Kiválasztott nép vagytok

Krisztus világa márciusi számában Dsida Jenőnek 1933-ban készült Magyar karaván Itálián keresztül című úti beszámolójából egy kiadós részletet lehet olvasni. Mirk László tanár úr választotta ki és vezette fel ezt a szöveget. Ha még nem tudnánk, Dsida Jenőtől megtudhatjuk, hogyan kell hozzáállnunk egy igazi zarándoklathoz. A fiatal költő azt szerette volna tudni, hogy milyen is valójában a Szent Péter-templom, amely a katolikus gyermekek fantáziájában „legendássá tornyosodik”. Hát, valódi otthon ez a templom az oda betérők számára. Dsida szavaival: „Ott imádkoztam, nem szavakkal, mint szokás, hanem a szív belső lendületével, az öntudat tizedmásodperc alatt mennyekbe száguldó elragadtatásával.”

Egy másik nagy élménye, találkozása XI. Pius pápával volt. A zarándokok imáját hallva a pápa megszólalt magyarul, azt mondta: „Éljen! Éljen!” – és a bazilikából kifelé menet kezet fogott mind a háromszáz magyar zarándokkal. A pápa nagyon jól tudta, hogy mire van szükségük a híveknek: jó szóra, biztatásra, szeretetre. Nem kell mondanunk, hogy napjaink karanténos világában is milyen nagy igény van a jó szóra, a jó érzésre. 

A pápa jól ismerte, Szent Péter bátorítását, amit a mai szentleckében olvasunk: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” (1Pt 2,4-9) Sajnos ezt nem ismeri, a szavazatainkkal román államfővé választott Johannis, hanem sérteget, gyűlöletkeltően beszél. Megadóan kell látnunk, hogy amit áldozatos munkával építettünk, azt most politikai érdekből hogyan rombolja. 

Viszont jól eső érzés ma az evangéliumban Jézus felszólítását és a megígért biztonságról szóló szavait hallani: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.” (Jn 14,1-12) Jézus odaadóan tette kötelességét, építette Isten országát kereszthalálának összeomlásáig, és ez utóbbit úgy tette húsvéti eseménnyé, hogy ebben a kereszthalálban is odaadó szeretettel adta magát az Atyának. Az Atya válasza, Jézus megdicsőítése volt.

Jézusban hiszünk és ez dicsőségünkre válik. Mint élő kövek „épüljetek rá lelki házzá, szent papsággá” – biztat Szent Péter apostol –, mert Jézus által jutunk el az Atyához. Az apostolok és a hívek tanúságot tettek krisztusi hitükről és küldetésükről, az apostolkodásról és az áldozatvállalásról. Ebben segítette a Szentlélek. (ApCsel 6,1-6) Jézus megváltó művének folytatását az egész egyházra, hívekre és papokra bízta. Teendőnk keresztségünkből származik: tegyük jobbá és boldogabbá szomszédaink, rokonaink és barátaink, egymás életét. Így szent nemzet leszünk.

„Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, ... vagytok.” 1Pt 2,9.