Papszentelés és gondjaink

Kovács Levente Gyula vagyok. Csíkszeredában a család második gyermekeként láttam meg a napvilágot 1984. november 8-án, és itt cseperedtem emberré. Édesapám asztalos mesterként dolgozott, édesanyámat 2002-ben elvesztettem, amely mély törés volt életemben.
Tanulmányaimat a Nagy Imre Általános Iskolában végeztem és innen felvételt nyertem e Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumba, ahol 2003-ban sikeresen érettségiztem. Hivatásom története szorosan kötődik Csíkszeredához, hiszen minden keresztény élethívatás az Úr hívásával kezdődik a keresztség által. Gimnazista éveim alatt megismertem a közösség megtartó erejét. Családunkban a vallási életünk inkább hagyomány volt, mintsem életvitel, amely a vasárnapokra és ünnepnapokra korlátozódott. Gimnáziumi éveim kezdetén racionálisan próbáltam megközelíteni a hitigazságokat, ennek következtében a hitben nem láttam néha mást, mint egy merev és rideg hitrendszert, amely néha akadályként állt utamban.

Ugyancsak gimnáziumi éveim alatt egy barátom meghívására kijutottam 2002-ben Taizébe. Több nemzetből voltak ott fiatalok, ott éreztem meg Isten egységet alkotó erejét. Mindenkit ugyanaz a közös vágy vezérelt: megérezni Isten jelenlétét életünkben. Utána többször voltam a taizéi közösségben, itt lett világos számomra, hogy Isten a szerzetesi és papi életre hív. Kezdetben nem volt könnyű elfogadni Isten hívó szavát, hiszen már építgettem életem házát társadalmunk bálványaira. Röviden ezután jogot kezdtem el tanulni, természetesen nem éreztem hívatásomnak, ezért csakhamar abbahagytam, és teljesen az isteni gondviselésre bíztam magam. Egy nyárom meghívtak egy időseket gondozó otthon 5 éves jubileumára. Az otthon neve Szent Kamill volt, akiről akkor még kevés, nagyon felszínes információim voltak. Az ünnepre készülődve tudtam, hogy életem fordulóponthoz érkezett és Isten hívására válaszolnom kell. Válaszomként meglátogattam a Kamilliánus Rendházat, mint vendég. Néha a honvágy erősebb volt nálam, ilyenkor kívánkoztam haza, otthon szerettem volna már lenni. De az Úr új otthont adott nekem, a kórházat, ahol minden szenvedő és beteg testvéremben Krisztust szolgálhatom.

Jelölt éveimet a nyíregyházi rendházunkban töltöttem, ahol a szociálisan hátrányos helyzetű családokkal foglalkoztunk. Egy év jelöltség után elkezdtem a noviciátust Bécsben és 2007-ben letettem első ideiglenes szerzetesi fogadalmaimat a Betegek Szolgái (Kamilliánus) Rendben. Teológiai tanulmányaimat Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán kezdtem majd Rómában a Pápai Lateráni Egyetemen végeztem. Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2011-ben diakónussá szentelt. Msgr. Tamás József püspök úr 2012. július 28-án Csíksomlyón szentel pappá. Első ünnepélyes misémet a csíkszeredai Millenniumi-templomban júl. 29-én 11 órakor tartom.

Papi jelmondatom: „Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem.” (1Kor 9, 19)

