Mi magyarok mondjuk így!

Sarlós Boldogasszony - Az „örvendetes olvasó” második titka, az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária ünnepe. Az ünnep tartalma az a 3 hónap, amit Mária nagynénje, Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária köszöntésekor Erzsébet betelt Szentlélekkel, és méhében a leendő előfutár, megkapta a megszentelő kegyelmet.

A katolikus magyarság, hogy megkapja Isten áldását, minden munkáját a Szűzanyával és az ő oltalma alatt végezte. Így az aratás és a gabona begyűjtésének idejére eső ünnepnek a Sarlós Boldogasszony nevet adta.

Az ünneptörténetéről annyit, hogy ezt az V. századból származó Mária-ünnepet nyugaton csak Konstatntinápoly 1204-ben történt elfoglalása után kezdték ünnepelni. A minorita szerzetesek 1263-tól ünnepelték július 2-án, mivel ez volt a Keresztelő Szent János születése nyolcadát követő nap. Az egész Egyház számára VI. Orbán pápa (1378-89) rendelte el 1389-ben, Mária oltalmát kérve a nyugati egyházszakadás megszűnéséért. A II. Vatikáni Zsinat után a világ egyház május 31-én ünnepli, de Magyarországon a hagyomány miatt megmaradt az eredeti dátum. A csíki hagyományra ügyelve és Bálint Sándor írásai alapján néhány múltbeli eseményt, szokást ismerjünk meg az ünnepről .

A csíkrákosi mondai hagyományban: Zablya Péter hatalmas úr, kemény, kegyetlen ember. Féltek tőle az emberek, de áldottlelkű felesége miatt nem gyűlölték. Az asszony hálából lett Péter felesége, amiért az (1421-ben vagy 1432-ben) a török rabságból  kiszabadította. Mindig féltékenykedett Péter. Az asszony bátyjának véletlenül náluk maradt sarkantyúkereke miatt - idegen csábítóra gyanakodva - tűzpróbára ítélte a feleségét. Az asszony Sarlós Boldogasszonyhoz imádkozott. Ura közben az ablakon át az érő búzatáblát szemlélte, s szólt feleségének, ha egyedül learatja a termést, eltekint a tűzpróbától. Az asszony sírva fakadt, kétségbeesése elfárasztotta, s álomba merült. Péter látta csak, hogy száz meg száz csillagba kapaszkodva angyalok ereszkednek le a búzába. Előttük királynői alak halad, feje körül glória, kezében sarló. Gyorsan learatta az égi sereg a búzatáblát. Péter búcsút járt, s hálából a török lerombolta csíkrákosi Szent György templomot újraépíttette, amit Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek fel.  

Az arató eszközök és búzakévék megáldása - Kóny

Sarlós Boldogasszony az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és a fogságban gyötrődők párfogója, a halottak oltalmazója. Ő a várandós édesanyák vigyázója is. Az ünnep vigíliáján emlékeztek meg Mária anyaságáról. Ez a nap adta alkalmát a szegénygondozásnak, az anyaság ünneplésének és az aratás szakrális kezdetének is.

Régen e napon kezdték az aratást. A XVIII. században még az asszony aratott sarlóval, a férfi kötözött. Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra olvasót vagy sarlót festettek. Úgy hitték eleink, hogy Szűzanya arat és a fiára hagyja, hogy gyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Az „élet" (a gabona, de főképpen a búza) Isten ajándéka, Krisztus teste lesz belőle (Oltáriszentség).

Az alföldiek szent énekeket énekeltek munka közben. Azt tartották, hogy minden aratásban az ítélet napja jelenik meg: a konkoly elválik a búzától. A föld keleti sarkában kezdték az aratást Nemessándorházán, s az első két kévét rögtön keresztbe fordították, s köszönő imát mondtak mellette. A Szeged környékiek déli harangszókor levett kalappal, kévére ülve imádkozták az Úrangyalát; magukra és a búzaföldre keresztet vetettek.

Lakócsán aratás végén a legszebb darab búzából készítették a „Jézuskévét". Ebben kereste ki a gazdaasszony azt a búzatövet, amely három egyforma növésű szép kalászt termett, és piros szalaggal a kalászok alatt egybe kötötte azokat. A „Jézus" körüli búzát sarlóval vágták le, kévébe kötve lefektették „Jézus" köré. Letérdeltek rájuk és imádkoztak, majd „Jézust" otthon, a képek alatt szögre akasztották Új vetéskor kimorzsolták belőle a szemet és a vetőmag közé keverték.

A felsőrekecsini csángók a szoba sarkába, a szőttesek, a párnák tetejére aratás után egy kéve búzát állítottak. Ősszel kimorzsolt szemeit a vetőmag közé keverték Másutt a pajtába raktak el búzakévét („Jézust"), s karácsonyeste a felrakott párnák mellé került a szobába, s újév reggelig ottmaradt, majd visszavitték a helyére, s magja a tavaszi vetőmagot szentelte.

Rábagyarmaton néhány szál búzát levágatlanul hagytak Szent Péter lova számára. Domoszlón Szent Péter lovának és a halottaknak hagytak kalászokat; országszerte pedig az ég madarainak. Alcsíkon az aratókoszorút vivő legényt vagy leányt vízzel megöntözték, s a gazda őket kínálta meg először pálinkával (D-K. György, édesapám közlése). 

Az aratókoszorú régen templomi szentelmény volt; alakja, szerkezete, mint az ugyancsak Napot jelölő szent koronáé, s szinte minden templomunknak éke volt.

Kereszt rakás

Városmiskén, aki aratás közben halt meg, annak külön aratókoszorút kötöttek a koporsójára. A kévéket országszerte keresztbe (kepébe) rakták, a felsőt „papkévének" nevezték. Az egyik legenda szerint, amikor az Egyiptomba menekülő szent családot Heródes emberei üldözték a búzaszemmé változott Máriát és Jézust egy szántóvető elvetette. Amikor aratott, Mária kérésére kereszt alakot formált a kévékből; s Mária és Jézus arca ott ragyogott minden búzaszemen (Csíkban ma is így tartják).

A hajdani ember annyi termést kért minden esztendőben az Úrtól, hogy jusson a szegényeknek, az ég madarainak, az anyaföldnek, s az elhunyt lelkeknek (Isten nevében) is belőle. A kalászok összegyűjtése a szegények joga volt.

Az ünnep szokásaiban magyar népünk Szűz Máriás lelkülete a maga gazdagságában köszön vissza. Őrizzük és adjuk tovább atyáink lelki kincsét.

Összeállította: Darvas-Kozma József