 15-i csúcstalálkozóra meghívták Bulgária és Macedónia vezetőit is, nyilvánvaló ugyanis, hogy ennek a két országnak kulcsszerepe lehet abban, hogy Európát megvédjék az illegális bevándorlástól.
„Martin Schulz még mindig befelé halad egy zsákutcában, a V4-országok viszont partnereikkel együtt mindent megtesznek azért, hogy megfékezzék az illegális bevándorlást, ami az Európai Unió történetének legnagyobb válságát jelenti” – vélekedett Szijjártó Péter.

magyaridok.hu

Elhúzódhat kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása

A Székely Mikó Kollégiumot előbb visszaadta, majd újra elvette az állam. Albert Levente felvétele

2039-ig is elhúzódhat a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása – állapította meg Dacian Cioloş miniszterelnök ellenőrző testülete, amely a restitúciós hatóság tevékenységét vizsgálta meg. A tegnap kiadott közleményükben ismertették a hatóságnál végzett vizsgálat következtetéseit.

Megállapították, hogy a 2001/10-es törvény alapján, magánszemélyek által benyújtott vissza­szolgáltatási kérelmek elbírálása 2005 és 2015 között lassú ütemben haladt, évente 1785 ügyben született döntés. Tavaly év végén még több mint 42 ezer kérelem volt a hatóság asztalán. Ha a jelenlegi ütemben folyik a restitúció, a folyamat csak 24 év múlva, 2039-ben zárul le.

A több mint 42 ezer kérelemből és a hozzájuk társuló iratcsomókból 12 134-et adtak ki a hatóság valamelyik alkalmazottjának, több mint 30 300, vagyis a kérelmek több mint 71 százaléka még feldolgozatlan.

Az ellenőrző testület szerint a 2013/165-os törvény alapján elbírálandó több mint 11 500 kárpótlási kérelem 54 százaléka esetében még semmilyen lépést nem tett a hatóság az elbírálás érdekében. A törvény szerint május 20-áig kellene ez utóbbiak esetében döntésnek születnie, de ez azt jelenti, hogy a hatóságnak havonta 1688 kérelemről kell határoznia, miközben két és fél év alatt havonta csak 97 iratcsomót dolgozott fel.


Romániát az Emberi Jogok Európai Bírósága szólította fel 2010-ben, hogy tegye működőképessé az államosított ingatlanokkal kapcsolatos jogorvoslati rendszerét, miután több mint háromezer – a visszaszolgáltatás ütemével és a megítélt kárpótlással elégedetlen – panaszos perelte be az államot a strasbourgi bíróságon. Az ennek nyomán megszületett új jogorvoslati törvény 2013-ban lépett hatályba.

Mint ismeretes, korrupciós ügyek is akadályozzák a restitúciót: az elmúlt évben több alkalommal is eljárás indult a restitúciós hatóság volt vezetői ellen amiatt, hogy ingatlanüzéreknek – akik a tulajdonosoktól vagy örökösöktől olcsón megvették a kárpótlási jogot – indokolatlanul magas, több tízmillió euróra rúgó kárpótlási összegeket ítéltek meg.

MTI

1945-ben majdnem kitört a harmadik világháború

1945. tavaszára a világon mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a világháborút a náci Németország elveszítette, és a háború után az USA és a Szovjetunió lesz a világ két, egymással nem éppen barátságos viszonyban álló szuperhatalma. Hamarosan az is eldőlt, hogy Sztálin azért cserébe, hogy Berlinig pofozta a német hadsereget, és ezzel megnyerte a háborút a szövetségeseknek, a Kelet-Európa feletti uralmat kéri cserébe. Mindez így együtt már sok volt Churchillnek, aki gyűlölte a kommunistákat és nem bízott Sztálinban. Miután kiderült, hogy az oroszok ott maradnak Európában, az amerikaiak pedig a csendes-óceáni hadszíntérre figyelnek, a brit miniszterelnök kiadta a parancsot a vezérkarnak: dolgozzák ki a haditervet a szovjetek megtámadására, mielőtt még Sztálinnak jutna eszébe kiterjeszteni az európai befolyását. A tábornokok ugyan őrültségnek tartották az ötletet, de a haditerv elkészült, a neve Operation Unthinkable (Elképzelhetetlen Hadművelet) lett.

