2017. 07. 09.

Az ösztönösség fölé emel



Az élővilág magasabb rendű élőlényeit egy belső törvény, program, az ösztön irányítja. Ez az élőlényekben levő, velük született és öröklődő készség az egyedet, illetve a faj fenntartása érdekében a fajt célszerű viselkedésre sarkallja. Az emberben is jelen van ez a belső indíttatás, késztetés. Emellett az embernek szellemi lelke van, mely testének emberi létet ad. A szellemi lélek két képessége: az értelem és a szabad akarat. Az értelem latinul intellectus, görögül nousz. Tárgya az igazság. A szellemi lélekben az érzékektől különböző megismerő képesség rejlik, általa nyitott az ember az ideák, számok és lényegek világára. A latin intellectus a 'dolgok mélyében olvasásra', a lényegkeresésre utal. Az értelem által van az ember a végső, mindent hordozó elvekre (szent, igaz, jó, szép) rendelve, melyekben Istennel érintkezik. Az értelem által nyitott az ember a teljes valóságra úgy, hogy annak eredetét, értelmét és célját kérdezheti. Ez a nyitottság az értelem alaptevékenységében, a lét megértésében gyökerezik. Számunkra ugyanis a lét a legismertebb valóság, belőle indul ki minden kérdés, megkülönböztetés, magyarázat és megértés; ugyanakkor mindent magában foglal, az értelem tevékenységét, a gondolkodást is, s fölülmúl mindent, a gondolkodást is. Mivel az értelem kutathatja a létet, az ember képes a létezők beláthatatlan sokaságát megismerni, s képes minden létező fölé, sőt magához a minden létezőt magában foglaló és egyúttal fölülmúló Léthez, Istenhez emelkedni. A maga végtelenségére bukkan, ha értelme megismerő tevékenységének föltételeire reflektál, s fölfigyel arra, hogy minden egyes létező megismerése azáltal lehetséges, hogy maga a lét nyitott előtte. Ezzel út nyílik az értelem számára az önmagában korlátlanul tökéletes léthez, Istenhez.
Az akarat az ember egyik szellemi képessége, mellyel mint személy állást foglal, dönt és cselekvéseket indít el vagy tilt le. Az akarat tárgya a jó. Működése föltételezi az értelmet, s az emberi cselekvés e két képesség együttes munkája. A jó cselekedet Isten akaratának szabad akarattal és tudatosan történő teljesítése. Természetes, ha földi célokért történik, természetfölötti, ha Isten szeretete motiválja. Ellentéte az ösztön. 

Isten a maga üdvözítő akaratával közeledik az ember felé: azt akarja, hogy senki el ne vesszen. Ezért küldte hozzánk a Fiát, mint béke fejedelmét, hogy a nemzetek közötti békét megvalósítsa. (Zak 9,9-10) Jézus az egyszerű embereknek nyilatkoztatta ki Isten országának titkait, azoknak, akik Istentől várták a szabadítást, a belső békét. (Mt 11,25-30) Ő a szelíd és alázatos szívű, aki szeretete által az Atyát nyilatkoztatta ki, és kapcsolatunkat a benne való hitre és szeretetre helyezte. Így Szentlelke által a merő ösztönösség fölé emel bennünket. (Róm 8,9; 11-13) Testi föltámadásunk a vele megélt folyamatnak végső állomása lesz. Addig is a Lélek ösztönzését kövessük, hogy egyre jobban átalakíthasson Krisztussá. És így másokat is hozzá vezessünk.

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok...” Mt 11,28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése