Adventi mese

Kedves gyerekek! Amikor én is akkora voltam, mint ti, akkor jó szüleim azt mondták, fiam, nézz a lábad alá, nézz előre! Most ideálltam a mikrofon mellé, előre néztem és oldalt. S hát kiket látok? Titeket szines öltözetben, és a felnőtteket.

A kicsiket illik először meglátni, ezért ma hozzátok akarok szólni, kedves gyerekek, mielőtt meggyújtanánk a második gyertyát a város adventi koszorúján.

Egy igaz történetet szeretnék elmondani mese-köntösben. Tudom, hogy a meséket nagyon szeretitek, de azt elárulom, hogy mi felnőttek is, legalább annyira szeretjük a mesét, mint ti.

Történt, hogy amikor megteremtette a világot mennyei Atyánk, és már mindennel készen volt, odahívta három legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket: a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet.

Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát. A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet.

Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre. Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban egy gonosz szellem tanácsára mind lezárták szívüket nagy, súlyos lakatokkal. A lakatokat pedig a gyűlölet, irigység, rosszindulat és kapzsiság őrizték. Isten angyalai hiába mentek egyik embertől a másikig, a szívek nem nyíltak meg, és ők nem tehették beléjük a mennyei Atya ajándékait: a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet.

A mennyei Atya pedig, aki mindent lát, látta ezt is, és nagyon elszomorodott, mert tudta, hogy nagy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban és jajgatástól lesz hangos a föld.

S ahogy a mennyei Atya elszomorodott, azon szempillantás alatt csak elébe lépett az ő örök Fia, a Fiúisten, és ezt mondta: – Hallgass meg engem, Atyám! Lásd, odaadtad angyalaidnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Adj nekem emberi testet, adj nekem édesanyát, és add nekem az erdőket, majd én megnyitom az emberek szívét!

Azon a régi napon tehát Isten Fia egy tiszta szívű édesanyát kapott a földön és lejött közénk, hogy megszépítse az erdőt, és átadja Isten kincseit az embereknek. Amikor leszállt a földre egyből kacagni kezdtek a fák, a virágok és a rétek.

– Így na, – mondotta elégedetten az Isten Fia, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt.

– Így na, most már kezd rendbe jönni minden. Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él.

A szellő, amit ruhája ráncaiból rázott elő mind a fákat járta, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy.

A tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain füvek sütkéreztek, virágok nyíltak. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, ugrándoztak a bárányok és az őzgidák, a forrás is mesélni kezdett. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, lógatta a lábát miközben továbbította a füvek, fák, virágok, állatok örömét. Akárcsak ma, éppen úgy.

A Fiúisten pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse a három angyalt: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.

– Gyertek – mondta nekik amikor rájuk lelt –, az erdő legnagyobb fája majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit. Bevitte őket az erdő mélyébe, ott a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.

Jött az első ember. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, az ember nem látott és nem hallott mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát és azzal elment. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se.

– Ki volt ez – kérdezték az angyalok.

–  Rontó-ember volt - válaszolta az Isten Fia.

Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.

Aztán jött a második ember. Görnyedten a földet nézte, de ő se látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett a csupa élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment.

– Ki volt ez – kérdezték az angyalok.

–  Gyűjtő-ember, közönyös ember – válaszolta az Isten Fia.

Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt a második harmat az erdőn. A hajnali harmat. Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok meg az állatok. A patak is sírt, a csönd is sírt.

És ekkor jött a harmadik ember. Teveszőrből volt köntöse, derekán bőrövet viselt. Jött, megállt a patak vagy folyó szélén, és hallotta sírni az erdőt meg a pusztát. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta és halkan mondta: – Istenem, milyen szép annak lába nyoma, aki jó hírt hoz…

És abban a pillanatban lehullt szívéről egy nagy, rozsdás lakat.

Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég. Ekkor a folyóba lépett az Isten Fia, fejére szállt egy ragyogó galamb, és valami fontosat mondott az ég.

És erre kórusban megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Mókusok ugráltak a fák alatt, a vízben halak ficánkoltak. A szellő csiklandozta a fák levelét, és fent a sziklán tavaszillatú örömdalt énekelt a Visszhang.

– Istenem, milyen szép! – mondta még egyszer az ember.
– Ki ez az ember - kérdezték az angyalok.
– Ez a látó-ember - felelet az Isten Fia.

Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették az isteni kincseket: a jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égen, fehér felhőtutajon a mennyei Atya ült és a földre mosolygott.

– Így volt ez bizony, gyerekek, s így van azóta is, hogy háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember.

–  Te, látó-ember leszel, ugye?

–  Holnap, amikor megjön a Mikulás ajándékaival, ugye te látó-ember leszel, aki meglátod a jósággal, meg a szeretettel, meg a békességgel ajándékozó édesapádat-édesanyádat, a nagypapát-nagymamát, a testvéreidet, a keresztszüleidet és a szomszéd gyerekeket.

Te, ugye nem leszel rontó-ember, aki játékaidat szétszeded. Te megkíméled, értékeled azokat. És nem is leszel gyűjtő-ember, aki mindent magának akar, hanem megosztod játékaidat testvéreiddel, hogy ők is játszanak. Legyen közös a játék öröme.

Holnap az iskolában kiflit kapsz, de te, a látó-ember módjára, meglátod-e a földművesek munkáját: szántás-vetését-aratását, a sok-sok búzaszemet, amelyből a molnárok lisztet őröltek és a pékek kenyeret sütöttek?

–     Te, ugye a kenyeret, a kiflit megbecsülöd, mint látó-ember?

–     Meglátod-e a tejben a mezők füvét és virágait, amikkel a tehenek táplálkoznak, amiket csodálatosan friss tejjé alakítanak?

–     Te, ugye a tejet, megbecsülöd, s ha nem kell neked, akkor annak adod, akinek kell, mert te, látó-ember vagy.

–     Ha te, látó-ember akarsz lenni, akkor az angyalok a te szívedbe is beteszik Isten legszebb ajándékát: a jóságot, meg a szeretet, meg a békességet. Akkor a föld leggazdagabb embere leszel, mint a betlehemi pásztorok vagy a napkeleti bölcsek, akkor te is meglátod, Jézust, az Isten Fiát.  A látó-ember azt is meglátja, hogy Isten Fia azért jött a világba, hogy életünk legyen, és ez az élet örömteli legyen.

(Wass Albert meséjét átdolgozta Darvas-Kozma József)

Hirdetés: 2016. december 4.

Felolvassuk Érsek Atyánknak a december 11-iki parlamenti választásokra írt körlevelét.

Hirdetés:

1. Ma elsővasárnapi szentségimádást tartunk a ¼1 órás mise után ¾5 óráig. 

2. Délután 5 órakor a város adventi koszorúján meggyújtjuk a 2. gyertyát. Énekel a plébániánk Gaudete kórusa.

3. A róráté szentmisét minden reggel 6 órakor tartjuk, előtte és alatta gyónási alkalom mindkét templomban.

4. Hétfőn az esti 6 órás szentmise végén érkezik a Mikulás. Szeretettel várjuk a gyerekeket.

5. Csütörtökön, december 8-án Szeplőtelen fogantatás főünnep, kötelező szentmisén részt venni. Szentmisét végzünk reggel 6 és 7, de. 11 és este 6 órakor.

6. Hittanórákra várjuk a gyerekeket.

7. Pénteken 18 órakor a polgármesteri hivatal gyűléstermében, Ft. Sebestyén Péter plébános, Az idő Isten ajándéka címmel tart előadást.

8. Szombaton ministránsképző 10 órakor.

9. Katolikus Falinaptár kapható. Figyelmükbe ajánljuk az újságokat, a Krisztus világa folyóiratot, a Pálos rend története és a Szentlélek szentsége könyveket.

10. Advent 3. vasárnapján este 8 órakor a Psallite együttes karácsonyra hangoló koncertjére kerül sor a Szent Kereszt templomban.

 

A legjobb tisztulási mód

Az adventi koszorún meggyújtjuk a második gyertyát is. A gyertya fénye világít és arra int, hogy jobban ismerjük meg életünket, és a bűnbánat által méltóan járuljunk Istenhez. Mostantól kezdve határoznunk kell, hogyan akarunk élni Istennel: Atya – gyermek viszonyban, az újraegyesített család- és nemzetközösségben, vagy továbbra is megkülönbözve, esetleg Úr és szolga rideg kapcsolatban. „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek Istenünk ösvényeit!

Keresztelő János felszólít és nyíltan kimondja, hogy mindazoknak, amik a jövendölésekben foglaltatnak, nem Jeruzsálemben, hanem a pusztában kell megtörténniük, vagyis elmondja: minek kell megtörténnie, hogy az Úr dicsősége megjelenjék, és minden ember megismerje Isten üdvözítő akaratát. (Mt 3,1-12) 

A Messiás érkezése előtt mindnyájunknak meg kell érlelődnünk a bűnbánatban, ki kell teljesednünk a szeretetben. Mert Jézus Krisztus első eljövetelekor élőknek sem volt elég emlegetni, hogy „Ábrahám, a mi atyánk”. Így nekünk sem lesz elég arra hivatkozni, hogy Krisztus megváltott bennünket, megkeresztelkedtünk, hanem állandóan meg kell térnünk. Vele kell találkoznunk és szeretetébe kell vissza kapcsolódnunk, mint a tékozló fiúnak.

A mennyek országa Jézus Krisztusban érkezett el. Az Isten ország kegyelmét magként kaptuk meg a keresztségben, amit állandóan ápolnunk kell. Ahhoz, hogy az isten élet (a kegyelem) gyümölcsöző legyen bennünk, kötelességünk „az Úr útját készíteni.”  

A keresztény ember tevékeny élete állandó útkészítést, Jézussal járást jelent. Ezért, az élet kínálta lehetőségeket használjuk fel lelki gyarapodásunkra, így életünk gyümölcsöző marad. És nem kell félnünk Jézus második eljövetelekor.

Az ádventi készület ráébredés arra, hogy a kegyelem idejét éljük, ami egyben az ítélet váróterme is. Most, Jézus szeretetével és irgalmával van köztünk. Ezt hívjuk kegyelmi időnek.  Ez a megtisztulás, a találkozás lehetősége. 

Hogyha eltávolodtunk, térjünk ismét hozzá. Keressük őt, amíg nem késő, amíg az idő le nem jár, mert akkor igazságosságával találjuk szembe magunkat. 

Most Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg minket, eltörli a bűnöket, kiégeti a bűn iránti vágyat és megerősít a jó szeretetében. Viselkedése, szavai, tettei a bölcsesség, az okosság, az erő és az Isten előtti hódolat megnyilvánulása. (Iz 11,1-10) Úgy szerzett békét, hogy megváltotta a zsidókat ígérete alapján, a pogányokat pedig irgalma alapján. A béke és a vigasztalás Istene üdvösségünket közel hozta, életünket elviselhetővé tette. (Róm 15,4-9) 

Krisztus szeretete arra késztet, hogy gyakoroljuk egymás között az irgalmas szeretetet. Testvér, tudsz-e bűnbánatot tartani? Vagyis elfogadod-e Jézus Krisztus szeretettel feléd nyújtott, szeggel átlyukasztott, irgalmas kezét? És felebarátod megbocsátó kezét?

 „Krisztus is fel karolt benneteket Isten dicsőségére!” Róm 15,7.

Tönkre akarják tenni a marosvásárhelyi Róm. Kat. Líceumot

A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum tanárai november 29-én tartottak sajtótájékoztatót az intézményben kialakult helyzetről.

November eleje óta igazgató nélkül működik a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium, mivel a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) november elején hatvan napra felfüggesztette tisztségéből és kitiltotta az iskolából Tamási Zsolt-József igazgatót, az ügyészség kérésére pedig a bíróság házi őrizetbe helyezte Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelőt. Ştefan Someşan helyébe a minisztérium november 22-én Nadia Rațăt nevezte ki főtanfelügyelőnek. A főtanfelügyelő azonban egyelőre nem jelölt ki ideiglenes vezetőt a gimnázium élére.

„Ha valamit kérünk, a tanfelügyelőségen arra hivatkoznak, hogy nincs igazgató, aki aláírjon. Ha meg szóvá tesszük, hogy nevezzenek ki ideiglenesen valakit Tamási helyett, azt a választ kapjuk, hogy ő még mindig igazgató” – idézte a Székelyhon portál Antal Gyöngyvért, az iskola tanárát.
Székely Szilárd tanár arra panaszkodott, hogy pénzügyileg próbálják ellehetetleníteni az iskola működését. Nemcsak a tanárok nem kaptak fizetést, hanem az intézménnyel szerződéses viszonyban levő cégeket, intézményeket sem tudták kifizetni. Sőt, a diákoknak sem tudnak igazolást kiállítani, például ahhoz, hogy igénybe vehessék az utazási kedvezményeket.

A sajtótájékoztatót összehívó pedagógusok ugyanakkor arról igyekeztek meggyőzni a közvéleményt és a diákok szüleit, hogy az iskolaalapítás törvényes keretek közt történt, és semmi nem fenyegetheti a tanintézet létét. Ennek alátámasztására a marosvásárhelyi iskolahálózatot rögzítő önkormányzati határozatot, az oktatási tárca által létrehozott állások meghirdetését, valamint azt hozták fel, hogy a minisztérium kibocsátotta az iskola végzettjei számára az érettségi okleveleket.

székelyhon.ro

+ Incze Dénes édesanyja

Értesítem a kedves Olvasókat, főleg azokat, akik ismerték néhai Ft. Incze Dénes tusnádfürdői plébánost, a Krisztus világossága folyóirat alapító-főszerkesztőjét, hogy szeretett édesanyja,
                           
özv. Incze Istvánné, szül. Miklós Margit 
életének 91. évében, szentségekkel megerősítve, 2016. november 30-án az örökkévalóságba költözött. 
Temetése Csatószegen, f. év december hó 3-án, szombaton 10 órakor lesz a csatószegi temető kápolnájából. 
 
Az örök világosság fényeskedjék neki! 

+ + +

"

Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal - harmadnapra feltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját."  (Ratkó József, Zsoltár)

+ Vass Ince

Nt. Vass Ince szentszéki tanácsos, nyugalmazott székelyszentkirályi plébános életének 74., papságának 48. évében szentségekkel megerősítve a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Papi Otthonban 2016. november 27-én az Örökkévalóságba költözött.
Vass Ince 1943. március 3-án született Oroszhegyen, több gyermekes székely családban. Középiskolai és teológiai tanulmányait Gyulafehérváron a kántoriskolában, valamint a Hittudományi Főiskolán végezte.
1969. április 13-án szentelte pappá Isten szolgája Márton Áron püspök Gyulafehérváron. 1969-1975 között Zágonban, 1975-től 1980-ig Kidében, 1980-tól Homorodkarácsonyfalván, 1983-tól Gyimesbükkben, 1994-től 2005-ig Székelyszentkirályon plébánosként szolgált. Az Egyházat szerető pap, nyugdíjas éveiben is áldozatkész szolgálatával segítette paptestvéreit. 
Temetése kedden, november 29-én délelőtt 11 órától volt Székelyudvarhelyen, a Szent Miklós-plébániatemplomból.
A temetési szertartást Dr. Jakubinyi György Miklós érsek atya végezte, Msgr. Tamás József püspök úr és 84 pap, valamint a nagyszámú hívek jelenlétében.
Kedves, jó humorú székely pap volt. Itt a székely jelző nemcsak származását, hanem népünkre jellemző konokságot is jelent. Az igazság szeretetét és a kemény helytállást igyekezett az ifjakkal is megszerettetni. Az ortodoxok túlkapásai ellenében vállalta az ország-világ előtti meghurcoltatást is. Betegségét türelemmel viselte.
Urunk, Jézus Krisztus, öleld szent Szívedre érzékeny lelkű, hűséges papodat.

Az örök világosság fényeskedjék neki!