Fotó: AFP

A támadás időpontját 1945. július elsejében határozta meg Churchill, vagyis kevesebb mint két hónappal azután, hogy a németek feladták a második világháborút, már kezdődött volna a harmadik. A terv meglehetősen vakmerő volt: Drezda körzetében ment volna neki az oroszoknak az egyesített brit-amerikai haderő, lengyelekkel, illetve 100 ezer felfegyverzett német hadifogollyal megerősítve. Az egyetlen esélyük a meglepetés ereje lett volna, a szovjetek ugyanis nyomasztó emberfölényben voltak: a szövetségesek 103 hadosztályával szemben 264-et állomásoztattak Kelet-Európában, ebből a páncélosok aránya 36:23 volt, a légierőnél pedig 6700 vadászgépet és 2400 bombázót tudtak volna a szövetségesek felvonultatni a szovjetek 9300 és 3400 hasonló gépével szemben.
Igen ám, de Churchillnek volt egy titkos aduásza: az amerikaiak atombombája, ami ugyan hétpecsétes titok volt, de valójában tudott róla ő is, és Sztálin is. Alan Brooke, brit vezérkari főnök visszaemlékezései szerint Churchill a potsdami békekonferencián azzal érvelt egy vitában, hogy "...megmondhatjuk az oroszoknak, hogy ha nagyon ugrálnak, egyszerűen letöröljük Moszkvát a térképről, aztán Sztálingrádot, aztán Kijevet, aztán Szevasztopolt". Truman amerikai elnöknek azonban esze ágában sem volt beszállni az őrült tervbe, és a szovjetekkel háborúba bonyolódni, miközben még Japán sem adta meg magát. Ráadásul összesen három bombájuk volt: a Trinity tesztrobbantásé, Hirosimáé, és Nagaszakié – a következő pedig csak valamikor '45 őszére készült volna el (ezt egyébként Tokiónak szánták abban az esetben, ha a japán császár nem kapitulál).
Időközben a brit konzervatív párt elveszítette az 1945-ös választást, és a szovjet inváziótól rettegő Churchill átadta a miniszterelnöki posztot Clement Attlee-nek. Az Elképzelhetetlen Hadművelet aktáit titkosították, és csak 1998-ban került nyilvánosságra a tartalmuk. Sztálin kiterjedt kémhálózata segítségével ennek ellenére tudomást szerzett a brit tervről, történészek szerint ez nagyban hozzájárult a hidegháború, illetve a nyugati hatalmak és a szovjetek közti kölcsönös paranoia kialakulásához.

Hanula Zsolt - http://index.hu/tudomany/til/2016/02/01

Tanuljunk így élni

2020-as Budapesti Euch. Világkongresszusra készülünk

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat, zengte 1938-ban egész Magyarország. Így ünnepelte a magyar katolikus közösség az Oltáriszentséget, a felfoghatatlan misztériumot, Krisztus Földre szállását, s vette ki a részét az örömhír terjesztéséből is, egy rövid, de nagy hatású hétre.  
Az eucharisztikus világkongresszus Magyarország válasza volt a nagyvilágnak, bizonyság a hitről, a közös akaratról. Emelkedett, közös kiállás Jézus mellett. Egy megnyomorított, megcsonkított ország összefogása, a hit a régi erényben, a jövőben. Akkor még nem tudtuk, mit hoz a jövő, hogy a háború már a sarkon túl leselkedik, s az új Európa nem Krisztusról fog szólni, hanem az ő megtagadásáról. Azt se tudtuk, hogy Eugenio Pacelli bíboros, a pápa követe később maga is trónra lép, amelyről felemelkedve megáldja a híveket, s akkor a téren mindenki megnémul, s keresztet vet. Serédi Jusztinián hercegprímás hitt a magyar katolikusok erejében, előzetesen nemzeti eucharisztikus kongresszust rendezett, amelyen kétszázezren vettek részt. Akkor pedig biztosra vette, hogy nem fog csalódni senki a magyar katolikusokban, hogy van még nép Kaledónián.