***

Ma a csíksomlyói pápai kis bazilikában 10 órakor kezdődött ünnepi szentmise keretében T. Kovács Levente Gyulát pappászentelte Nm. és Ft. Tamás József főegyházmegyénk segédpüspöke. A rokonság mellett résztvettek a bécsi és nyíregyházi zarándokok, akik két autóbusszal jöttek. Ausztriai hívek köszöntik Levente atyát - feliratú táblát hoztak a bécsiek. Eljött Rómából 5 kamilliánus kispap, továbbá P. Kristóf lengyel, Prof. dr. Franciso Lopze kamilliánus atya, a Lateráni Egyetem tanára, P. Lénárd osztrák tartományfőnök, P. György Alfréd nyíregyházi házfőnök kiséretében még egy páter és egy fogadalmas testvér. Az erdélyi papok közül P. Erik somlyói házfőnök, P. dr. Orbán Szabolcs tartományfőnök, Hatos Mihály altorjai, Baricz Lajos marosszentgyörgyi, jómagam mint a szentelendő plébánosa két munkatársam, Szecsete Zoltán és Mihai Zoltán tisztelendő urak kiséretében, továbbá kispapok és hívek Hargita, Kovászna és Maros megyéből. 

Látszatra különös a Gondviselés terve, s még sem. Különös, mert a Székelyföldön kamilliánusok nem voltak és mégis született hivatás. Hivatás született, mert betegek mindenütt vannak, és Krisztusnak mindenkire gondja van, mert mindenkiért meghalt és feltámadt. Tette azért, hogy mindenkit üdvözítsen. 

Népünk is beteg, nagy beteg és kevés az igazi orvos, aki bajait feltárná és gyógyítaná. A Tusványoson is elhangzott, hogy Elképzelés van, konkrét terv viszont nincs arra vonatkozóan, hogy miként állítható meg az erdélyi magyarok rohamos fogyatkozása – jelentették ki a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csütörtök délutáni előadásán. A médiában pedig ezzel a címmel jelent meg az ismertető: Nincs terv a népességfogyás megállítására. Pedig terv van, ha kell 1000 vagy 2000 éves! Ezt a tervet Jézus Krisztus adta, amikor a házasságot szentséggé tette. A házasság szentségében a férj és feleség önátadásukkal Krisztus és az Egyház szeretetét jelenítik meg (vö. Ef 5,2a, 21-32). Csak ezt a tervet komolyan hirdetni kell mindenütt, magas fórumtól a legkisebbig és ki kell emelni, hogy ezt komolyan kell venni. Isten szolgája Márton Áron gondolatait kell feleleveníteni. A Porta Fidei kapcsán éppúgy kell a házasságról, mint a gyermekáldásról beszélni, és nemcsak kis körökben. A témát a katolikus sajtóban fel kell melegíteni, de a sajtó is haldoklik. A Keresztalja bezárt támogatás hiány miatt. Sajnálom a lapot, mert széles rétegeket célzott meg, ezért személyesen is próbáltam segíteni. Főegyházmegyénkben - úgy látszik nincsenek Szent Kolbe Miksa lelkűletű  papok. Pedig a média hatalom. És lehet gyógyító és lelkesítő is! A Zsinati Könyv 98. rendelkezésének bevezetését sűrgettem a Szenátuson is, nem is egyszer, de irott malaszt maradt. Ha így van, akkor nem kell köszönetet mondani senkinek sem! Hiába pályáztunk és ideértem a Keresztalját is, nekünk nem jutott sem az itthoni, sem az anyaországi alapokból! Nem látom azt, hogy Krisztus Világát - amely 4000 példányszámban jelenik meg - az új évben miből is tudjuk finanszírozni. Nemcsak népünk beteg, hanem mi is azok vagyunk. Szent Kamilló egyik követőjének szentelése erre a betegségre is rávilágított. Gyógyír van mindenhol, csak akarjuk mi is szeretettel a gyógyulást-gyógyítást. 

