Lourdes-i Boldogasszony ünnepének alapja a lourdes-i jelenések, éspedig az első jelenés 1858.
február 11-én. Először 1890-ben, a Tarbes-i Egyházmegyében ünnepelték, amelynek
területén fekszik Lourdes. Az ünneplést Szent X. Piusz pápa 1907-ben
kiterjesztette az egész egyházra. Szent II. János Pál pedig 1992-ben erre a
napra tette a betegek világnapját.
A Népi jámborság és liturgia direktóriuma különösen ajánlja a betegek
kenetének közösségi kiszolgáltatását. A betegek szent kenete az Újszövetség hét
szentségének egyike, Krisztus Urunk alapította, Márk evangéliuma előre jelezte
(Mk 6,13), Jakab apostol pedig így hirdette: „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok
imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima
megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett
el, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-15) A betegek kenetének szentségét olyan
betegeknek szolgáltatjuk ki, akik súlyos betegségben szenvednek.
Megkenjük őket
a homlokukon és a kezükön a szabályszerűen megáldott olajjal. Közben pedig csak
egyetlen egyszer mondjuk a következő szavakat:
„E szentkenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az
Úr a Szentlélek kegyelmével! Szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen Téged, és
erősítsen meg jóságosan.”
Ez a szentség újra feladható, ha a beteg a kenet
után jobban lett, majd ismét visszaesett betegségébe, vagy ugyanabban a
betegségében az állapota súlyosabbra fordult. A Betegek Világnapján szentmise
keretében szolgáltatjuk ki, az evangélium és a homília befejeztével. E nappal
az Egyház háláját és elismerését kívánja kifejezni mindazoknak, akik életüket
szentelték annak, hogy a betegekkel, szenvedőkkel foglalkozzanak, és a
betegeknek, akik szenvedéseiket felajánlják az emberiségért.
Egy reggel sürgősen a
gyergyószentmiklósi kórházba hívtak agyvérzéses beteget ellátni. Ismerős volt,
Tamás Albertné, Juliska néni, akit minden hónap első péntekén rendszeresen
meglátogattam és szentségekkel elláttam. Mikor a beteg kórtermébe értem,
röviden bemutatkoztam az ott fekvő nyolc betegnek és felajánlottam számukra a
betegek kenetét. Meg is kaptam a rövid választ egy fiatal asszonytól: Nem akarunk meghalni! - Én sem akarom, hát Isten éltesse magukat!
– válaszoltam, és a kómás állapotban levő Juliska nénit arra kértem, hogyha
tudomása van jelenlétemről, akkor valamilyen jellel fejezze ki. De ő
mozdulatlan maradt. Hátam mögött megszólalt az asszisztensnő: Hagyja tisztelendő úr, a beteg nincs ezen a
világon. Az egész éjszaka mind vele foglalkoztunk, de hiába. Ezek után már
csak a betegek kenetének feltételes kiszolgáltatása maradt. Hangosan végeztem
az egyház imáját, a megkenést, megáldottam és köszöntem: Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Mindörökké. Ámen – felelte a beteg
és kinyitotta szemét. Egy lépést tettem hátrafelé, mert nagyon meglepődtem.
Isten segítségemre jött, hirtelen minden megvilágosodott előttem. Közelebb
léptem és megkérdeztem: Juliska néni,
tudja-e, hogy mit csináltam? – Igen,
feladta a szent kenetet. Ekkor az ott lévő betegek kértek, hogy adjam fel
nekik is. – Most nem – válaszoltam –,
mert amikor bejöttem, nem hittek. Holnap
erre jövök, és addig készüljenek fel. Ezután még sokszor átéltem a betegek
kenetének testet-lelket gyógyító erejét, benne szentségi módon a gyógyító
Krisztussal találkoztunk.
Nekünk, a földi élet
vándorainak ezt üzente Ferenc pápa: „Bízzuk
magunkat az irgalmas Jézusra, miként Mária: Bármit is mond, tegyétek meg!”
Kérjük a Szűzanya segítségét, fordítsa felénk irgalmas szemeit, különösen is a
fájdalom pillanataiban.
D-K. József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése