Viccek

-     

  

  

***

   - Miért került a börtönbe? – kérdezi a pap a rabot.

- - A hitem miatt börtönöztek be.

- - Hogyhogy a hite miatt?

- - Azt hittem, hogy a banknak nincs riasztója.

* * *

-  -   Ki hiszi el, hogy a fekete macska szerencsétlenséget okoz?

-  -  Az összes egér...

***

Az egér és az elefánt összeházasodik. Az elefánt az esküvőn hirtelen meghal, mire az egér zokogni kezd:

-   - Most már életem végéig áshatom a sírodat!

    Viccek 2

Nekünk szól!

Tudjuk, hogy Isten az emberiség testi-lelki szükségleteiről gondoskodik, mert mindenkit üdvözíteni akar. A babiloni fogság idején Isten a száműzötteket vigasztalja, bátorítja és hívja, hogy vegyenek részt az isteni örömlakomán, mert vissza fogja vinni hazájukba. (Iz 55,1-3) Ne féljenek, mert szükséget nem fognak szenvedni. Isten segítségét a messiási ország bőségéhez, kegyelmi gazdagságához hasonlítja, ahol lesz víz, bor és tej. Keleten, ahol víz van, ott élet van; ahol bor van, ott vidámság honol; s ahol tej van, ott az élet gazdagsága szemmel látható. A messiási lakomán pedig részt vehet, aki vágyik Isten után. Térjetek haza megtakarított pénzetekkel, mert az otthoni föld nektek fog teremni és nyájaitok gyarapodni fognak.       

A szegények nagyon értékelték, amit Isten ígért: igazi szeretetet, amely felüdít, mint a forrásvíz; éltető hitet, amely olyan, mint a frissen fejt tej; reménységet, amely felvidít és erőt ad, mint a tüzes bor. Isten gondoskodik szükségleteinkről, de még inkább lelki igényeinkről.

A lélek igényeit csak az élő Isten tudja kielégíteni. Ezért kell hittel az Úr ajándékainak elnyeréséért törekedni és akarata szerinti élni. Az Úr csak ilyenekkel akar örök szövetséget kötni, akiknek a Messiás olyan asztalt terít, amely mindenkit kielégít. Az Ő igéje és jelenléte sohasem szűnik meg. Az a kenyér és bor, amit ad, az a végtelen szeretetének az ingyenes és kifogyhatatlan ajándéka. A napi evangélium festői keretben mutatja be az ígéret beteljesülését, az első kenyérszaporítást. (Mt 14,13-21). Ezzel Máté evangélista rámutat arra, hogy Jézus az új törvényhozó, az Újszövetség megvalósítója, aki népe üdvét hatékonyan biztosítja, és gyakorlati eszközökkel oldja meg az emberi lét örök problémáit.

Jézus Betszaida vidékére, a hagyomány szerint Thagbába ment. Amikor megérkezett az elhagyatott helyre, szegény emberek tömege vette körül, sőt betegeiket is magukkal hurcolták. Jézus megszánta a tömeget, betegeiket meggyógyította. Estig tanította őket Isten országáról. Az est közeledtére hivatkoznak a tanítványok: „Bocsátsd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak”. Jézus rájuk hárítja a megoldást. Ők pedig mentegetőznek: „Nincs másunk itt, csak öt kenyér és két halunk”. Ez Jézusnak nem kevés, hogy megmutassa szeretetét és isteni hatalmát. Jézus tette megvilágítja az új közösség feladatát: legyünk szeretet közösség. Jézus művét Egyháza folytatja. Merjünk cselekedni „a két hallal és öt kenyérrel” a többit Ő elvégzi. Nem fogunk csalódni, mert az Eucharisztia Jézussal kapcsol össze bennünket. Övéi vagyunk és semmi el ne szakíthat tőle. (Róm 8,35. 37-39). Bármilyen gonosznak is tűnik a világ. Sőt minden a javunkra válik.            

Jézus mondja: Ti adjatok munkát a fiataloknak!

Eladta mindenét, amije csak volt

A cím láttán bizonyára többen egy vállalkozó bukására, esetleg valaki végleges távozására gondolnak. Ha valaki eladja mindenét, amije van, az olyan életében valami rendkívüli szokott történni vagy egyszerűen ráébredt olyasmire, amiről mi nem tudunk. Természetünkben gyökerezik az élet szeretete, ezért életünket a legnagyobb kincsnek tartjuk. Végső soron mindannyian azért fáradozunk, hogy élni tudjunk. Életünket az alapvető értékek (igaz, jó , szép és szent) mentén igyekszünk élni, ugyanakkor tudatosan vagy kevésbé tudatosan az egyetlen szükségeset szoktuk keresni. Az életterünk egy földi országhoz köt, viszont nyelvünk, kultúránk, történelmünk a magyar néphez. Ha életünk egészét a jövő távlatában szemléljük, akkor csak egy a szükséges: az Istennel való élet, az Isten országa. 