Fohász/Ajánlás: 

Szent Kamilló herceg, te ismered az emberek baját, haldoklását, ismered a nagy távolságokat, mert te bejártad betegeidért egész Itáliát. Te tudod, mit jelent egy vigasztaló szó. Te tudod, hogy a kórházak eladósodása, bezárása mennyi fejtörést okoz. Arra kérlek a mai napon, hogy szólj át a Szalézi Szent Ferenc dikasztériájába, hogy a keresztény sajtó ügyében éjszakánként kopogjanak az aludni nem tudó szívek ajtaján, hogy az örömhír terjesztését segítsék, és az  jusson el a legtávolabbi és veszélyeztetett családokhoz is. Ezáltal az ifjú családok szíve teljék meg Isten szeretettel, és merjék vállalni az új életeket.
Megígérem, Kamilló, ha te is jónak látod, hogy fiaid útját egyengetni fogom, hadd virágozzék itt is kis családod, mert szükség van a gyógyító szeretetre. 

Elhunyt dr. Nagy József teológiai tanár

Gyergyóalfaluban született 1964. január 29-én. A középiskolát Marosvásárhelyen, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, a Hittudományi Főiskolán végezte. 

1988. június 19-én a gyulafehérvári székesegyházban dr. Jakab Antal püspök szentelte pappá. 1988-1991 között Gyulafehérváron, a Hittudományi Főiskolán könyvtáros volt, ugyanakkor oldallagosan ellátta a kudzsiri plébániát is.

1991-től három évig a Marosvásárhely-Keresztelő Szt. János plébánia káplánja, 1994-től Marosvásárhely-Szt. Miklós plébánia (Kövesdomb) lelkipásztora volt.

1995-től mostanáig a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára, 2003-ban teológiai bakkalaureátust, majd 2006-ban Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen teológiai licenciátust szerzett. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 2008-ban szerezte meg a teológiai doktorátust. Egyetemi adjunktus, az Újszövetségi Szentírás tanára, 2012 óta a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanulmányi igazgatója volt.

1994-től a Katolikus Magyar Bibliatársulat alapító-elnöke és vezetője, a főegyházmegye különböző plébániáin bibliai alapkurzust szervezett. 2000-ben megkapta a tiszteletbeli esperes címet.

2012. július 24-én, kedden, az esti órákban váratlanul elhunyt Egerben. Temetése 2012. július 30-án, hétfőn, 11 órakor a gyergyóalfalvi templomban bemutatott gyászmisét követően lesz a helyi temetőben. 
Sokak által Szaxi páterként ismert Nagy József közvetlen, derűs modorával mindig vidámságot csalt a közösségekbe. Marosvásárhelyi káplánként egyik alkalommal eljött a nyárádtői búcsúra. Korán érkezett és az irodában várakozva, a két-három éves korú unokaöcsémmel kezdett beszélgetni. Tamáska selypített, amit Szaxi nagyon élvezett. Elég jól társalogtak, amikor Szaxi meglátott egy könyvet a polcomon, levette és az asztal mellé telepedve kezdte olvasni, és nem figyelt Tamáskára. A gyermek beszélt-beszélt és észrevette, hogy Szaxi nem figyel rá. Ekkor odament hozzá és haragosan, egykettőre rendre utasította Szaxit: “Nézz rám, amikor én veled beszélek, hanem olyan pofont adok, hogy a szemed kiszökik!” Mivel gyorsan mondta a gyermek, Szaxi nem értette és megkérdezte édesanyámtól, hogy mit mondott a gyermek. Édesanyám ekkor “lefordította” hogy értse Szaxi is. A testes Szaxi ekkor hahotázni kezdett. Azután, valahányszor találkoztunk, mindig derűsen emlegette, hogy Tamáska őt egy életre kioktatta.

Kedves Szaxi páter! Már nem köt téged a földi illem, sem a GYEPI-program, mivel te túlmentél a “Hit kapuján” és az örök Szeretet színelátásába érkeztél, azért kérlek/kérünk téged, hogy egy kicsit sűrűbben “kilincseljél” értünk az atyai házban, hogy a Szentlélek vezetésével főegyházmegyénkben, a Teológián és a plébániai közösségekben a Zsinati Könyv rendelkezéseiből és javaslataiból többminden teljesedjék. Közben csokorba kötöm elektronikus üzeneteidet.

