Krisztussal azonosuló ember

Aurelius Augustinus sötétbarna pún fiúcska 354-ben született a numídiai Tagastéban. Édesapja pogány, édesanyja keresztény asszony. Szülővárosától délre eső Madaurában retorikát tanul, akiben a lángész és lángoló érzékek korán ébredeztek. A társaságkedvelő fiú könnyelműen él, sok szomorúságot okozva édesanyjának. Mai értelemben vett középiskoláit 17 éves korában befejezte. Atyai ismerőse anyagilag támogatta, hogy a Karthágóban tanuljon-tanítson, és pályafutását készítse elő. Ott a színházban leli örömét, valamint a szerelemben. 372-ben megszületik fia, Adeodatus. Keresni kezd tehát, kezébe véve a Szentírást, de azt egyszerű stílusa miatt félre is teszi. Ott belevetette magát a manicheizmus szektába, amely azt vallotta, hogy a test vétkei nem számítanak, majd a lélek úgyis kiszabadul belőle. Valami több után vágyódva, elkezdi olvasni Cicero, Hortensius című művét, mely fordulópontot jelent életében. „Akkor úgy láttam, hogy a Szentírást Cicero nagyszerű könyvével egy napon említeni sem lehet. Tudós gőgömnek nem tetszett benne a szerénység, viszont értelmem nem tudott behatolni mélységeibe.” Kilenc év után kiábrándult az eretnekségből. Elhagyta Karthágót és Rómába utazott. Iskolát nyitott, de belebukott. Barátai segítségével 384-ben elnyerte a milánói szónoklattani tanszéket. 

Tekintélyes állásban, édesanyja és szeretteivel körülvéve is boldogtalan. Viszont Szent Ambrus kifinomult nyelvezetét hallgatva, akaratlanul is lelkébe hatolnak a hit igazságai. Nagy kétségek között vergődve találkozott Szent Ambrussal. A nagy püspök beszédei krízist váltottak ki benne, amely végül is megtéréséhez vezetett. „Jóllehet magyarázatait nem iparkodtam megjegyezni, hanem csak előadási módjára figyeltem - nem hittem, hogy van hozzád ösvényünk, s így csak hiábavalósággal törődtem -, a kifejezések, melyeket szerettem, bevezették lelkembe a tartalmat is, amellyel egyébként nem törődtem, de nem tudtam őket egymástól külön rekeszteni. S míg készséges lélekkel azt iparkodtam felfogni, milyen választékosan beszél, együtt az is besurrant lelkembe, milyen igazat beszél. És pedig fokozatosan.” Ekkor ismeri fel, ahhoz, hogy eljusson Krisztus igazi valójához, neki is meg kell alázkodnia. Kezébe vette a Szentírást, és Szent Pál leveleit mohón olvasta. Végül is szelleme, értelme megtisztítása megtörtént. Elfogadta a hitigazságokat, a megváltó utat és azokat más emberi okoskodással össze nem vegyítette. Ellenben „ott, ahol megszűkült” a megváltó út, vonakodott járni rajta. Hátra volt még akarata megtisztulása. A végső igazság elfogadása azért nehéz, mert megköveteli az embertől az egzisztenciális választ, akaratának, erkölcsi életének teljes meghódolását. Csak ha ez elkezdődik, tisztul meg a lelki és testi rész az emberben. Néhány neves ember megtérése bátorítóan hatott rá, és megfogalmazta magának: Te nem tudnád megtenni, amit ezek tudnak? És a Római levél 13,13-ban megkapta a döntést. Félévet készül a keresztségre és 387. árpilis 25-ére virradó nagyszombat éjszakáján fiával együtt Ambrus megkeresztelte. E megtért ember Krisztussal azonosult, gyümölcsöző élete által lett az, akit Szent Ágoston néven ismer a világ.