Papszentelés és gondjaink

Kovács Levente Gyula vagyok. Csíkszeredában a család második gyermekeként láttam meg a napvilágot 1984. november 8-án, és itt cseperedtem emberré. Édesapám asztalos mesterként dolgozott, édesanyámat 2002-ben elvesztettem, amely mély törés volt életemben.
Tanulmányaimat a Nagy Imre Általános Iskolában végeztem és innen felvételt nyertem e Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumba, ahol 2003-ban sikeresen érettségiztem. Hivatásom története szorosan kötődik Csíkszeredához, hiszen minden keresztény élethívatás az Úr hívásával kezdődik a keresztség által. Gimnazista éveim alatt megismertem a közösség megtartó erejét. Családunkban a vallási életünk inkább hagyomány volt, mintsem életvitel, amely a vasárnapokra és ünnepnapokra korlátozódott. Gimnáziumi éveim kezdetén racionálisan próbáltam megközelíteni a hitigazságokat, ennek következtében a hitben nem láttam néha mást, mint egy merev és rideg hitrendszert, amely néha akadályként állt utamban.

Ugyancsak gimnáziumi éveim alatt egy barátom meghívására kijutottam 2002-ben Taizébe. Több nemzetből voltak ott fiatalok, ott éreztem meg Isten egységet alkotó erejét. Mindenkit ugyanaz a közös vágy vezérelt: megérezni Isten jelenlétét életünkben. Utána többször voltam a taizéi közösségben, itt lett világos számomra, hogy Isten a szerzetesi és papi életre hív. Kezdetben nem volt könnyű elfogadni Isten hívó szavát, hiszen már építgettem életem házát társadalmunk bálványaira. Röviden ezután jogot kezdtem el tanulni, természetesen nem éreztem hívatásomnak, ezért csakhamar abbahagytam, és teljesen az isteni gondviselésre bíztam magam. Egy nyárom meghívtak egy időseket gondozó otthon 5 éves jubileumára. Az otthon neve Szent Kamill volt, akiről akkor még kevés, nagyon felszínes információim voltak. Az ünnepre készülődve tudtam, hogy életem fordulóponthoz érkezett és Isten hívására válaszolnom kell. Válaszomként meglátogattam a Kamilliánus Rendházat, mint vendég. Néha a honvágy erősebb volt nálam, ilyenkor kívánkoztam haza, otthon szerettem volna már lenni. De az Úr új otthont adott nekem, a kórházat, ahol minden szenvedő és beteg testvéremben Krisztust szolgálhatom.

Jelölt éveimet a nyíregyházi rendházunkban töltöttem, ahol a szociálisan hátrányos helyzetű családokkal foglalkoztunk. Egy év jelöltség után elkezdtem a noviciátust Bécsben és 2007-ben letettem első ideiglenes szerzetesi fogadalmaimat a Betegek Szolgái (Kamilliánus) Rendben. Teológiai tanulmányaimat Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán kezdtem majd Rómában a Pápai Lateráni Egyetemen végeztem. Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2011-ben diakónussá szentelt. Msgr. Tamás József püspök úr 2012. július 28-án Csíksomlyón szentel pappá. Első ünnepélyes misémet a csíkszeredai Millenniumi-templomban júl. 29-én 11 órakor tartom.

Papi jelmondatom: „Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem.” (1Kor 9, 19)

***

Ma a csíksomlyói pápai kis bazilikában 10 órakor kezdődött ünnepi szentmise keretében T. Kovács Levente Gyulát pappászentelte Nm. és Ft. Tamás József főegyházmegyénk segédpüspöke. A rokonság mellett résztvettek a bécsi és nyíregyházi zarándokok, akik két autóbusszal jöttek. Ausztriai hívek köszöntik Levente atyát - feliratú táblát hoztak a bécsiek. Eljött Rómából 5 kamilliánus kispap, továbbá P. Kristóf lengyel, Prof. dr. Franciso Lopze kamilliánus atya, a Lateráni Egyetem tanára, P. Lénárd osztrák tartományfőnök, P. György Alfréd nyíregyházi házfőnök kiséretében még egy páter és egy fogadalmas testvér. Az erdélyi papok közül P. Erik somlyói házfőnök, P. dr. Orbán Szabolcs tartományfőnök, Hatos Mihály altorjai, Baricz Lajos marosszentgyörgyi, jómagam mint a szentelendő plébánosa két munkatársam, Szecsete Zoltán és Mihai Zoltán tisztelendő urak kiséretében, továbbá kispapok és hívek Hargita, Kovászna és Maros megyéből. 

