Nagyböjti böjti fegyelem

Erdő Péter bíboros beszéde Gyulafehérváron

Kovács Gergelyt február 22-én püspökké szentelték és beiktatták gyulafehérvári érseki székébe. Az új főpásztort többek között Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is köszöntötte a gyulafehérvári székesegyházban tartott szentelési és beiktatási szertartás végén.

Erdő Péter bíboros beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Excellenciás és Főtisztelendő Érsek Úr!
Kedves Püspöktestvérek!
Kedves Gergely!
Nagy szeretettel és örömmel köszöntelek új szolgálatod kezdetén. Az egyházi és a világi közösség örömmel és érdeklődéssel fogadja ilyenkor az új vezetőt. Azonban a hit szemével tekintve erre a küldetésre meglátjuk mögötte magát Krisztust, aki már életében elküldte tanítványait azokba a városokba és falvakba, ahova menni szándékozott, nagy missziós parancsában pedig felszólította az apostolokat, hogy vigyék el az örömhírt az egész világra, tanítsák meg parancsait és kereszteljék meg azokat, akik befogadják az evangéliumot.
Több olyan újonnan szentelt püspökkel találkoztam, aki beszámolt arról az élményéről, hogy fizikailag is megérezte a Szentlélek hatását, amikor püspökké szentelték. Giuseppe Pittau jezsuita atya, aki a Pápai Gergely Egyetem rektora volt, majd püspökké szentelése után a Nevelési Kongregáció titkáraként működött, különösen megrendítő levélben számolt be erről az élményéről. Ha jómagam ilyen fizikai hatást talán nem is éltem át, de húsz évvel ezelőtt, amikor Rómából a szentelés után hazatértem, a Pázmány Egyetemen olyan emberi problémákkal fordultak hozzám, amelyekről az jutott eszembe: „igen, a küldetésünk arra szól, hogy emberhalászok legyünk”. Ez a tapasztalat pedig kizökkentett az adminisztratív és a tudományos munka egyébként fontos és szép rutinjából, mert úgy éreztem, hogy hitem és papságom lényege van megszólítva, és hogy valamiképpen eszköztelenül, nem úgy, mint a mindenre felkészült jó diák, hanem pusztán Krisztus és a Szentlélek segítségével kell megoldanom nagyon fontos helyzeteket.

Kedves Gergely Testvérem! A Gondviselés úgy hozta, hogy püspökként hazajöttél Erdélybe a saját néped, a mi népünk körébe. Ennek a közösségnek pedig szomjazik a lelke arra, hogy Krisztus olyan módon, olyan nyelven, olyan emberi stílusban szóljon hozzá, ami a szívéhez a legközelebb áll. Maga Jézus is ennyire közel akart állni az emberekhez. Néhányan meg is botránkoztak rajta. Tudták, hogy ácsként dolgozott, ismerték a rokonait, alig akarták elhinni, hogy valaki a szomszéd községből vagy városkából Isten különleges küldöttje, prófétája legyen, és valami olyat képviseljen, ami végtelen távlatokat nyit előttük. Pedig a papnak, főként pedig a püspöknek éppen ez a feladata. Egyszerre képviselni a közelséget és a végtelen távlatot, átérezni a ránk bízott nép örömeit, gondjait, helyzetének nehézségeit és szépségeit, és ugyanakkor képviselni Jézus Krisztust. Mert ő a mi Urunk és Mesterünk, ő a kereszténység igazodási pontja.
Jézus Krisztus valóságos történelmi személy, akinek volt hazája, népe, anyanyelve, kultúrája és vallási környezete, akinek a tanítását az Újszövetségből és az Egyház hagyományából híven megismerhetjük ma is. Nem kell tehát sem kiigazítanunk, sem megváltoztatnunk, amit tőle kaptunk. De Krisztus a történelem Ura is, aki minden kor minden emberéhez szól, aki üzenetét ma is át akarja adni a teremtett környezet pusztulása miatt szorongó világnak. Ő az, aki nemcsak arra bátorít, hogy bizalommal tekintsünk a magunk és a saját közösségünk, sőt az egész emberiség életére, hanem azt is megmondja, hogy ennek a bizalomnak alapja van. Isten az, aki mindenható és irgalmas, ő az, aki szereti az emberiséget, és ő az, aki nem engedi el a kezünket, akkor sem, amikor a földi életünk véget ér.

Küldetésed olyan egyházmegyébe szólít, amelyre különösen is érvényes, amit Ferenc pápa Amazóniáról szólva tanít. „Meg kell védeni a térség kulturális gazdagságát” (Querida Amazonia 7.). És az Egyház képviselőjeként vállalkozni kell az őszinte társadalmi párbeszédre (Uo. 27.).
Kedves Gergely Testvérem! Nagy elődök nyomába lépsz, amikor az erdélyi főpásztori széket elfoglalod. A 20. században Márton Áron püspök hősies helytállásának és nagylelkű szeretetének példája bevilágította nemcsak egyházmegyéje, hanem egész katolikus közösségünk életét is. Szívből kívánom, hogy érseki szolgálatodat vezesse Márton Áron püspök példája, és segítse a Boldogságos Szűz Máriának, Magyarok Nagyasszonyának, Szent Mihály főangyalnak és egész Közép-Kelet-Európa minden szentjének közbenjáró támogatása. Ad multos annos!

Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír

Tanulságos történet

Az ezüstműves - A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. 

Az inas kérdezgette őt:

- Miért tartod az ezüstöt a tűzben?

- Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyon értékes legyen.
- De miért nézed folyamatosan?

- Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.

- És mikor van ez a megfelelő pillanat?

- Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.

A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen hozzáfűzte: 

- Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet tisztító tüzében, amíg meg nem látja bennünk saját arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább.

Hirdetés: 2020. február 23.

1. Kedden, csütörtökön és pénteken plébániai hittanóra. Pénteken az elsőáldozásra készülőknek 3 és 4 órától. A bérmálkozóknak előadás este 7 órakor.

2. Szerdán kezdődik a nagyböjti szent idő – Hamvazószerda – melynek célja húsvét ünneplésének előkészítése. Szerdán szigorú böjt van. A szigorú böjti nap folyamán egyszer szabad jóllakni, de megengedett két másik, csökkentett mértékű étkezés. Ennek megtartása a betöltött 18. évtől a megkezdett 60. évig kötelező. A fő étkezés áthelyezhető a megszokottól eltérő időpontra is. A háromszori étkezés alól fel vannak mentve a betegek, a várandós és szoptató anyák, a koldusok, a megerőltető munkát végzők, az utazók, akiket a szigorú böjt akadályozna kötelességük teljesítésében. A nagyböjt többi péntekjein a hústól való megtartóztatás érvényes. A nagyböjtben tartózkodjunk mindenféle zajos mulatságtól.

Hamvazószerdán szentmisét végzünk fél 7, 7, de. 11 és 18 órakor. A homília után tartjuk a hamvazást.

3. Szerdán du. 19 órakor jegyeskurzus az altemplomban.

4. Medzsugorjei zarándoklat április 14-20 között. A cím az Apostolban.

5.  Pénteken keresztúti ájtatosság du. fél 6 órakor.

6. A Városházán pénteken 18 órakor Botár István: Középkori kápolnák Csíkban  című előadást tart.

7. Márton Áron a mi “szent” püspökünk – Napló egy csodáról című könyv, valamint a Krisztus világa februári száma kapható. A tegnapi püspökszentelés kapcsán kiemeljük Dr. Barsi Balázs ferences szónok Szent Péter apostol székfoglalása – ünnepi elmélkedését, amely a püspökök feladatáról is szól. Megtudjuk, hogy milyen legyen az igazi pásztor, a jó szülő, nevelő. A hiteles nevelő a krisztusi életben csak az lehet, aki valamiképpen meg van jelölve a szenvedéssel, és azt Jézussal és Jézusért viseli, mint az eljövendő dicsőség zálogát. Mindezt a ránk bizottak gondjának önként vállalt viselésével, buzgósággal, szeretettel tegyük. S a dicsőség koronáját egyedül csak az Úrtól szabad várnunk, senki mástól, mert ő maga a mi dicsőségünk.

A szentségünket őrizni kell

A szentségünket őrizni kell - Bevezető: Az iszlám államokban elég gyakori a halálbűntetés.  2014 tavaszán történt, hogy az iráni hatóságok az utolsó pillanatban félbeszakították egy halálra ítélt fiatal gyilkos kivégzését. Abban a pillanatban, amikor a bűnöző nyakába akasztották a kötelet, a meggyilkolt édesanyja odarohant, pofon ütötte fia gyilkosát és nyilvánosan megbocsátott neki. A bűncselekmény elkövetése idején a gyilkos és áldozata egyaránt 17 éves volt. A tömeg meghökkent az eset láttán és nem értette a megbocsátást. Mégis sokan tiszteletreméltónak és meghatónak nevezték az asszony tettét. Ott az akasztófa alatt az történt, amit naponta mi imádkozunk a Miatyánkban: „bocsásd meg a  mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy van-e bennünk harag, neheztelés, megbocsátottunk-e azoknak, akikkel szemben kifogásunk van. S ha mi vétettünk másoknak, kiengesztelődtünk-e? Sérelmeinket és vétkeinket adjuk át Jézusnak, és kérjük, hogy gyógyítsa be megsérült lelkünket.

**

Isten tanításából tudjuk, hogy az őszinte és tiszta szívekben akar élni és ezért – a múlt vasárnapi könyörgésben arra kértük: „alakíts át minket kegyelmeddel, hogy méltó hajlékod legyünk”. Ma viszont arra kérjük: „Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk”. Mindjárt kérdezhetjük, hogy mi az Isten akarata? Nem kell sokat töprengeni, az olvasmányban benne van: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok”. (Lev 19,1-2. 17-18) Mivel az embert Isten magáért teremtette, ezért az ember életének célja és értelme, hogy Isten szentségében részesüljön.

Az Ószövetségben abszolut értelemben szentnek csak az Istent mondták. Kultikus értelemben is használták a szent kifejezést és mindazt jelentette, ami a hétköznapi használatból kiemelt, a profántól elkülönített, Istennek lefoglalt dolog: legyen az ember, hely vagy tárgy amely Isten sajátos jelenléte miatt szent.

A szent valláserkölcsi értelemben pedig a személy tulajdonságát jelenti: erkölcsi tökéletesség, feddhetetlenség a gondolkodásmódban és a cselekvésben.

1. Isten azzal, hogy kinyilatkoztatta: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” – semmi mást nem kér, mint tudatosítsuk, hogy Őhozzá tartozunk. Igaz, ezért mi semmit sem tettünk. Ez egy tény, hogy a teremtő Isten gyermekévé fogadott, övéi vagyunk. Ez nem tökéletesség, hanem egy identitás. „Ki vagyunk véve” ebből a világból és „oda vagyunk adva” Istennek. Ezért szentek vagyunk, Istené vagyunk – ez a védjegyünk. Ezért még semmit nem tettünk, de ezt a kiváltságot el kell fogadni.

Mivel mindannyian Istentől jövünk és a keresztség szentségében méginkább hozzá tartozunk, azt is mondhatjuk, hogy a szentséget inkább megőrizni kellene ebben a világban, nem pedig elérni. A keresztség hatásait megvilágító szertartások mind ezt sugallják. A krizmával való megkenéskor mondjuk: „szent népéhez tartozzál és tagja maradj Krisztusnak”; a fehér fuha rátevésekor: „ezt a méltóságot tisztán megőrizd az örök életre”; az égő gyertya átadásakor a szülőknek és keresztszülőknek mondjuk: „Rátok van bízva a világosság: a hit és a kegyelem fénye, amelyet ez a gyertyaláng jelképez. Óvjátok gondosan, hogy gyermeketek, akire ma ráragyogott Krisztus fényessége, szüntelenül a világosság fiaként járja az élet útját! Maradjon állhatatos a hitben, és amikor az Úr eljön, elébe járulhasson az összes szentekkel együtt a mennyei hazában.”

