Kérdezz, ha tudok, felelek 2.

2. A Billings-módszer

A Billings-módszer (ovulációs módszer) alapja az a tudományosan ellenőrzött és igazolt felfedezés, hogy a méhnyakban termelődött nyák a fogamzóképesség legmegbízhatóbb jele. E nyák minőségének megváltozása a tüszőrepedés bekövetkezését mutatja, valamint jelenléte nélkül a hímivarsejtek a nő szervezetében életképtelenek!!!

   A tüszőérés megkezdődését jelzi a nyák termelődése. A nyák a hüvelyen végig haladva mindig kijut a vulvára, így soha nincs szükség a nyák hüvelyen belüli vizsgálatára. (Ez azért fontos, mert a nők többsége idegenkedik a belső vizsgálattól.) A nyák síkossága, csúszóssága, nyújthatósága jelzi a nőnek, hogy amit érez, az nem hüvelyváladék. (A hüvelyváladék sohasem síkos, nem csűszós. A síkos érzet teszi lehetővé, hogy vakok is sikeresen megtaníthatók erre a módszerre.)

   A tüsző megrepedését a nyák síkosságának a megszűnése jelzi. Ennek az az oka, hogy a tüszőrepedés után termelődő sárgatesthormon a nyák biofizikai jellemzőit megváltoztatja. Ez abban nyilvánul meg, hogy a nyák síkossága, csúszóssága észrevehetően megszűnik.

   A fentiekből következik, hogy a Billings-módszerrel biztonságosan meg lehet állapítani a tüszőérés megindulását, az érés idejét, valamint az érett tüsző megrepedésének, ezáltal a petesejt szabaddá válásának a megtörténtét. Így teszi lehetővé a női ciklus élettani jelenségeinek tudatos nyomon követését. Mivel a vizeletürítés minden embernél élettani szükséglet, így a vulvánál történő megfigyelés nem igényel külön időt. Vizeletürítés előtt (!) papírzsebkendővel vagy toalettpapírral kell a hüvelynyílást megtörölni. Akkor érezhető, hogy van-e síkkosság, csúszósság, van-e valamilyen váladék a papíron. Ha van, akkor a síkosság, nyújthatóság dönti el, hogy nyák, vagy hüvelyváladék, amit észlelni lehet.    " S z a b á l y o k "  c s a l á d t e r v e z é s  e s e t é n :

1. Fogamzóképes a nő a nyák észlelésének ideje alatt, valamint a tüszőrepedést jelző síkosság megszűnésétől számítva még három napig. Akik gyermeket szeretnének, csak az ez idő alatti közösülés(ek)ből várhatnak fogamzást.
   Akik el akarják kerülni a teherbe esést, ez idő alatt tartózkodjanak a közösüléstől.
2. A tüszőrepedést követő harmadik nap után a nő terméketlen a kb. két hét múlva jelentkező menstuációs vérzésig. Teherbe esés lehetetlen. A közösülések lehetősége korlátlan.
3. A menstruáció ideje alatt megkezdődhet a következő tüsző érése,, amit a níák jelezne, de ezt a vérzés elfedheti. Tehát a teherbe esés lehetőségét a nő nem tudja ez idő alatt egyértelműen, biztonságosan megállapítani. A terhesség elkerülése végett ne közösüljenek!
4. A menstruáció után, a nyák termelődésének megkezdődéséig a nő terméketlen. Mivel a maradék ondó elfedheti a nyák megjelenésének észlelhetőségét, a nyák termelődésének megkezdődéséig a minden második napon való közösülés teszi lehetővé a síkos nyák biztonságos észrevehetőségét. Amíg a maradék ondó kiürülése után síkos, csúszós nyákot nem tapasztal a nő, addig terméketlen, nem tud teherbe esni, még ha akarna sem. (A nyák észleléséhez kellő idejű fentlét szükséges!)

   A fentiekből következik, hogy Billings-módszerrel biztonságosan meg lehet állapítani a fogamzóképes napokat. Ezek ismerete segít a várt fogamzás elérésében, ill. a felesleges önmegtartóztatást kiküszöböli a fogamzás elkerülésének szándékakor. 

