Pápai üzenet Rio de Janeiroba

Ferenc pápa videoüzenettel fordult Rio de Janeiro lakosaihoz az új esztendő és a város alapításának 450. évfordulója alkalmából. A videofelvételt a város Copacabana strandja mentén felállított óriáskivetítőkön sugározták szilveszter éjszaka.

Az új fény Krisztus világossága
„Kedves brazil nép, nagy örömmel fordulok hozzátok újév előestéjén, mely a Rio de Janeiró-i Szent Sebestyén Város alapításának 450. évfordulója megünneplésének kezdetét jelzi. Örömmel üdvözöllek titeket, akik tárt karral fogadtatok engem a 2013-as ifjúsági világtalálkozó idején. Azért vagyok most köztetek hogy meggyújtsam a corcovadói Krisztus-szobor új fényét, amiként ezt tette Boldog VI. Pál pápa is ötven évvel ezelőtt. Ez a gesztus egyúttal jelképezi azt a fényt, melyet az Úr lobbant fel a mi életünkben.
Amire a történelem kötelez
Ez a 450 év immár tiszteletreméltó történelem, egy bátor és örömteli nép története, mely soha nem hagyta, hogy legyűrjék a nehézségek, védőszentje, a római vértanú Sebestyén példája nyomán, akit hiába is nyilaztak agyon, meg nem szűnt tanúságot tenni Krisztusról. A város történetét kezdettől fogva megjelölte a hit. Kedves brazil nép! Higgy az Istenben, Ő melletted áll, egyenesen tartja lépteidet. Remélj benne! Akik félitek az Urat, várjátok az irgalmát! (Sir 2,6).
Csodálatos és egyenlőtlenséggel teli város
Ha napjainkban a Megváltó Krisztus távlatába helyeznénk magunkat, aki a Corcovado szikla magasából uralja a város fekvését, ugyan mi tűnne a szemünkbe? Kétségtelenül első helyen a természet szépsége, mely igazolja a »Csodálatos Város« jelzőjét, mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a Corcovado magasából észrevehetjük az ellentmondásokat is, melyek ezt a szépséget veszélyeztetik.
Egyfelől a nagy társadalmi egyenlőtlenség szülte ellentmondás: dúsgazdagság és nyomor, igazságtalanság és erőszak… Nem feledkezhetünk el ugyanakkor az ún. »láthatatlan városokról« sem, amelyeket csoportoknak vagy emberi élettereknek hívhatnánk. Olyan csoportok és terek ezek, melyek különleges kulturális sajátosságokkal rendelkeznek. Néha úgy tűnik, hogy különféle városok léteznek itt, melyek együttélése nem is olyan könnyű ebben a multikulturális és összetett valóságban. De a kép láttán ne veszítsük el a reménységet! Isten itt lakik ebben a városban. Jézus, a Megváltó nem hagyja figyelmen kívül azoknak a szükségleteit és szenvedéseit, akik itt élnek ezen a földön! Kitárt karjai arra hívnak, hogy győzzük le ezeket a megosztottságokat, és építsünk egy olyan várost, melyet a szolidaritás, az igazságosság és a béke fűz egybe.
A párbeszéd és szolidaritás útján
Milyen utat kövessünk ehhez? Nem maradhatunk ölbe tett kézzel, hanem ki kell tárni a karjainkat, ahogy a Megváltó Krisztus teszi! Így az út az építő párbeszéddel kezdődik. Mert az önző közömbösség és az erőszakos szembenállás között mindig van lehetséges választás: a párbeszéd. Párbeszéd a nemzedékek között, párbeszéd a nép soraiban. Hiszen mindnyájan egy nép vagyunk. Ebben az értelemben jó felismerni, hogy a tanultságtól és a gazdagságtól függetlenül mindenkinek van valami sajátos dolga, amivel hozzájárulhat az igazabb és testvéribb civilizáció építéséhez. Egészen konkrétan hiszem, hogy sokat tanulhatunk az egyszerű emberektől, a között tapasztalható nagylelkűség, szolidaritás és bölcsesség által, mely képes a keveset is megosztani másokkal, és amelyre a mi világunknak nagy szüksége van.
Kedves barátaim, meggyőződésem, hogy a »Csodálatos Város« sok mindent nyújthat Brazíliának és a világnak. Éppen ezért, amikor meggyújtom a Corcovado fényeit, Boldog VI. Pál pápa szavaival élek, amelyeket 1965. január 1-jén mondott itt: »Ez a fény, miközben megvilágítja Rio de Janierót, áradjon ki egész Brazíliára!«
Az Aparecidai Miasszonyunk lábaihoz térdelve, jókívánságaimat fejezem ki az egész brazil népnek ezen évforduló alkalmából, boldog új évet kívánok nektek, és apostoli áldásomat adom mindenkire. Köszönöm!”
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír

Ki az igazi bölcs?

In gremio Matris, sedet Sapientia Patris

Az ókori Kelet minden kultúrnépe kereste a bölcsességet, és elég gazdag bölcsességirodalmat hagyott ránk. Ennek a bölcsességnek gyakorlati jellege van: arról van szó, hogy az ember okosan és ügyesen viselkedjék, hogy az életben boldoguljon. Ez magában foglal egy bizonyos világszemléletet, sőt elvezet erkölcsi szabályok kidolgozásához is, amelyből nem hiányoznak a vallásos vonatkozások sem. 

A bölcsesség fontos eleme a civilizációnak, ez az ókor humanizmusa. A bibliai bölcsesség, még ha felveszi is magába az emberi bölcsesség legjavát, más természetű, mint az. A Biblia szerint az emberi bölcsesség Isten ajándéka, ezt azzal közli akivel akarja, hiszen ő maga a Bölcs.  

A szent szerzők Istenben szemlélik ezt a Bölcsességet, amelyből az övéké is forrásozik. Ez egy olyan valóság, amely mindig létezett és létezni fog (Sir 24,1-4; 12-16). Az igazi Bölcsesség az újszövetségben, Jézus Krisztusban válik világossá, mert ő nemcsak a bölcsességet közli az emberekkel, hanem azért, mert ő maga az Atya Bölcsessége, az Atya Igéje: „Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,1-18). „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” (Jn 6,35)

A Szentlélek, aki szólt a próféták szavával, és aki az örök Igét lehozta az égből Mária méhébe, működik bennünk is, s úgy vezet a teljes megértés felé, hogy egyre jobban kibontakoztatja bennünk az isteni életet.  

A világ, amely legfeljebb következtet Isten létére, de nem ismeri az Atyát, végső soron önmagát, a másik embert és a teremtést sem ismeri, hiszen Isten minden műve a Szentháromság életközösségéből ered. A teremtmény legmélyebb, leglényegesebb mivolta, hogy Isten teremtménye, az ő akaratából jött létre. A teremtés mérhetetlenül szorosabb kapcsolatban van a Teremtővel, mint edény a fazekassal, vers a költővel, mert ezek alapanyaga az alkotás előtt is létezett, a teremtményből viszont semmi sem volt a teremtés előtt. A világ minden gazdagsága Isten teremtménye, az ő akaratából jött létre. Ugyanez érvényes az emberre is.  

A másik embert mint személyt csak a szeretetben lehet megismerni, s e szeretet forrása ismét csak a Szentháromság egy Isten. Ezért fohászkodik Pál apostol: „Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között” (Ef 1,3-6. 15-18). Az ókori görögök azt mondták: Ismerd meg önmagad! -  de nem ismerték meg önmagukat. 

Isten Fia megtestesülése óta kezdjük megismerni  őt, s benne a világot, egymást és önmagunkat.

„Az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet.” Jn 1,16.

