Józan Ész halálára

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset" hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".  

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok és megbízható szülői stratégiák szerint élt (addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér). Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni:

- jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; 

- kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert kötekedő társukat rendre utasították; 

- vagy a zavargó diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését. Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy adjanak egy aszpirint vagy intőt, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett... 

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a bűnözők kezdtek különb bánásmódban részesülni, mint áldozataik. 

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá stb... 

Józan Ész halálát megelőzte 

- szülei: az Igazság és Bizalom,

- felesége: a Bölcsesség, 

- lányaik: a Felelősség és  Törvényesség,

- fiuk: az Ésszerűség halála. 

Túlélték (de nem gyászolják!) szörnyű mostohatestvérei: „Hívják ide az ügyvédemet”, „Nem én voltam”, „Ne szólj bele” és „A társadalom áldozata vagyok”...
Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy Józan Ész elment.