A cím magyarul
így hangzik: Vendég jött, Krisztus jött.
Ez a kifejezés Szent Benedek apáttól származik, és azt jelenti, hogy a
monostorokban úgy fogadják be a vándorokat, mint magát Jézus Krisztust. A
kolostor nem átjáróház, hanem a szerzeteseké, a vendégeké pedig a vendégház és
a templom. A vendégfogadás bibliai alapja az utolsó ítéletet tartó Krisztus,
ahol minden ember, minden nép jelen lesz, s megtörténik a jók és rosszak
szétválasztása. Isten az embert örök boldogságra teremtette, ezért mondja a
jóknak: „Vegyétek birtokba a világ
kezdetétől nektek készített országot.” Figyelemreméltó, hogy Jézus az
irgalmasság testi cselekedetei alapján ítéli meg az embereket, mert a hit a
szeretetben nyilvánul meg. „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és
adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és
felruháztatok…” (Mt 25,34sk) A Didakhé, azaz A tizenkét apostol tanítása mű Kr.u. 130-ból való, amely az egyház
szertartásait, és a közösségi élet szabályait rögzíti. Ebben ez áll: „Mindenkit fogadjatok be, aki az Úr nevében érkezik... Ha
a jövevény átutazóban van, segítsetek, amennyire tudjátok; ne maradjon azonban
nálatok, csak két vagy három napig, amennyiben szükséges.”
Szent
István királyunk az Intelmek Imre fiamhoz műve VI. fejezetében a vendégek s a jövevények (üldözöttek) befogadásáról és gyámolításáról így ír: „Megparancsolom neked, fiam, hogy
a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad
szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Ezzel nemzetünk részévé tette mindazokat, akik
bebocsátást kértek országunkba és hajlandók voltak megdolgozni saját
boldogulásukért, hazánk előmeneteléért vagy védelméért. István király műve megírásához az evangéliumból és a hagyományból
merített. Az evangéliumra utalnak a székely kapuk feliratai is: „Szíves vendéglátó e kapu gazdája...”
Ehhez hasonló a házifalvédők felirata: „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég.”
A fenti sorok arra
utalnak, hogy a vendéglátásban Krisztust látjuk vendégül. A mai olvasmányok az
irgalmas szeretetről, a vendéglátásról szólnak. Ábrahámnak sejtelme sem volt
arról, hogy kiket lát sátra mellett, és kiket vendégel meg. (Ter 18,1-10a) Csak
a beszélgetés folyamán derült ki, hogy Isten látogatta meg, és élettel áldja
meg. Andrej Rubljov orosz ikonfestő (1411 körül) a történetben a Szentháromság
látogatását látja. Az evangéliumban Jézus betér betániai Márta és Mária házába.
(Lk 10,38-42) Mária, mint tanítvány, Jézus lábához ül, Márta pedig felszolgál. Márta
a régi szövetség, Mária az újszövetség jelképe, ő megértette, hogy Krisztusba
vetett hitből fakad a megigazulás.
Aki a keresztség által Krisztus egyházba
beépül, az a saját szenvedéseit egyesíteni tudja Krisztuséval. (Kol 1,24-28) Mindent
Krisztusért és Krisztussal, ez a keresztény élet.
„Boldogok, akik jó szívvel
fogadják Isten igéjét...” Lk 8,15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése