Mai olvasmány és evangélium alapján törekedjünk
megismerni Istent, akinek a neve szent. A Miatyánk első kérését pedig: „szenteltessék meg a te neved” – tartsuk
napi programunknak.
Hogy megérthessük Pál és Barnabás apostol helyzetét,
mikor Lisztrában hírdették az evangéliumot, meg kell ismernünk a
szentírástudósok kifejezése szerint a »Sitz im
Leben-t«, a lisztraiak életterét és helyzetét, az életbeágyazottságát.
Testvéreim! A két apostol hallgatóságára
való tekintettel beszél hozzuk, mivel az adott körülmények, hitviláguk eleve
meghatározzák, befolyásolják mondanivalójuk befogadását.
1. Lisztra város Likaóniában
(ma romváros Hatinsaray mellett, Törökországban), Ikóniumtól mintegy 45
kilométernyi távolságra DNy-i irányban feküdt. A város jelentősége
megnövekedett, mikor Augustus római császár Kr. e. 6-ban a kisázsiai hadiutak
biztosítására ott is katonai kolóniát alapított. Pál és Barnabás első missziós
útjuk során jutottak el ide. Mivel nem volt zsinagóga, teljesen pogány
környezetben találták magukat, és még nyelvi akadályokba is ütköztek.
E vidéken ismert volt Filemon és Baukisz legendája,
amiről Ovidius is ír az Átváltozásokban (8.621-628). Egyszer Jupiter és Merkúr emberi
alakban jártak a földön. Több embertől is szállást kértek mint fáradt vándorok,
de mindannyiszor elutasították. Végül egy öreg házaspár – Filemon és felesége,
Baukisz – engedte be és szeretettel mindenben a vendégek szolgálatára álltak.
Andrea Appiani - Jupiter és Merkúr Filemonnál |
A
házaspár észrevette, hogy bár többször kínálták és ettek, ittak, de semmi sem
fogyott el. Innen ismerték meg vendégeikben az isteneket. Búcsúzáskor megmondták,
hogy valójában istenek. A falut mocsárral árasztották el, az öregek háza
templommá változott, a két öreg pedig Jupiter papjai lettek. Eddig a legenda.
2. Ki Jupiter és ki Merkúr?
Jupiter, a görögöknél Zeusz az istenek és
az emberek atyja, övé a legnagyobb hatalom. Visszahozta testvéreit az életbe és
velük küzdött meg apjával, Kronosszal a világ hatalmáért. Jupiter vagy Zeusz az
eget választotta, mindent megengedhet magának. Innen a mondás: „Amit
szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.” Jupiter vagy Zeusz egy éjjel
kisurrant asszonya mellől és meglátogatta barlangjában Maia nimfát, így
született Merkúr vagy Hermész.
Merkúr az istenek hírnöke. Jupiterhez a
legközelebb áll, hol előtte, hol mögötte jár. Ő a követjáró. A Naphoz is a
Merkúr bolygó áll a legközelebb. Feladataihoz tartozik, hogy az istenek
akaratát közvetítse az emberek felé és fordítva. Soha nem alkalmaz erőszakot,
hanem beszédkészségét, meggyőző erejét használja. Neki tulajdonítják, hogy a
lelkeket visszahozza az alvilágból. Ő az emberekhez legközelebb álló isten. Lisztrában
a város előtt állott a Jupiter templom.
3. Pál
és Barnabás alkalmi rövid beszédet intéznek a néphez a város fórumán. Pál,
Isten karizmatikus embereként szól, hogy a balga bálványímádásból a látható
világ Teremtője felé forduljanak. Azért teszi ezt, mert a lisztraiak életéből
az egyistenhívés is hiányzott. Pál beszéde közben felismeri – a lelkek
megkülönböztetése révén –, hogy a születésétől béna ember, aki őt hallgatja,
annak elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon. Hangosan rákiáltott tehát „Állj
egyenesen a lábadra!” Az
talpra ugrott, és járni kezdett. A csoda láttán a tömeg likaoniai nyelven
felkiáltott „Istenek szálltak le hozzánk
emberi formát öltve!” Pál beszéde és a csoda annyira megragadta őket, hogy
isteneknek nézték. „Barnabást Jupiternek
gondolták, Pált pedig – minthogy ő vitte a szót – Merkúrnak.” A Jupiter-templom
papja áldozati állatokat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a néppel együtt
áldozatot akart bemutatni. Pál és Barnabás a ruhájukat megszaggatva a tömeg
közé rohatak: „Emberek mit csináltok?”