Irodalom: Dr. Evelyn Billings - Ann Westmore: A Billings-módszer

Közösségépítés rózsafüzérrel 1. rész

A kolozsvári Nőszövetség aulájában (Szentegyház utca) az angyali üdvözlet újszerű megjelenítése látható. Az alkotás bal oldalán Szűz Mária monogramja, jobb oldalán a görög „Métér Theou” vagyis Isten Anyja szavak rövidítése (mintha a piaristákra utalna) azt a látszatot keltik, mintha ezek a szárnyak tartanák fenn az egész kompoziciót. Az alkotó megjelenítette a Szentlelket is galamb képében Gábor angyal és a Szent Szűz felett, hiszen a megtestesülés titka a Szentlélek ereje által történt.

Fontosnak tartom, hogy e kép üzenetéből induljunk ki, amikor a rózsafüzér imádság közösségépítő jelentőségéről akarunk értekezni, elmélkedni. 

Mégis, hogy mindenki számára szemléletesebb legyen mondanivalóm, ezért egy pillanatra képzeljük magunk elé a csíksomlyói Napbaöltözött Boldogasszony képét. A Szűzanya fején hármas korona látható és feje körül 12 csillagból álló koszorú. Jobb kezében jogart, bal karján a kis Jézust tartja. (Az ikonok három csillagát helyettesíti a hármas korona. Jelentése, hogy Mária szűz volt a szülése előtt, szűz maradt a szülés alatt és szűz a szülés után is.) Lába alatt a föld és a félhold, a kígyó és az eretnek fej, vagyis ő a kegyelem rendjében a bűn és a mulandóság felett áll. Szűz Mária egész alakját a nap sugarai veszik körül, ami a kegyelemteljesség jele.

Most a szobor bal aljától az óramutató járása szerint tekintetünkkel lentről felfelé haladjunk, ugyanakkor csendesen kezdjük el mondani  az Üdvözlégy Mária ima első részét, úgy hogy Jézus nevét akkor mondjuk ki, amikor tekintetünk a felső csillagig ért. A Jézus nevének kimondása után az Egyház imáját mondjuk, miközben tekintetünk a jobb oldalon lefelé halad a szobor aljáig. És így ki is alakult az első füzér.

Amit az első részben mondtunk, az Gábor angyal és Szent Erzsébet köszöntésének részei, olyan üzenet, amely tetőpontját a megtestesült Igében, Jézusban éri el, mert Jézus ennek az imának a központja. Az áldó Jézust balkarján tartó Istenanyát, aki igent mondott a megváltásra – és akit mi magyarok Asszonyunknak hívunk –, most szeretettel szólítjuk meg és arra kérjük, hogy tekintsen reánk – akik élő hittel sorakozunk Jézus mögé –, és imádkozzék értünk  bűnösökért most és halálunk óráján. Ez a kép és ima egyszerre segít bennünket, hogy megértsük azt az elmélkedő imát, amelyet rózsafüzér imádságnak nevezünk. 

1.   Az elmélkedő vagy benső ima – írja Avilai Szent Teréz – nem egyéb, mint barátság Istennel, négyszemközti együttlét vele, aki szeret bennünket. Az elmélkedő imában nem azért mondjuk ki ismételgetve vágyainkat, hogy befolyásoljuk Istent, hanem azért, mert szeretjük őt. Az elmélkedő imát, a szerető viszonyt kifejező imát nem lehet könyvből tanulni, hanem gyakorolni kell, elmélkedni kell hozzá. Eligazítást is azok kapnak, akik szeretnének mindennap elmélkedni, vagyis Istennel lenni.

a) „Máriában a Krisztus-szemlélés fölülmúlhatatlan mintaképét kapjuk. A Fiú arca különös jogcímen tartozik hozzá. Az Ő szíve alatt formálódott, emberileg hasonló lett hozzá, ami kétségtelenül még nagyobb lelki bensőséget is jelent. Senki sem hasonlítható Máriához abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta őt; s a következő hónapokban kezdte érezni jelenlétét, és elképzelni arcvonásait. S mikor végre Betlehemben világra hozta, testi szemeivel is megpillanthatta a Fiú arcát, miközben bepólyálta és jászolba fektette (vö. Lk 2,7). Ettől kezdve tekintete, mely mindig imádó csodálattal volt tele, nem szakadt el tőle.” (II. János Pál: Rosarium Virginis Mariae, 10. 2002. okt. 16)

            b) Az elmélkedő imádságot gyakorolta az Úr Jézus. Mindjárt tanító útja előtt negyven napon át a pusztában tartózkodott, böjtölt és imádkozott. A mennyei Atyával beszélgetett. Eközben megkísértette a sátán, de ő megmaradt az Atya szeretetében, és ezzel is diadalmaskodott a gonosz felett.

