Krisztusban kedves testvéreim!
Kilenc hónappal a
Szűzanya születése (Kisboldogasszony ünnepe)
előtt, az ő bűn nélkül
fogantatását ünnepeljük. Egyházunk reggeli
dicséretének himnuszából idézek:
Csendüljön hálaénekünk, Mint
Góliátot győzte le
éledjen újra örömünk: egykor
Dávid kőfegyvere,
az Isten Anyja, Mária a
bajt hozó kígyó fejét
e nap lett földünk
vándora. lábad,
hatalmad zúzta szét.
Világ tündöklő csillaga, Alázatos,
szelíd galamb,
a Fény leánya, Mária, kihez
bűn szennye nem tapad,
Fiad megőrzi lelkedet, az
Úr irgalma nagy jelét:
hogy elkerüld a
vétkeket. hozod
zöld ágként: szent kegyét!
Az ősi bűnért, átokért Atyának,
Léleknek legyen
megszenved minden nemzedék: Fiaddal együtt
tisztelet,
Fiad mellett szeplőtelen tőlük
nyerted szentségedet,
te vagy csak, tiszta,
bűntelen. a
fénylő nagy kegyelmeket. Ámen.
Megváltásunk története a bűn nélkül fogantatott Szűz
Máriával, a makula nélkül valóval kezdődik. Mindannyian
a Megváltó és édesanyja közreműködésével az istengyermekség kegyelmét a
keresztségben megkaptuk, hogy „szentek és feddhetetlenek” legyünk a
szeretetben. Hogyan lehetünk azok,
amikor a zsoltárossal mondjuk: „Lásd, én
vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. De nézd, te az
igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára! Hints meg
izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!
Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét, s ujjongani fognak megtört
csontjaim.” (Zsolt 51,7-10)
1.
A mai olvasmány
az ősszülők okozta első nagy kudarcáról, az eredeti bűnről beszél, amikor ők
a teremtő Isten tervét áthúzták. (Ter 3,9-15.20)
Mi az eredeti bűn? A bűnbeesésről szóló kinyilatkoztatás elénk
tárja azt az igazságot, hogy Isten az embert a maga képmására teremtett és
szellemi lelket adott, hogy értelmi belátással felismerjék Isten szeretetét és
szabad akarati döntéssel válaszoljanak. Természetfeletti segítséggel, a
megszentelő kegyelemmel erősítette meg őket és indította el a paradicsomban. A
Szentírás szerint a paradicsomi állapot a feltétlen Istenbe vetett bizalom
volt, amikor az ember a vele való kapcsolatot barátságként élte meg.
A sátán irigysége
az ősszülőkben bizalmatlanságot keltett Isten iránt, aminek következtében
Istent már nem mellettük lévő személyként, hanem velük szembeálló félként
látták és úgy gondolták, nélküle kényelmesebb az élet. Ezért függetleníteni
akarták magukat a Teremtőtől, s bűnös tettükkel kizárták magukat és utódaikat a
kegyelmi rendből.
Az eredeti bűn egy bizalmi törés, az
első nagy kudarc, ami a világteremtése óta megtörtént és beleivódott
természetünkbe, ezt örököljük és örökítjük át. Ez az elveszett paradicsom. A sátán magvetése a bizalmatlanság keltés az emberek között: a hitvesek, a családtagok, a munkaközösség tagjai, a település vagy az ország lakói, a nemzetek közt. Ez a sátán műve!
Ebben a bizalomvesztésben,
kudarcban nemcsak Isten terve hiúsult meg, hanem az ember totális
kapcsolatrendszere is. Ádám, aki azt mondta feleségéről „ez csont a
csontomból”, a bizalmi törés bűne után már felesége méltóságát sem említi,
hanem így beszél: „az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.”
Majd folytatódott a bizalomvesztés, az eredeti bűn Kain testvérgyilkosságával,
s azóta tart tovább.
A saját
boldogságát széttipró ember cselekedete láttán, Isten nem vonta meg
gondviselését, hanem egy B tervet mutatott:
Megváltót ígért. Reménnyel ajándékozta
meg, hogy az asszony ivadéka győz a gonoszság felett.