Ha netalán megfeledkeztünk identitásunkról, akkor fedezzük fel újra azt, ami már van, és értékeljük ami tény, tudni illik, hogy Istené vagyunk. Jézus az evangéliumban arra szólítja fel tanítványait: „Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” (Mt 5,38) Jézus velünk szemben is megfogalmazta elvárásként, mert a szent Isten az őszinte és tiszta szívekben akar élni. Isten szentsége, lényege, tökéletessége nem más, mint a szeretet. Aki szeret, az már szent, mert megtapasztalta, hogy irgalmas a mi Urunk, Istenünk, és azért áldja az Urat, mert hozzá is jó volt, visszafogadta szeretetébe. „Ahogy az atya megkönyörül fiain, úgy könyörül meg az Úr az istenfélőn.” (Zsolt 102,1k)

2. A mi szentségünk nem a hibátlanságban áll, hanem az Istenhez tartozásban, mert azonosultunk Jézussal és átadtuk magunkat a Szentlélek irányításának. A szentség tehát azonosulás Isten akaratával, gondolkodásmódjával. Jézus általa pedig megismertük a szeretet parancsának legmélyrehatóbb és leglényegesebb formáját, amelyekhez foghatót még sohasem látott a világ.

Jézussal érkeztünk el az ellenségszeretethez. Jézus a szeretet parancsának olyan eseteit mondja el és olyan mértékben terjeszti ki, amelyeket csak önmegtagadással vagyunk képesek alkalmazni. Jézus idézi a régi törvényt és mondja az újat is: „Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is... Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket...” (Mt 5,38-48)

Aki azonosul Isten akaratával és Isten szemével akar látni mindent, az nem táplál szívében sem gyűlöletet, sem bosszúállást, hanem igyekszik szeretni embertársát, mint saját magát.

Hadd idézzem példaként, Gualbert Szent János viselkedését, mert nagyon is a mai evangélium témájához tartozik. Az 1020-as években Firenzében katonáskodott, amikor bátyját orvul meggyilkolták. Megesküdött, hogy a gyilkost üldözni fogja és megöli. Egyszer rábukkant a gyilkosra, aki menekülni már nem tudott. A szerencsétlen letérdelt előtte az úton, és karjaival kereszt jelét formálva kegyelmet kért tőle: ma nagypéntek van – mondta – Jézus, e nap gyilkosainak is megbocsátott. Bár Jánosnak kora szokása szerint meg kellett volna ölnie, még sem veszi el a gyilkos életét. Megbocsát és még hazaútjában kolostorba vonul. Ott életét teljesen a Megfeszített Jézusnak szenteli, majd a vallombrosai rend alapítója és apátja lett. 1073-ban halálos ágyán is a szeretetről beszélt társainak. János nem a fogat fogért elvet választotta, hanem azonosult Jézussal, s a szeretetnek legmélyrehatóbb és leglényegesebb formáját, az ellenségszeretetet választotta. Így lett szent és annak temploma, „aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt”.

Amikor Nietzsche elolvasta a mai evangéliumot, kijelentette, hogy ez teljesen őrültség, amelynek alapján egyetlen országot sem lehet elkormányozni. A német bölcsnek tartott „übermentsch” eszménye a birodalomban is csak két évtizedet élt, de Jézus által meghirdetett „Ország” már két évezrede áll fenn. Hogy miért? Mert ennek az egyháznak fundamentuma isteni és szent, mert a szereteten nyugszik.