            c) Jézus példáját követték az őskeresztény remeték is. Ők a puszta magányát választották, hogy egyedül legyenek az egyedülvaló Istennel. Vagyis elmélkedjék bele magukat az Isten szeretetébe. Magányos és veszedelmekkel teli életet éltek, közben kísértést szenvedtek. Ekkor tapasztalták meg, hogy Isten gyermekeiként élni a közösség vezetői a püspökök és a papok az élő Krisztus és  az apostolok képviselői segítenek, amikor tanítanak és a szentségekkel megszentelnek, aztán közvetlen figyelmeztetéssel a szülők, barátok és keresztény testvérek szintén segítenek. A magányos remeték felismerték esendő voltukat, megtanulták a „szellemek megkülönböztetését” és a mindenkori vezető szükségességét. Ezért egy-egy remete gyakran mérföldeket vándorol Isten rávonatkozó szaváért, csakhogy egy rövid tanácsadó szót halljon, „az üdvösség egy szavát”, amely jelenlegi helyzetében Istennek rávonatkozó ítéletét és akaratát foglalja össze.

            A kapott szavak hatását nem annyira tartalmuk magyarázza, hanem a Szentlélek belső, kísérő működése a hallgató lelkében. Ez égő hitet tételez fel, az Isten szavának és az üdvösségnek mélységes éhezését. Ezt a világosságigényt viszont a megpróbáltatások és a bűnbánat szülték. A vezetés, ami egy mondat vagy egy szó csupán – Isten felelete volt arra az igényre, melyet a lélekben a próbatétel és a töredelem teremtett –, hogy a Szentlélek kegyelmeinek hűségesen megfelelve, elérje annak különleges célját és eljuthasson az Istennel való egyesülésre. Ez volt a lelkiember, akinek egész életét, minden időben és minden tevékenységében, lelkivé emelte a Szentlélek működése, akár szentségek által, akár személyes, benső ihletéssel. A lelki ember az, aki „akár eszik, akár iszik, vagy bármi mást tesz, mindent Isten dicsőségére cselekszik” (1Kor 10,31). Minden cselekedetében szabadon, önként, szívből jövően jár el, szeretetből.

            2. Az elmélkedés ismert volt őseink előtt is. Elmondhatjuk róluk, hogy elmélkedő emberek voltak. Erről tanúskodnak a 9. és a 10. századi arab és görög utazók feljegyezései, továbbá szavaink, házi- és telekrendszerünk, családi szokásaink és a székely kapuk. Mindezek eleink felfogását őrzik a nagy világról (makrokozmosz) és a családról (mikrokozmosz). Az élő világ a mennyből, az égből és a földből állt. Olyan e kép, mint egy piramis, melynek csúcsán a menny lakója – az ég és föld Ura – az egy Isten van, akit imádtak és akinek áldoztak. A világkép középső részén van az az ég, két nagy világító testtel, a nappal és a holddal meg apró csillagokkal, melyeket tiszteltek, mivel a föld növényeit, állatait és az embereket szolgálják. Áldottnak mondták a napot és szépnek (babbának) a holdat, de nem imádták. A földi világhoz tartoztak a növények, állatok és az emberek. Az ember útja pedig a földi világból indult és célja volt a menny.

