Jézus Szíve és ígéretei

Jézus Szent Szívének ünnepén Isten emberszeretetét ünnepeljük, ami abban érte el csúcspontját, hogy Egyszülöttét adta nekünk, aki a végtelen szeretet eszközévé tett „emberi szívvel” szerette a világot. A régiek tudták, hogy Jézus Krisztusnak kívül ábrázolt szíve őt magát jelenti – ”belülről”.

Szent II. János Pál pápa 2004-től Jézus Szívének ünnepét a Papok Megszentelődésének Világnapjává tette. A megszentelődés vagy életszentség a keresztény ember életfeladata. Azt a folyamatot jelenti, amikor Krisztust életét követjük és lelkülete szerint élünk.               

A Jézus Szíve-tisztelet sürgeti, hogy éljünk összhangban „a pap és Jó Pásztor Krisztus szeretetével és érzületével; azzal a szeretettel, mellyel Ő szereti az Atyát a Szentlélekben, és szereti az embereket egészen addig, hogy életét adja értük” (PDV).

Ma mindnyájan életszentségünk megújító forrásához jöttünk, hogy a szelíd és alázatos Szívű Jézus alakítsa szívünket, Szent Szíve szerint. 
Isten szeretete szüntelenül kíséri mindannyiunk életét. (Oz 11,1. 3-4. 8c-9)

Megbocsátó irgalma örök szeretetéből fakad, ahogy kezdőénekünkben valljuk: „Szívének minden gondolata nemzedékről nemzedékre, hogy kimentse lelküket a halálból.”

Isten magához akar emelni mindenkit, ezért elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül. (Jn 19,31-37) Az Egyház mindig úgy értelmezte Krisztus kereszthalálát, hogy abban meg van az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök és végtelen szeretete. Jézus szent embersége által ezt kinyilatkoztatja és kiosztja az embereknek. Jézus Szíve ennek az isteni szeretetnek a szentsége, aki által új teremtménnyé, egyetemes családdá, szerető közösséggé lesznek az emberek.

Az Egyházban, amelynek Krisztus a Feje, a keresztények „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép, hogy annak dicsőségét hirdesse” (1Pét 2,9). Krisztus - a Főpap - az Egyház iránti gondoskodásában minden korban hív személyeket, akik népének gondját viselik; különösképpen a papság szentségére hív olyan férfiakat, akik az atyai szolgálatot gyakorolják, azt amelynek forrása maga az Isten. 

A papi küldetés az Egyházban pótolhatatlan. A papságban a szent titkok megünneplésére, valamint az evangélium hirdetésére és a pasztorális küldetésre szentelik magukat. Erre csak az olyan ember képes, akinek Krisztus kinyilatkoztatta magát és meghívta szolgálatába. Az Egyházban Krisztuson keresztül mindig is jelenlévő szolgálatok sokféleséget mutatnak, de mindenik Isten egyháza épülésére szolgál (1Kor 14,4).

Kérjük bizalommal az Apostolok királynőjét - Jézus édesanyját, aki példaképe mindazoknak, akik meghívást kaptak arra, hogy Isten szeretetéről különleges módon tanúskodjanak -, hogy papjaink híven megőrizzék Jézussal a belső kapcsolatot; és komoly előhaladásra legyen képes a Boldogasszony által is megjárt életszentség útján. Isten adja, hogy egyre több szent pap által szebbé legyen a világ és biztosabb mindenek üdvössége.   

            XVI. Benedek pápa szavaival imádkozzunk az elöljárókért és papi hivatásokért:

            Ó, Atyánk, add, hogy a keresztények közül

            számos szent papi hivatás szülessen,

            akik élő hittel őrzik Fiad, Jézus szent emlékét,

            igéjének hirdetése, és a szentségek kiszolgáltatása által

            amelyekkel folyamatosan megújítod híveidet.

Adj szent szolgákat oltárodhoz,

legyenek figyelmes és lelkes őrzői az Eucharisztiának,

amely szentség Krisztus legfőbb ajándéka

a világ megváltásáért.