Most, Bálint Ákos (1883-1985) gyergyószentmiklósi örmény kántor énekével búcsúzom tőled:

“Pályádat bevégzéd,

Célodat elérted:

Ég legyen béred.”

Az örök világosság fényeskedjék neki!

Ima Szent Annához - Ima nemzetünkért

Ima Szent Annához – a gyermeket váró édesanyákért 

Dicsőséges édesanya, Szent Anna, Isten az áldott állapotban lévő anyák támaszául is rendelt téged. Bizalommal és állhatatosan kérünk, könyörögj a gyermeket váró édesanyákért és szívük alatt hordott gyermekemükért! Isten óvja meg őket minden bajtól! Szent Anna, te állj mellettük majd akkor is, amikor világra hozzák gyermeküket! Esdj ki számukra erőt és türelmet, hogy áldozatos szeretettel fogadhassák azt, akit már most nagyon szeretnek! Két legdrágább Édesanya, Szent Anna és Istenszülő, Boldogságos Szűz Mária, könyörögjetek az áldott állapotú édesanyákért! 
Szűzanyám és Szent Anna, bízunk bennetek! Amen

Ima nemzetünkért

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.

Egyházi jóváhagyással: 18/2012.

Gondviselés

La Fontaine-nel elmélkedjünk: A tücsök egész nyáron hegedült, húzta a talpalávalót, vidám volt. A hangya pedig dolgozott, izzadt, gyűjtötte a magokat télire. Aztán elérkezett az ősz, jöttek a hideg napok. A tücsök fázott, megéhezett. Bekopogott a hangyához, és kérte: – Hangya barátom! Nyáron te is hallgattad az én hegedűszómat, adjál, kérlek, egy kis elemózsiát. De a hangya így felelt neki: – Tücsök, komám, nyáron kellett volna erre gondolnod! Lusta voltál, egész nyáron csak hegedültél, mialatt én dolgoztam, gyűjtöttem a magokat. Most majd meglátjuk, át fogod-e muzsikálni ilyen könnyedén a telet is?– és becsukta az ajtót. A tücsök így hoppon maradt, csak ült a mezőn, nézett egy deresedő fűszálat, majd mélyet sóhajtott, felhangolta a hegedűjét, és játszani kezdte a „Milyen semmirekellő pernahajder vagyok én…” kezdetű dalt, aminek így szól a refrénje: „Hej, Uram, Istenem, csinálj már valamit!” 

A mezők Ura meghallotta a didergéssel tarkított énekszót, letekintett a deres fűszálak között hegedülő tücsökre, és arra küldött mindennap egy bogarat. Elsőként a katicabogár mászott a ciripelő muzsikushoz és megszólította: – Térj be hozzám hegedülni! Ott a kis lyukban, ahol élek, akad némi elemózsia, de olyan hideg uralkodik, hogy csak fázom és unatkozom magamban. Játssz nekem valami vérpezsdítőt! A tücsök fogta a vonót, a hegedűt, ment a katicával, beült a kis házba, és játszani kezdett. Hideg volt bent, de a tücsök hegedűszavára mégis valami meleg költözött a kis lyukba. A katica már nem fázott annyira, jólesően kinyújtotta elgémberedett lábait. Még a pöttyök sem zsugorodtak össze a hátpáncélján. Hálásan így szólt: – Tücsök, barátom, köszönöm szépen a játékot. Itt van némi eleség, eszegessél bátran! A tücsök nekilátott, s aznapra jó kedve kerekedett. Másnap megint ott didergett szegény a fűszál tövében. Ekkor megjelent egy új bogár, ő is meghívta a tücsköt, és felmelegedett. Az Úr parancsára mindennap megjelent egy bogár és meghívta a tücsköt muzsikálni és megosztotta vele falatját. A tücsök egyik nap keservesen felsóhajtott: – Mezők Ura, tücskök, bogarak Ura, mikor jön már el a tavasz? Jóból is megárt a sok, hát még a télből! 

És ekkor lágy szellő szállt a mező felett, és ebbe a fuvallatba mintha távoli muzsika hangjai lettek volna beleszőve. A tücsök fülelt, és megpróbálta saját hegedűjén eljátszani ezeket a hangokat. Végül egész derék kis zenemű kerekedett ki belőle. És elment a katicaborgárhoz és eljátszotta új szerzeményét, amire elolvadt a ház körül a hó, kinyíltak a hóvirágok, és kisütött a nap. A tücsök szerre ment a bogárkákhoz és a jóság muzsikáján megvitte a tavaszt, és ők mind követték. Csak a hangya vára körül ült még a tél. A bogarak kitaláltak valamit. – Látogassuk meg a hangyát zord magányában, és adjunk neki szerenádot. Egyik este odalopakodtak mind, a tücsök rázendített, és eljátszotta a tavaszhívó nótát. S végre a hangya vára körül is olvadni kezdett a hó, zöld fűszálak bújtak elő a földből. Másnap a hangya kiment, körülnézett: – Na végre, beköszöntött a tavasz. Kezdhetem újra a gyűjtőmunkát, és ezek még itt muzsikálnak – morogta a csápjai alatt. Elizeus (2Kir 4,42-44) majd Jézus (Jn 6,1-15) közvetítette Isten jóságát az emberek felé. És egy olyan tavasz jött el (Ef 4,1-6), amikor sokan megértették, hogy Atyánk üdvözíteni akar, gondunkat viseli. Hátha a hangya is megért valamit a tücsökzene fontosságából.

„Isten meglátogatta az ő népét.” Lk 7,16.

           

Szent Jakab apostol

Szent Jakab apostol édesanyja Mária Szalome, édesapja Zebedeus és ifjabb testvére a későbbi János evangélista. Édesapjuk betszaidai gazdag halászmester, akit a jeruzsálemi papság is jól ismert. A két fiú édesanyjától örökölte az egyéniségüket kialakító lángot. Mindig jó értelemben vett "nagyra vágytak", elméjüket nem elégítette ki a jeruzsálemi templomudvar tudósainak Szentírásról való magyarázatai, sem a Qumran esszénusainak kettős Messiás elméletei és militarista álmai, ellenben megtalálták Keresztelő Jánost, s hozzá csatlakoztak. Amikor János megismerte Jézust, akkor bátyját is Jézushoz vitte, s az első perctől kezdve Jézus tanítványi csoportjának legbelsőbb magvához tartozott. Hogy megkülönböztessék a másik Jakabtól, Jézus unokatestvérétől, őt a „Nagyobb vagy Idősebb” Jakabnak hívták. Ő éppoly színes és szenvedélyes vérmérsékletű volt, akár az öccse: Jézus azért hívta őket a „Mennydörgés Fiai”-nak. Becsvágyát édesanyjától örökölte, aki Jézus utolsó útján Jeruzsálem felé, izgatottan és követelőzően borult Jézus lába elé, kérve hogy fiainak előkelő helyet biztosítson a Messiás Országában. Néhány nap után Szűz Máriával és a Jézust szolgáló többi asszonnyal, és saját János fiával ott állott a  golgotai kereszt alatt, hallotta, amint Jézus az ő fiára bízta Máriát, és felébredt benne az ahhoz ragaszkodó hűség is. Jakab ott volt a hét apostol között, akiknek a Genezáreti-tó partján megjelent a Feltámadott Jézus (Jn 21,12). 