            A család őseink mikrovilága volt, amelynek csúcsán az egy Isten, a menny lakójja állott. Ő a szeretet szálaival kötötte össze a férfi és a nő életét. Ekkor ők új állapotba mentek át, a földi világból az égi rendbe léptek a családalapítással. Ettől kezdve az új család egén úgy tündökölnek, mint a nap s a hold az égen. A férfi úgy jár-kel a családjáért, mint a nap reggeltől estig. Ezért a férfi szimbóluma a nap volt. A feleség úgy gondozza kis világát, családját, mint a fényes hold az udvarát. Az asszony jelképe a hold lett, amely ki-kitelik (áldottá válik) és a szüléssel megújul, mint a hold. A férj és a feleség így teljesítik hivatásukat az Isteni rendben és szolgálják az életet: gyermekeknek adnak életet és őket nevelik, a megélhetés végett állatokat tartanak és a földet megművelik. Így a tisztességben leélt élet jutalma átmenet lehet a mennybe (Isten országába). Annyira tiszta volt eleink egyistenhite és a családról vallott felfogása, hogy Luitprand cremonai püspök, diplomata, történetíró a 10. század közepén azt írta a magyarokról, hogy „a magyarok majdnem keresztények.”

Az első magyar szentcsalád szent István és Gizella eljegyzését 996-ban tartották a Scheyern-i bencés apátságban, az esküvőt Esztergomban. Mindkét szertartást Szent Adalbert végezte. A korabeli rituálék közül ránk maradt a regensburgi esketési könyv (10. század), amelynek szertartása a házasság kegyelmi hatását a gyűrűk megáldásával és felhúzásával emelte ki. A megáldott gyűrűk átadásakor végzett cselekedet és kérő ima szintén egy hármas tagoltságot fejezett ki: az egy Istent, a két szívet és a három isteni erényt.

Az eskető pap a következőt mondta és tette: az egy Isten (ekkor a gyűrűvel megérintette a hüvelykujjat) fűzze össze a két szívet (ekkor megérintette a második, azaz mutató ujjat): hit, remény és szeretetben (a három isteni erény mondásakor érintette a harmadik, vagyis a középső ujjat). Ennek megpecsételését jelentette, mikor a gyűrűt felhúzta a negyedik ujjra. Így lett a negyedik ujj a gyűrűsujj. A legkisebb közösség élete az Isten színe előtt kötött szentségi házassággal kezdődött. Jó családként élve számíthattak arra, hogy a tisztességben leélt földi élet után a mennybe, Istenhez fognak jutni.

- folytatása következik - 

Búcsú Ft. Kosza Vilmostól

Csíkszenttamáson született 1929. január 13-án. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. A gimnáziumot Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Gyulafehérváron, a teológiai tanulmányait Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolán végezte. A békepapi teológiát nem vállalta. Évfolyamtársaival munkaszolgálatra ment. Könyvelőként is dolgozott. 1955-ben, amikor Márton Áron főpásztor visszatért Gyulafehérvárra, akkor ő is visszatért a teológiára. 1957. Április 28-án szentelte pappá istenszolgája Márton Áron. 1957-től 1963-ig Gyergyóremetén, 1963-tól székelykálon, 1967-től Kászonújfaluban, 1982-től Csíkszentdomonkoson, 1988-től Csíkszentmártonban plébános. 1989-2004-ig alcsík-kászoni főesperes. 1991-től tiszteletbeli kanonok. 2004-ben nyugdíjba vonult. Nyugdíjas éveit Csíkszeredai otthonában töltötte. Szívesen segített a Szent Kereszt plébánián, főleg Gyímesközéplokon és Hidegségen. Az utóbbi négy évben rákos betegségének keresztjét türelemmel szenvedte. Egyházhű, főpásztorát tisztelő, ugyanakkor szelíd, odaadó és halk szavú földi szolgálatát 83. évében, 2012. május 5-én befejezte. Temetése szülőfalújában, Csíkszenttamáson 2012. május 8-án, kedden délelőtt 11 órakor lesz.

Szelíd és alázatos szívű Jézus,

Alakítsd Vilmos testvérünk szívét a Te szent szíved szerint.
**
A temetési szertartást és szentmisét  Exc. Dr. Jakubinyi György érsek és Msgr. Tamás József segédpüspök celebrálta. A beszédet Ft. Kosza Vilmos fölött Msgr. Borbély Gábor ny. főesperes, kanonok, évfolyamtársa mondta. Több mint 120 paptestvér vett részt a temetésen.
R.I. P.!