            Hívj szolgákat a te irgalmasságod kifejezésére,

            hogy a kiengesztelődés szentsége által

            megbocsátásod örömét terjesszék.

Add meg, ó, Atyánk, hogy az Egyház örömmel fogadja

Fiad Lelkének számos sugallatát,

és iránta való tanulékonysággal gondoskodjon

papi és szerzetesi hivatásokról.

            Erősítsd meg a püspököket, papokat, diakónusokat,

            szerzeteseket, és minden Krisztusban megkereszteltet,

            hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket

            az evangélium szolgálatában. Kérünk Téged Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

Jézus Szíve 12 ígérete

1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.

2. Családjaiknak megadom a békét.

3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.

4. Életükben s különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.

5. Minden vállalkozásukat megáldom.

6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.

7. A lanyha lelkek gyorsan buzgókká lesznek.

8. A buzgó lelkek hamar nagy tökéletességre jutnak.

9. Megáldom házaikat, hol Szívem képét kifüggesztik.

10. Megadom a papoknak a kegyelmet, hogy a legkeményebb szíveket is megtérítsék.

11. Azok neveit, akik ez ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.

12. Jézus Szíve nagy ígérete: Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg szentségek nélkül.

Rémuralom: 1920.VI.4. és az Úr napja

Az 1789-es francia forradalom után az a tréfa járta, hogy az ökrök mentették meg a vasárnapot. A rémuralom a hetekre való időbeosztást is eltörölte, s helyette a naptizedet, a dekádot vezette be, így csak minden tizedik nap volt csak a pihenés napja. De az állatok nem bírták a kilenc napos munkát, s az emberek sem. A rémuralom emberei, akik Franciaországban mindent megtehettek, abban mégis tehetetlenek voltak, hogy az az embereket 9 napon át dolgoztassák, minthogy sem az embereknek munkaereje, sem az állatoknak munkabírása nem elégséges az ilyen meg nem szakított, hosszú munkához. Ezért mondták élcelődve a franciák, hogy a vasárnap eltörlését a francia ökrök akadályozták meg.

Charles de Montalambert (1810 - 1870) francia író, politikus és bölcselő, aki 1857 után konzervatív felfogásúvá lett, azt mondta: „Vegyétek el az embertől a vasárnapot, és állattá lesz.” Áll ez megfordítva is: Adjátok meg az embernek a vasárnapot és Istenhez külditek.

2018. május 20. Bérmálás - Fotó: Jochom Zsolt

Morus Szent Tamást 1535-ben, VIII. Henrik börtönbe záratta, mert második házasságát nem ismerte el érvényesnek. A kancellár minden vasárnap felvette ünneplő ruháját a börtön cellában is. A börtönőr megjegyezte: „De hiszen hiába öltözködik, mert nem látja senki.” 

Erre ezt válaszolta: „Nem az emberek kedvéért, hanem a szent nap miatt teszem.” Azóta el is nyerte égi díszruháját, s az égben örök vasárnapot ülhet.

Tekintsünk önmagunkba: hogyan ünnepeljük meg az Úr feltámadásának napját? Valóban az Istennel való találkozásunk és a közösségünk születésének kezdete a vasárnapi szentmise? A népi bölcsességet is jó lenne megfontolni: „Amilyen a vasárnapod, olyan lesz a halálnapod!” 

Ezért is legyen a vasárnap Krisztus Urunkkal, a családdal és az egyházzal való találkozásunk napja. Legyen Isten dicsőítés, amely elsegít egykor az igazi nyugalomhoz, amikor megpihenünk fáradalmainktól Istenben.

  
A MAI AMERIKA - című könyvből, amit Dr. SZABÓ JÁNOS jelentetett meg a SZENT ISTVÁN TÁRSULAT kiadásában 1935 október 28.-án.
Kiváló törzsfőnöknek, az „Utolsó Mohikánnak” unokája, nagy barátja a magyaroknak. Több ízben járt már Magyarországon. Egyik európai útjáról hazatérve, 1927. január 27-én beszédet is tartott volt híveimnek a trentoni templomban és ez alkalommal a következő emlékezetes szavakat mondta:
- Ismerem édes hazátokat, szép Magyarországot, melynek népe, a magyar nép, szintén „noble race” (nemes faj), mint az én népem, az indián. . . Messzi kiválik a többi európai népek közül, mert csak kevés nemzet dicsekedhetik ezeréves múlttal s oly régi kultúrával, mint a magyar. . . Találóan mondta egykori elnökünk, Theodore Roosevelt, magyarországi látogatásán, hogy az egész világ adósa Magyarországnak, mert meggátolta a barbarizmus terjedését és saját testével védte meg a nyugat-európai civilizációt. . .
- Ez az egyik oka, hogy tisztelettel adózom a magyar nemzetnek és szeretem a magyar népet. De van egy másik oka is s ez a mi közös sorsunk. Néhány évszázaddal ezelőtt az indiánoké volt egész Amerika, de jött a fehér ember és galádul elvett mindent tőlünk. A nagy országból csak a rezervációkat hagyták meg nekünk. . .
- Így tettek a magyar testvérekkel is. A végzetes világháború után Magyarország az idegen népeknek lett prédája. Igazságtalanul elrabolták az országnak nagy részét és csak a kis Csonka-magyarországot hagyták meg neki. . . A hazájukat sirató magyarok jajkiáltását mi a legjobban meg tudjuk érteni. . . Azért részvéttel osztozunk sorsotokban és együtt érzünk veletek a nagy veszteségben. . . Hirdessétek ti is a magyar nemzet igazát, maradjatok hűek az idegenben is kedves szülőhazátokhoz és senki se szégyellje magyar voltát, amint én sem szégyenlem, hogy indián vagyok. . . 

Beszédközben forró könnycseppek hullottak szeméből. E könnyek a nemesszívű, becsületes indiánnak, az igazi amerikainak könnyei voltak – Magyarországért. . .

Nemzeti Összetartozás Napja

1920. június 4-én, a trianoni békediktátum napján gyászosan szóltak az ezer éves Magyarország harangjai. Az Országházban 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés, amelyről a nemzetiségek képviselői tüntetőleg nem jelentek meg. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre.” A képviselők felállva és tapsolva fejezték ki egyetértésüket az elnökkel, aki Nagy-Magyarország utolsó nemzetgyűlését 11 óra 15 perckor berekesztette. 

Délután 4 óra 30 perckor a magyar delegáció aláírta az un. „békediktátumot” a versailles-i kastély Kis Trianon épületében és elsőnek távozott. 

Az első hivatalos elszakítás 20 évig tartott. 

A második diktátum már átment az EU-s közösségbe és a határok átjárhatók. 

A Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, a trianoni tragédiára emlékezve, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A sebek gyógyulnak, közben soraink ritkulnak. Ezért a lármafák lobognak, s arra intenek, hogy maradjunk együtt, sokasodjunk és érdekvédelmi szövetségünkkel dolgozzunk egy igazságosabb társadalomért.

Ima népünkért:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál.Ámen.

Ránk bűnösökre, nagy irgalmad ránk fér,

Hogy lelkesedjünk Isten országáért.

Hadd legyünk mi is: tiszták, hősök, szentek.

Népünket így mentsd meg!

Kirándulás a Deszka-templomhoz

Június 2-án, szombaton Darvas-Kozma József esperes-plébános, Imre és Ciprián atyák vezetésével az idei elsőáldozók és hittanosok egy részével gyalogos kirándulást tettek a csíkszeredai Szécseny negyed Deszka-templomához, amely régen a Millenniumi-templom terén állt. Az út során sok szépet és jót hallottunk, az éhségünket sült szalonnával csillapítottuk. Köszönöm, hogy velük tarthattam! Fotó: Iochom Zsolt