A legjobb tisztulási mód

Az adventi koszorún meggyújtjuk a második gyertyát is. A gyertya fénye világít és arra int, hogy jobban ismerjük meg életünket, és a bűnbánat által méltóan járuljunk Istenhez. Mostantól kezdve határoznunk kell, hogyan akarunk élni Istennel: Atya – gyermek viszonyban, az újraegyesített család- és nemzetközösségben, vagy továbbra is megkülönbözve, esetleg Úr és szolga rideg kapcsolatban. „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek Istenünk ösvényeit!

Keresztelő János felszólít és nyíltan kimondja, hogy mindazoknak, amik a jövendölésekben foglaltatnak, nem Jeruzsálemben, hanem a pusztában kell megtörténniük, vagyis elmondja: minek kell megtörténnie, hogy az Úr dicsősége megjelenjék, és minden ember megismerje Isten üdvözítő akaratát. (Mt 3,1-12) 

A Messiás érkezése előtt mindnyájunknak meg kell érlelődnünk a bűnbánatban, ki kell teljesednünk a szeretetben. Mert Jézus Krisztus első eljövetelekor élőknek sem volt elég emlegetni, hogy „Ábrahám, a mi atyánk”. Így nekünk sem lesz elég arra hivatkozni, hogy Krisztus megváltott bennünket, megkeresztelkedtünk, hanem állandóan meg kell térnünk. Vele kell találkoznunk és szeretetébe kell vissza kapcsolódnunk, mint a tékozló fiúnak.

A mennyek országa Jézus Krisztusban érkezett el. Az Isten ország kegyelmét magként kaptuk meg a keresztségben, amit állandóan ápolnunk kell. Ahhoz, hogy az isten élet (a kegyelem) gyümölcsöző legyen bennünk, kötelességünk „az Úr útját készíteni.”  

A keresztény ember tevékeny élete állandó útkészítést, Jézussal járást jelent. Ezért, az élet kínálta lehetőségeket használjuk fel lelki gyarapodásunkra, így életünk gyümölcsöző marad. És nem kell félnünk Jézus második eljövetelekor.

Az ádventi készület ráébredés arra, hogy a kegyelem idejét éljük, ami egyben az ítélet váróterme is. Most, Jézus szeretetével és irgalmával van köztünk. Ezt hívjuk kegyelmi időnek.  Ez a megtisztulás, a találkozás lehetősége. 

Hogyha eltávolodtunk, térjünk ismét hozzá. Keressük őt, amíg nem késő, amíg az idő le nem jár, mert akkor igazságosságával találjuk szembe magunkat. 

Most Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg minket, eltörli a bűnöket, kiégeti a bűn iránti vágyat és megerősít a jó szeretetében. Viselkedése, szavai, tettei a bölcsesség, az okosság, az erő és az Isten előtti hódolat megnyilvánulása. (Iz 11,1-10) Úgy szerzett békét, hogy megváltotta a zsidókat ígérete alapján, a pogányokat pedig irgalma alapján. A béke és a vigasztalás Istene üdvösségünket közel hozta, életünket elviselhetővé tette. (Róm 15,4-9) 

Krisztus szeretete arra késztet, hogy gyakoroljuk egymás között az irgalmas szeretetet. Testvér, tudsz-e bűnbánatot tartani? Vagyis elfogadod-e Jézus Krisztus szeretettel feléd nyújtott, szeggel átlyukasztott, irgalmas kezét? És felebarátod megbocsátó kezét?

 „Krisztus is fel karolt benneteket Isten dicsőségére!” Róm 15,7.