A szeretet kibontakozása

Egyházközségünk nagy napja van. Az elsőáldozásra készülők első csoportjából 47 gyerek járul szentáldozáshoz és lesz teljes a szentmiséje. Öröm ez a gyerekeknek és szülőknek, a testvéreknek és rokonoknak, a keresztszülőknek és pedagógusoknak, a hittanároknak és mindnyájunknak. Életünk Isten nagy ajándéka, amit szüleink által kaptunk. Jó szüleink nemcsak a földi létbe indítottak el, hanem a keresztség által a kegyelmi élettel is felvérteztek. Gondoskodó szeretetük az Egyház közösségében ötvöződött Jézus Krisztus megszentelő tanításával és életadó szentségeivel. Így erősödtünk meg Krisztusban. A gyerekek is az imádság és a jótettek által fejlődtek, most a szentgyónás által megtisztultak és a szentáldozásban Krisztussal egyesülnek. Ez az ember és az Isten szent közössége, kommuniója. Így olyan erős kötelék jön létre Isten és közöttünk, hogy Szent Pál szavai szerint, sem élet, sem halál el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van. Igeliturgiánk a keresztény élet keresztmetszete: megtérés, Krisztusba kapcsolódás és a szeretet kibontakozása. Azzal, hogy Jézus megszabadított bennünket a bűntől és "új életet" ajándékozott nekünk: Isten gyermekei vagyunk. A megtérést Isten megelőző kegyelme segíti elő (ApCsel 9,26-31). Mindenkinél ez egyéni módon működik. 

Az olvasmány arról szól, hogy a keresztény üldöző Saulból hogyan lett Krisztus lánglelkű apostola. Saul más akolból került az Egyházba. Sokféle megtérés volt és van. Vannak ilyen Saul-Pál fordulások, és vannak kisebb megtérések is. Mindenik a szellem és értelem megtisztításával kezdődik. Ez abban áll, hogy a hitigazságokat mélységes hittel elfogadjuk; más emberi okoskodással össze nem keverjük, a világmindenséget, a történelmet és saját életünket a keresztény hit fényében szemléljük. Ha nekünk Krisztus az élet igazsága, akkor egész egzisztenciánkkal előtte kell meghódolnunk. Csak így bontakozhat ki Jézus tanítása bennünk, és veti ki előbb szellemünkből, majd pszichénkből, végül testi életünkből a tisztátalanságot, a bűnt. A megtérés tehát egész életre kiható, állandó folyamat, elkötelezettség: Krisztust akarjuk magunkra ölteni (Róm 13,14). A keresztségben szentségi módon Krisztusba oltódunk (Jn 15,1-8). Jézus evangéliumi metaforája tovább viszi a próféták és zsoltárok szóképét. Ő a szőlőtő (kegyelem forrása) és mi vagyunk a szőlővesszők (kegyelemből élők). Az istengyermeki élet az ember és Jézus együttéléséből fakad és magába foglalja a test és lélek képességeinek Krisztussal élő egységét. Ezt tesszük a szentmisében, amikor felajánljuk életünket Jézus áldozatával egyként az Atyának és a Szentlélek ereje által Krisztus önmagát adja nekünk a kenyér és bor színeiben. A szentáldozásban pedig szentségi módon Krisztussal egyesülünk. A Krisztussal azonosult élet ismertetője, az emberszeretet (1Jn 3,18-24).  Ez a Krisztussal élő és embereket szolgáló szeretet a kegyelmi élet.