Szeretnéd megtanulni, hogy hogyan lehet tiéd az Isten országa? Jézus megmutatja neked az utat. Bármennyire egyszerűnek hangzik a két példázat: a földbe rejtett kincsről és a drága gyöngyről, éppen annyira gazdag tartalmú és útmutató. (Mt 13,44-52) Régen is a föld gyomrából hozták felszínre a nemesércet, majd feldolgozták és mint kincset használták. Veszély idején ismét földbe rejtették, mint egykor a nagyszentmiklósi avar kincset. De kié a kincs? Akié a föld! – mondták Jézus korában. A példabeszédben a földműves véletlenül jut hozzá a kincshez, de azután „törvényes” módon akar tulajdonosává lenni, ezért mindenét eladja és megveszi a földet. 

A gyöngy is érték volt. Mi is annak tartottuk, hiszen a magyar Szent Koronába 24 borsónyi és 204 kis gyöngyöt foglaltak. A gyöngykereskedő foglalkozásszerű keresése közben talált rá egy nagyon értékes gyöngyre, de a következtetést ugyanúgy vonta le, mint a példabeszéd földművese: eladta mindenét, amije csak volt és megvásárolta azt. Senki nem tudta, hogy ezek miért adnak el mindent, de mindkettő tudta, hogy „megéri”, és ez közömbössé tette őket az emberek ítéleteivel szemben. Jézus azt tanítja, hogy Isten országába csak úgy juthat el az ember – függetlenül, hogy keresetlen vagy tudatos kereséssel talál rá –, ha mindenét odaadja érte. 

Az apostolok Jézus tanításának és csodáinak bűvöletében éltek, s akkor még nem tudatosult bennük, hogy Jézus milyen kincseket bíz rájuk, Egyházára. Így a vízből és Szentlélekből való újjászületés szentségét, a bűnbánat szentségének áldásos hatását, az Oltáriszentség titkát... De kellő bölcsességet adott nekik a Szentlélek. (1Kir 3,5. 7-12) Felismerték, hogy az Egyház a menny előszobája, melyből csak annyit láttak, mint a szántóvető, aki mit sem sejt. Viszont hittel és szeretettel elfogadták Jézus tanítását, s minden a javunkra vált. (Róm 8,28-30) Isten ügye a mennyből nézve világos, csak a földön homályos azok között, akik dolgoznak benne. Nekünk is „megéri” Isten országáért dolgozni, az ítélkezés Istené.

„Íme megadom neked, amit kértél.” (1Kir 3,12)

A rosszból jót!

Jézus példabeszédekben tanít Isten országáról. Amint a magvető és a szolgák figyelemmel kísérik az elvetett mag fejlődését, érését az aratásig, úgy nekünk is néznünk kell Isten országának, és benne életünknek a fejlődését, érését a nagy aratásig. (Mt 13,24-43) 

A világban vagyunk, de nem a világból. Az Istentől elfordult világ az erősek jogára alapozva, önzően él. És milyen más a mindenek fölött létező Isten, aki hatalmát senkitől sem félti, sőt boldogításunkra használja. Pedig bármikor lesújthatna a bűnben élőre, mégis kímélettel van iránta és időt ad a bűnbánatra. (Bölcs 12,13. 16-19) 

Ennek az igazságnak nyomán az őskeresztény kortól kísértett már a gondolat, hogy ráérünk megtérni halálunk előtt. Pedig bárki bármikor meghalhat és akkor kárhozatba fullad a halogatott megtérés. Cervantes írta: „Majd-majd országútja Sohaházára vezet.” Minden halogató ember, a maga boldogságának gyilkosa. 

Az üdvösség, a menny nem jutalomüdülés kifogástalan luxusszállóban, ahol minden csupa gyönyör, hanem odaadó szeretetkapcsolat Istennel. Csak az üdvözülhet, aki önmagánál is jobban szereti Istent. – Urunk mindent úgy teremtett, hogy fokozatosan érjen be. A keresztséggel elindított életünk is ilyen. Egy élet igyekezete árán kell a belénk oltott kegyelem erejében kiteljesedni, a mennyre beérett istengyermekké lenni. Jézus konkrét formában a búzáról és konkolyról, a mustármagról és a kovászról szóló példabeszédben szemlélteti Isten gondolkodás- és cselekvésmódját. (Mt 13,24-43) Bemutatja, hogy mire képes Isten jósága és irgalma. 

Megtiltja szolgáinak, hogy kiirtsák az „ellenséges ember” által vetett konkolyt a búzából „nehogy a búzát is kitépjétek.” A világban lévő rossz problémája sokakat megingat hitében, pedig e mögött Isten szeretetének titka van jelen. Türelemre int és azért vár, hogy az embernek időt adjon a bűnbánatra. Gyengeségünkben  segítségünkre van a Szentlélek is, érlel bennünket a végső napra. (Róm 8,26-27) Isten országa jelen van ebben a világban, ezért nem lehet világosan szétválasztani a jókat és a gonoszakat. „Ne szálljatok szembe a gonosszal” – ezt mondta Jézus, a megtestesült Bölcsesség. Sőt megengedi, hogy a jókat megszilárdítsa az evangéliumi életben, a többiek pedig időt nyerjenek a megtérésre. 

Ő járt elől a szenvedésben is, mert a rosszat tűrni tudni, anélkül, hogy a rosszhoz szegődnénk, ez Isten ereje. Más dolog a rosszat hatalommal legyőzni, és más szeretettel úrrá lenni felette. A konkoly jelenléte ezért nem megfojtja, hanem növekedésre ösztönzi a jó növényt, és erősíti. A csoda az, hogy a jó vetés erősödése nemhogy elnyomja a konkolyt, hanem átalakítja és jóvá teszi. Ezt tanúsítják a szentek. Mire képes tehát Isten jósága és irgalma?  Megtanít minket a szeretetre és a türelemre. 

„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek.” Róm 8,26. 

A nagyság ellenségei

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát! – mondás, az ember két szellemi képességének jövőt meghatározó kapcsolatát nyomatékozza. 

Értelmünk a mindent hordozó elvekre irányul, ami értékessé tesz, és ami által értékeket hozunk létre. Ezek: az igaz, a jó, a szép és a szent. 

Az akarat, mellyel mint személyek állást foglalunk, döntünk és cselekvéseket indítunk el vagy tiltunk le. Az akarat működése föltételezi az értelmet, s az emberi cselekvés e két képesség együttes munkája. 

A jó cselekedet pedig Isten akaratának szabad akarattal és tudatosan történő teljesítése. 

Isten sokszor és sokféle módon közölte akaratát bölcs, szent embereken keresztül, végül Fia által szólt hozzánk. Szavának erejéről ezt olvassuk Izaiás prófétánál: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad.” (Iz 55,10-11) Isten igéje úgy szerepel, mint tárgyi valóság, melynek ereje van és olyan hatékony, hogy végrehajtja a rábízott feladatot. Elég volt egy „legyen”, hogy a semmiből megteremtse a világmindenséget, és életet adjon valamennyi teremtménynek. Amikor az ember mellőzte a Teremtő szeretetét és bűnössé vált, akkor egy másik isteni szó, a messiási ígéret biztosította az üdvösségről és irányította felé. Isten személyes Igéje emberi természetet vett magára, közénk jött Jézus Krisztusban, hogy Isten szavait belevesse az emberi szívekbe. Miként a magvető, aki kiment vetni. (Mt 13,1-23) A magvető maga Jézus, a mag pedig Isten hatékony szava. 

A teremtettségünktől fogva már Isten szavának talaja vagyunk. Értelmünk és akaratunk tesz bennünket útszéllé, köves talajjá, tövises vagy jó földdé. 

Jézus a példabeszéd magyarázatában az emberek magatartását emeli ki. 

Az Egyház tudja, hogy küldetése nem könnyű, de Jézus nyomán optimizmus élteti, mert Isten a kövekből is tud Ábrahám fiakat teremteni. Isten igéjét hirdeti mindenkinek, még a megátalkodott bűnösnek, az élvezetekben elmerült vagy gazdagságukban felfuvalkodott embernek is. Mert Isten a szabad akaratú emberrel is szabad. 

A kegyelem által az útszéli, letaposott föld is megszabadulhat a járókelőktől és termékeny mezővé válhat (pl. a házasságtörő asszony); a kövek is átalakulhatnak termékeny talajjá (pl. üldöző Saul - Pál apostol); eltűnhet a tövis, hogy az elvetett mag termést hozzon (pl. Simon – Péter apostol). 

Isten országának kibontakozását csak húsvét fényében lehet megérteni. (Róm 8,18-23). Az átalakulás, vagyis a termés a szív készségén fordul meg, nem az ösztönösségen. 

A szentmise tegye alkalmassá szívünket Jézus tanításnak befogadására és példájának követésére.

„Várjuk a fogadott fiúság megvalósulását, testünk megváltását.” Róm 8,23.