– kiáltották. „Mi is hozzátok hasonló
emberek vagyunk, éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez”, aki
gondoskodott rólatok és szívetekbe örömet adott. A ruha megszaggatás a
legnagyobb tiltakozás jele, legyen vége ennek! Így a beszéd, a csoda és Pál
második beszéde hatékonynak bizonyult. Az első megtérők között találjuk a
későbbi munkatársat Timóteust. Teljesedett, amit a válaszos zsoltárban
énekeltünk: „Ne nekünk add, Uram, a dicsőséget, hanem a te nevednek” (Zsolt
113b,1).
4. Jézus
az utolsó vacsorán apostolait arra kérte, hogy maradjanak meg szeretetében. Akkor
szeretjük őt, ha megismerjük és teljesítjük parancsait. Ha szeretjük őt, az
Atya is szeretni fog minket. A vigasztaló Szentlélek, akit az Atya küld Jézus
nevében, mindenre megtanít és eszünkbe juttatja amit Jézus tanított. Ma is
eszünkbe juttatta az Úr imájának első kérését: Szenteltessék meg a Te neved.
Kérdezheted,
ennyire fontos az Isten neve? Fontosabb, mint a mindennapi kenyér? – Igen. Ahol
az Isten neve nem szent, ott semmi nem szent: sem az élet, sem a tulajdon, sem
a szeretetkapcsolat. Aki az élet központjába nem az Istent látja, az olyan
önmagát helyezi oda (trónszék – egoizmus). Ott az ember szolgává, sőt állattá aljasul.
Isten léte tesz emberré, képmása vagyok. Attól vagyok ember, hogy van Istenem,
és őt megvallom. Ez a legfontosabb emberi szükséglet. Tudni, hogy van és
szeret.
Azok,
akik Boldog Salkaházi Sára testvért az üldözött zsidók mentéséért a Dunába
lőtték (1944.XII.27), akik végeztek Radnóti Miklóssal, azokban sem volt szeretet.
Radnóti sorai hűen igazolják: „
Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak
parancsra…” A bűn óta ki
kell mondani, hogy van Isten, és Szent az Isten, mert a bűnnel, főleg korunk
bűneivel elhomályosult a látásunk. Míg Berzsenyi Fohászkodás-ában vallja: „Isten!…
Léted világít mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet”, azóta vége a
magától értetődő Istennek…
Amíg el nem
fogadom, hogy van Isten és ő az életem Ura, addig mindentől függök: horoszkóptól,
tőzsdétől, autótól, hatalomtól, pénztől… Szinte mindentől és porszemként sodor
az élet.
Ha utazom és valaki
megszólít, válaszolok. Ekkor a mi világaunk is megnyílik egymás előtt… Ha
segítségül hívjuk Isten nevét, Isten tenyerére lépünk. Kitágul a világ, tervezhető
lesz az élet. Megvan a fixpontom, életem kilátása a végtelenbe nyílik. Ha Isten
szent számomra, akkor vagyok én is valaki. Egyébként csak egy az embertömegből.
Az ő léte az alap. Erre állva építhetjük meg életünk alapját.
