Bemutatkozás

-  Szeretettel köszöntelek a Szent Kereszt Főplébánia kántoraként. - Légy szíves mutatkozzál be a híveknek.

-    - A nevem Tankó Nándor, 1994-ben születtem Gyimesfelsőlokon.  Két éves voltam, akkor édesanyám autóbalesetben meghalt. Édesapám a vasútnál dolgozik. Az I-VIII. osztályt az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumban jártam, majd a IX.-XII. osztályt a gyulafehérvári Gróf Mailáth Gusztáv Károly Teológiai Líceumban végeztem 2013-ban. Ugyanakkor kántori képesítést is szereztem.

-   - Merre vitt utad Gyulafehérvárról?

-  - 2013 őszétől a dévai Szent Antal plébánia kántora lettem, ahol a templomi szolgálat mellett a kórust is vezettem. A dél-erdélyi közösségben nagyon jól éreztem magam.

-   -  Mi vezetett abban, hogy Csíkszeredába jöjj?

-  - Még az év elején elhatároztam, hogy ha alkalom kínálkozik, akkor visszajövök Székelyföldre. Mikor hallottam, hogy kántort keresnek a Szent Kereszt egyházközségben, akkor megpályáztam ezt az állást. Meghallgattak, és július 1-jével alkalmaztak. Feladatomnak tekintem az egyházi énekek tanítását, hogy azzal Isten dicsőségét és az embereket szolgáljam.

-   -  Isten segítsen jó szándékodban!

Az anyák megmentője - 200

Madarassy István: “Áldott állapotban – Vizitáció Semmelweis emlékére”

Budán született 1818. július 1-jén Semmelweis Ignác Fülöp, az a sváb fiúcska, aki a ciszterci gimnáziumban magyarrá lesz, s mindvégig a magyart ismeri el anyanyelvének. Apja jogi pályára szánta, ő orvosi hivatást választott. Bécsben és Pesten jár egyetemre. Bécsben szülész és sebész doktorrá avatják. A szülő nők magas halálozási statisztikája megdöbbenti, és a titok megfejtésére készteti. A fiatal orvos vállára veszi a szülő nők rettenetes gondját, s ez a gond komoly orvossá érleli. Az egyik orvostanhallgató véletlenül megszúrta szeretett professzora Kolletschka ujját, s vérmérgezésben meghalt. Az ifjú tanársegédet megdöbbenti professzora váratlan halála. Elolvassa a boncolás jegyzőkönyvét, és villámként hasít tudatába a gyermekágyi láz és Kolletschka betegsége közötti azonosság. Felismeri, hogy a tisztátalan orvosi kéz okozza a fertőzést. Fény derült a nagy titokra. 1847-ben elrendeli a megelőző klóros kézmosást, s egy év múlva klinikáján már egy szülő nő sem hal meg. A várandós nőkért vállalt felelősséggel és áldozattal megtalálta a betegség okát és a megelőzés módját. 1850-ben közzé teszi felismerését. Felettesei ellene fordulnak és kikezdik még a sajtóban is. Ekkor Pestre költözik, a Rókus-kórház ingyenes főorvosa, majd az egyetemi szülészeti kar tanára lett. Az életekért aggódó orvos keserűsége az, hogy sok orvos tekintélyféltésből az ő tanítását és gyakorlatát nem teszi magáévá. 1857-ben boldogan indult házasságát két gyermeke korai halála is beárnyékolta. Belátta, hogy felfedezését és az eredményeket magának kell a világgal megismertetnie. 1860-ban 543 oldalon jelenteti meg nagy felfedezését: „A gyermekágyi láz kórtana” címmel. Az egyik ellene szegülő orvost orvosi Nérónak nevezte, majd kijelentette: „határozottan szembeszállok az Ön gyilkos tévedéseivel!” Az igazságért folytatott harc, s a győzelem elmaradása kiterjedt irodalmi munkásságra készteti. 1865. júniusában operálás közben asszisztense véletlenül megszúrta jobb keze középső ujját. Nemsokára a vérmérgezés tünetei jelentkeztek nála. A bécsi kórházba szállították, ahol kétheti brutális kezelés nyomán augusztus 13-án, 47 éves korában elhunyt, abban a betegségben, amelynek valódi természetét ő ismerte fel. Halála 25. évfordulóján tiszteletére fehér márványszobrot állítottak az ország szívében, mely az Anyák megmentője nevében a születő és születendő élet védelmére inti, szólítja fel az egész világot… Ötven évvel ezelőtt nevét az Egyetem vette fel, Kórházakat, iskolákat neveztek el róla. Születése 200. évfordulójára felavatták Madarassy István:  “Áldott állapotban – Vizitáció Semmelweis emlékére” című szoborcsoportját a Külső Klinikai Tömb Korányi Betegellátó Épület aulájában.

Krisztus világa 2018. július-augusztus, Szemle

„Ér öröm Erzsébet Mátyás anyja Kolozsvárt”  – Imets Fülöp Jákó kanonok, igazgató mnemonikai soraival indul a vezércikk. Mátyás király születése 575. és királlyá választásának 560. évfordulójára emlékezünk. Mit üzen nekünk? László bátyjánál 12 évvel kisebb Mátyás neveléséről elsősorban édesanyja gondoskodott. A felcseperedő ifjú neveltetésében Hunyadi János már aktívan részt vett. Külföldi útjain megfigyelve a művelt nagyúri családok életét, ennek megfelelő korabeli ismereteket akart adni fiainak. Amit a fiatal Mátyás látott és tapasztalt az édesapja udvarában, azt folytatta és valósította meg a kancelláriában is. A történelem vastörvénye, hogy a nemzeti veszély idején a nép legfontosabb kötelessége az apák hitének megőrzése és továbbadása. ... „Mi dolgunk a világon?” – költői kérdés nekünk is szól Mátyás király-emlékévében, hogy a nyári szabadságolás, rokonlátogatás, zarándoklás és kirándulás mind-mind áldássá legyenek...

Az idők sodrában  – A legtöbb fiatal a nyár elején elindul szerencsét próbálni, világot látni. Bács Béla János a legkisebb fiúról írt önvallomása (mindannyiunk vallomása), aki elindul, s a különböző hívó szavak, ha nem csengenek eléggé hitelesen, akkor ismételten az újat keresi. Hét évig vándorolt, s ott maradt, ahol szükség volt rá. Hét év után elbúcsúzott és hazafelé vette útját. Otthon valami különös, csodás zamattal keveredett a viszontlátás könnyfakasztó öröme. Látta az örökséget és amire épített. Fészekrakásról, szárnyalásról, hitelességről és felelősségről elmélkedett egész éjszaka. Reggel édesanyja elé állt és azt mondta: döntöttem… (3. oldal)

Római polgár vagyok  – dr. Oláh Zoltán a népek apostolának jeruzsálemi elfogatását és Rómában véget érő fogságát mutatja be. Egy köztes epizód, amikor Klaudiusz Liziász tribunusnak csalódást okozott kijelentésével: “civis romanus sum.” Ezen az olvasó is meglepődhet. Miért volt elég Pál apostol kijelentése, hogy a birodalom képviselője elfogadja állítását? – ezt megtudhatjuk, ha a képekkel illusztrált cikket elolvassuk. (4-5. oldal)

Ég és Föld között Istennel – Szent Kinga életét dióhéjban ismerteti, s a vele kapcsolatos öt kérdést készítette dr. Bakó Mária Hajnalka.   Oltárgyertyák – Robert Vorholt elmélkedését fordította Bács Béla-János. (6. oldal)

Egymás megbecsüléséről  – András István teológiai tanár Szent István király Intelmei alapján filozofikusan ír az emberi szabadságról, hogy jó szabadságolásunk legyen. (7. oldal)

Jézus szeretete – tanúságtétel a felszabadulásról, és Mit tenne Jézus – nemcsak egy jó cím instagramos képekhez, hanem minden helyzetben segítőnk lehet Őhozzá hasonulni. (8. oldal)

Vajdasági Értéktár 3. – A szecessziós Szabadka lakósainak száma 97 910, a környező területekkel együtt megközelíti a 150 000 főt. A település múltját, a szecessziós stílusban épült Nemzeti Kaszinót, a városi Gimnáziumot, Városházát, Zsinagógát és az építők meg tanárok életéről számol be Sárközi Sándor piarista. (9-11. oldal)

Nyári tarka-barka – Határesetek valóban határesetek Franciaországban és Svájcban. Voltaire és a betyárok csiki-csukijáról. Férjem vagy uram? Gyermekszáj, Farkasindulat és Állati rekordok cím alatt érdekes ismereteket talál az olvasó. Összeállította: dr. Darvas-Kozma József. (12-13.o.)