Hogy 2015 közösségépítő erő és társadalmat átalakító tényező legyen

Január 1. Szűz Mária, Isten anyja - főünnep

Áldott új esztendőt!

Az „áldás” szó gyakran csak a legfelületesebb vallási formákat juttatja eszünkbe (pl. családok megáldása), holott az áldás az a kimondott szó, amely üdvösséget közvetít. Nemzeti imánk is ezt kérjük: Isten, áldd meg a magyart! Más szóval: Isten, vezesd üdvösségre a magyar népet.

Az áldás isteni adomány, amely az egész életet és annak misztériumát érinti, és ez az adomány a szóban és annak misztériumában fejeződik ki. Az áldás tehát éppen úgy szó, mint ahogy adomány, éppen úgy mondás, mint ahogy valami jó (bene-dictio, jónak-mondása), mert az a jó, amit magával hoz, nem valami pontosan körülírható tárgy, nem egy meghatározott adomány; nem a birtoklás, hanem a lét területéről való; nem az ember cselekvéséből, hanem Isten teremtő működéséből ered. Áldani annyit tesz, mint szóba foglalni a teremtő és éltető adományt, akár mielőtt megjönne, kérés formájában, akár utána, hálaadás alakjában. A különbség annyi, hogy az áldó könyörgés előre vallja az isteni nagylelkűséget, a hálaadás pedig már látta megnyilvánulását. Az áldást csak élőlények tudják befogadni, a megáldott tárgyak áldásában az élő részesülnek, azok használói.

A Teremtés könyvében maga Isten áldja meg a teremtményeket, többek között az embert is (Ter 1,22). A bűnbeesés után az áldáshoz átok is társul, ami az előbbi hatását, az áldást nem szüntetheti meg. A kiválasztott Ábrahám meghívása mellé áldás is társul, nagy nemzet atyja lesz és általa részesül a többi nép is megváltásban. „Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel” (Ter 12,2-3). A későbbiekben a Bibliában a boldogulás alapja mindig az áldás, amelynek feltétele az Istennek való engedelmesség. A zsoltárok szerint az igaz emberek kapják meg Isten áldását. Jézus mennybemenetelekor megáldotta tanítványait. Az emberi munka is csak Isten áldásával hoz tartós eredményt, csak áldás segítségével gyarapodhat. Hiába az ember fáradozása, ha nincs rajta az Isten áldása.

Isten után az emberek is áldanak meg embereket, de ehhez isteni felhatalmazás kell, az ő áldásukat is Isten teszi hatékonnyá. Isten után az élet forrása az atya, ezért őt is megilleti az áldás joga. Ábrahám megáldotta Izsákot. Izsák megáldja Jákobot, még ha formális lopás által történt is, mégsem változtatható meg: „Megáldottam. Áldott is marad!” (Ter 27,33). Jákob a tédére vette József két fiát, ezért ők is örökösök lettek. Később a papi rend kialakulásával általában a papok adják az áldást, amint az olvasmányban áll (Szám 6,22-27).

Amikor az emberek Istent áldják, akkor üdvösséghozó szerepéről emlékeznek meg, s ez általában összefügg Isten dicsőítésével. Az áldás kétirányú mozgása, a leszálló kegyelem és a felszálló hálaadás, eggyéolvad Jézus Krisztusban.

A Fiúisten megtestesülése az áldások hullámát kelti fel Erzsébet asszony (Lk 1,42) és férje Zakariás pap (1,68), valamint a Szűzanya ajkán (1,46). Jézus születésekor a pásztorok örülnek, az agg Simeon és Anna prófétaasszony (2,28) hálálkodnak és áldást mondanak Isten ajándékáért.

A galatákhoz írt levélben olvassuk, hogy amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. „Mivel pedig Isten fiai vagyunk, Isten szívünkbe elküldte Fiának Lelkét, aki ezt kiáltja: „Abba! Atyám!” (Gal 4,4-7). Ezzel elérkeztünk az üdvtörténet csúcsára, amikor hittel megvalljuk, hogy Jézus Krisztusnál nincs magasztosabb áldás. Aki hittel befogadja Jézus Krisztust, maga is áldott lesz.

Az új polgári év kezdetén, amikor áldott, boldog új esztendőt kívánunk, akkor tudatosan Jézus anyjának, valamennyiünk édesanyjának arcába tekintve igyekszünk múltat-jelent-jövőt látni. Szűz Mária minden mozdulata Szent Fia felé mutat. Szent Fiáért kapta már eleve a megváltást, hogy áldott az asszonyok között, Szent Fiáért mondja Erzsébet: áldott a te méhednek gyümölcse!

A 431-ben tartott efezusi zsinat ezért hirdette ki: Szűz Mária, Isten anyja, az igaz hit jogara. Ha most a csíksomlyói Szűzanya szobrára nézek, Mária minden mozdulata Fia felé mutat. Bal karján tartja a világ kormányzóját, áldást adó Jézusát, jobb kezében az igaz hit keresztes jogarát – amely szerint majd meg fogja ítélni a világot. Szűz Mária támaszunk, hogy a legnagyobb áldásban részesüljünk, Jézus hordozók legyünk.  

Amikor fogytán van szeretetünk bora, akkor csendesen bátorít: „Tegyetek meg mindent, amit ő mond!” (Jn 2,5). 

Amikor egy igazságosabb világ után vágyakozunk, úgy akar emberséggel telített világot adni, hogy a szentháromságos Isten közösségét nyújtja példaként (kezdeményezni, befogadni, szerető viszonyban lenni). Ha így élünk, személyes hitünk ezen az úton lesz közösségépítő erő és társadalmat átalakító tényező. Ezért nincs igazság és jog a szeretet megtartó és megszentelő ereje nélkül.

Új korszakra várunk? Le kellene porolni az életünket? Nem elég! Éljük az idők teljességében a megújult ember életét, aki „Isten által teremtett igazságban és szentségben!” (Ef 4,24). Ezzel mindjárt kezdetét veszi az áldott új esztendő, új korszak.

Ajánló:

A szegények karácsonya 

Óévi hálaadás és beszámoló 2014-ről 

Csak szilveszterező ifjaknak!

Szentjeink és nagyjaink példája nyomán   

2015-ben bérmálkozóknak 9.
A 2015. ÉVI HÁZSZENTELÉS BEOSZTÁSA - Csíkszereda Szent Kereszt Főplébánia

2015 legszebb két szava

- BÚÉK! 
Mondja meg, drága Jucika, van-e szebb két szó annál, hogy "Szeretem magát"?

- Igen van. Az, hogy "Feleségül veszem"!

Ajánló:

Viccek a családból

A 2015. ÉVI HÁZSZENTELÉS BEOSZTÁSA - Csíkszereda Szent Kereszt Főplébánia

2015-től várható adófajták

2015-től

Élenjáróknak: hangadó
Szülő nőknek: életadó
Udvariasoknak: helyadó
Tévénézőknek: híradó
Színészeknek: előadó
Katonáknak: riadó
Levélíróknak: feladó
Virágárusoknak: hervadó
Hóemberkészítőknek: olvadó
Gyáváknak: szaladó
Félősöknek: borzadó
Tartozóknak: megadó
Könyvelőknek: számadó
Kamaszoknak: lázadó
Szerelmeseknek: odaadó
Nyelvtanulóknak: haladó
Gyengéknek: sápadó
Reumásoknak: zsibbadó
Alvóknak: szunnyadó
Ébredőknek: virradó
Kövéreknek: puffadó
Szomjasoknak: tikkadó 
Hívőknek: hálaadó
Holtaknak: feltámadó
Szilveszterezőknek: vigadó

Bort, búzát, békességet,
A magyarnak üdvösséget!
BÚÉK!

Ajánló: Óévi hálaadás és beszámoló 2014-ről

Szijjártó: magyar érdek a jószomszédi viszony

A szomszédos országokban élő magyaroknak az az érdekük, hogy zökkenőmentes legyen a viszony Magyarország és az adott ország között – mondta Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek.

 

Szijjártó Péter (Fotó: MTI)

Ehhez az kell, hogy közös sikerek kössék össze az országokat, így olyan bizalom alakulhat ki, amely lehetővé teszi a nehéznek tűnő kérdések rendezését.
Példaként említette, hogy Szlovákiával határátkelőket építenek, és szorosra fűzik a határ menti gazdasági együttműködést. Románia stratégiai partner, Németország után a második legfontosabb exportpiaca Magyarországnak, de nagy munkát kell végezni azért, hogy az ottani magyar közösség élete szempontjából érezhető javulást érjenek el.
A magyar–szerb kapcsolatokat harmonikusnak nevezte, kiemelve: a történelmi megbékélés az együttműködés minden területének kedvez. A szomszédos országok közül Ukrajnában a legnehezebb a helyzet – mondta. Magyarország érdeke, hogy mielőbb, tárgyalásokkal lezárják a konfliktust. A gyors, tárgyalásos megoldás egész Európa érdeke, mert hosszú távon szüksége van „korrekt, egymás és a nemzetközi jog tiszteletén alapuló” együttműködésre Oroszországgal – mutatott rá.
A miniszter azt is elmondta: jelenleg a felénél tart a magyar külpolitika átalakítása; a fő feladat a nemzetgazdasági érdekek hatékony érvényesítése. A világ alapvetően megváltozott, a külpolitikának is más a funkciója, mint korábban, a magyar külpolitikát alapjaiban kellett megváltoztatni intézményileg és hozzáállásban – hangsúlyozta Szijjártó Péter.
A legfontosabb változtatást a kormány már elvégezte azzal, hogy a külgazdaságot és a kultúrdiplomáciát összekapcsolta a külüggyel – tette hozzá.
Kiemelte: az új, pragmatikus magyar külpolitikának a nemzetgazdasági érdekek képviseletére kell összpontosítania. Továbbra is a legjobb színvonalon el kell végezni a klasszikus diplomáciai feladatokat, de ez a továbbiakban már nem cél, hanem eszköz a gazdasági érdekek érvényesítésének megalapozásához.

székelyhon.ro

Egy csoda, ami megváltoztatja az életet

December 28-án, Szent Család vasárnapján délelőtt Ferenc pápa a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben köszöntötte az Olasz Nagycsaládosok Országos Egyesületének hétezer tagját, akik idén ünneplik a szövetség fennállásának 10. évfordulóját. A találkozón részt vett Márki László, az Európai Nagycsaládos Szövetség elnöke, saját népes családjának egy részével.

Kedves Fivéreim és Nővéreim, Jó napot! - kezdte beszédét Ferenc pápa.
Mindenekelőtt egy kíváncsi kérdés: Ma hánykor keltetek? Hatkor? Ötkor? Nem vagytok álmosak? Hát akkor ezzel a beszéddel majd egy kicsit elaltatlak benneteket!
Örülök, hogy találkozhatom Veletek a társulat tízéves ünnepén, mely Olaszországban összegyűjti a nagycsaládosokat. Látszik, hogy szeretitek a családot és szeretitek az életet! És szép dolog köszönetet mondani az Úrnak ezért azon a napon, amikor a Szent Családot ünnepeljük.

A mai evangélium Máriát és Józsefet mutatja nekünk, akik a gyermek Jézust a templomba viszik és ott két öreggel találkoznak: Simeonnal és Annával, akik prófétai szót mondanak a Gyermekről. Ez egy „tágas” család képét mutatja, mint amilyenek a ti családjaitok, ahol a különféle nemzedékek találkoznak és segítik egymást. Köszönetet mondok Paglia érseknek, a Család Pápai Tanácsa elnökének, aki ennek a dolognak a szakértője, és aki nagyon óhajtotta e találkozó létrejöttét, továbbá Beschi prelátusnak, aki erőteljesen hozzájárult a társulat megszületéséhez és gyarapodásához, mely Bresciában, Boldog VI. Pál városában bontakozott ki.

Szívetek legszebb gyümölcsével érkeztetek ide. Az anyaság és apaság Isten ajándéka, ám az ajándékot elfogadni, elcsodálkozni a szépsége fölött és felragyogtatni a társadalomban, ez már a ti feladatotok. Minden egyes gyermeketek egyedülálló teremtmény, mely soha nem ismétlődik meg az emberiség történetében. 
Amikor megértjük ezt, hogy mindnyájunkat akart az Isten, elámulunk afölött, milyen nagy csoda a gyermek. Egy gyermek megváltoztatja az életet! Mindnyájan tapasztaltuk, férfiak és nők, hogy amikor megérkezik a gyermek, az élet megváltozik, más lesz. A gyermek egy csoda, mely megváltoztatja az életet. Ti vagytok, gyermekek, valóban ez a csoda: mindegyikőtök a szeretet gyümölcse, szeretetből lettetek és szeretetben éltek. Páratlanok vagytok, de nem vagytok egyedül! Vannak fiú- és lánytestvéreitek és ez jót tesz nektek. Egy nagycsaládban a fiú- és lánytestvérek könnyebben tudnak egymással testvéri közösséget alkotni, kora gyermekkortól kezdve. A mai önző világban a nagycsalád a szolidaritás és a megosztás iskolája, mely tulajdonság az egész társadalom javára válik.

Ti, gyermekek annak a fának vagytok a gyümölcsei, amely a család: jó gyümölcsök vagytok, amikor a fának jók a gyökerei – akik a nagyszülők – és amikor jó a fának a törzse, ami pedig a szülők. Jézus mondta, hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem és a rossz fa rossz gyümölcsöt (v.ö. Mt 7,17). A nagycsalád olyan, mint egy erdő, ahol a jó fák szolidaritást, közösséget, bizalmat, támaszt, biztonságot és boldog mértékletességet, barátságot teremnek. A nagycsaládok jelenléte reménység a társadalom számára. Éppen ezért nagyon fontos a nagyszülők jelenléte: nagyon értékes jelenlét ez, a gyakorlati segítség, de főként a nevelés miatt. A nagyszülők őrzik magukban egy népnek, egy családnak az értékeit és segítik a szülőket abban, hogy átadják azokat a gyermekeiknek. A múlt században Európa számos országában a nagyszülők voltak azok, akik továbbadták a hitet: ők vitték titokban a gyermeket megkereszteltetni és átadták nekik a hitet.

Kedves szülők, hálás vagyok nektek az élet iránti szeretetből nyújtott példátokért, amit a fogantatástól a természetes végig megőriztek, az élet minden nehézsége és gondja közepette, és amiben a közintézmények sajnos nem mindig segítenek. Bizonyára emlékeztek arra, hogy az olasz alkotmány 31. cikkelye a nagycsaládosok tekintetében különleges figyelmet ír elő; ami nem valósult meg a gyakorlatban. Üres szavak maradtak. Az Olaszországban jó ideje tapasztalható alacsony születési számra gondolva azt kívánom, hogy a politika és a közszolgáltatás fordítson nagyobb figyelmet erre minden szinten, hogy a megígért támogatást megadja ezeknek a családoknak. Minden család a társadalom sejtje, de a nagycsalád gazdagabb és élőbb sejt, az államnak pedig alapvető érdeke, hogy többet fordítson erre a célra.

Legyenek üdvözölve az egyesületbe tömörült családok – mint az olasz és a többi európai ország egyesületei – és legyen üdvözölve a családi társulások hálózata, mely láthatóan jelen tud lenni a társadalomban és a politikában. Szent II. János Pál pápa írta: „A családokban egyre inkább tudatosulnia kell annak, hogy „főszerepet” játszanak a „családpolitikában”, s hogy az ő feladatuk a társadalom átalakítása: máskülönben épp a család lesz az első áldozata azoknak a bajoknak, melyeket nem elhárítani, hanem csak közömbösen szemlélni akart”. (Familiaris consortio, 44).
A családi társulatok feladata – melyet különféle nemzeti és nemzetközi „Fórumokon” folytatnak – az, hogy előmozdítsák a társadalomban és az állam törvényeiben a család értékeit és szükségleteit.

Legyenek üdvözölve az egyházi mozgalmak is, melyekben ti, a nagycsaládok tagjai sajátos módon jelen vagytok és aktívan részt vesztek benne. Hálát adok az Úrnak, amikor látom, hogy a nagycsaládos apák és anyák a gyermekeikkel együtt részt vesznek az egyház és a társadalom életében. Imáimban nagyon közel érzem magam hozzájuk és a Szentcsalád, Mária és József oltalmába ajánlom őket. Örvendetes hír, hogy Názáretben megvalósulóban van egy ház a világ családjai számára, akik zarándokútra kelnek oda, ahol Jézus növekedett korban, kedvességben és kegyelemben (v.ö. Lk 2,40).

Imádkozom különösképpen is a gazdasági válság miatt próbára tett családokért, ahol az apa vagy anya elvesztette a munkáját, ami nagyon kemény helyzet, ahol a fiatalok nem találnak munkát, és imádkozom a legdrágább érzéseikben megpróbált családokért és azokért is, melyek feladják a küzdelmet a magánnyal és a megosztottsággal szemben.
Kedves Barátaim, kedves szülők, kedves fiúk, lányok és gyerekek, kedves nagyszülők, szép ünnepet Nektek! Minden családot töltsön el Isten gyengédsége és vigasztalása! Szívből megáldalak benneteket. Ti pedig továbbra is imádkozzatok értem, ahogy én is egy kicsit mindnyájatok nagypapája vagyok. Imádkozzatok értem! Köszönöm.

(vl) VR

Óévi hálaadás és beszámoló 2014-ről

Elrabolták és meggyilkolták Gregorio López Gorostieta mexikói papot

Ferenc pápa részvéttáviratot küldött a Ciudad Altamirano mexikói egyházmegye püspökének Gregorio López Gorostieta egyházmegyés pap foglyul ejtése és meggyilkolása után.
A pápa a táviratban – melyet Parolin bíboros államtitkár látott el kézjegyével – együttérzését fejezi ki a megyéspüspök, a papság, a szerzetesközösségek és a szeretett egyházmegye hívei felé, majd imáiról biztosítja őket a megmagyarázhatatlan erőszak áldozatául esett pap miatt.
A részvéttávirat leszögezi, hogy „a pápa elítél minden, az ember élete és méltósága ellen irányuló merényletet”. A Szentatya arra buzdítja „az egyházmegye papjait és misszionáriusait, hogy továbbra is buzgón folytassák egyházi küldetésüket, minden nehézség ellenére, követve Jézus, a jó pásztor példáját, míg a meggyilkolt pap családtagjait a lelki közelségéről biztosítja”.

Gregorio López Gorostietát december 21-én, vasárnap rabolták el a város szemináriumából, ahol tanított. Karácsony vigíliáján a püspök vezetésével papok és hívek vonultak végig Altamirano utcáin, Gregorio atya szabadon bocsátását kérve. Azonban hiába: holttestét karácsony napján, december 25-én találták meg
Mexikóban a drogbandák nem nézik jó szemmel az egyház és a papok tevékenységét, akik felemelik hangjukat a kiengesztelődésért, a békéért, a szegényekért. 2014-ben négy papot gyilkoltak meg az országban – tájékoztat az Avvenire olasz katolikus napilap.

Forrás: Vatikáni Rádió