Az amerikai pénzoligarchia mindegyre támadást intéz Magyarország ellen. Érthető, mert 2011-ben a magyar kormány elsőként a világon meg merte adózni a bankokat (!). Utána a többi állam is követte a magyar kormány példáját, de a Manhattan-i pénzes zsákok ezt soha sem fogják megbocsátani. Ők csak a bosszúállást ismerik, és nem Jézus Krisztus tanítását.
Most ez a hangzatos nevek mögé bújó társaság a magyar SzDSz-nek és az MSzP-nek akar támogatókat szerezni. Jól is teszik, mert így világos előttünk, hogy kik a magyar állam parazitái, árulói, a pénzvilág kiszolgálói. Ezek szirén hangjára nem szabad adni. Hagyni kell őket, maradjanak ott ahol vannak, a süllyesztőben. Most olvassuk el a tájékoztatót.
* * *
A hatalmasokat, befolyásosokat és gazdagokat egyaránt tömörítő,
Rockefeller-féle Council on Foreign Relations az 1956-os forradalom 60.
évfordulóján küldött üdvözletet Magyarországnak.
A 888.hu talált rá arra a felettébb érdekes cikkre, mellyel az
amerikai Foreign Affers című kéthavonta megjelenő magazin tisztelte meg
hazánkat.
Magyarország hatvan évvel a forradalom után az írás címe,
amelyet Claire Greenstein és Brandon
Tensley jegyez. A két szerző párhuzamba állítja az 1956-os forradalmárok
és a napjaink liberálisainak harcát, mondván, hogy ugyanúgy a független
igazságszolgáltatásért, a szabad sajtóért, a politikai verseny
garantálásáért kell küzdeniük, akárcsak annak idején.
A szerzőpáros Magyarország megítélésében a Freedom House éves, azaz
2016-os jelentésére hivatkozik,
amely szerint a magyarok kegyetlen
diktatúrát kénytelenek elviselni, csak egy kicsivel bársonyosabbat, mint
az oroszok, vagy a fehéroroszok.
Végső következtetést is levonnak: az igazi gondot nem a Fidesz
varázsa, hanem az apátia jelenti, azaz nincs még minden veszve.
A
lánglelkű szabadságharcosoknak, azaz a liberálisoknak össze kell
hangolniuk tevékenységüket és visszavezethetik Magyarországot Európába.
Tulajdonképpen a szokásos szólamokat lehet olvasni a cikkben, amint a
séfek szokták mondani, egy kis csavarral. Az írásra nem is érdemes sok
időt fecsérelni, bár akit teljes terjedelmében is érdekel
itt elolvashatja. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mi is ez a
Foreign Affairs
nevű kiadvány.
Nevéből (Külügyek) akár az is kiderülhetne, hogy
az
Egyesült Államok Külügyminisztériumának lapja (annak elnevezése: United
States Secretary of Foreign Affairs),
de nem az. Kiadója a szintén jól
csengő névvel felcicomázott
Council on Foreign Relations (CFR), azaz a
Külföldi Kapcsolatok Tanácsa. E mögött
ismét egy állami tanácsot sejthetnénk, de ez sem az, aminek látszik. (A
Wikipédia külön fel is hívja olvasói figyelmét arra, hogy ne tévesszék össze a
Committee on Foreign Relations-szel, ami tényleg az USA Szenátusának bizottsága, illetve
European Council on Foreign Relations-szel
sem, ami pedig valami nagyon hasonló amerikai névrokonához.)
Egy civil
szervezetről van ugyanis szó, amelynek mintegy 5000 tagja van,
elsősorban New Yorkból és Washingtonból, de az USA egyéb területeiről és
persze a világ minden részéről.
A szervezet magát nem csak civilnek, hanem egy furcsa angol
kifejezéssel nem partizánnak is nevezi, ami a politikai szlengben annyit
tesz,
mint politikai pártok feletti és/vagy objektív. (Felvetődik akkor
a kérdés, hogy az NGO-knak nevezett nem kormányzati, azaz civil
szervezetek – amelyeket Soros irányít – azok a partizán egységek?)
Az objektivitáshoz már csak néhány apró adalék:
a CFR tiszteletbeli
elnöke David Rockefeller, Madeleine K. Albright pedig emerita igazgató. A
Tanácsadók Globális Tanácsának listáján az első név
Kofi Annan az ENSZ
volt főtitkára, majd lejjebb megtalálható
Javier Solana a NATO volt
főtitkára is.
A CFR céljai között pedig a globalizáció, a
szabadkereskedelem, a nemzetközi cégeket érintő pénzügyi szabályozások
csökkentése, egyes régiók, így például az Európai Unió gazdaságának
megszilárdítása. A tagságot kormányzati szereplők, globális cégek
vezetői, a média meghatározó irányítói, oktatási intézmények vezetői és a
civil mozgalmak kiemelkedő szakértői alkotják magánemberként (
a teljes lista itt), de természetesen cégek (
a lista itt)
és szervezetek is tömörülnek a CFR-be.
Közelgő éves rendezvényükön
Christine Lagarde, az IMF ügyvezető igazgatója lesz a díszvendég, aki
Tom Glocerrel, a Thomson Reuters (az azonos nevű hírügynökség is ide
tartozik)
vezérigazgatójával beszélget majd.
Sokak szerint a CFR testesíti meg az új világrendet, de ez – természetesen – csupán összeesküvéselmélet.
És végezetül íme egy rajz a CFR hálózatáról, amely néhány évvel
ezelőtt készült. Érdemes külön figyelmet szentelni egy magányos figurára
középen, alul: nem, nem tévednek, Soros György is a díszes hálózat
része. A Soros Fund Management is tag a szervezetek, cégek között.

Egészen pontosan akkor vázolták fel a befolyás hálóját, amikor
Hillary Clinton cáfolta, hogy külügyminisztériumát a CFR irányítja.
Hillary Clinton admits that the CFR runs the Government
magyaridok.hu