Nyár a családunkban – Szülőként sokan felteszik a kérdést: mit csináljunk a nyári szünetben, ami mind a szülő, mind a gyerekek számára üdítő és hasznos időtöltés lehet? – És válaszol, ötleteket ad Koncz Mária-Magdolna tanárnő. Szó van az Otthoni nyaralásról, képernyőzésről, családi közös nyaralásról, táborozásról, és ott vannak az inspirációs ötletek. (14-15. oldal)

Autóverseny és istenhit – a katolikus Hamilton vallomása, Tudtad-e? – a kezdeti autóversenyekről,  Misére szeretnénk menni! VB-ről – Összeállította: Balázs Tünde. (16. oldal)

Mese a szivárványról – Hogyan került a szivárvány az égre? Elmesélte és a feladatot is készítette, Katóca. Margaréta – Kányádi Sándor emlékére. (17. oldal)

A sivatagi atyák bölcs humorából – derűs oldalunkra is érvényes: “Nem az táplál bennünket, amit megeszünk, hanem amit megemésztünk.” (18. oldal)

Keresztrejtvény - A csodás kenyérszaporítás után Jézus eucharisztikus beszédének (Jn 6) egy fontos mondata rejlik. Készítette: Korodi Zoltán. Megismerjük a júniusi szám megfejtőit; nyertesünket, támogatónkat. CSIT – Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó aug. 14-18.

KRISZTUS VILÁGA – Erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja – rólunk és nekünk szól. Megrendelhető a négy erdélyi egyházmegye római katolikus plébániáin, a kézbesítőknél vagy a szerkesztőségben: 530230 – Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38. sz., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159  0154 1927 0001, BCR Agentia Miercurea Ciuc. ISSN: 2558-8389.

Mi magyarok mondjuk így!

Sarlós Boldogasszony - Az „örvendetes olvasó” második titka, az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária ünnepe. Az ünnep tartalma az a 3 hónap, amit Mária nagynénje, Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária köszöntésekor Erzsébet betelt Szentlélekkel, és méhében a leendő előfutár, megkapta a megszentelő kegyelmet.

A katolikus magyarság, hogy megkapja Isten áldását, minden munkáját a Szűzanyával és az ő oltalma alatt végezte. Így az aratás és a gabona begyűjtésének idejére eső ünnepnek a Sarlós Boldogasszony nevet adta.

Az ünneptörténetéről annyit, hogy ezt az V. századból származó Mária-ünnepet nyugaton csak Konstatntinápoly 1204-ben történt elfoglalása után kezdték ünnepelni. A minorita szerzetesek 1263-tól ünnepelték július 2-án, mivel ez volt a Keresztelő Szent János születése nyolcadát követő nap. Az egész Egyház számára VI. Orbán pápa (1378-89) rendelte el 1389-ben, Mária oltalmát kérve a nyugati egyházszakadás megszűnéséért. A II. Vatikáni Zsinat után a világ egyház május 31-én ünnepli, de Magyarországon a hagyomány miatt megmaradt az eredeti dátum. A csíki hagyományra ügyelve és Bálint Sándor írásai alapján néhány múltbeli eseményt, szokást ismerjünk meg az ünnepről .

A csíkrákosi mondai hagyományban: Zablya Péter hatalmas úr, kemény, kegyetlen ember. Féltek tőle az emberek, de áldottlelkű felesége miatt nem gyűlölték. Az asszony hálából lett Péter felesége, amiért az (1421-ben vagy 1432-ben) a török rabságból  kiszabadította. Mindig féltékenykedett Péter. Az asszony bátyjának véletlenül náluk maradt sarkantyúkereke miatt - idegen csábítóra gyanakodva - tűzpróbára ítélte a feleségét. Az asszony Sarlós Boldogasszonyhoz imádkozott. Ura közben az ablakon át az érő búzatáblát szemlélte, s szólt feleségének, ha egyedül learatja a termést, eltekint a tűzpróbától. Az asszony sírva fakadt, kétségbeesése elfárasztotta, s álomba merült. Péter látta csak, hogy száz meg száz csillagba kapaszkodva angyalok ereszkednek le a búzába. Előttük királynői alak halad, feje körül glória, kezében sarló. Gyorsan learatta az égi sereg a búzatáblát. Péter búcsút járt, s hálából a török lerombolta csíkrákosi Szent György templomot újraépíttette, amit Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek fel.  

Az arató eszközök és búzakévék megáldása - Kóny

Sarlós Boldogasszony az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és a fogságban gyötrődők párfogója, a halottak oltalmazója. Ő a várandós édesanyák vigyázója is. Az ünnep vigíliáján emlékeztek meg Mária anyaságáról. Ez a nap adta alkalmát a szegénygondozásnak, az anyaság ünneplésének és az aratás szakrális kezdetének is.

Régen e napon kezdték az aratást. A XVIII. században még az asszony aratott sarlóval, a férfi kötözött. Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra olvasót vagy sarlót festettek. Úgy hitték eleink, hogy Szűzanya arat és a fiára hagyja, hogy gyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Az „élet" (a gabona, de főképpen a búza) Isten ajándéka, Krisztus teste lesz belőle (Oltáriszentség).

Az alföldiek szent énekeket énekeltek munka közben. Azt tartották, hogy minden aratásban az ítélet napja jelenik meg: a konkoly elválik a búzától. A föld keleti sarkában kezdték az aratást Nemessándorházán, s az első két kévét rögtön keresztbe fordították, s köszönő imát mondtak mellette. A Szeged környékiek déli harangszókor levett kalappal, kévére ülve imádkozták az Úrangyalát; magukra és a búzaföldre keresztet vetettek.

Lakócsán aratás végén a legszebb darab búzából készítették a „Jézuskévét". Ebben kereste ki a gazdaasszony azt a búzatövet, amely három egyforma növésű szép kalászt termett, és piros szalaggal a kalászok alatt egybe kötötte azokat. A „Jézus" körüli búzát sarlóval vágták le, kévébe kötve lefektették „Jézus" köré. Letérdeltek rájuk és imádkoztak, majd „Jézust" otthon, a képek alatt szögre akasztották Új vetéskor kimorzsolták belőle a szemet és a vetőmag közé keverték.

A felsőrekecsini csángók a szoba sarkába, a szőttesek, a párnák tetejére aratás után egy kéve búzát állítottak. Ősszel kimorzsolt szemeit a vetőmag közé keverték Másutt a pajtába raktak el búzakévét („Jézust"), s karácsonyeste a felrakott párnák mellé került a szobába, s újév reggelig ottmaradt, majd visszavitték a helyére, s magja a tavaszi vetőmagot szentelte.

Rábagyarmaton néhány szál búzát levágatlanul hagytak Szent Péter lova számára. Domoszlón Szent Péter lovának és a halottaknak hagytak kalászokat; országszerte pedig az ég madarainak. Alcsíkon az aratókoszorút vivő legényt vagy leányt vízzel megöntözték, s a gazda őket kínálta meg először pálinkával (D-K. György, édesapám közlése). 

Az aratókoszorú régen templomi szentelmény volt; alakja, szerkezete, mint az ugyancsak Napot jelölő szent koronáé, s szinte minden templomunknak éke volt.

Kereszt rakás

Városmiskén, aki aratás közben halt meg, annak külön aratókoszorút kötöttek a koporsójára. A kévéket országszerte keresztbe (kepébe) rakták, a felsőt „papkévének" nevezték. Az egyik legenda szerint, amikor az Egyiptomba menekülő szent családot Heródes emberei üldözték a búzaszemmé változott Máriát és Jézust egy szántóvető elvetette. Amikor aratott, Mária kérésére kereszt alakot formált a kévékből; s Mária és Jézus arca ott ragyogott minden búzaszemen (Csíkban ma is így tartják).

A hajdani ember annyi termést kért minden esztendőben az Úrtól, hogy jusson a szegényeknek, az ég madarainak, az anyaföldnek, s az elhunyt lelkeknek (Isten nevében) is belőle. A kalászok összegyűjtése a szegények joga volt.

Az ünnep szokásaiban magyar népünk Szűz Máriás lelkülete a maga gazdagságában köszön vissza. Őrizzük és adjuk tovább atyáink lelki kincsét.

Összeállította: Darvas-Kozma József