A bűnbeesés óta az asszony és
ivadéka valamint a gonosz és csatlósai közötti harc gigantikus méreteket
öltött napjainkban. A győzelem is megszületett, amikor Mária „ivadéka”, Jézus Krisztus a
világba jött és halálával lerombolta a bűnt, megszakította az eredeti bűn
láncát.
Életünknek azon az úton kell előrehaladnia, amelyik a bizalomvesztésből
átvezet a teljes ráhagyatkozás állapotára., a szeretetnek arra a fokára, ami
egészen és sértetlenül volt jelen a Szeplőtelen Anyában.
2. Evangéliumi szakaszunkban azt hallottuk, hogy Isten megvalósítja
üdvösségtervét. (Lk 1,26-38) Mária élete első pillanatától, fogantatásától
mentes az eredeti bűntől, egyedülálló szentség ajándékával tündököl. Isten kegyelme
Jézus Krisztus halálának és feltámadásának erejével megőrizte Szűz Máriát a
bizalomvesztés tapasztalatától, ezért ő az első megváltott.
Gábor angyal köszöntése – Üdvöz légy,
kegyelemmel teljes! - Mária szeplőtelen fogantatásának legvilágosabb bizonyítéka.
A „kegyelemmel teljes” az egyedülálló szentség ajándékával tündököl, akit
előkészített Isten üdvtörténeti szerepére, hogy a Megváltó anyja legyen. Ezért
értelmezte az Egyház az ő kegyelemi teljességét úgy, hogy soha nem volt a bűn
hatalma alatt, s annak következményei sem nehezedtek rá.
Mária az a szent föld, a világnak és
benne az emberiségnek az a szeglete, amelyet Isten paradicsomként őrzött meg,
hogy benne megjelenhessen az új Ádám, a Krisztus, akinek tagjai és testvérei
vagyunk a keresztség által.
Mária a szeretet és a kommunió egyedülálló
magaslatára jutott. Akit Isten így kitüntet, azt egészen szeretetébe
fogadja, és úgy felvértezi, hogy emberré lett Fia is tisztelettel tekinthet rá,
mint édesanyjára.
Mária foglalja el az első helyet, az
első és szeplőtelen teremtmény, a legtökéletesebb szenteket is megelőzve. Mind
ez Isten műve, de benne van Mária szabadon kimondott “Igenje”.
Azért boldog, mert az életet irányító Istenbe vetett hite
volt. Nem a rendkívüliség vette körül, hanem mindennap Isten szavához igazodó életet élt. Tudott együtt
szenvedni övéivel, mert hitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
neki.
Nyárádtőn egy idős bácsi éveken át napi rendszerességgel részt vett a szentmisén. Egy ismerőse megszólította, hogy „Te, Elek, nem elég neked, hogy vasárnap részt veszel a szentmisén?" Erre azt felelte: „365 nap más-más evangéliumi részt hallok, és mindennap Isten azon igéjéhez igyekszem igazítani életemet." Mindennap Istenhez igazodó hittel végzett életfeladata az
életszentség útja.
Mária példája és jelenései azt mutatják
nekünk, hogy Isten nem hagyta magára az
embert, hanem mindenkit személyre szabott kegyelemmel halmoz el. Őt nem
korlátozzák a természeti törvények, van hatalma, győztes hatalma a világ minden
gonoszsága felett.
A sátán ármánykodása tehát megronthatja,
de elpusztítani nem tudja Isten tervét, mert Máriában Krisztus által elkezdte
egy új teremtés formálását. Ahol az emberi képesség csődöt mond, ott nem szűnik
meg Isten hatalma.
A szent Szűz
szentsége is fejlődik. Nem érti meg kezdettől fogva Fia isteni teljességét, de
mindig szívébe véste szavait és elgondolkodott rajta. Mária számára is Pünkösd
hozza meg a Krisztus-titokra a teljes megvilágosodást.