Látszatra különös a Gondviselés terve, s még sem. Különös, mert a Székelyföldön kamilliánusok nem voltak és mégis született hivatás. Hivatás született, mert betegek mindenütt vannak, és Krisztusnak mindenkire gondja van, mert mindenkiért meghalt és feltámadt. Tette azért, hogy mindenkit üdvözítsen. 

Népünk is beteg, nagy beteg és kevés az igazi orvos, aki bajait feltárná és gyógyítaná. A Tusványoson is elhangzott, hogy Elképzelés van, konkrét terv viszont nincs arra vonatkozóan, hogy miként állítható meg az erdélyi magyarok rohamos fogyatkozása – jelentették ki a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csütörtök délutáni előadásán. A médiában pedig ezzel a címmel jelent meg az ismertető: Nincs terv a népességfogyás megállítására. Pedig terv van, ha kell 1000 vagy 2000 éves! Ezt a tervet Jézus Krisztus adta, amikor a házasságot szentséggé tette. A házasság szentségében a férj és feleség önátadásukkal Krisztus és az Egyház szeretetét jelenítik meg (vö. Ef 5,2a, 21-32). Csak ezt a tervet komolyan hirdetni kell mindenütt, magas fórumtól a legkisebbig és ki kell emelni, hogy ezt komolyan kell venni. Isten szolgája Márton Áron gondolatait kell feleleveníteni. A Porta Fidei kapcsán éppúgy kell a házasságról, mint a gyermekáldásról beszélni, és nemcsak kis körökben. A témát a katolikus sajtóban fel kell melegíteni, de a sajtó is haldoklik. A Keresztalja bezárt támogatás hiány miatt. Sajnálom a lapot, mert széles rétegeket célzott meg, ezért személyesen is próbáltam segíteni. Főegyházmegyénkben - úgy látszik nincsenek Szent Kolbe Miksa lelkűletű  papok. Pedig a média hatalom. És lehet gyógyító és lelkesítő is! A Zsinati Könyv 98. rendelkezésének bevezetését sűrgettem a Szenátuson is, nem is egyszer, de irott malaszt maradt. Ha így van, akkor nem kell köszönetet mondani senkinek sem! Hiába pályáztunk és ideértem a Keresztalját is, nekünk nem jutott sem az itthoni, sem az anyaországi alapokból! Nem látom azt, hogy Krisztus Világát - amely 4000 példányszámban jelenik meg - az új évben miből is tudjuk finanszírozni. Nemcsak népünk beteg, hanem mi is azok vagyunk. Szent Kamilló egyik követőjének szentelése erre a betegségre is rávilágított. Gyógyír van mindenhol, csak akarjuk mi is szeretettel a gyógyulást-gyógyítást. 

Fohász/Ajánlás: 

Szent Kamilló herceg, te ismered az emberek baját, haldoklását, ismered a nagy távolságokat, mert te bejártad betegeidért egész Itáliát. Te tudod, mit jelent egy vigasztaló szó. Te tudod, hogy a kórházak eladósodása, bezárása mennyi fejtörést okoz. Arra kérlek a mai napon, hogy szólj át a Szalézi Szent Ferenc dikasztériájába, hogy a keresztény sajtó ügyében éjszakánként kopogjanak az aludni nem tudó szívek ajtaján, hogy az örömhír terjesztését segítsék, és az  jusson el a legtávolabbi és veszélyeztetett családokhoz is. Ezáltal az ifjú családok szíve teljék meg Isten szeretettel, és merjék vállalni az új életeket.
Megígérem, Kamilló, ha te is jónak látod, hogy fiaid útját egyengetni fogom, hadd virágozzék itt is kis családod, mert szükség van a gyógyító szeretetre.