Józan Ész halálára

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset" hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".  

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok és megbízható szülői stratégiák szerint élt (addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér). Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni:

- jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; 

- kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert kötekedő társukat rendre utasították; 

- vagy a zavargó diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését. Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy adjanak egy aszpirint vagy intőt, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett... 

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a bűnözők kezdtek különb bánásmódban részesülni, mint áldozataik. 

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá stb... 

Józan Ész halálát megelőzte 

- szülei: az Igazság és Bizalom,

- felesége: a Bölcsesség, 

- lányaik: a Felelősség és  Törvényesség,

- fiuk: az Ésszerűség halála. 

Túlélték (de nem gyászolják!) szörnyű mostohatestvérei: „Hívják ide az ügyvédemet”, „Nem én voltam”, „Ne szólj bele” és „A társadalom áldozata vagyok”...
Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy Józan Ész elment.

Nevetek fel van írva - Mária Rádió

Mai olvasmány és evangélium alapján törekedjünk megismerni Istent, akinek a neve szent. A Miatyánk első kérését pedig: „szenteltessék meg a te neved” – tartsuk napi programunknak.

Hogy megérthessük Pál és Barnabás apostol helyzetét, mikor Lisztrában hírdették az evangéliumot, meg kell ismernünk a szentírástudósok kifejezése szerint a »Sitz im Leben-t«, a lisztraiak életterét és helyzetét, az életbeágyazottságát.

Testvéreim! A két apostol hallgatóságára való tekintettel beszél hozzuk, mivel az adott körülmények, hitviláguk eleve meghatározzák, befolyásolják mondanivalójuk befogadását.

1.    Lisztra város Likaóniában (ma romváros Hatinsaray mellett, Törökországban), Ikóniumtól mintegy 45 kilométernyi távolságra DNy-i irányban feküdt. A város jelentősége megnövekedett, mikor Augustus római császár Kr. e. 6-ban a kisázsiai hadiutak biztosítására ott is katonai kolóniát alapított. Pál és Barnabás első missziós útjuk során jutottak el ide. Mivel nem volt zsinagóga, teljesen pogány környezetben találták magukat, és még nyelvi akadályokba is ütköztek.

E vidéken ismert volt Filemon és Baukisz legendája, amiről Ovidius is ír az Átváltozásokban (8.621-628). Egyszer Jupiter és Merkúr emberi alakban jártak a földön. Több embertől is szállást kértek mint fáradt vándorok, de mindannyiszor elutasították. Végül egy öreg házaspár – Filemon és felesége, Baukisz – engedte be és szeretettel mindenben a vendégek szolgálatára álltak. 

Andrea Appiani - Jupiter és Merkúr Filemonnál

A házaspár észrevette, hogy bár többször kínálták és ettek, ittak, de semmi sem fogyott el. Innen ismerték meg vendégeikben az isteneket. Búcsúzáskor megmondták, hogy valójában istenek. A falut mocsárral árasztották el, az öregek háza templommá változott, a két öreg pedig Jupiter papjai lettek. Eddig a legenda.

2.    Ki Jupiter és ki Merkúr?

Jupiter, a görögöknél Zeusz az istenek és az emberek atyja, övé a legnagyobb hatalom. Visszahozta testvéreit az életbe és velük küzdött meg apjával, Kronosszal a világ hatalmáért. Jupiter vagy Zeusz az eget választotta, mindent megengedhet magának. Innen a mondás: „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.” Jupiter vagy Zeusz egy éjjel kisurrant asszonya mellől és meglátogatta barlangjában Maia nimfát, így született Merkúr vagy Hermész.

Merkúr az istenek hírnöke. Jupiterhez a legközelebb áll, hol előtte, hol mögötte jár. Ő a követjáró. A Naphoz is a Merkúr bolygó áll a legközelebb. Feladataihoz tartozik, hogy az istenek akaratát közvetítse az emberek felé és fordítva. Soha nem alkalmaz erőszakot, hanem beszédkészségét, meggyőző erejét használja. Neki tulajdonítják, hogy a lelkeket visszahozza az alvilágból. Ő az emberekhez legközelebb álló isten. Lisztrában a város előtt állott a Jupiter templom.

3.    Pál és Barnabás alkalmi rövid beszédet intéznek a néphez a város fórumán. Pál, Isten karizmatikus embereként szól, hogy a balga bálványímádásból a látható világ Teremtője felé forduljanak. Azért teszi ezt, mert a lisztraiak életéből az egyistenhívés is hiányzott. Pál beszéde közben felismeri – a lelkek megkülönböztetése révén –, hogy a születésétől béna ember, aki őt hallgatja, annak elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon. Hangosan rákiáltott tehát „Állj egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és járni kezdett. A csoda láttán a tömeg likaoniai nyelven felkiáltott „Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!” Pál beszéde és a csoda annyira megragadta őket, hogy isteneknek nézték. „Barnabást Jupiternek gondolták, Pált pedig – minthogy ő vitte a szót – Merkúrnak.” A Jupiter-templom papja áldozati állatokat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a néppel együtt áldozatot akart bemutatni. Pál és Barnabás a ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohatak: „Emberek mit csináltok?” – kiáltották. „Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez”, aki gondoskodott rólatok és szívetekbe örömet adott. A ruha megszaggatás a legnagyobb tiltakozás jele, legyen vége ennek! Így a beszéd, a csoda és Pál második beszéde hatékonynak bizonyult. Az első megtérők között találjuk a későbbi munkatársat Timóteust. Teljesedett, amit a válaszos zsoltárban énekeltünk: „Ne nekünk add, Uram,  a dicsőséget, hanem a te nevednek” (Zsolt 113b,1).

4.    Jézus az utolsó vacsorán apostolait arra kérte, hogy maradjanak meg szeretetében. Akkor szeretjük őt, ha megismerjük és teljesítjük parancsait. Ha szeretjük őt, az Atya is szeretni fog minket. A vigasztaló Szentlélek, akit az Atya küld Jézus nevében, mindenre megtanít és eszünkbe juttatja amit Jézus tanított. Ma is eszünkbe juttatta az Úr imájának első kérését: Szenteltessék meg a Te neved.

Kérdezheted, ennyire fontos az Isten neve? Fontosabb, mint a mindennapi kenyér? – Igen. Ahol az Isten neve nem szent, ott semmi nem szent: sem az élet, sem a tulajdon, sem a szeretetkapcsolat. Aki az élet központjába nem az Istent látja, az olyan önmagát helyezi oda (trónszék – egoizmus). Ott az ember szolgává, sőt állattá aljasul. Isten léte tesz emberré, képmása vagyok. Attól vagyok ember, hogy van Istenem, és őt megvallom. Ez a legfontosabb emberi szükséglet. Tudni, hogy van és szeret.

Azok, akik Boldog Salkaházi Sára testvért az üldözött zsidók mentéséért a Dunába lőtték (1944.XII.27), akik végeztek Radnóti Miklóssal, azokban sem volt szeretet. Radnóti sorai hűen igazolják: „ Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…” A bűn óta ki kell mondani, hogy van Isten, és Szent az Isten, mert a bűnnel, főleg korunk bűneivel elhomályosult a látásunk. Míg Berzsenyi Fohászkodás-ában vallja: „Isten!… Léted világít mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet”, azóta vége a magától értetődő Istennek…

Amíg el nem fogadom, hogy van Isten és ő az életem Ura, addig mindentől függök: horoszkóptól, tőzsdétől, autótól, hatalomtól, pénztől… Szinte mindentől és porszemként sodor az élet.

Ha utazom és valaki megszólít, válaszolok. Ekkor a mi világaunk is megnyílik egymás előtt… Ha segítségül hívjuk Isten nevét, Isten tenyerére lépünk. Kitágul a világ, tervezhető lesz az élet. Megvan a fixpontom, életem kilátása a végtelenbe nyílik. Ha Isten szent számomra, akkor vagyok én is valaki. Egyébként csak egy az embertömegből. Az ő léte az alap. Erre állva építhetjük meg életünk alapját.

5.    Istenünknek van neve: Atyánknak. Nem fél a világosságtól. Velünk van, értünk van. Ami névtelen, az a gonoszság. Amikor elhatalmasodik a névtelenség, akkor születik a terror, a diktatúra: a part parancsra cselekvés…. A kommunizmus az állatokkal kezte a számozást, s végül számszerűvé tette az embereket, tárgyiasított. Ezért veszélyesek a névtelen vallások, az ezotérikus tanok. A mi Istenünknek van neve: Atya, Fiú, Szentlélek. A mi Istenünk a személyes Szeretet.

Ha szent az ő neve, nem kell külön nevet szerezni magamnak. Isten nélkül nagynak lenni – rekordok könyvébe bekerülni, hírességnek és sikeresnek lenni, valami nagyot alkotni... múló dolog.

Korunkban nagy divat az arculat építés, válás, hírnév. A létnél fontosabb lett a látszat. Iparágak épültek arra, hogy mást tudjunk mutatni, mint amik vagyunk. Ha Isten nevéről megemlékezünk, beteges ábrándjainktól megszabadulunk. Vörösmarty írta: „Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.” Az apostoloknak mondja Jézus: „Ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek is engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” A középkori festők ezért nem írták alá képeiket, mert hittek abban, hogy a mennyei aláírás fontosabb. Az Isten neve legyen szent, és én vele növök. Isten Isten, úgybeszélek, emlegetem, neki áldozom…. Istent megismerni, belőle gazdagodni, ez az igazi növekedés.