„Aki énbennem marad, bőséges termést hoz.” Jn 15,5

Krisztussal azonosuló ember

Aurelius Augustinus sötétbarna pún fiúcska 354-ben született a numídiai Tagastéban. Édesapja pogány, édesanyja keresztény asszony. Szülővárosától délre eső Madaurában retorikát tanul, akiben a lángész és lángoló érzékek korán ébredeztek. A társaságkedvelő fiú könnyelműen él, sok szomorúságot okozva édesanyjának. Mai értelemben vett középiskoláit 17 éves korában befejezte. Atyai ismerőse anyagilag támogatta, hogy a Karthágóban tanuljon-tanítson, és pályafutását készítse elő. Ott a színházban leli örömét, valamint a szerelemben. 372-ben megszületik fia, Adeodatus. Keresni kezd tehát, kezébe véve a Szentírást, de azt egyszerű stílusa miatt félre is teszi. Ott belevetette magát a manicheizmus szektába, amely azt vallotta, hogy a test vétkei nem számítanak, majd a lélek úgyis kiszabadul belőle. Valami több után vágyódva, elkezdi olvasni Cicero, Hortensius című művét, mely fordulópontot jelent életében. „Akkor úgy láttam, hogy a Szentírást Cicero nagyszerű könyvével egy napon említeni sem lehet. Tudós gőgömnek nem tetszett benne a szerénység, viszont értelmem nem tudott behatolni mélységeibe.” Kilenc év után kiábrándult az eretnekségből. Elhagyta Karthágót és Rómába utazott. Iskolát nyitott, de belebukott. Barátai segítségével 384-ben elnyerte a milánói szónoklattani tanszéket. 

Tekintélyes állásban, édesanyja és szeretteivel körülvéve is boldogtalan. Viszont Szent Ambrus kifinomult nyelvezetét hallgatva, akaratlanul is lelkébe hatolnak a hit igazságai. Nagy kétségek között vergődve találkozott Szent Ambrussal. A nagy püspök beszédei krízist váltottak ki benne, amely végül is megtéréséhez vezetett. „Jóllehet magyarázatait nem iparkodtam megjegyezni, hanem csak előadási módjára figyeltem - nem hittem, hogy van hozzád ösvényünk, s így csak hiábavalósággal törődtem -, a kifejezések, melyeket szerettem, bevezették lelkembe a tartalmat is, amellyel egyébként nem törődtem, de nem tudtam őket egymástól külön rekeszteni. S míg készséges lélekkel azt iparkodtam felfogni, milyen választékosan beszél, együtt az is besurrant lelkembe, milyen igazat beszél. És pedig fokozatosan.” Ekkor ismeri fel, ahhoz, hogy eljusson Krisztus igazi valójához, neki is meg kell alázkodnia. Kezébe vette a Szentírást, és Szent Pál leveleit mohón olvasta. Végül is szelleme, értelme megtisztítása megtörtént. Elfogadta a hitigazságokat, a megváltó utat és azokat más emberi okoskodással össze nem vegyítette. Ellenben „ott, ahol megszűkült” a megváltó út, vonakodott járni rajta. Hátra volt még akarata megtisztulása. A végső igazság elfogadása azért nehéz, mert megköveteli az embertől az egzisztenciális választ, akaratának, erkölcsi életének teljes meghódolását. Csak ha ez elkezdődik, tisztul meg a lelki és testi rész az emberben. Néhány neves ember megtérése bátorítóan hatott rá, és megfogalmazta magának: Te nem tudnád megtenni, amit ezek tudnak? És a Római levél 13,13-ban megkapta a döntést. Félévet készül a keresztségre és 387. árpilis 25-ére virradó nagyszombat éjszakáján fiával együtt Ambrus megkeresztelte. E megtért ember Krisztussal azonosult, gyümölcsöző élete által lett az, akit Szent Ágoston néven ismer a világ.

Kérdezz, ha tudok, felelek 1.

A házasságban, amikor már gyerekek vannak, és többet nem akarnak, akkor bűn-e az óvszer használata?

Bűnnek bűn, mert a teljes szeretet ellen van, mert a termékenységet tagadja, a Teremtő tervét támadja és ugyanakkor szétrombolja a férj és feleség egységét is.

Miért bűn?

Ha a házastársak egymást tiszteletteljesen és tökéletesen ajándékozzák meg, ahogyan ezt a házasságbeli szerelem természete magában hordozza, sőt megköveteli, úgy ennek teljes önmagát kell nyújtania - és minden egyes személy legintimebb, legerőteljesebb része épp a termékenysége. A megelőzés nemcsak ezt a termékenységet tagadja, a teremtést támadja, Teremtője ellen fordul; miközben ezt teszi, szétrombolja ugyanakkor az egységet is. (A férj és feleség a teljes önátadásban a szeretet misztériumának a legintimebb, a Teremtő legmélyebb dimenziójába ér, és lesznek Isten munkatársai, egy új élet fakasztói. Itt egy szentháromságos találkozó van.)