A jeruzsálemi egyházban is a maga feltűnő egyénisége szerint viselkedett. Akik továbbra is Krisztus ellenségei voltak Jeruzsálemben, szemmel tartották az apostol viselkedését. Heródes Agrippa, Nagy Heródes unokája, a zsidó papság kegyeit keresve, Kr. u. 43-ban váratlan üldözéssel csapott le Krisztus követőire és legelőször id. Jakabot karddal kivégeztette. Így az apostolok közül ő volt az első vértanú. Ez lett az idősebb Zebedeus fiú rangja Isten országában, János pedig túlélte apostol társait. Jakab hispániai jelenléte ereklyéi átvitelének köszönhető. Az évet nem ismerjük, amikor Jakab földi maradványait Jeruzsálemből Hispániába vitték. A 9. századtól a hagyomány egyöntetűen vallja, hogy Jakab sírja Compostellában van. ,,A legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tisztelik Európa szerte.

Szent Kinga - az isteni bölcsesség birtokosa

Bölcs ember, aki Isten irányításával úgy használja a mulandó javakat, hogy szíve már most a maradandókhoz ragaszkodik. A bölcsesség feltételezi az éberséget. Kell az „éber szív, hogy meg tudjuk különböztetni a jót meg a rosszat” (1Kir 3, 5.7-12). Salamon király háromezer évvel ezelőtt éber szívet kért Istentől, hogy küldetését kellő bölcsességgel tudja teljesíteni. Az ifjú király tudta, hogy a rá hárult méltóság és feladat túl nagy ahhoz, hogy saját erejéből helyt tudjon állni, mivel a hatalom megszédítheti, és a felelősség súlya alatt össze is roppanhat. Csak az Istenre figyelő bölcs szív képes a maga helye és jelentősége szerint megítélni a dolgokat. Salamon ezért jót s jól kért, mert igazságosan akart uralkodni. Az Úr meghallgatta, s azzal jutalmazta, hogy megadta neki a gazdagságot, a hírnevet és a hosszú életet.

Jézus Krisztus mindnyájunk feladatául rendelte, hogy Istenre figyelő szívvel az egyetlen értéket, az egyetlen szükségeset keressük: a mennyek országát (Mt 13, 44-52). A mennyek országa hasonlít a kincshez, a gyöngyhöz, de mégis felülmúlja még az egyedi földi értékeket is, amiket az emberek büszkén mutogatnak. Nagy szenzációt keltett 1799-ben Nagyszentmiklóson megtalált aranykincs, amely a késő avarkori kultúra szerves része. Ezer év során sokan közel voltak hozzá, tapostak is fölötte, s nem találták meg. Jézus rámutat, hogy az mennyek országa rejtett kincs. Csak az Isten látja és a tulajdonos tud róla, így hát ez a kincs nem állhat a hiúság szolgálatában. Csak a láthatatlan emberi lélek rejtekében létezik. Aki rátalál Isten országára aki tudatosan keresi. A háló hasonlata figyelmeztetés mindenkienk, hogy egyszer megtörténik az igazak és a gonoszak szétválasztása. Ezért idejében fogadjuk el Isten meghívását (Róm 8,28-30). A maradandókhoz ragaszkodjunk, mert az Isten szeretőknek minden a javukra válik. Úgy a kitartó fáradozás, mint a nagylelkű lemondás. Ehhez az erkölcsi emelkedettséghez isteni bölcsesség kell. 

Ezzel a kinccsel ékeskedett Szent Kinga (1224-1292), aki tiszta szívvel akart Krisztusnak szolgálni. Fogadalma ellenére szülei eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel. Bizonyos ideig anyósa házában lakott, míg a lengyel nyelvet előbb érteni, majd beszélni nem kezdte. (A betelepülőknek is jó példa!) Esküvőjük alkalmával így szólt férjéhez: „Ennek a kincsnek őrizője, nem pedig elrablója leszel. Az emberek szemében jegyesem leszel, Isten előtt pedig testvérem.” Kinga hatására Boleszláv király ünnepélyes tisztasági fogadalmat tett. A tiszta szív boldogságával szolgálták Isten népet.

„Eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.” (Mt 13,47)

+! Ft. Szilágyi István tb. kanonok, nyug. esperes-plébános

Elhunyt Ft. Szilágyi István tb. kanonok, nyug. esperes-plébános

Szilágyi István tb. kanonok, ny. plébános Gyergyócsomafalván született 1919. augusztus 18-án. A középiskolát a csíkszeredai Segítő Mária Főgimnáziumban, a teológiai tanulmányait Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolán végezte. Isten szolgája Márton Áron püspök szentelte pappá 1943. június 6-án Kolozsváron. Lelkipásztori munkáját segédlelkészként Kézdiszentkereszten kezdte, majd 1944-ben Csíkszentsimon-Csatószegen és 1945-ben Torján folytatta. 1946-ban Bözödújfalu plébánosa lett. 1947. május első felében, amikor Csíkban a papokat kezdték letartóztatni, a székelyudvarhelyi kerületben bérmáló püspök Ft. Orbán László káplánt haladéktalanul Bátosra küldte, akkor Csíkszeredába helyezte Szilágyi Istvánt hitoktatónak és káplánnak. 1950-ben Csíkszépvízre került Miklós László bebörtönzött pap helyére plébánosnak. 1951-ben Nagyernyébe helyezték, ahol 1965-ig dolgozott. Amikor Csíkszépvízen elhunyt Miklós László (1965.03.22), akkor a püspök őt nevezte ki plébánosnak. Tizenhat évi szolgálata alatt nagyon sok csíki és székelyföldi templom belsejét festette ki. 1981-ben Kézdialmásra került öt évre, majd 1986-tól 1990-ig Csíkszentkirályon és 1990-től Orotván lelkipásztor 1997-ig, amikor nyugdíjba vonult Gyergyócsomafalvára. A jó kedélyű papbácsi nyugdíjas éveinek egy részét a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonban töltötte. Elhunyt 2010. július 16-án, hétfőn délután. Temetése Gyergyócsomafalván július 19-én, csütörtökön a 11 órakor volt.

R.I.P.!

+ Ft. Szabó Ferenc ny. esperes-plébános

Elhunyt Ft. Szabó Ferenc ny. esperes-plébános

Mindnyájunk által Frici papnak szólított Szabó Ferenc, Marosújváron született 1927. június 25-én. Elemi iskolát szülőhelyén, majd a gimnáziumot és teológiai tanulmányait Gyulafehérvárt a gr. Mailáth G. K. Róm. Kat Főgimnáziumban, valamint a Hittudományi Főiskolán végezte. Isten szolgája Márton Áron püspök szentelte pappá 1956. június 29-én. Segédlelkész volt Nagykászonban, 1961-től plébános Kapnikbányán. Az ő munkálkodása alatt indult a papi pályára Ft. dr. Molnár Lajos, a későbbi teológiai tanár (+ 2001.03.17). 1968-tól 1978-ig Kozmáson plébános. Az ő idejében javították ki a Szent Anna-tói kápolnát. 1978-tól tíz éven át Kápolnás papja, ahonnan Feltorjára ment és ott dolgozott nyugalomba vonulásáig, 1993-ig. Kézdivásárhelyen telepedett le egy ideig, ahol a helyi Siculus Rádió munkatársaként az egyházi és kulturális adást szerkesztette. Széles látókörű, több nyelvet beszélő ember időközönként zarándoklatokat vezetett. Szívesen prédikált. Amikor öblös hangját megengedte, akkor csengett a templom és a környéke. Jó kedvében szokta mondani, hogy olyan "Ite missa est"-et eresztettem, hogy a legyek mind egy sarokba gyűltek. Utolsó éveit a székelyudvarhelyi Bonus Pastor Papi Otthonban töltötte, ahol 2012. június 26-án, szentségekkel ellátva jobb létre szenderült. 

Temetése Székelyudvarhelyen június 28-án, csütörtökön du. 5 órakor volt.

R.I.P.!