6.    A megszentelés ellentéte a megszentségtelenítés. Hogyan történhet ez? Pl. közönnyel – figyelemre sem méltatom az Istent életemben. Amikor sikertelenségeim nyomán vádolom, vagy  kilátástalanságomban megalázkodva esdeklek. Világunkban egyre nagyobb a félelem az őszinte, tiszta beszédtől. A világos, tiszta szó, amikor tudunk igent mondani arra, amire Isten hív minket, és nemet arra, amit tilt nekünk – ez a nevének megszentelése a mindennapokban. A húsvéti szentidő is ebben segít minket.

7.    Amíg a Miatyánkot komolyan veszem, kimondom, tisztelem, megélem Isten jelenlétét. Ebben a névben erő van. Erőforrása volt az apostoloknak, prófétáknak, vértanúknak, hitvallóknak évezdereken át. Összeköti a hívőket, leválasztja a hitetleneket. Ora et labora = Imádkozzál és dolgozzál! – ebben a sorrendben. Először ismerd fel, imádd az Istent, reggel vess keresztet a Szentháromság nevében, aztán vele indulj a munkába. Vele a munka öröm, a halál hazatérés, a megbocsátás növekedés.

Isten nevét hiteles tettekkel kell megszentelni. Tetteinkkel tesszük láthatóvá a láthatatlan Istent a világban. Krisztus arra kérte az apostolokat, és általuk minket is küld: „úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon!” Keresztségünkor mindnyájunknak átadták az égő gyertyát, Krisztus világosságát: „Vedd ezt az égő gyertyát és igyekezzél egész életedben a hit és a jócselekedetek világosságával tündökölni!”

Most a járvány idején vizsgáljuk meg, milyen az Istennel és az egyházzal való kapcsolatunk, az Isten igéjével és szentségeivel táplálkozunk-e, szent nevét önmagunkban és a világban hitelesítjük-e?

Az egyház tagjaként feladatunk kimondani és megszentelni a mindennapok igaz életével Isten szent nevét. Ezzel adunk cselekvő választ az Úrnak, aki alkotott, megváltott, megszentelt és fenntart mindeneket. A görög katolikus liturgia szövegével vallom: „Uram, csókot sem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged…” Ámen.

Kiválasztott nép vagytok

Krisztus világa márciusi számában Dsida Jenőnek 1933-ban készült Magyar karaván Itálián keresztül című úti beszámolójából egy kiadós részletet lehet olvasni. Mirk László tanár úr választotta ki és vezette fel ezt a szöveget. Ha még nem tudnánk, Dsida Jenőtől megtudhatjuk, hogyan kell hozzáállnunk egy igazi zarándoklathoz. A fiatal költő azt szerette volna tudni, hogy milyen is valójában a Szent Péter-templom, amely a katolikus gyermekek fantáziájában „legendássá tornyosodik”. Hát, valódi otthon ez a templom az oda betérők számára. Dsida szavaival: „Ott imádkoztam, nem szavakkal, mint szokás, hanem a szív belső lendületével, az öntudat tizedmásodperc alatt mennyekbe száguldó elragadtatásával.”

Egy másik nagy élménye, találkozása XI. Pius pápával volt. A zarándokok imáját hallva a pápa megszólalt magyarul, azt mondta: „Éljen! Éljen!” – és a bazilikából kifelé menet kezet fogott mind a háromszáz magyar zarándokkal. A pápa nagyon jól tudta, hogy mire van szükségük a híveknek: jó szóra, biztatásra, szeretetre. Nem kell mondanunk, hogy napjaink karanténos világában is milyen nagy igény van a jó szóra, a jó érzésre. 

A pápa jól ismerte, Szent Péter bátorítását, amit a mai szentleckében olvasunk: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” (1Pt 2,4-9) Sajnos ezt nem ismeri, a szavazatainkkal román államfővé választott Johannis, hanem sérteget, gyűlöletkeltően beszél. Megadóan kell látnunk, hogy amit áldozatos munkával építettünk, azt most politikai érdekből hogyan rombolja. 

Viszont jól eső érzés ma az evangéliumban Jézus felszólítását és a megígért biztonságról szóló szavait hallani: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.” (Jn 14,1-12) Jézus odaadóan tette kötelességét, építette Isten országát kereszthalálának összeomlásáig, és ez utóbbit úgy tette húsvéti eseménnyé, hogy ebben a kereszthalálban is odaadó szeretettel adta magát az Atyának. Az Atya válasza, Jézus megdicsőítése volt.

Jézusban hiszünk és ez dicsőségünkre válik. Mint élő kövek „épüljetek rá lelki házzá, szent papsággá” – biztat Szent Péter apostol –, mert Jézus által jutunk el az Atyához. Az apostolok és a hívek tanúságot tettek krisztusi hitükről és küldetésükről, az apostolkodásról és az áldozatvállalásról. Ebben segítette a Szentlélek. (ApCsel 6,1-6) Jézus megváltó művének folytatását az egész egyházra, hívekre és papokra bízta. Teendőnk keresztségünkből származik: tegyük jobbá és boldogabbá szomszédaink, rokonaink és barátaink, egymás életét. Így szent nemzet leszünk.

„Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, ... vagytok.” 1Pt 2,9.