A mindenkori megelőzés ezek szerint erkölcsileg téves?

Téves, mert Krisztus sem tartott vissza semmit magából menyasszonya, az egyház előtt. Ő mindenféle megelőzés ellen van. A szövetség megköveteli, hogy minden nemi érintkezés az élet továbbadásának nyitott ügye maradjon. Ez az, amit az "egy testté lenni" tartalmaz: tökéletes önátadás, kivétel és visszatartás nélkül, ahogy Krisztus sem tartott vissza semmit magából menyasszonya, az egyház előtt, amikor ő a kereszten meghalt.
A nemi érintkezés termékeny jellegébe való bármilyen szándékos beavatkozás szükségszerűen magában hordozza azt, hogy házastársak visszatartják magukat mind egymással, mind Istennel szemben, aki partnerük a szentségi szerelemben. A valóságban meglopják egymást és ellopnak Teremtőjüktől valami végtelenül értékeset, saját magukat.

Akkor van-e valamilyen megoldás Isten rendjén belül?

Igen. Ez a természetes családtervezés. A továbbiakban TCST.
Ez a család nagyságát szabályozó eszköz nemcsak jellegében, hanem erkölcsi lényegében is különbözik a megelőzéstől. A TCST nem megelőzés, sokkal inkább egy módszer arra vonatkozóan, hogy a termékenységet tudatosan lássuk és értékeljük. A fogamzásszabályozásnak ez egy teljesen más szempontja.

A TCST semmit sem tesz, hogy a termékenységet megtámadja, a házastársaktól a saját maguk nyújtotta ajándékot visszatartsa vagy a nemi érintkezés termő erejét megakadályozza.
A házassági szövetség megköveteli, hogy mindegyik nemi aktus tökéletes önátadási aktus legyen (minden fenntartás nélkül) és ebből kifolyólag nyilvánvalóan egy új élet lehetősége is.
De amikor egy férfi és egy nő jól megokoltan (betegségben, nehéz helyzetben) a nemi érintkezést egy hónap folyamán a nő terméketlen napjaira korlátozza, akkor egyszerűen egy olyan ciklust vesz figyelembe, amelyet Isten maga teremtett meg a nőben. Nem csúsznak el és így Isten szeretetének törvényein belül élnek. (A nőt termékeny és terméketlen napjainak felismerésében segíti a Billings-módszer. Erre majd visszatérünk.)

A TCST érvényesítésének természetesen sok kiváló előnye van. A nő megóvja magát a vegyszerektől vagy mechanikai eszközöktől, amelyek testére kihatnak és hű marad természetes ciklusához. A férj megosztja vele az TCST programját és felelősségét. Mindketten megtanulják az önuralomnak egy magasabb fokát és az egymás iránti mélyebb tiszteletet.

Igaz, hogy a TCST áldozatot is jelent és a nemi érintkezésben való periodikus önmegtartóztatást. Ez néha nehéz út. De nehézzé válhat minden keresztény élet, akár felszentelten (az egyházi rend szentségében), akár szentelten (a szerzetesrendi életben Istennek szentelten), akár egyedül vagy házastársként.
Arról tanúskodnak párok tízezreinek a tapasztalatai, hogy a TCST, amennyiben imádkozva és önzetlenül élik meg, elmélyíti és gazdagítja a házasságot és így nagyobb intimitáshoz vezet - és nagyobb örömhöz.

(Irodalom: Humanae vitae; Teljes szeretet; John és Sheila Kippley: A természetes családtervezés művészete stb)

Nagy László - Májusi rózsa

Nagy László - Májusi rózsa

Elvette tőlem a lángot,

szívénél gyermek érik.

Járja a bánya-világot,

kormos a lába térdig.

Fürgén csak két szeme győz a

síkon, meredek dombon.

Nehézkességével ő a

földön lépkedő sólyom.

Éjjelek és nappalok jönnek,

jajgat s mosolyog, mintha

ölében lenne a földnek

minden öröme, kínja.

Sápadt az asszonyka, már a

gyermekért csatáz nyíltan,

megveti azt, aki szánja,

szóljatok hozzá vígan.