3. A szent kifejezés mindazt jelenti, ami a hétköznapi használatból kiemelt, a profántól elkülönített, Istenhez tartozó személy vagy dolog. Isten lényege a szeretet, s az a hely ahol ez a szeretet a legnyilvánvalóbban megmutatkozhat az a szeretetre képes ember, mert „a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5). Szent Pál jogosan mondja a korintusi keresztényeknek: „hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek”. (1Kor 3,16-23) A templom Isten sajátos jelenléte miatt szent. Az ember amennyiben Krisztus Titokzatos Testének tagja, arra hivatott, hogy úgy szeresse embertársát, mégha ellensége is, ahogy Krisztus szeret minket. Az ellenségszeretettel hozzájuk is eljuttatjuk a szeretet isteni áramlását. Nem erkölcsi parancs ez, hanem a szeretet természetéből következik. Életelemünk a szeretet, mert megízleltük az isteni szeretet édességét, és többé nem tudunk nem szeretni. (Erről tanúskodik Szent Perpetua –  +203.03.7. – vértanú naplója.)

Ez Krisztus bölcsessége, amely minden emberben Krisztust látja, és arra törekszik, hogy mindenkinek szebbé tegye az életét. Ez nem profán humanizmus, nem hiúság, nem is gyengeség, de nem is számítgatás vagy világi ravaszság. Ez identitásunk, a Jézushoz tartozás ismérve, aki a kereszten szenvedve is példát adott az ellenségszeretetre. Vele dicsekedhetünk, Ő testvérünk és barátunk, mert nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni. Ezt még a Miatyánk imába is belefoglalta: „bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Így megőrizzük szentségünket, és fiai leszünk mennyei Atyánknak. Ámen.

Lelki tükör szülőknek

Mi az a lelki tükör? – kérdezte a kisgyerek. A papbácsi megmagyarázta, hogy a lelki tükör a szentgyónás előtti lelkiismeretvizsgálat segédeszköze, kérdéssorozat, mely hozzásegíti a bűnbánót ahhoz, hogy gyónása pontos és teljes legyen. Ha a kérdésekre az ember őszintén válaszol, mint egy tükörben, képet kap önmagáról, amit a gyónás bűnvalló részében megvall. Használata a család minden tagjának nagyon hasznos, ezért az imakönyvekben megtalálható.

Egy általános iskolában történt, ahol Zsuzsa egy harmincas fiatal édesanya, tanítónőként dolgozik. Férjével és 8 éves kisfiával, Bencével él. Bence ugyanabba az iskolába jár, ahol az anyukája tanít. Karácsonyra készülve Bence tanítónője fogalmazást íratott a gyerekekkel, amelyben a kis Jézusnak kellett megfogalmazniuk a legnagyobb kívánságaikat, amelyekről azt szeretnék, hogy valóra is váljanak. A tanítónő átolvasta a leveleket, és a Bence levelét átadta kolléganőjének, Zsuzsának. Zsuzsa este otthon olvasta és tűnődve nézte a fogalmazást, amikor a férje észrevette, hogy elhalványodik az arca, és mintha elsötétedett volna előtte a világ. Ekkor megkérdezte, hogy mi baja van. Zsuzsa megkérte a férjét, hogy olvassa el az egyik gyermek fogalmazását. A férj elkezdte olvasni:

„Jézusom, egy nagyon egyszerű kéréssel fordulok hozzád, amelynek teljesítése számodra semmiség! Semmi mást nem szeretnék jobban, mint hogy változtass engem televízióvá! Úgy érzem, ez az egyetlen módja annak, hogy a szüleim figyelmének középpontjába kerülhessek. Mivel a televízióra apukám akkor is órákon át képes figyelni, ha fáradtan jön haza, tőlem pedig akkor sem kérdezik meg a szüleim, hogy mi bánt, amikor látszik rajtam, hogy szomorú vagyok, úgy érzem nincs más választásom. Azért, hogy a továbbiakban ne vegyenek semmibe, kérlek uram, teljesítsd a kérésemet.”

Mikor a férj elolvasta, csak ennyit mondott: „Ennek a szerencsétlen kisgyereknek nagyon rossz szülők jutottak.”

Zsuzsa pedig könnyek között válaszolt: „Ezt a mi fiunk írta.”