5. Istenünknek
van neve: Atyánknak. Nem fél a világosságtól. Velünk van, értünk van. Ami
névtelen, az a gonoszság. Amikor elhatalmasodik a névtelenség, akkor születik a
terror, a diktatúra: a part parancsra cselekvés…. A kommunizmus az állatokkal
kezte a számozást, s végül számszerűvé tette az embereket, tárgyiasított. Ezért
veszélyesek a névtelen vallások, az ezotérikus tanok. A mi Istenünknek van neve:
Atya, Fiú, Szentlélek. A mi Istenünk a személyes Szeretet.
Ha szent az ő neve, nem kell külön
nevet szerezni magamnak. Isten nélkül nagynak lenni – rekordok könyvébe
bekerülni, hírességnek és sikeresnek lenni, valami nagyot alkotni... múló
dolog.
Korunkban nagy
divat az arculat építés, válás, hírnév. A létnél fontosabb lett a látszat.
Iparágak épültek arra, hogy mást tudjunk mutatni, mint amik vagyunk. Ha Isten
nevéről megemlékezünk, beteges ábrándjainktól megszabadulunk. Vörösmarty írta: „Ábrándozás
az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.” Az apostoloknak
mondja Jézus: „Ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek
is engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek fel van írva a mennyben.”
A középkori festők ezért nem írták alá képeiket, mert hittek abban, hogy a
mennyei aláírás fontosabb. Az Isten neve legyen szent, és én vele növök. Isten
Isten, úgybeszélek, emlegetem, neki áldozom…. Istent megismerni, belőle
gazdagodni, ez az igazi növekedés.
6. A
megszentelés ellentéte a megszentségtelenítés. Hogyan történhet ez? Pl.
közönnyel – figyelemre sem méltatom az Istent életemben. Amikor
sikertelenségeim nyomán vádolom, vagy
kilátástalanságomban megalázkodva esdeklek. Világunkban egyre nagyobb a
félelem az őszinte, tiszta beszédtől. A világos, tiszta szó, amikor tudunk igent
mondani arra, amire Isten hív minket, és nemet arra, amit tilt nekünk – ez a
nevének megszentelése a mindennapokban. A húsvéti szentidő is ebben segít
minket.
7. Amíg
a Miatyánkot komolyan veszem, kimondom,
tisztelem, megélem Isten jelenlétét. Ebben a névben erő van. Erőforrása volt az
apostoloknak, prófétáknak, vértanúknak, hitvallóknak évezdereken át. Összeköti
a hívőket, leválasztja a hitetleneket. Ora et labora = Imádkozzál és dolgozzál!
– ebben a sorrendben. Először ismerd
fel, imádd az Istent, reggel vess keresztet a Szentháromság nevében, aztán vele
indulj a munkába. Vele a munka öröm, a halál hazatérés, a megbocsátás növekedés.
Isten
nevét hiteles tettekkel kell megszentelni. Tetteinkkel tesszük láthatóvá a
láthatatlan Istent a világban. Krisztus arra kérte az apostolokat, és általuk
minket is küld: „úgy világoskodjék a ti
világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék
Atyátokat, ki mennyekben vagyon!” Keresztségünkor mindnyájunknak átadták az
égő gyertyát, Krisztus világosságát: „Vedd ezt az égő gyertyát és igyekezzél
egész életedben a hit és a jócselekedetek világosságával tündökölni!”
Most a járvány
idején vizsgáljuk meg, milyen az Istennel és az egyházzal való kapcsolatunk, az
Isten igéjével és szentségeivel táplálkozunk-e, szent nevét önmagunkban és a
világban hitelesítjük-e?
Az egyház
tagjaként feladatunk kimondani és megszentelni a mindennapok igaz életével
Isten szent nevét. Ezzel adunk cselekvő választ az Úrnak, aki alkotott,
megváltott, megszentelt és fenntart mindeneket. A görög katolikus liturgia szövegével
vallom: „Uram, csókot sem adok neked,
mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged…” Ámen.
Azon a szentmisén mi is ott voltunk, a marosszentgyörgyi kármelita nővérek. Jó volt együtt imádkozni, imával, szeretettel, Jozefa nővér
VálaszTörlés