Kínjai tornyát sikítva

dönti, ha eljön az óra,

s akkor világra virít a

                          legszebb májusi rózsa. 

A legszebb májusi rózsa

Nagy László költő versében nagyszerűen ötvözi május gazdagságát. A munkás férj és életet hordozó feleség képe mellett, gondolatvilágunkban megjelenik a munkás Szent József és mindannyiunk legszebb májusi rózsája, Szűz Mária. Május talán azért a legszebb hónap, mert szemünk láttára a sokszínű élet robbanás szerűen bontakozik ki. Érezzük a Teremtő és teremtett világ, az ember és természet, a férj és feleség, valamint a barátok jó kapcsolatát, amely szabad, örömteli, szeretetteljes találkozóval kezdődik. Mindez a gazdagság Isten műve, aki állandóan új életet kínál. Az életét akarja megosztani velünk, társkapcsolatra hív és ez a kinyilatkoztatás lényege. A II. vatikáni zsinat tanítja: „a kinyilatkoztatásban a láthatatlan Isten lángoló szeretetének gazdagságából, mint barátaihoz szól az emberekhez, társalog velünk, hogy őket meghívja és befogadja a saját közösségébe” (DV 2). Ez a kapcsolat nem szolgai, dologi, hanem személyes: terveit, gondolatait, nyíltságát, őszinteségét, szeretetét, törődését akarja megosztani. Azt akarja, hogy hozzá hasonuljunk magatartásunkban és irányultságunkban. Ezért jelentős, hogy Jézus azt mondja nekünk: Istent Atyánknak  szólítsuk, mert arra vagyunk hívatva, hogy az Atya valódi gyermekei legyünk. Abban a pillanatban, amikor igent mondunk erre a szeretetre való meghívásra, Jézus azonnal elkezdi átalakításunkat és tökéletesítésünket minden vonalon, „hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). A Jézussal való életet a kegyelmi élet, melyet Ő maga drágagyöngynek, kincsnek is nevez  (Mt 13,44 kk). Ez a bőséges élet minden emberi és lelki szükségletünket tartalmazza, noha nem minden kívánságunkat és vágyunkat. Atyánk Jézusban minden szükségünket kielégíti: „Uram, magadért teremtettél bennünket és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned” (Szt. Ágoston: Vall.I.I.l.). A keresztény ember, aki megérzi Isten szeretetét, az életnek egy teljesen új, csodálatos, semmihez nem hasonlítható oldalát tapasztalja meg. Ez a kegyelem. Isten élete csak akkor hoz gyümölcsöt bennem, ha elfogadom, ha viszont szeretem, ha életemet rábízom, ha szeretetszövetségre lépek vele. Mindegy, hogy melyiket választom. 

És ebben a kapcsolatban Szűz Mária, a legszebb májusi rózsa lett a példaképünk. A boldogságos Szűz legékesebb jelzőit az egyik legelterjedtebb litániánkban, a 16. században "Németország második apostola", Canisius Szent Péter által közzétett Lorétói litániában találjuk. Ezekben a gyorsan pergő invokációkban Szűz Mária létét szemléljük a kegyelem rendjében. A lélekből áradó ima megnevezései a Szentíráson alapulnak, némelyik bizánci eredetű. A litánia szövege fokozatosan bővült. IX. Piusz pápa a szeplőtelen fogantatásról szóló dogma kihirdetése után elrendelte, hogy azt a litániába is vegyék bele: "Áteredő bűn nélkül fogantatott királyné". XV. Benedek pápa megengedte, hogy az I. világháború alatt a "Béke királynéja" könyörgést is belevegyék a litániába. XIII. Leó pápa engedélyezte nekünk a "Magyarok Nagyasszonya" megszólítás besorolását a litánia végére. 1950-ben a "Mennybe felvett királyné" megnevezés is bekerült a titulusok közé. VI. Pál pápa a II. vatikáni zsinat után Máriát, mint az "Egyház anyját" is kérjük ebben a közös imádságban. Kívánom, hogy a Krisztus Világa lapunk olvasása által lássuk meg a szerető égi Édesanyát, általa pedig mindnyájan jussunk el Istenünkhöz. Ekkor szívünkben kinyílik a legszebb májusi rózsa.