Istengyermeki
életünket a keresztségben kaptuk, de annak érlelődéséhez – a kudarcban és
sikerben – egyaránt szükséges a kegyelem, és annak belső élettere, a kegyelmi
állapot. Kiteljesedett istengyermekké annak személyiségét építi egyaránt a
kudarc és siker, aki mindig a kegyelemre támaszkodik. Jelenti ez a segítő
kegyelem elfogadását és a kegyelemben való élést.
Kedves Testvéreim!
3. Minden kegyelem Krisztus érdeméből származik. (Ef 1,3-6.11-12.) Szent Pál apostol magasztalja Isten
irgalmát, aki Krisztusban megáldott minket mennyei áldásával, s öröktől fogva
arra rendelt, hogy gyermekei legyünk. A kegyelmi adományokban bele vannak
foglalva a Szentlélek ajándékai is és a Krisztussal való életközösség. Ezért
tudunk mi, keresztények is „szent és szeplőtelen” áldozattá lenni.
Az istengyermekség érlelődési
folyamat, melyhez szükséges a kegyelem: „téged szomjaz lelkem Uram, hozzád
vágyódik szívem.” (Zsolt 62) Ilyenkor felismerjük, hogy minden a javunkra
válik, a siker és a kudarc is. A bizalom Istenben és ráhagyatkozás a
kegyelmére, segít minket emberérlelő, istengyermeki növekedésünk helyes
feldolgozásában.
Testvéreim!
Semmilyen kudarc láttán se
essünk kétségbe, mert Istennél minden lehetséges. Mindazt, amit napjainkban
kudarcként élünk meg, az holnap már a javunkra válhat. Ez teljesen tőlünk függ. Bizalommal kérjük a Szent Szűz közbenjárását.
Történelmünk tanúsítja Szűz Mária közbenjárását: Géza
nagyfejedelem, Szent István, Pozsonyi János pálos atya, Hargitai csata 1567.V.17., Pázmány Péter, Wendler
Ferenc 1847., IX. Piusz 1854. dec. 8., 1854 Lourdes, 1917 Fatima, és Szőkefalva.
A csíkszeredai Millenniumi
templom építését megakadályozták 2001 tavaszán. Sokat kellett járkálnunk és bosszankodtunk. Június 17-i szőkefalvi jelenéskor választ kaptam a Szűzanyától: „Mondd meg az én papfiamnak, hogy ne aggódjék, mert a templom fel fog épülni." Július 3-án Razvan Teodorescu kulturális és kultuszminiszter meglátogatott.
Kijelölte a templom helyét.
A huzavonából sok jó származott:
- a deszkatemplomot nem kellett
lebontanunk nyomban, hanem az új elkészültéig használhattuk;
- az új helyen jobban érvényesül a
Millenniumi templom, tágas templomterünk van;
- a költségvetés 1/3-át pedig fizette
az állam.
Íme, kedves jó hívek, az Isten szeretőknek minden a javukra válik.
Akár csak az eredeti bűnre kaptuk az
Isten Fiát,
Éva gyengeségére a Szeplőtelen Szüzet,
a bűnfája helyett Jézus
keresztfáját,
a földi haza néhány évtizede helyett a mennyek országát,
a csalódás helyett az örök szeretetet.
Az Isten szeretőknek minden a javukra válik.
Minden kudarcból csak Isten tud kivinni. Kérjük és merjünk ráhagyatkozni. Horváth
István költő egyik gyakran idézett verse a Tornyot
raktam című, amelynek végkicsengése níztató:
„Amit nem kezdhetsz el újra, csak
azt szabad megsiratni!
A tűzön egy nyers faág sírt. Az
eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra
felraktam a tornyot."
Végezetül köszönjük meg Istennek, hogy a Szeplőtelen fogantatás ünnepén igéjével táplált és megláttatta velünk, hogy mire képes az ember az ő kegyelmével.
A bűn nélkül fogantatott Szűzanyával
való gyermeki kapcsolatunk segítsen, hogy megízlelhessük a szabadság, a bűnbeesés
előtti emberség állapotát és ráérezhessünk arra is, hogy milyenek leszünk a
feltámadáskor, amikor részesedünk emberségünk teljes helyreállításában. Ámen.
Csíkmenaság, 2018. december 8.
Darvas-Kozma József