A világkongresszus sem csak a hitről szól, ugyanolyan félig politikai esemény, mint az összes hasonló egyházi rendezvény. Reményt hoz, hogy érezzük egymás erejét, a közösséget, s hiszünk abban, hogy mi vagyunk az a sarokkő, amelyet nem lehet kifordítani a földből, amelyre valóban lehet építeni. De ugyanakkor feltesszük a kérdést, mindenki személyesen magának, hogy valóban elegek vagyunk-e ehhez, tényleg sziklaszilárd-e a hit Magyarországon. Sőt, Európában van-e egyáltalán olyan ország, ahol ezt a majd 80 évvel ezelőtti, teljesen megfoghatatlan csodát újra meg lehetne rendezni? Hiszen Európa megváltozott, a pápa már nem viteti magát hordszéken, egy intésére nem térdel le a sokaság, legfeljebb a telefonok vakui villognak. Sok millió ember halt meg azóta kegyetlen halállal, pusztító háborúkat éltünk át, meggörbült a gerincünk, felálltunk, de újra fejbe kólintottak minket. Aztán pedig eljött a szabadság és szabadosság kora, a lehetőségekkel élünk és visszaélünk, s megkérdőjelezünk mindent, amit valaha egyértelműnek tartottunk. Csak úgy, mert megtehetjük.

Írországban 1979-ben járt II. János Pál pápa. A négymilliós ország szinte teljes lakossága részt vett a szentmiséken.
Mikor 2005-ben a lengyel egyházfő utódjaként Joseph Ratzinger került a pápai trónra, Írországban viccesen azon élcelődtek (a liberálisok!!!), milyen kár, hogy nem ortodoxok, hiszen az ő pátriárkájuknak méltóságteljes szakálla és ruhája van, a katolikus egyházfő pedig olyan, mint egy mosómedve. Huszonhat év alatt lett Írország modern, mindent megkérdőjelező, gunyoros, cinikus.
Magyarországon II. János Pál pápa 1991-ben járt először, a Hősök terén rendezett misén kétszázezren voltak, majd a zsúfolt Népstadionban a fiataloknak tartott szentmisét. Huszonöt évünk volt arra, hogy modernek, mindent megkérdőjelezők, gunyorosak és cinikusak legyünk. Mert Európa ilyen, ilyenné tette a történelem - a liberális vezetők!!! (bloger)- , s mi, a nemtörődöm fiai és lányai. Istent is megkérdőjeleztük, kigúnyoltuk, a hitet magánüggyé tettük a közösségi alapvetés helyett, s megkérdeztük, mennyibe kerül. Nem vettük észre, hogy a kereszténység véd meg minket, ez teszi stabillá, európaivá a közösséget. A pápa nem Krisztus földi helytartója, hanem egy politikus, mint az Európai Bizottság elnöke vagy a svéd szociáldemokraták főtitkárhelyettese. Ezért aztán a 2020-as világkongresszus nem csak lehetőség, de hatalmas felelősség is.

De bármelyik oldalról nézzük, élnünk kell vele.

Sitkei Levente - MTI

Soltész: szeretettel fogadjuk majd az embereket a kongresszuson

Soltész Miklós szerint a budapesti eucharisztikus világkongresszuson „az lesz a feladatunk, hogy minél több embert fogadjunk minél több országból és minél nagyobb szeretettel, és megmutassuk Európának, hogy ez óriási nagy dolog”.